Gyakorlati információk
Magyarul elérhető könyvek a témában:
· „Királlyá lett a te Istened”.
· Geréby György: Isten és birodalom
Itt kell lenni az órákon és előre olvasni!
Órai napló: mindenki 1-1,5 oldalban összefoglalja az órát és az olvasmányt, legyen benne, hogyha nem értettünk vmit, az a lényeg, h kiderüljön! Kérdéseket is fel lehet tenni. Ez feedback a t. ú.-nak. E-mailben kell elküldeni, mindig hétfő reggel 8-ig. gereby.gyorgy@gmail.com
Bevezetés
· 1922-ben indult útjára a pol. teol. Németo.ban, amikor Carl Schmitt alkotmányjogász (+ politikai jogelmélet) publikálta a Politische Theologie c könyvét. Akkor nem volt nagy visszhangja, és az is csak német nyelvterületen.
· Erik Peterson egyh.történész, lutheránus, de 1930-ban katolizált. Pl. Joseph Ratzinger is a tanítványa volt.
· Ernst Kantorowicz történész (II. Frigyesről írt monográfiát): kitért zsidó család, tiszt volt az I. VH-ban, Stephan George köréhez tartozott (elitista-nitzsche-ánus társaság). A Frigyes monográfiát költői műként adta közre, egy darab lábjegyzet nélkül-> szakma letolja, másodszor kiadja csak a lábjegyzeteket. A Hitlerei miatt Amerikába menekült, a Harwardon kötött ki.
· Kantorowitz: A király két teste: a középkori pol. teol.ról szól.
· II. VH után a kat egyh rádöbbent, h nem folytathatja korábbi politikáját, hanem szociális üzenetet kell közvetítenie. „Politika a hitből”: a hit előfeltevéseire épülő pol, az egyh szociális üzenete.
· A pol teol területe egybeesett a ném kult területével. A
· Amerikában Leo Strauss és Leo Voegelin írt a pol teol problémájáról.
· Hans Barion: kat egyhjogász, de lelkes náci párttag is, támogatta a sterilizációs TV-t! Fel is függesztette a Vatikán (suspensio in divinis), a náci rezsim kinevezte Münchenben rektornak. A II. VH után nyilvánosan visszavonta náci nézeteit. Schmitt közeli barátja volt és Petersont is ismerte.
· Schmitt 80. sznapján Festschrift (1970): Barion írt bele arról, h Schmitt tételeit a pol teol-ban igazából csak Peterson tudta megcáfolni. De ez is sértette Schmitt hiúságát-> megírta a II. Politikai teológiát.
Carl Schmitt: Politikai teológia
· Mitől tekintünk legitimnek egy jogrendet?
· Történeti változás során alapvetően változnak a jogrendek is. A megalapozások is történetileg változnak.
Miről szól a politikai teológia?
· A teokrácia szót Josephus Flavius alkotta, neologizmusként a Zsidó háborúban, csak zsidó kontextusban van értelme, ha precízek vagyunk
· A politika vallás is, a vallás meg politika is, még a legtisztább formájában is!
· A gör világban a politika a tekhné politikhét jelentette, a város ügyeivel foglalkozást, ez minden polgárnak kötelessége volt (pl. népgyűlésről lógásért pénzbírság járt)
· A K-i egyh azért nem fogadja el a Gergely naptárat, mert az egyházi évet csak egy egyetemes zsinat változtathatná meg… (de ők is tudták a 16. sz.ban, h már nem túl jó a Julián naptár)
· 19. z. vége prot liberalizmus; Kierkegaard: a vallás az egyén dolga. Korábban nagyon is a nyilvánosságról szólt a vallás! A templomok nyilvános épületek voltak.
· A pol berendezkedésnek van vallási vonatkozása is.
· Politika és vallás sokkal jobban összefonódik, mint Kierkegaardék gondolták. Az elválasztás alapelve történelmileg nagyon körülhatárolható körülmények között született: 30 éves háború, totális háború, a nulladik VH-> értelmiség válasza: találjuk meg a legnagyobb közös osztót a felekezetek mögött, ezt képviselje az állam, de a részletekbe ne avatkozzon bele. Megszületik a teizmus, népszerűvé válik az unitárius felekezet. (Thomas Paine is unitárius volt.) Megjelenik az elv az amerikai alkotmányban is.
· Pol és vallás akarva-akaratlanul összefonódik, ez a kurzus az akarva oldallal foglalkozik (az akaratlan oldalra ott van a néprajz).
· „Királlyá lett a te Istened” c könyv borítóján Lothar-kereszt: keresztben gemma, azon Augustus a római sassal.
· Basileus: egyszerre jelent királyt és császárt.
· A perzsa királyok címe „királyok királya” volt.
· A kereszténységben rengeteg politikai terminus van! „Tiéd az ország, hatalom és dicsőség.”-> mind uralkodói tulajdonságok. „Isten országa”
· „Szótér” görögül megváltó, Krisztust is hívták így, korábban hellenisztikus uralkodók mellékneve: pl. I. Ptolemaiosz Szótér. Aki megmenti a városát v a seregét.
· Augustus 1x szerepel az ÚSZben, Lukácsnál, amikor elrendeli a népszámlálást. Pilátus sem véletlenül került a Credo-ba… A római államhatalomnak is komoly szerepe volt a kereszténységben.
· A róm bir nem történeti entitás volt a bennük élők számára, hanem a Birodalom, a birodalom a lényeg, véletlen, h római. A császárság népEK berendezkedése, a királyságok csak egy-egy nép országai. Ezért volt oikymenikus a róm bir.
· Akklamáció: királlyá kikiáltás, nyilvános dicsőségnyilvánítás. A „qados, qados, qados” (Izajásnál) is akklamáció, azért kiáltják a kerubok, h nyilvános legyen Isten szentsége.
· A politikai berendezkedést mindig a jogrend írja le. A jogrend teológiailag megalapozott legitimációjával fogunk foglalkozni.
· Valláson gyakran a vallási gyakorlatot értik, politikán meg elméleti spekulációt.
· A „vallás” szó eredete: keveredik benne a religio és a confessio szavak jelentése.
· Religio: gondoskodni, megművelni, foglalkozni vele. Az ősök hagyományának ápolásáról van szó. A hitvallás nem volt fontos az antikvitásban, abban hitt az ember, amiben akart, de a városa religio-ját tartania kellett. Egy epheszoszi nem maradhatott ki Artemisz ünnepéből és nem bliccelhette el az adakozást. Emellett bárki bármelyik misztériumvalláshoz kapcsolódhatott. A nyilvános vallásgyakorlat az állam identitását is kifejezte. Szókratész ellen is az volt a vád, h új isteneket hozott a városba (daimón), tehát istentagadó, mert megtagadja Athén isteneit.
· Religio licita vs religio illicita-> engedélyezett és nem engedélyezett vallási gyakorlat Rómában (a vallás tartalma tök mindegy volt az államnak, a gyakorlat a lényeg, h beilleszthető-e a város vallásgyakorlatába). A religio licita határáig volt magánügy az egyén vallása, nem üthette az állam vallásgyakorlatát.
· A mediolanumi edictum azt jelentette, h a kereszténység religio licita lett a Birodalomban.
· Jefferson: Declaration of Independence. Minden embert egyenlőnek teremtettek és minden embert a Teremtőjük felruházott bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal: élet, szabadság, boldogság megszerzésére való jog. -> teológiai alapra helyezi az egyenlőséget, ami egy politikai jog is! A Teremtő ruházta fel ezzel az embert! A természetből levezethetetlen az egyenlőség, mert mindannyian különbözünk. De teológiailag levezethető. A függetlenséget azzal legitimálja a nyilatkozat, h „a világ legfőbb bírójához fellebbezünk helyes szándékainkért”-> pol szándék teol legitimálása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése