·
Alexandriai filológiai iskola-> allegorizáló
módszer a mítoszok értelmezésére
·
Racionláis/ jogi vallástörténeti iskola: Wisowa
(?), Kurt Latte. Szerintük vannak mitológiátlan népek, pl. a rómaiak, mert
hidegfejű katonai-jogász nép, úh a vallásosságuk is ilyen. Ezzel szemben
Bachofen: mitológiája minden népnek van, meg kell keresni, ha máshol nem, akkor
abban, ahogy az őstörténetét értelmezte.
·
A 19. sz.ban a tudományos vitákat is áthatotta a
német-francia politikai ellentét. A németeket a görögökkel, a franciákat a
rómaiakkal azonosították. Bachofen nem vetítette bele ezeket a nemzeti
konfliktusokat az ókorba, figyelembe vette, h a romantikus nemzetfogalom akkor
nem létezett.
Bachofen: Az anyajog
·
Matriarchátus: olyan világ, amiben a női
princípium meghatározó társadalomformáló szerephez jut. -> agrárszféra
fontos, a vallásban meg a termékenységi kultuszok. Az emberiség kezdetleges
berendezkedése (ez nem lebecsülő Bachofennél, mert a romantika vonzódott az
archaikumhoz).
·
A jogrendben is megnyilvánul az, h egy társadalom
anyajogú, mert pl. ha egy fa gyümölcse a szomszéd területére hullik, akkor az
anyajogú jogrend a szomszédnak ítéli (a gyümölcs a földhöz tartozik), az
apajogú viszont annak, akié a fa (a gyümölcs a fához tartozik).
Bachofen: Tanaquil mondája
·
Az 5. és a 7. római király etruszk volt. Az
5.hez kötődik Tanaquil.
·
Titus Livius: Ab urbe condita-> évkönyves formájú, annalisztikus
összefoglalás, de az őstörténeti részeknél még nem. Csak kivonatai maradtak
fenn. Az első 2 könyv szól a királyok koráról.
Amit Liviustól lehet tudni:
·
Lucumo Tarquinii városában élt, egy korinthoszi
bevándorló fia volt. Felesége: Tanaquil. Tanaquil méltatlannak találta, h
Tarquinii-ben nem becsülik meg eléggé a férjét, ezért átköltöztek Rómába, ami
elég új város volt, nyitott a bevándorlásra.
·
(a latin ABC is csak egy a görög ABC-k közül!
Etruszk közvetítéssel vették át a rónaiak a D-itáliaia görög ABC-t)
·
Lucumo és Tanaquil a Ianiculus domb felől jöttek
Rómába, egy saskeselyű leszállt, felvette Lucumo fejfedőjét, aztán visszatette
a fejére-> ebből Tanaquil megjósolta, h Lucumo nagy ember lesz Rómában. És
tényleg ő lesz Tarquinius Priscus király.
·
Az udvarban egy rabszolganő kisfia körül láng
jelenik meg, Tanaquil megmondja, h ez egy isteni jel, a gyerek nagy ember lesz.
És ő lesz a következő király, Servius Tullius.
·
(Démétér név etimológiája: „a föld anyja”)
·
Protosz heuretész=első feltaláló, kultúrhérosz:
olyan mitológiai szereplő, akihez vmi nagy kult. vívmány feltalálása kötődik
(pl. földművelés)
·
Merénylet Tarquinius Priscus király ellen a
palotában. Tanaquil kirohan az erkélyre, lecsillapítja a népet és átmenetileg
Servius Tulliusra ruházza a királyi hatalmat.
Bachofen megfigyelései
·
Tanaquil nem öregszik. Statikus mitologikus kora
van.-> nem történeti értelemben kell komolyan venni a történetét, hanem a
történet mondanivalóját
·
A női elv a hatalom forrása (egy nő a
királycsináló)
·
Bachofen nem áll meg Liviusnál, a kanonizált
forrásnál, hanem előveszi az obskurus szerzőket is: Fabius Pictor, Dionysius
Halicarnasseus. Tőlük megtud olyat is, amit Livius elhallgatott. Servius
Tullius származástörténete: a palota tűzhelyén a parázs alól egyszer csak
kiemelkedett egy fallosz-> Tanaquil ebből megállapítja, h a jelenésnek fel
kell ajánlani egy nőt, mert az egyik házi istennek nemzési vágya támadt…->
Okriszia rabszolga nőt összezárják a jelenséggel…és ebből születik meg Servius
Tullius.-> nem csak a koronát, hanem a megszületést is Tanaquilnak köszönhette
Servius Tullius. (Más változat szerint magától is rájött a csaj, h mi a teendő,
Tanaquil értelmezése nélkül.)
·
A Vesta templom a királyi palota tűzhelyének
(focus) stilizálása Rómában! A Vesta-szüzek a királylányok kultikus funkcióit
töltik be a királyság megszűnése után (a király kultikus funkcióit a rex
sacrorum tölti be), tehát az állam biztonságát szavatoló tüzet gondozzák.
Párhuzam: péntek este a nők gyújtják a gyertyát, a tűzhely gondozása máshol is
női funkció! Fustel de Coulanges foglalkozott sokat a házi tűzhely
kultuszokkal.
·
A házi tűzhely a patrilineáris leszármazás képe,
az istenekkel kapcsolattartás helye.
·
Servius Tullius anyai ágon rabszolga
származék-> a hozzá kötődő kultusz mindig a plebeiusok körében lesz népszerű
·
Tanaquil mindig csak akkor lép színre a
történetekben, amikor értelmezni kell egy jósjelet.
·
Bachofen összevetette a sztorit K-i
párhuzamokkal-> kiderült, h Róma való K-tel kapcsolata sokkal intenzívebb
volt, mint a klasszikus történetfelfogás gondolta. Ez nagyon előremutató
Bachofen korában!
·
Sok királycsináló mítoszban a nőtől származik a
királyi hatalom, általában a kultikus prostitúció rendszerében működnek,
hetairisztikus vonásaik vannak, nem olyanok, mint a Livius által letisztított
Tanaquil.
·
Pünkösdi király- szerű kultuszok: istennőtől
ideiglenes hatalmat kap a férfi
·
Királyok jönnek-mennek, Tanaquil, a nő, marad.
·
Városfal szerepe: összefügg a prostitúcióval,
mert a városon kívüli zóna a türelmi zóna, lásd Támár és Júda története
párhuzam.
·
Szekér: napkerék megjelenése
·
Madarak szerepe: lélekkép, termékenység,
bizonyos madarak (pl. a sas) a királyságot jelenítik meg.
·
Bachofen nem önkényesen von párhuzamokat a
mitológiai anyagok között, mint Frazer!
·
A rómaiak a saját egyéniségüknek megfelelően alakítják
az általánosan létező mítoszt: a prostitúcióval összefüggő dolgokat lehántják a
királycsináló nőről, tisztes római matrónát csinálnak belőle.
·
A római plebs kultuszában Fortuna bír
Tanaquilhoz hasonló szereppel, szintén a K-i, ázsiai nő-eszme él benne.
·
Rómaiak integráló szemléletét mutatja az egész.
Kiiktatták a nekik nem megfelelő részleteket, de hagyták élni a női
princípiumot, hagytak neki teret. -> K és NY viszonyának bachofeni
értelmezése
Rudolf Otto
·
19-20. sz. fordulója
·
Evangélikus teológus
·
Egyetemes vallásfilozófia, K-i vallások kutatása
·
Főműve: Das
Heilige.
Das Heilige
·
„Rendszertelen” könyv, nem kidolgozott
eszmerendszer, ez is a mondanivalójához tartozik: tiltakozás a pozitivizmus
ellen.
·
Körülírja azt a vmit az emberben, amit vallási
érzéknek v vallási tapasztalatnak nevezünk, a szentségre érzékenységet
·
Egy princípiumról van szó, absz. alapvető belső
késztetés, olyan axióma, mint egy csomó más, amit nem érzünk magyarázatra
szorulónak (pl. hatalomvágy, nemi vágy), csak a modern ember nem fogadja ezt
el, ezért kell mindezt leírni Ottonak.
·
A szentség axióma-> nem lehet definiálni, de
állításokat lehet róla tenni
·
Bevezeti a szent helyett a numinózus fogalmát. Numen=bólintás, döntés, a deus szinonimája is. Az
isteni potenciál ideája, az ami istenné teszi a deust. A vallási minőség, ami
átjárja azokat a dolgokat, amik vallási tapasztalatot adnak az ember számára.
·
A numinózusnak nincs erkölcsi konnotációja
(ahogy a szentnek), hanem a többlet, amivel a vallási tapasztalat rendelkezik a
hétköznapi tapasztalatokkal szemben.
·
Mysterium
tremendum: a vallási tapasztalat misztériuma félelmet kelt (és reszketést,
tremor). Istenfélelem fogalma. A mai embertől távol áll, szalonképes, szerethető
sitent akarunk elképzelni. J
·
Schleiermacher nyomán Otto a teremtmény-érzetünkkel
hozza összefüggésbe a tremor érzést, a tremendum tapasztalatát, tudatában
vagyunk az aránykülönbségnek köztünk és a teremtő(i)nk között.
·
Fascinans:
a titok vonzó, az ember el akarja érni a numinózust.
·
A
tremendum és a fascinans kölcsönhatásának eredménye a vallási tapasztalat.
Vonzódunk a titokhoz, de félünk is tőle.
·
Körülíró-éreztető módszer
·
Otto rehabilitálta a „vallási terület” szerepét
az embert vizsgáló tudományokban.
·
Mircea Eliade: A szent és a profán-ja is Ottoból indul ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése