2011. szeptember 12., hétfő

Összehasonlító vallástörténet I./1. 2011.09.12.

Valszeg írásbeli vizsga lesz, mert nagyon sokan vagyunk.
Tematikát kurzusmail-ben fogunk kapni.

Simon Róbert (szerk.): A vallástörténet klasszikusai. Bp., Osiris, 2003.
·        19. és 20. sz. nagy vallástörténészei, életrajzaikkal
·        Szemelvények a műveikből
·        Ebből lesz a kötelező olvasmányok fele

Az antikvitás a vallástörténetben
Antikvitás: olyan kult., amelyről a gör-róm auktorok írásai tanúskodnak. Közel-K kultúrái is beletartoznak. A Kr. előtti 7-8 évszázad, tág értelemben vett Mediterraneum.
A K és a klasszikus (gör-róm) kultúrák közti kapcsolatok sokkal szorosabbak voltak, mint ahogy a tudományban a klasszika filológia és az orientalisztika közti választóvonal sugallja.
A katolikus és prot iskolarendszerben is a latin és a görög nyelven alapultak a tanulmányok. -> minden kereszténységen kívüli vallások iránti érdeklődés számára a klasszikus szerzők adódtak először forrásként
Teológia: egy adott felekezet hitelvei szerint meghatározottak az axiómái
Valltud: pszichológiai-történeti-társadalmi jelenségként vizsgálja a vallási folyamatot.
A zsidóság és az iszlám a maguk módján ugyanennek az univerzumnak a részei voltak, mint a kereszténység, egy nyelvet beszéltek-> nem különböztek típusukban annyira a kereszténységtől, h alapot adhattak volna összehasonlító jellegű tudományos kutatásra. A 19. sz. elejétől a „primitív népek” vizsgálata adott először a klasszikus antik kultúrákon kívüli alapot erre.

?Mi az antik vallás és kik képviselik?

·        Nem akadémikus kérdés, mert a kultúránkat meghatározó vallások (iszlám, zsidóság, kereszténység) mind hangsúlyt fektetnek az öndefinícióra.
·        Nem szerveződik egyházba, nincs kp-i intézményi irányítás
·        Nincs egységesen elfogadott kultikus írás, mint mondjuk a Biblia
·        Nincs világosan körülhatárolt öndefiníció
A róm vallás dokumentumainak nagy része a róm vallásosság virágkoránál jóval későbbről származik. Az első róm nyelvemlékek Kr. e. 3-2. sz.ból származnak, ezt nevezzük archaikus ird-nak róm. viszonylatban! Miközben Kr. e. 8. sz.ban alapították a várost. -> megkülönböztették a kutatók a pontifikális vallást (a pontifexek sodalitas-a volt a legbefolyásosabb) a Volksvorstellungoktól
Pontifikális vallás: ez az államilag támogatott, kanonizált vallás
Volksvorstellungen: népi vallási képzetek
! A teológia tárgya egy zárt rendszer, ami körülhatárolt szabályok szerint működik. A valltudnak viszont tárgyához tartoznak a Volksvorstellungok is. A vallástudós számára maga a kanonizáltság ténye is egy jelenség, amit vizsgálni kell. A vallás nem azonos azzal, amit a kp-i intézményrendszere elfogad!
Durkheim: minden jelenség, ami létezik, az nem értelmetlenül létezik, hanem figyelmet érdemel.

Az antik vallások forrásai

?Ha az antik vallásokban nem találunk körülhatárolt rendszert leíró kanonizált szöveget, milyen forrásokból hámozhatjuk ezt ki?
·        Egyoldalú dokumentáltság: csak ird és régészeti forrásokra vagyunk utalva, de ráadásul ami nem kő v kerámia, az nem nagyon marad fenn.
·        Elsődleges forrása az antik vallásoknak a mitológia.
Mitológia
·        Probl: az ezzel foglalkozó kutatók keresztények voltak. A 18. sz. német értelmiségiek, akik elkezdték, ált. prot lelkészgyerekek voltak-> mindenképp narratívát kerestek minden vallás kp-jában (olyan szereppel bíró corpus-t, mint a Biblia).
·        Kyklikus eposzok: az Iliásznál és az Odüsszeiánál kisebb terjedelmű, de hasonló stílusú eposzok, amelyek a homéroszi eposzokból kimaradt körülményeit világítják meg a trójai mondakörnek. -> A trójai mondakört sok különböző keletkezési idejű forrásból ismerjük. Mindegyik mást-mást tart fontosnak elbeszélni is és elhallgatni is.
·        Kerényi Károly mitológiai gyűjteménye egymással párhuzamosan mutatja be a divergens mítoszváltozatokat. Nem akar kánont rögtönözni.
·        A mitológia egy olyan nyelv, amelyet szabadon lehet használni, stimulálja a divergens variációk létrejöttét, mint a mese v az eposzköltészet.
Filozófia
·        Nem élő hagyományokat rögzítenek
·        Amíg él egy hagyomány, addig senki sem akarja leírni, csak akkor, amikor már veszélyeztetett.
·        Filozófusok allegorikusan értelmezték át a hagyományokat-> pl. ciki Zeusz kicsapongós jelleme, de érzelmi okokból fontos a régi hagyományok megmentése-> kezdeni kell vmit vele-> szimbolikus értelmezések, kozmetikázzák és szelektálják a hagyományanyagot, a hagyománytól idegen tartalmakat gyömöszölnek bele
Kultusz és szokások
·        A nem kanonikus írásos anyagból és régészeti leletekből következtethető ki
·        Ezek identitásalkotó szerepét a francia vallástörténeti iskolák ismerték fel
·        Ezek segítenek a Voklvorstellungok felé elmozdulásban
·        A vallás nem azonos azzal, amit a kp-i intézményrendszere elfogad!
·        Az antik szerzők kevés energiát fektettek ezek rögzítésébe-> még a mitológiai forrásoknál is töredékesebb
·        Terepmunka lenne a leghitelesebb kutatási módszer, amire nincs lehetőség az antikvitással kapcsolatban. A források szerzői részei voltak az antik kultúrának.
·        Legfontosabb forrás: Pausanias: Görögország leírása. Útikönyv szerű, a helyi mondákat is rögzíti, „interjúzta” az „idegenvezetpit”. Hasonló volt Hérodotosz módszere is.
·        Geográfus szerzők: utazók v utazókat kikérdező szerzők, ált a peremnépek szokásait akarták leírni, minél izgalmasabban, úh felnagyítják a különleges és elborzasztó szokásokat. Ovidius: Fasti-> Augustus-rezsim propaganda műveként született. Az első 6 hónapról szóló fele maradt fenn. Róm. ünnepek a hozzájuk kapcsolódó eredetmondákkal és kultuszokkal együtt.
·        Mítosz és kultusz különbsége: Mítosz: minden, ami elbeszélés, tan, gondolat, eszme, moralitás. Másfelől a kultusz minden, ami cselekményes dolog. Pl. „ne hazudj” inkább a mítosz világába tartozik, az, h ne egyél sertést, inkább a rítushoz. De az adott vallás követéje számára nem válik el mítosz és rítus.

Fő kérdések

Az antik vallás életideje kb. a mükénéi kortól a Kr. u. 4. sz.-ig, a kereszténység államvallássá válásáig tart. -> ennyi idő alatt az öndefinícióra többet adó vallások is rengeteget változnak. A homéroszi kor vallásosságát és a 4. sz.ban titokban gyakorolt pogány kultuszokat is antik vallásnak nevezzük utólag, pusztán a kultúra viszonylagos történeti folytonossága miatt.
Görög és római vallás kapcsolata: magán a görög világon belül és a római világon belül sem volt egységes a vallásosság, helyi kultuszok nagyon fontosak minden városállamban. Rómát sok más hatás is érte a görögön kívül: mindenféle italicus, kelta, közel-keleti. Állandó viták tárgya a gör és a róm vallás egymáshoz közti viszonya:
A) a róm vallás egy az egyben epigon-> ezt maguk a rómaiak is elhitték
B) modern szerzők: a róm források olyan kései korból származnak, amikor az értelmiségnek illett grecizálnia, valójában nem annyira gör a róm vallás-> nem kéne antik vallásról beszélni, hanem külön gör és külön róm vallásról, max közös szubsztrátumuk van
C) más modern kutatók: azért van antik vallás, csak kül megnyilvánulásai a gör és a róm vallás
Antik vallás kapcsolata a keleti vallásokkal: Rómában szívesen importálták az idegen isteneket, h inkább őket támogassák, átcsábítsák az eredeti népüktől. Intenzív vallásosság. Ezzel szemben a közel-K-en a monoteisztikus és a henoteisztikus hozzáállás volt jellemző: v csak az én istenem, létezik, v legalábbis ő a leghatékonyabb-> expanzív vallásosság, rákényszerítjük a többiekre a miénket.
Rómaiak pl. evocálták Iuno-t Veii-ből, megígérve, h sokkal szebb templomot építenek majd neki, le is győzik utána Veii-t.
-> rengeteg importált isten és kultusz, elmossa az antik vallás határait
?Részei a meghódított népek a gör ill a róm oikymenének?
Antik vallások annexiós vágya.
Szinkretizmus: filozófiai alapon megállapítják, h igazából minden vallás ugyanaz a lelke mélyén, minden nép ugyanazokat az isteneket tiszteli kül formában-> megfeleltetések, a hellenisztikus gondolkodás integrálja az egyiptomi és a közel-keleti isteneket a gör panteonba.
A történelem viszonya a mitológiához: Az utókor ciklusokba rendezi a meséket és a mítoszokat. Pl. Livius: Ab urbe condita. A történelem nem más, mint a mitológia utólagos, racionális rendszerbe szedése. Szintetizáló, rendszeralkotó igény megjelenésekor jelenik meg. A mítoszok demitizálása. A vallástörténész ellentétes irányba halad: remitizál, lebontja az utólag felépített racionális rendszert a mítoszokról.





Nincsenek megjegyzések: