Persze a vicces jelenetek mögött érezzük, hogy az alaptragikum az, hogy ha egyszer Szíriába megy férjhez a lány, soha többé nem fogják beengedni Izraelbe a saját családjához.
Maga a menyasszony egyébként nem sokszor szólal meg a filmben, az ő esküvője csak ürügy, hogy összegyűljenek a különböző családtagok és megismerjük az ő drámáikat. A nővérét, aki egyetemre akar menni, miután nagyjából felnőttek a gyerekei, a bátyjáét, akit kitagadtak, mert egy nem drúz nővel házasodott össze, aki egyébként egy csúnyácska girhes orosz nő, akinek az arcára van írva valahogy az egész szenvedés, amit a Szovjetunióban felnövés okozhatott (de ezt valószínűleg csak azért vetítem rá, mert épp Ulickáját olvasok). És ott van az apa megaláztatása, akit kitagad a drúz falu azzal, hogy bojkottálja az esküvő előtti ünnepséget mindössze azért, mert jelen van a kitagadott fiú az orosz feleséggel és a szöszi kisfiukkal.A határőrökön kívül az izraeli rendőrség is kap némi kritikát a filmben, sikerül leforrázni az apát folyamatosan szuttyongató rendőrt azzal, hogy a kitagadott fiúnak eszébe jut megkérdeznie, hogy egyáltalán van-e letartóztatási parancsa, mert anélkül nem túl törvényes egy letartóztatás...Ennek hatására őt visszafogadja az apa. Mona átjut a határon a saját esküvőjére. De mindenki tudja, hogy ez azt jelenti: soha többé nem láthatja viszont a szüleit és a testvéreit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése