Isten városáról 7. 2011.11.07.

·        Ágoston a platonikus filozófusokat tartotta a legelfogadhatóbbnak teológiai szempontból.

·        De akkor mi a helyzet a politeizmusukkal? -> VIII. könyv 1? fejezet. A színjátékokat a démonok (akik az istenek helyébe lépnek és folyamatosan becsapják az embereket) parancsolják az embereknek.

·        Mik a démonok?

o       Nem határozza meg a De civitate Dei, de úgy tűnik, h Ágostonnak nagyon határozott elképzelései voltak erről. A platonikusokra támaszkodott, főleg Apuleiusra.

o       Apuleius: Szókratész istenéről/De deo Socratis c. műve alapján beszél Ágoston a démonokról.

Apuleius démonológiája

·        Apuleius Numídiában született, a 2. sz.ban élt. Ügyvédként is dolgozott Rómában.

·        Afrikában perbe fogták, emiatt írta meg az Apologiát.

·        Leghíresebb műve a Metamorphoses.

·        A démonok az istenek és az emberek közötti lények Apuleiusnál.

·        Lsd. handout!

·        Komoly démonológiai hagyományokra támaszkodik. Platón és nála korábbi szövegel.

·        Lakoma: a daimónok az istenek és az emberek között vannak. Ők teszik összefüggő egésszé a világmindenségét. Az istenek és az emberek nem kommunikálnak egymással, csakis a daimónok közvetítenek áldozatokat az emberektől az istenek felé illetve álmokat az istenektől az emberek felé. Aki ezekben a dolgokban bölcs, az daimóni ember.

·        Szókratész daimónjáról azt írja Platón, hogy egy hang, időnként szólt Szókratészhoz, de mindig csak azzal kapcsolatban, hogy mit ne tegyen.

·        Szókratész arról is beszél, h a daimónok az elhunyt harcosok lelkei. Ez olvasható a Munkák és napokban is. Az aranykorban az emberek életükben csak jó dolgokat éltek át, a halál álmukban érte, és utána jó lelkek lettek, daimónok.

·        Hérakleitosz is a harcban elesettek lelkeit tartja daimónoknak.

·        Archaikus szövegekben, és Parmenidésznél, Empledoklésznél a daimón egyszerűen istent jelent.

·        Xenokrátész (Akadémia)-> szisztematikus metafizika. Az isteni monász=núsz. Ebből generálódnak az ideák, mint matematikai entitások és végül a fizikai valóság. A népi mitológiát is integrálni akarta a rendszerbe. Bekapcsolta a démonológiát is, nagyon kidolgozott formában.

·        Ágostonnak nagy szerepe volt abban, h a daimón fogalma átment rosszba.

·        Csak a jó daimónokat volt szokás ábrázolni, a rosszakat nem.

·        Ágoston nem tartotta fikciónak az egész gör-róm vallási rendszert és a daimónokat sem.

·        Apuleius kiindulása: Platón 3 részre osztotta a természetet, függőlegesen. Az istenek az éterben lakoznak, túl messze ahhoz, h az emberekkel érintkezhessenek. A levegő térségében élnek a daimónok, akik közbülső hatalmak (mediae potestates). A földön meg az emberek élnek.

·        Daimónok típusai:

o       Magasabb méltóságú daimónok (testetlenek)

o       Alacsonyabb méltóságú

(i)      Az ember testen belül: genius

(ii)    Az emberi testen kívül: lemures

1.      jók: Lares

2.      rosszak: Larvae

3.      jók vagy rosszak: Manes

(iii)   A theológia fabularis istenei

·        Démonok 5 jellemzője:

o       Nemük szerint lelkes lények,

o       eszesek,

o       lelkük hatást szenved el-> emiatt képesek közvetíteni emberek és istenek között!,

o       testük légies (itt ellentmond magának egy kicsit, mert korábban azt mondta, h a magasabb rendű démonok testetlenek)

o       életük nem szűnő

·        -> tehát azért tudnak közvetíteni, mert bizonyos jellemzőjük az istenekkel, más meg az emberekkel rokonítja őket.

·        De civitate Dei IX. könyv 9. fejezet: a démonok pervertált lények, mert magasabb rendű jellemzőik rokoníthatók az emberekkel (lélek, értelem), és pont az alacsonyabb rendű jellemzőjük isteni: a test.

·        A IX. fejezetben felmerül a probléma, h mik az angyalok. Vannak jó közvetítő lények is? DE az angyalok Isten országának részei, nem a két világ között vannak. Azért Ágoston zavarban van az angyal-problematika kapcsán.

·        Ágoston nagyon szelektíven és a saját interpretatív szűrőjével átvilágítva használja a pogány szerzők szövegeit.

·        Diafónia érv

·        Strukturálisan hasonlóan ír Ágoston, mint a kortárs platonikus szerzők.

·        A platonikus és a keresztény szerzők sem bíztak igazán az emberi értelem erejében. :D

·        Sztoikusok: a civilizáció megrontja az embert. Hiába van meg az emberben a potenciál, h azonosítani tudja a jót, a nevelés elveszi tőle ezt a képességet, szisztematikusan téves vélelmekkel tömi tele a fejünket.

·        Köv. órára: XI-XIV. fej. teremtés és bűnbeesés