A demokrácia fogalomtörténete a francia forradalom korától

Brunner, Otto; Conze, Werner; Koselleck, Reinhart (Szerk.): A demokrácia. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 1999. (a könyv az ókorral kezdődik, de én csak a francia forradalomtól kezdve jegyzeteltem ki)

IV. A francia forradalom kora

·         a demokrácia szó mai jelentései 1780 és 1800 között alakultak ki és terjedtek el

·         végleg átalakult egy tudományos terminusból általánosan használt politikai fogalommá

·         túlnőtt az államforma jelölésen és szociális + történetfilozófiai tartalommal gazdagodott

1. A történetfilozófiai horizont megnyílása: Wieland, Kant

·         a francia forradalom új demokrácia- értelmezést váltott ki német nyelvterületen

·         Wieland szerint a tiszta demokrácia csak egy városállamban valósulhat meg, egy nagy államban politikai agyrém, önmaga felszámolásába torkollik (~Rousseau)

·         Görres, Schlegel, Arndt vezették be a német nyelvterületen történetfilozófiai elvárás-fogalomként

·         Kant: ahol a hatalommegosztás elrendezett, a törvényhozást képviseleti rendszer biztosítja, csakis ott uralkodik tiszta köztársaság, ami az egyetlen maradandó államalkotmány

·         Kant kiélezte a régi diktumot, miszerint a demokráciát mindig az a veszély fenyegeti, h türanniszba fordul. Szóval a demokrácia eleve despotikus, szemben a monarchiával és az arisztokráciával, azok még alakulhatnak képviseleti rendszerré is (mint II. Frigyes Poroszországa), de persze despotizmussá is

·         Kant kijátszotta az arisztotelészi hármasságot + a monarchia-köztársaság és despotizmus montesquieu-i deskriptív alkotmánytipológiát is. Kant szerint még egy monarchia is elérhette (reform útján) a tiszta köztársaság forradalmi célját.

·         Schlegel: a republikanizmus szükségszerűen demokratikus és „a nem bizonyított paradoxon, miszerint a demokratizmus szükségképp despotikus, nem helytálló.” p. 70. (eredetileg itt: Versuch über den Begriff des Repubikanismus 1796)

2. A „demokrata”

·         Fro-ban, a forradalom idején jelent meg a kifejezés, mint radikális forradalmi csoportok önmegjelölése

·         mint szitokszó, úgy szélesebb kisugárzása lett

·         Németo.ban a francia forradalmat elsősorban a demokraták és az arisztokraták harcaként érzékelték

·         angol nyelvterületen 1789 előtt sem az „arisztokrácia” sem a „demokrata” kifejezést nem használták

·         a „demokrácia” és a „demokratikus” kifejezések éppen angol nyelvterületen tartották meg sokáig pejoratív értelmüket

·         Wordsworth egy 1794-es levelében: „I am that odious class of men called democrats.” p. 75.

·         19. sz. Hollandiában a demokrata szónak pozitív kicsengése volt

·         Németo.ban elszórtan már 1750 óta használatos, közvetlenül a republikánusok szidalmaként idézték

3. A demokrácia, mint politikai-társadalmi csoportfogalom

·         új fejlemény: a demokrácia és a demokratikus kifejezéseket már nem csak államformára használják, hanem társadalmi rétegek és politikai erők jelölőiként is

4. A francia forradalom

·         az új demokrácia-fogalom visszhangja a forradalmi Itáliában 1796 és 1800 között volt a legerősebb

V. A demokrácia, mint a történelmi mozgás mutatója (19. század)

1. Az alkotmánypolitikai értelmezés

·         a 19. sz. európai forradalmaiban és az Egyesült Államok akkoriban előtérbe kerülő alkotmánymodelljében bontakozott ki

2. A demokratikus princípium

·         a szociális kérdés megakadályozta, h a demokratikus remények és a polgári-liberális érdekek problémamentes illeszkedése befejeződjék

·         visszacsatolás

o   a poliszhoz

o   a „régi német szabadsághoz” mármint amit az ókori germán törzsekről gondoltak

o   a protestáns hagyományhoz: mindenekelőtt polemikusan a francia katolikus tradicionalistáknál, ez az eszme Tocqueville Amerika-könyvének köszönhetően lett népszerű

·         a liberális Németo. előítélete: a modern demokratikus mozgalmakban a reformáció utsó konzekvenciái szólaltak meg és a demokrácia jövőbeni fejlődése és sorsa attól függ, h azt a protestáns erők megteszik és fegyelmezik

4. Elválás az ókortól

·         19. sz. végére ált. felismerés, h az ókori és a modern demokráciát mély szakadék választja el egymástól

VI. „Demokrácia” a modern mozgalomban

·         a „képviseleti demokrácia” terminus megalkotásával megtörtént a döntő lépés afelé, h használhatóvá tegyék a demokrácia fogalmát a modern alkotmányok számára

·         Guizot 1848ban: minden (francia) párt talizmánként használja a demokrácia szót

·         ezzel szemben Németo.ban 1848 és főleg 1871 után ált. ellenségesség övezi a szót

a) Az elvek összekapcsolása: Görres, Rotteck

·         Görres: a konstitucionális monarchia új alkotmánytípusát a demokratikus elv segítségével kell meghatározni

·         -> összekapcsolja, harmonizálja egymással a monarchikus és a demokratikus elvet egymással

·         nem csak a monarchia vált egyesíthetővé a demokráciával, hanem a felsőházak révén még az arisztokrácia is

·         a kor demokratikus és monarchikus tendenciáit liberális szellemben – történeti és/vagy észjogi megalapozással –kell kibékíteni

·         a liberálisan felfogott demokrácia mint mozgalom fogalma egy progresszív, de a tradicionális elemekkel kötött kompromisszumokkal korlátozott jövő felé mutatott

b) Az elvek szétválasztása: Gentz, Schleiermacher, Hegel

·         Schleiermacher a demokráciát a törzsi berendezkedés primitivitásához rendelte hozzá, míg a magasabb rendű modern államokat csakis monarchikus berendezkedéssel tudja elképzelni, miután azoknak történelmileg túl kellett lépniük a középállam arisztokratikus köztes fázisán

·         tehát Schleiermacher megfordította a demokrácia felé tartó történelmileg szükségszerűnek látott forradalmár elképzelést, amit Németo.ban Schlegel óta többen megfogalmaztak

·         Goethe: fiatalságunkban, amikor nincs semmink, v nem tudjuk értékelni a nyugodt tulajdont, mind demokraták vagyunk, de idősebb korunkra – a tulajdon és öröklődése miatt –arisztokraták

·         a demokratikus elvet mint konstitutív elemet Hegel 1820 körüli államelmélete elveti. Az elképzelést, mely szerint mindenkinek részt kell vennie az államügyekben, otrombaságnak tartja

·         Hegel elvette a demokráciától a progresszivitás és az elkerülhetetlenség szuggesztív erejét, a demokráciát már túlhaladott dolognak állította be

·         a demokrácia e történetfilozófiai leértékelése Németo.ban tovább hatott, egészen egy saját „német állameszme” képzetének kialakításáig,amely az I. VHban érte el csúcspontját, mint NY-Európával szembeni kontrasztfogalom

2. Az 1848körüli helyzet

·         ahogy az 1848as forradalom megmutatta, Németo.ban a liberalizmus és a demokrácia ellentétesen lépett fel. Tocqueville úgy látta, h hatalmas demokratikus forradalom megy végbe köztünk, ami gondviselésszerű tény, nem lehet feltartóztatni

·         a demokraták és a republikánusok is szívesen nevezték magukat „radikálisok”nak az 1840es évek elején, és mások is őket

·         Angliában már régebben használták a „radikális” kifejezést, Fro.ban az 1835 sajtótörvény miatt terjedt el gyorsan, mert az megtiltotta a „republikánus” szó használatát

·         a fro-i demokraták 1839ben „radikálisokra” és „mérsékeltekre” váltak szét

·         Németo.ban a „radikális” szó 1842től kezdve a „liberálisokkal” való szembenállást jelentett

·         az 1840es évek során a „demokrácia” jelentése fokozatosan konkretizálódott. Hozzá tartozott: népfenség, nemzeti egység, népek szövetsége, politikai egyenlőség

·         a demokrácia eme predikátumait a „radikális” szó is tartalmazta, de ezeken túlmenően egy szellemi magatartást is jelölt, Németo.ban a baloldalhoz, a köztársaság kommunista v szocialista kormányzása iránt is vonzódott, nem csak a köztársaság eszméjéhez önmagában

·         1848ban az ideiglenes német parlamentben is megvolt a demokrata párt, mint ideológiai társaság

·         az egyes német államok parlamentjében is volt demokrata párt, ami elhatárolódott egyrészt a radikálisoktól (kommunisták) másrészt a liberálisoktól (konstitucionális-monarchista)

·         a forradalom gyorsította és kiélezte a liberalizmus és a demokrácia közötti ellentétet. A demokraták a forradalomban és utána is a „rend ellenségeinek” számítottak.

·         1848-49 óta jellegzetes vonása a demokrácia kitagadása a németo.i politikai mentalistásnak

·         „demokratákkal szemben csak a katonaság segít” 1848 novemberében Berlinben megjelent röpirat

3. A „szociáldemokrácia”

·         Fro.ból és Svájcból származó fogalom

·         szociális demokrácia a pusztán politikai demokráciával szemben

·         1864 Általános Német Munkásegyesület újságja Der Social-Demokrat címmel jelenik meg

4. Marx és Engels

·         a nem demokratikus államokban a politikai ember el van választva a magánembertől, csak a demokráciában valósíthatja meg önmagát az ember, mint politikai lény is

·         Marx szerint a fokozatok:

o   a szabadságnélküliség demokráciája a középkorban, amikor a népélet és az államélet azonos volt

o   az állam és a társadalom közti hasadás, a politikai és a magánszféra szétválasztása a modern korban

·         Engels 1843-ban az európai demokrácia eredetének nevezte a francia forradalmat

·         Marx (1852): a szociál-demokrácia a demokratikus-republikánus intézményeket, mint eszközöket kívánja meg, nem azért, h a tőkét és a bérmunkát megszüntesse, hanem h ellentétüket harmóniává változtassa.

·         A tiszta demokráciától a szociáldemokrácián keresztül a forradalmi ugrásig (proletárdiktatúra) vezető folyamatot Marx és Engels 1843 és 1852 között teljesen kidolgozta

6. Kereszténydemokrácia

·         a fogalmat már 1791ben megalkották Fro.ban az egyházi harccal összefüggésben, majd az 1830-as és 40-es években nagyon elterjedt, mivel igény támadt rá a forradalom és a katolicizmus ellentétei miatt

·         XIII. Leó 1885 után az államforma iránti közömbösséget hirdette-> lehetővé tette a francia katolikusok csatlakozását a francia köztársasághoz

·         Németo.ban a „kereszténydemokrácia” fogalma a politikai katolicizmus balos irányzatai számára is használható lett, a protestantizmus számára ellenben a fogalom egészen 1918-ig idegen maradt

·         de 1918 után is mindenekelőtt a katolikus befolyásra vonatkozott

VII. Kitekintés

·         Naumann meg kívánta szüntetni a liberalizmus és a demokrácia közti szakadékot. Naumann demokrácia-reneszánsza hatott

·         -> a liberalizmus összpártját Németo.ban Német Demokrata Párt néven alapították meg 1918ban

·         NSZK alaptörvény 24. cikkely, 1. szakasz: „A Német Szövetségi Köztársaság egy demokratikus és szociális szövetségi állam. -> mindenki egyetértett abban, h a demokrácián a „nem-diktatúra” értendő