Molnár Ferenc: Útitárs a száműzetésben - a számomra érdekes infók

·   1950-ben jelent meg eredetileg, New Yorkban, „Companion in Exile” címen. Magyar fordítás először 1958-ban.

·   Ez az 1999-es fordítás tragikus, kritikán aluli, pont annyira jól egyezteti az egyes és többes számokat meg a mondatrészeket, mintha google translator-ral fordították volna. (elvileg Stella Adorján követte el)

·   Keret: meghalt Vanda, Molnár Ferenc titkárnője (és szeretője?), aki együtt emigrált a Molnár Ferenc-Darvas Lili házaspárral Nyugatra a Hitlerei elől. Vanda halála (1947) után azokból a levelekből, amiket Vanda írogatott haza Budapestre az emigrációból, Molnár lejegyezte az önéletrajz „kis színeseit”.

·   M. F. teljesen odavolt az Isteni Színjátéktól. A mű magyar fordításai, amiket a 20. sz. elején olvasni lehetett, M. F. szerint feltűnően rosszak voltak. M. F. Dante-imádatának emlékeit őrzik A vörös malom c. darabjának szereplőinek nevei. Az ördögök nevei: Malacoda, Rubicante, Draghinazzo, Alichino, Calcabrina, Cagnazzo, Scarmiglione, Libicocco és Fartarello. A magyar és német színigazgatók kifogásolták, h olyan nemzetközi helyen, mint a Pokolban, minden ördögnek olasz neve legyen, akkor M. F. ezt mondta: esze ágában sincs válogatott ördögneveken törnie a fejét, amikor azt már elvégezte helyette egy olyan kiváló szakértő, mint Dante. J

·   M. F. Baráth Ferenc tanácsára annyira megtanult finnül, h el tudta olvasni a Kalevalát.

·   A Pál utcai fiúkból készült hollywood-i Frank Borzage-film díjat kapott a celencei filmfesztiválon-> a Corriere szerint a közönség sírt a meghatottságtól, a film hatására 6 különböző olasz könyvkiadó adta ki 6 különböző fordításban A Pál utcai fiúkat!

·   Vanda egy budapesti látogatása alatt levélben írta M. F.nek Genfbe: „Az éjszaka felhívott Salusinszky, Az Est szerkesztője, és közölte, hogy az olasz követség sajtófőnöke körültelefonálta a lapokat egy érdekes hírrel. Eszerint az olasz király Mussolini javaslatára a Koronarend parancsnoki keresztjét adományozta magának, <elismeréséül az elmúlt harminc évben Olaszországban bemutatott színdarabjaiért.> Megvettem a reggeli pesti lapokat, de egyikben sem találtam róla egy szót sem. Visszahívtam Salusinszkyt, aki elmondta, hogy éjfélkor ismét telefonált az olasz követség , és kérte, ne közöljék a hírt, mert most jelentették Rómából, hogy Mussolini visszavonta a kitüntetést.” (p. 119.)

·   Emil Ludwig Maussolinivel folytatott beszélgetéseiről írt könyvéből megtudta M. F., h Mussolini 1922. okt. 27-én, a marcia su Roma estéjén, h minden gyanakvást eloszlasson, elment egy milánói színházba és megnézte M. F. A hattyú c. darabját. Így akarta magát békés polgárnak mutatni. J

·   Amikor a Sissit megmerénylő anarchista pere zajlott Svájcban, M. F.-et odaküldték tudósítónak (mert 1-2 évvel azelőtt a genfi egyetemen tanult)

·   A Liliom a budapesti ősbemutatón csendes bukás volt. De később egy csomószor újra játszották külföldön, 1940-ben Amerikában pl. Ingrid Bergman játszott benne!

·   Amikor 1940-ben Mussolini kiutasított pár száz zsidót Olaszo.ból mindenféle dokumentumok nélkül, akkor a nizzai rendőrök saját fizetésükből etették őket és a nizzai „kerületi főbiztos, a Nemzeti Biztonsági Hivatal főigazgatósága különleges rendőrségének főnöke” elintézte, h beengedjék őket Franciaországba útlevél és vízum nélkül.

·   Sajtótalálkozó a Vatikánban XI. Pius idején: a pápai áldás alatt sok újságíró gúnyosan nézett a zsidó újságírókra, akik emiatt feszengtek. A némajáték nem kerülte el a pápa figyelmét, úh ezt mondta mindenki előtt: „Gyermekeim, egy öregember áldása még senkinek sem ártott.” (p. 148.)

·   Amikor Ferenc Jóska modellt ült Ligeti Miklós szobrához, az megemlítette, h van egy fiatal tehetséges író, Molnár Ferenc. Mire a király enyhén szemrehányóan: „Hallom, sok pénzt keres.” J

·   Pletyka volt, ha Berliner Tageblatt egykori szerkesztője, a német-franci barátság nagy szószólója használta először a „Nazi” szót a nemzetiszocialistákra, és pedig gúnyolódási céllal, mert az Ignaz beceneve és zsidók között nagyon gyakori név volt. A szerkesztő tagadta, h ő találta volna ki a gúnynevet, de M. F. szerint csak nem tartotta időszerűnek ennek bevallását a 30-as évek végi Franciaországban…

·   Calvin Coolidge elnök fogadta M. F.et a Fehérházban

·   M. F. is utálta az amerikai kávét, és mindkét helyen, ahol sikerült az USÁban jó kávét innia, kiderült, h a bécsi Meinltől rendelik. J

·   1940-ben M. F. és Ingrid Bergman ugyanazon az óceánjárón érkeztek New Yorkba. A kikötőben nagy ováció fogadta a hajót. Mindketten azt hitték, h nekik szól, de kiderült, h az ünneplők cionisták és Chaim Weizmannt köszöntik, aki szintén ugyanazon a hajón érkezett.

·   M. F. 1896-ban törvényszéki riporterként kezdte újságírói pályafutását. Később állandó cikkírásra kötött vele szerződést a Berliner Tageblatt és a New York American. 2 évig meg oroszországi haditudósító volt az I. VH-ban, haditudósításai Az Est-ben és a Neue Freie Pressében jelentek meg, aztán a londoni Morning Post-ban és Amerikában is. Később könyvben is megjelentek magyarul és németül is.

·   M. F. interjút csinált Pirandello-val Az Est-nek.

·   1946 nyarán Palesztinában megünnepelték a rádióban és a színpadokon M- F- írói munkásságának 50 éves jubileumát. Színpadi műveit dr. Feuerstein Emil lefordította héberre.

·   M. F. apja Gustave Eiffel háziorvosa volt, amikor az Bp-en volt a Nyugati pu. és a Margithíd építési munkálatai idején.

·   1929 Molnár összes színdarabjait kiadták angolul New Yorkban (Vanguard Press)

·   Az ördög volt az első M. F. darab, amit külföldön játszottak: 1908-ban Torinóban mutatták be és több mint 20 évig műsoron volt Ermete Zacconi rendezésében.

·   S. N. Behrmann karcolata 1946-ban a New Yorker-ben M. F.ről

·   1947-ben M. F. megkapta az állampolgárságot. A bíró megkérdezte a foglalkozását, majd közölte, h természetesen tudta, hiszen ismeri a Liliomot, csak a törvény szerint meg kell kérdeznie két tanú előtt. J