IV. A francia forradalom kora
·
a demokrácia szó mai jelentései 1780 és 1800
között alakultak ki és terjedtek el
·
végleg átalakult egy tudományos terminusból általánosan
használt politikai fogalommá
·
túlnőtt az államforma jelölésen és szociális +
történetfilozófiai tartalommal gazdagodott
1. A történetfilozófiai horizont megnyílása: Wieland, Kant
·
a francia forradalom új demokrácia- értelmezést
váltott ki német nyelvterületen
·
Wieland szerint a tiszta demokrácia csak egy
városállamban valósulhat meg, egy nagy államban politikai agyrém, önmaga
felszámolásába torkollik (~Rousseau)
·
Görres, Schlegel, Arndt vezették be a német
nyelvterületen történetfilozófiai elvárás-fogalomként
·
Kant: ahol a hatalommegosztás elrendezett, a
törvényhozást képviseleti rendszer biztosítja, csakis ott uralkodik tiszta
köztársaság, ami az egyetlen maradandó államalkotmány
·
Kant kiélezte a régi diktumot, miszerint a
demokráciát mindig az a veszély fenyegeti, h türanniszba fordul. Szóval a
demokrácia eleve despotikus, szemben a monarchiával és az arisztokráciával,
azok még alakulhatnak képviseleti rendszerré is (mint II. Frigyes Poroszországa),
de persze despotizmussá is
·
Kant kijátszotta az arisztotelészi hármasságot +
a monarchia-köztársaság és despotizmus montesquieu-i deskriptív
alkotmánytipológiát is. Kant szerint még egy monarchia is elérhette (reform
útján) a tiszta köztársaság forradalmi célját.
·
Schlegel: a republikanizmus szükségszerűen
demokratikus és „a nem bizonyított paradoxon, miszerint a demokratizmus
szükségképp despotikus, nem helytálló.” p. 70. (eredetileg itt: Versuch über den Begriff des Repubikanismus
1796)
2. A „demokrata”
·
Fro-ban, a forradalom idején jelent meg a
kifejezés, mint radikális forradalmi csoportok önmegjelölése
·
mint szitokszó, úgy szélesebb kisugárzása lett
·
Németo.ban a francia forradalmat elsősorban a
demokraták és az arisztokraták harcaként érzékelték
·
angol nyelvterületen 1789 előtt sem az „arisztokrácia”
sem a „demokrata” kifejezést nem használták
·
a „demokrácia” és a „demokratikus” kifejezések
éppen angol nyelvterületen tartották meg sokáig pejoratív értelmüket
·
Wordsworth egy 1794-es levelében: „I am that
odious class of men called democrats.” p. 75.
·
19. sz. Hollandiában a demokrata szónak pozitív
kicsengése volt
·
Németo.ban elszórtan már 1750 óta használatos,
közvetlenül a republikánusok szidalmaként idézték
3. A demokrácia, mint politikai-társadalmi csoportfogalom
·
új fejlemény: a demokrácia és a demokratikus
kifejezéseket már nem csak államformára használják, hanem társadalmi rétegek és
politikai erők jelölőiként is
4. A francia forradalom
·
az új demokrácia-fogalom visszhangja a
forradalmi Itáliában 1796 és 1800 között volt a legerősebb
V. A demokrácia, mint a történelmi mozgás mutatója (19. század)
1. Az alkotmánypolitikai értelmezés
·
a 19. sz. európai forradalmaiban és az Egyesült
Államok akkoriban előtérbe kerülő alkotmánymodelljében bontakozott ki
2. A demokratikus princípium
·
a szociális kérdés megakadályozta, h a
demokratikus remények és a polgári-liberális érdekek problémamentes
illeszkedése befejeződjék
·
visszacsatolás
o
a poliszhoz
o
a „régi német szabadsághoz” mármint amit az
ókori germán törzsekről gondoltak
o
a protestáns hagyományhoz: mindenekelőtt polemikusan
a francia katolikus tradicionalistáknál, ez az eszme Tocqueville
Amerika-könyvének köszönhetően lett népszerű
·
a liberális Németo. előítélete: a modern
demokratikus mozgalmakban a reformáció utsó konzekvenciái szólaltak meg és a demokrácia
jövőbeni fejlődése és sorsa attól függ, h azt a protestáns erők megteszik és
fegyelmezik
4. Elválás az ókortól
·
19. sz. végére ált. felismerés, h az ókori és a
modern demokráciát mély szakadék választja el egymástól
VI. „Demokrácia” a modern mozgalomban
·
a „képviseleti demokrácia” terminus
megalkotásával megtörtént a döntő lépés afelé, h használhatóvá tegyék a
demokrácia fogalmát a modern alkotmányok számára
·
Guizot 1848ban: minden (francia) párt
talizmánként használja a demokrácia szót
·
ezzel szemben Németo.ban 1848 és főleg 1871 után
ált. ellenségesség övezi a szót
a) Az elvek összekapcsolása: Görres, Rotteck
·
Görres: a konstitucionális monarchia új
alkotmánytípusát a demokratikus elv segítségével kell meghatározni
·
-> összekapcsolja, harmonizálja egymással a
monarchikus és a demokratikus elvet egymással
·
nem csak a monarchia vált egyesíthetővé a
demokráciával, hanem a felsőházak révén még az arisztokrácia is
·
a kor demokratikus és monarchikus tendenciáit
liberális szellemben – történeti és/vagy észjogi megalapozással –kell kibékíteni
·
a liberálisan felfogott demokrácia mint mozgalom
fogalma egy progresszív, de a tradicionális elemekkel kötött kompromisszumokkal
korlátozott jövő felé mutatott
b) Az elvek szétválasztása: Gentz, Schleiermacher, Hegel
·
Schleiermacher a demokráciát a törzsi
berendezkedés primitivitásához rendelte hozzá, míg a magasabb rendű modern
államokat csakis monarchikus berendezkedéssel tudja elképzelni, miután azoknak
történelmileg túl kellett lépniük a középállam arisztokratikus köztes fázisán
·
tehát Schleiermacher megfordította a demokrácia
felé tartó történelmileg szükségszerűnek látott forradalmár elképzelést, amit
Németo.ban Schlegel óta többen megfogalmaztak
·
Goethe: fiatalságunkban, amikor nincs semmink, v
nem tudjuk értékelni a nyugodt tulajdont, mind demokraták vagyunk, de idősebb
korunkra – a tulajdon és öröklődése miatt –arisztokraták
·
a demokratikus elvet mint konstitutív elemet
Hegel 1820 körüli államelmélete elveti. Az elképzelést, mely szerint
mindenkinek részt kell vennie az államügyekben, otrombaságnak tartja
·
Hegel elvette a demokráciától a progresszivitás
és az elkerülhetetlenség szuggesztív erejét, a demokráciát már túlhaladott
dolognak állította be
·
a demokrácia e történetfilozófiai leértékelése
Németo.ban tovább hatott, egészen egy saját „német állameszme” képzetének
kialakításáig,amely az I. VHban érte el csúcspontját, mint NY-Európával
szembeni kontrasztfogalom
2. Az 1848körüli helyzet
·
ahogy az 1848as forradalom megmutatta,
Németo.ban a liberalizmus és a demokrácia ellentétesen lépett fel. Tocqueville
úgy látta, h hatalmas demokratikus forradalom megy végbe köztünk, ami
gondviselésszerű tény, nem lehet feltartóztatni
·
a demokraták és a republikánusok is szívesen
nevezték magukat „radikálisok”nak az 1840es évek elején, és mások is őket
·
Angliában már régebben használták a „radikális”
kifejezést, Fro.ban az 1835 sajtótörvény miatt terjedt el gyorsan, mert az
megtiltotta a „republikánus” szó használatát
·
a fro-i demokraták 1839ben „radikálisokra” és „mérsékeltekre”
váltak szét
·
Németo.ban a „radikális” szó 1842től kezdve a „liberálisokkal”
való szembenállást jelentett
·
az 1840es évek során a „demokrácia” jelentése
fokozatosan konkretizálódott. Hozzá tartozott: népfenség, nemzeti egység, népek
szövetsége, politikai egyenlőség
·
a demokrácia eme predikátumait a „radikális” szó
is tartalmazta, de ezeken túlmenően egy szellemi magatartást is jelölt,
Németo.ban a baloldalhoz, a köztársaság kommunista v szocialista kormányzása
iránt is vonzódott, nem csak a köztársaság eszméjéhez önmagában
·
1848ban az ideiglenes német parlamentben is
megvolt a demokrata párt, mint ideológiai társaság
·
az egyes német államok parlamentjében is volt
demokrata párt, ami elhatárolódott egyrészt a radikálisoktól (kommunisták)
másrészt a liberálisoktól (konstitucionális-monarchista)
·
a forradalom gyorsította és kiélezte a
liberalizmus és a demokrácia közötti ellentétet. A demokraták a forradalomban
és utána is a „rend ellenségeinek” számítottak.
·
1848-49 óta jellegzetes vonása a demokrácia
kitagadása a németo.i politikai mentalistásnak
·
„demokratákkal szemben csak a katonaság segít”
1848 novemberében Berlinben megjelent röpirat
3. A „szociáldemokrácia”
·
Fro.ból és Svájcból származó fogalom
·
szociális demokrácia a pusztán politikai
demokráciával szemben
·
1864 Általános Német Munkásegyesület újságja Der Social-Demokrat címmel jelenik meg
4. Marx és Engels
·
a nem demokratikus államokban a politikai ember
el van választva a magánembertől, csak a demokráciában valósíthatja meg önmagát
az ember, mint politikai lény is
·
Marx szerint a fokozatok:
o
a szabadságnélküliség demokráciája a
középkorban, amikor a népélet és az államélet azonos volt
o
az állam és a társadalom közti hasadás, a
politikai és a magánszféra szétválasztása a modern korban
·
Engels 1843-ban az európai demokrácia eredetének
nevezte a francia forradalmat
·
Marx (1852): a szociál-demokrácia a
demokratikus-republikánus intézményeket, mint eszközöket kívánja meg, nem
azért, h a tőkét és a bérmunkát megszüntesse, hanem h ellentétüket harmóniává
változtassa.
·
A tiszta demokráciától a szociáldemokrácián
keresztül a forradalmi ugrásig (proletárdiktatúra) vezető folyamatot Marx és
Engels 1843 és 1852 között teljesen kidolgozta
6. Kereszténydemokrácia
·
a fogalmat már 1791ben megalkották Fro.ban az
egyházi harccal összefüggésben, majd az 1830-as és 40-es években nagyon
elterjedt, mivel igény támadt rá a forradalom és a katolicizmus ellentétei
miatt
·
XIII. Leó 1885 után az államforma iránti
közömbösséget hirdette-> lehetővé tette a francia katolikusok csatlakozását
a francia köztársasághoz
·
Németo.ban a „kereszténydemokrácia” fogalma a
politikai katolicizmus balos irányzatai számára is használható lett, a
protestantizmus számára ellenben a fogalom egészen 1918-ig idegen maradt
·
de 1918 után is mindenekelőtt a katolikus
befolyásra vonatkozott
VII. Kitekintés
·
Naumann meg kívánta szüntetni a liberalizmus és
a demokrácia közti szakadékot. Naumann demokrácia-reneszánsza hatott
·
-> a liberalizmus összpártját Németo.ban
Német Demokrata Párt néven alapították meg 1918ban
·
NSZK alaptörvény 24. cikkely, 1. szakasz: „A
Német Szövetségi Köztársaság egy demokratikus és szociális szövetségi állam.
-> mindenki egyetértett abban, h a demokrácián a „nem-diktatúra” értendő