Délelőtt megnéztem a "Hivatásunk az élet - A reformáció és a nők" c. kiállítást a Deák téri Evangélikus Múzeumban. Úgy tűnt, teljesen meglepődtek, hogy jött egy látogató a kiállításra, úgyhogy az egyik ott dolgozó hölgy önkéntes tárlatvezetést rögtönzött nekem többek között azzal a zseniális aranyköpéssel megfűszerezve, hogy "Mondjon nekem egyetlen híres izraelitát, aki nem fasori diák volt!" :) Ennél a pontnál még nem tudta, hogy érintett vagyok, az egész szóhasználatából az derült ki, hogy az izrealitát tartja a PC megnevezésnek. Miután elbeszélgettünk arról, hogy hol és mit tanulok és hogy ő mit és hol tanított, megkérdezte, hogy egyébként evangélikus, református, vagy katolikus vagyok-e, mire persze kiderült, hogy egyik sem, úgyhogy sietett elmesélni, hogy az ő lelkész édesapja megmentett 44 nyarán a deportálástól egy zsidó anyát és két lányát, valamint megnyugtatott, hogy az Isten az egy. De minden szolidaritás mellett meglepődött, hogy engem érdekel egy ilyen kiállítás. Pedig nem az a legtermészetesebb, hogy az ember csakúgy elmegy az evangélikus múzeumba, ha érdekli az időszaki kiállítás témája?
Egyébként nem csak a hölgy kedves, a kiállítást is érdemes megnézni, ha érdekel valakit a reformáció és a nők.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése