2012. június 2., szombat

Rákosi Jenő emlékiratai III. kötet. Jegyzet.

Rákosi Jenő: Emlékezések. III. kötet Bp., Franklin-Társulat, 1927.



Károlyi Mihály alatt még írt újságot Rákosi J., amíg lehetett, a gyűjtőfogházi béke után már nem. A Budapesti Hírlap szerkesztőségéből kidobták a szerkesztőket, a vagyont elvették, és a BH nyomdáin kezdték el szedni a Vörös Újságot.
A proletárdiktatúra alatt bebörtönözték a Markó utcában. A román megszálláskor visszakapták a Budapesti hírlapot, román cenzúra alatt. Akkor bezzeg sehol nem voltak a hazafias ellenforradalmi különítmények, hanem a románok dicsekedhetnek vele, h megszabadították Mo-t Kun Bélától. A politikusok Aradon, Szegeden, Bécsben és Svájcban gyülekeztek… mióta vége a vörös forradalomnak, és lámpással kell keresni az ellenséget, azóta bezzeg hemzsegnek a különítmények…
A konszolidációról: a közéletez már nem követi rendszeresen, mert: „Meggyőződésem, hogy hibás vágányon döcög a vonata s nem tudom, hogyan és mikor talál vissza históriai egyenes vonalára.” p. 28. III. köt.
„Mert én igen szerény körből indultam útnak. Még csak az iskoláimat sem tudtam a rendes módon, éppen mostoha viszonyaim miatt befejezni. Születésem semmit sem adott, se tekintélyt, se összeköttetést, se vagyont ahhoz, amire egy nem közönséges életnek vagy pályafutásnak külsőleg szüksége van. Nem hoztam magammal semmit, csak szívemet és agyamat.” p. 137.
egy bizonyos ünnepségen mellette ült Nádosy Imre országos főkapitány: „egykor szintén soproni diák az evangélikus liceumban, most a soproni kör elnöke Budapesten, aki lelkesen szónokolt a katholikus gimnáziumban. Oh dehogy gondolhattunk akkor arra, hogy micsoda tragikus fordulat leselkedik rá mint egy fenevad a trianoni barlangban már a közel jövőben…”p. 144. érdekes interpretációja a frankhamisítási ügynek…
„Nekem úgy tetszik, az ember csak akkor szűnik meg egészen gyermeknek lenni, amikor az édesanyja meghalt.” p. 149. ezzel egyet tudok érteni




Nincsenek megjegyzések: