Shlomo Avineri: A modern cionizmus kialakulása – A zsidó állam szellemi gyökerei. Századvég Kiadó, Budapest, 1994. Fordította: Babarczy Eszter
Krochmal – Zsidó történelem hegeli mintára
Nachman Krochmal (1785-1840) az osztrák Galíciában született.
Filozófiai értekezést írt héberül-> kísérlet a modern filozófiai nyelv meghonosítására a héberben.
Az 1. generációs emancipált zsidók tipikus képviselője.
Útmutató c műve hegeli szerkezetű. A történelem a kulturális entitások története, amiket Krochmal rúah ha-umának (a nemzet szelleme) nevez. A judaizmus egy végtelen, a világtörténelembe ágyazódó eseménysor eredménye.
K. nemzetnek tekinti a zsidóságot. Ugyanakkor a zsidók történeti létezése átível a világtört nagy részén, míg a többi nép eljátssza szerepét és eltűnik.
Herder és Hegel is Volknak tekintette a zsidókat, nem csak vallási közösségnek.
Krochmal abban egyetért Hegellel, h a zsidók küldetése a monoteizmus bevezetése volt, de attól még, hogy feladatukat teljesítették, nem kell eltűnniük, mert szerepük univerzális, míg a többi népszellem történelmi szerepe partikuláris. A zsidók szerepe közvetlenül kapcsolódik az Abszolút Szellemhez, amely a világtörténelem tartalmát adja, ezért tudtak túllépni az időn. Ezért egyedi a zsidó történelem, ciklikus, mindhárom hegeli szakasz (növekedések, teljesítmény, hanyatlás) megismétlődik minden ciklusban.
- Ábrahámtól az I. Templom lerombolásáig
- A babilóni fogságból való visszatéréstől Betar elestéig (ami a Bar Kochba felkelés idején volt)
- a Misna összeállításától Chmelnicki 1648/49es ukrajnai vérontásáig. Ekkor új korszak: felvilágosodás és emancipáció.
[Szerintem furcsa, hogy a babilóniai fogság kimarad a kronológiából, és Chmelnicki után egyből jön a felvilágosodás.]
A zsidó az egyetlen univerzális nép, a többiek partikulárisak. A zsidók kötik össze az időbeliséget az örökkévalósággal. Ezért tud fennmaradni politikai hatalom és állam nélkül is.
Heinrich Graetz – A zsidó történeti tudat forradalmasítása
(1817-91)
1853-76 Geschichte der Juden von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart (A zsidók története a legkorábbi időktől napjainkig) c. mű kiadása.
A teológiától függetlenül, általános történeti törvények szerint kell kezelni a zsidó történelmet. A zsidók nemzetet alkotnak.
Hegel és Ranke nagy hatást gyakorolt Graetzre.
Graetz könyve mélységesen átformálta a zsidók képét saját történelmükről.
A judaizmus tiltakozásként, a pogányság elleni lázadásként lépett be a történelembe, a lázadás a legfőbb történeti jellegzetessége. A judaizmus a Szellem, vagyis a Természet antitézise. A judaizmus az ember emancipálása az anyag alól, csak a judaizmussal vált lehetségessé az ember erkölcsi felelőssége. De nem állt meg itt a judaizmus, hanem megpróbálta pozitíve is megvalósítani Isten eszméjét.
A zsidó felvilágosodás németországi képviselői igyekeztek elhárítani azt a keresztény és szekuláris vádat a zsidóság feje fölül, h teokratikus. Graetz szerint viszont valóban teokratikus, mivel a normatív társadalmi viselkedés mélyén vallási előírások húzódnak.
Feloldhatatlan a kötelék, amely a zsidó népet Izrael földjéhez köti. (megint csak ellentét a reform zsidó mozgalommal)
Graetz egyedülálló álláspontot fogalmaz meg az ortodoxia és a reform zsidóság között.
A zsidó történeti létezés alapkövei: a politikum és a vallás. Hol az egyik, hol a másik kapott főszerepet. A judaizmus végül a két elem szerves szintézisévé alakult, a messianizmus eszméjévé. Jézus apolitikus, tisztán szellemi természete nem felelt meg nemzedéke konkrét elvárásainak.
Átveszi Mendelssohntól azt a gondolatot, h a zsidóság nem kinyilatkoztatott vallás, hanem kinyilatkoztatott törvénykezés.
Herzl – Az áttörés
A politikai cionizmus kezdeteinek szimbóluma lett, mint az 1897es bázeli Cionista Kongresszus és a Cionista Világkongresszus létrehívója.
1860-1904.
1902 Altneuland
Gyakorlatias és nem eredeti ötletekkel állt elő. Nagysága abban áll, hogy a világ közvéleménye elé tárta zsidó nép nyomorúságának megoldásának kísérletét. És úgy, hogy nem álltak mögötte sem financiális, sem politikai erők. Újságíró volt, ez nagyon fontos. Bombasztikus, teátrális és dagályos stílus-> hatásvadász, de hatékony is! [Avineri nem szimpatizál túlságosan Herzl-lel.]
Erőfeszítései sorra kudarcot vallottak: a szultánt nem tudta meggyőzni, II. Vilmos fel sem fogta, h miről beszél, Hirsch és Rothschild szkeptikusok maradtak. De eljutott a fejedelmek elé, tehát messzebbre jutott, mint előtte bárki ebben az ügyben.
Jó propagandátor volt, egy hatalmas zsidó birodalom mindenható szóvivőjeként adta elő magát, miközben nem állt mögötte semmiféle mozgalom. [Szerintem sajnos mégis sok antiszemita elhiszi ezt neki ma is.]
Felismerte, h mik lesznek a jövendő 20. sz. hatalomformáló erői: a közvélemény, a tömegkommunikáció és a propaganda. Megteremtette a cionizmus egyetlen fegyverét, a közvéleményt, amivel sikerült kiharcolni Izrael Állam megalapítását.
Közkeletű tévedés, h csak a Dreyfus-per ébresztette rá az európai zsidók helyzetének tarthatatlanságára. Fiatalkori drámái is az emancipáció problémájával foglalkoznak (főhősei általában értelmiségiek).
A Neue Freie Presse egyik legnépszerűbb újságírója volt.
Párizsban találkozott a francia szociális antiszemitizmussal. Felismerte azt a paradox tényt, h éppen az az ország, amely először egyenjogúsította a zsidókat, került szembe a baljóslatú „zsidókérdéssel”, amely a modern társadalom feszültségeiben gyökerezik.
„Azokban az országokban, ahol az antiszemitizmus ma is erős, erejét a zsidók emancipációjából nyeri. … A gettóban ugyanis – különös módon – polgári néppé fejlődtünk, s amikor kiszabadultunk onnét, azonnal a középosztály riválisaivá váltunk.”
A zsidók számára Európában egyetlen út nyílik: kifelé.
A zsidó állam
A politikai manifesztum és a jogi akta elegye. Összefoglalja a modern zsidó létezés problémáit és azután leírja egy olyan zsidó szervezet szerkezetét, amely megteremthetné a zsidó társadalmat az új földön.
Filozófiailag konzervatív volt, az ideális államformának itt az arisztokratikus köztársaságot állítja be, Velence példájára hivatkozva.
Felismerte azt a problémát, hogy az európai zsidók nagy része a középosztályba tartozik, tehát át kell majd alakítani a zsidó társadalom szerkezetét, h normális népként működhessen. Azt is látta, h ez nem fog laissez faire alapon végbemenni. Megoldás:
- a föld közös tulajdonban lesz (a természeti források és a föld nem kerülhet magántulajdonba)
- a farmerek a Nemzeti Alaptól bérlik majd a földeket
- munkások számára épített állami lakótelepek
- szociális jóléti intézmények hálózata
- 7 órás munkanap (még a zászló is utalna rá: fehér zászló 7 arany csillaggal)
- Közsegélyezést helyettesítő közmunka
- A gazdaság alapját a szövetkezetek fogják adni
- Általános választójog (ekkor Európa nagy részén a nők nem szavazhattak!)
- Ingyenes és egyetemes oktatás
- Minden férfi és nő köteles 2 évet a köz szolgálatának szentelni, ez nem katonai, hanem munka (kórházban, menhelyen, árvaházban…)
Altneuland
Utópikus regény. Az 1923as Palesztina leírása. Didaktikus. Az új zsidó társadalom a társadalmi igazságosságra fog épülni. A 19. sz. szocialista utópisztikus irodalmából táplálkozik.
Maga Herzl a polgári liberális gondolkodó archetípusa lehetne, távol állt a politikai szélsőségektől.
Kitér az arabok és a zsidók viszonyára. Minden arab egyenlő állampolgár lehet. Herzl alábecsülte az arab nemzeti mozgalom erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése