A vallás szociológiai megközelítése
·
A vallás társadalmi beágyazottságát, társadalmi
vetületét vizsgálja.
·
A XIX. sz. utolsó évtizedeiben „szociológia” és
„társadalomtudomány” alatt még ugyanazt értették, ez akart lenni a
bölcsészettudomány összegző tudományága.
·
Franciául „societé” é „civilization(?)” sokkal
fennköltebb fogalmak, mint a magyar társadalom fogalom. Mi közép-európaiak nem
jövünk annyira lázba a társadalomtól meg a közösségtől, megveszekedett
individualisták vagyunk. J (t. ú.) Mi többre értékeljük a kultúrát-> divat
kultúratudományról is beszélni.
·
19. sz.i historizáló elv: a szöveget annál
jobban tudjuk megismerni, minél inkább beleássuk magunkat a keletkezése
körülményeibe. Ma már ezzel ellentétes hatások érvényesülnek az
irodalomtudományban (ki se illik mondani a szerző nevét műelemzés közben).
·
Bibliai szövegek értelmezésekor 2 ellentétes
megközelítés:
o
autonóm módon kezelve, nem figyelembe véve, h
születésekor hogyan értelmezhették, mert mi azzal együtt értelmezzük, kaptuk
meg, amit a hagyománytörténete hozzátett.
o
felvilágosodás kora óta elindult a historizáló kutatás
is: sokszor direkt azért, h lerombolják a szöveg tekintélyét, lehánt mindent,
ami a keletkezés óta rárakódott a szövegre.
·
Ma a szépirodalomban a történeti elv tagadása a
divat, a vallásilag terhelt szövegek esetében viszont most kezd bejönni a
felvilágosodás historizáló elve. Közben az irodalomtudományban is kezdi
felváltani a hermeneutika és a strukturalizmus uralmát a történeti elv
rehabilitása, persze a hermeneutika és a strukturalizmus tudományos
eredményeinek szűrőjén át. Ez a kultúratudományos
megközelítés.
·
A hermeneutikát és a strukturalizmust összeköti
a szöveg autonómiájának elve.
·
A szociológiai megközelítés kezdetben a mai
kultúratudományos megközelítésnek felet meg. Két nagy iskolában érvényesült:
o
francia szociológiai iskola: Émile Durkheim. Francia
zsidó család, rabbi felmenőkkel. Fiatal korában megérintette a franciaországi
katolikus megújulás, de utána élete nagy részében vallástalannak definiálta
magát. -> nincs benne olyan antiklerikális él, mint Frazer-ben és Renan-ban.
Alapelve D.nek, h van értelme a vallási jelenségeknek, mert hitt a
társadalomban, tehát minden társadalmi jelenségnek tulajdonított értelmet. A
társadalom nem tart fenn hosszú távon értelmetlen intézményeket.
o
Német szociológiai iskola. Max Weber.
·
„Szellemi Maginot vonal Európában”: nagyon
eltérő hagyományokból táplálkozik az angolszász és a francia és a német és
közép-európai hátterű kutatás.
Émile Durkheim
·
Lehet, h abban a formában nem objektívan írja le
a vallás a valóságot, ahogy a képviselői állítják. De attól még életképes
rendszer, visszaigazolja az embereknek életük helyességét.
·
Frazer szerint az a hanyatlás, amikor a mágiából
vallás lesz, mert a mágia csupa gyakorlatilag hasznos dologból áll, a vallás
meg metafizikai spekulációkkal hígítja fel a rendszert.
·
<-> Durkheim szerint eleve nem gyakorlati
célok végrehajtására alakul ki a vallás.
·
A vallási jelenségeknek csak járulékos része a
gyakorlati hasznosság, előbb létezik a vallási jelenség és max utólag
kapcsolnak hozzá gyakorlati hasznot.
·
Ezt bizonyítandó a lehető legkezdetlegesebb
vallásokra koncentrált, mint példákra.
·
Osztozik a francia pozitivizmus módszertanával
abban, h a társadalomtudomány célja a természettudományokhoz hasonló módszertan
kialakítása, biztos törvényszerűségek levonása.
·
Frazer a komparatisztika
(összehasonlító módszer) atyja, Durkheim ezzel szemben megkeresi a vallás legkezdetlegesebb
megnyilvánulását, és azt az egy példát elemzi ki részletesen. (Frazer módszere
extenzív, Durkheimé intenzív.)
·
Ausztrál példát tekint annak a bizonyos
legprimitívebb vallási jelenségnek, aminek a kielemzésével felfedezhetők a
rendszer törvényszerűségei. Ausztrália megfelel a laboratóriumi elzártság és az
ősiség eszményének is (annyira régen leszakadt Eurázsiáról, h megmaradtak az
erszényesek, a bennszülöttek külön emberi alfajhoz tartoznak)-> kvázi
természettudományos kísérleti terep.
·
Totemizmus jellemzi Ausztrália vallásait.
Segédpéldának Durkheim beveti az észak-amerikai totemizmusokat. Az ő
társadalmaikat jóval bonyolultabbnak tartja az ausztrál bennszülöttekénél, mert
Ausztráliában a kis lélekszám miatt könnyű átlátni a társadalmat.
A vallási élet elemi formái
·
a francia szociológiai iskola vallástörténeti
vonulatának alapító okirata.
·
Monográfia
·
A bevezető és a záró tanulmánya benne van a
Simon-féle szöveggyűjteményben, de 2004-ben kiadta a l’Harmattan az egész
könyvet magyarul.
·
A legegyszerűbb vallási jelenségeket kell
vizsgálni, mert ez áll a legközelebb a természettudományos kutatás
módszertanával.
·
Komolyan szembeszáll Frazer-rel, de ritkán
említi meg a nevét a polémia közben. Durkheim komoly tudományszervező volt,
masszív lobbyt hozott létre, ennek része volt, h az általuk nem kedvelt
szerzőket nem idézték. J
·
Mi az az emberi tapasztalat, ami létrehozza a
vallásos működést? D. nem gondolja azt, h az ember a priori vallásos, nem
feltételezi a homo religiosus-t!
·
Tylor szerint az önálló szellemi létezés
tapasztalata (álom, halál) hívja elő a vallási gondolkodást. -> Animizmus.
·
Max Müller-> naturizmus. Az emberre a természeti jelenségek gyakoroltak olyan
hatást, amitől elkezdett vallási megrendültséget érezni. Német születésű
(Angliában élt) romantikus szerző-> természetkultuszban nőtt fel.
Indo-európai nyelvészként foglalkozott az indiai és görög-római mitológiákkal.
·
Durkheim a vallás genezisének animisztikus és
naturisztikus elméletét is elutasítja. A vallási élet alapvető formái nem a rendkívülire,
hanem a szabályosra irányul. <-> Rudolf Otto: numinózus elmélete: akkor jelenik meg a vallás a társadalom
életében, amikor vmi rendkívüli történik.
·
D. szerint
a kezdetleges emberre a dolgok szabályos menete, a rendszer szabályossága hat
felemelő hatással, nem a rendkívüli esemény.
·
A társadalom D. szerint: Az ember nem tabula
rasa-val kezdi az életét, hanem beleszületik egy társadalomba, ami felhalmozott
ismereteket és azok rá vannak írva a mi tabulánkra. Az ember nem csak személyes
tapasztalati anyagát hordozza, hanem annál sokkal többet, amit a társadalomtól
örököl, a történelem lenyomatát. Ez a társadalom függőleges vetülete. Vízszintes
vetület: érintkezünk más egyénekkel.
·
D. Fustel de Coulange tanítványa volt, aki a
házi tűzhely és az ősök kultuszát tekintette az indo-európai népek alapvető
vallási gyakorlatának. Az ősök, miután eltemették, egyesülnek a földdel és
szentté teszik azt. Szövetségben kell lenni az ősökkel, h segítsék az élőket. A
halottak gyakran megistenülnek, de mivel közben elszemélytelenednek, ezért nem
egyenként istenek, hanem egy kollektívum. -> ez a gondolatmenet Durkheimre
is nagy hatással volt.
·
Korrobori:
bizonyos mexikói népek az év nagy részét magányosan v kis csoportokban töltik
el, meghatározott időpontokban találkozik az egész nagycsoport, ez a korrobori.
D. szerint az ilyeneknek az a funkciója, h megújítja a társadalomhoz tartozás
tapasztalatát az emberekben. Ugyanezt tölti be egy áldozatbemutatás, a szombati
istentisztelet, stb. Minél gyakrabban van ilyen, annál erősebb a társadalom köteléke,
mert periodikusan meg kell újítani a kollektívumhoz tartozás érzését.
·
Az emberi lélek kettős: egyrészt magával van
elfoglalva, másrészt van egy társadalmi/kollektív lélek, ami egy közösség
részévé tudja tenni.
·
D. az öngyilkosságról is írt monográfiát,
számára az öngyilkosság azt jelentette, h az ember egyik lelke győz a másik
felett és háttérbe szorítja a természetes életösztönt.
·
A vallások kollektív értékrendet képviselnek, de
még az individualista szekuláris társadalmakban is közmegegyezés, h az egyéni
érdekeket harmonizálni kell a közösség érdekeivel.
·
Robertson Smithnél a totemizmus célja a közösség
megerősítése.
·
D. keresi a szent
és a profán határát. Többek szerint
D. gondolkodásának gyenge pontja, h nem definiálja ezeket a fogalmakat, mielőtt
tárgyalni kezdi.
·
3 szent dolog van: a totem (állat v növény, v
természeti jelenség), a totemközösség tagjai, a totem embléma hordozói.
·
A totemcsoport tagjai részesülnek a totem
szentségéből. Az egyes ember, mint a társadalom tagja maga is vallásilag
minősített. Minden kultúrának vannak beavatási rítusai, ezzel felveszik a
szentek közösségébe, tehát a kultikus közösségbe.
·
Az Ausztráliában terepmunkát folytatók
beszámolói alapján dolgozott D.
·
Csurunga:
a totem emblémát hordozó tárgy. A kultuszközpontokban (pl. totemoszlopok az
indiánoknál) helyezik el őket, ezek adják a hely vallási értékét.
·
D. szerint a totemizmus központjában nem a totem
áll, hanem egy sokkal elméletibb dolog, ami a dolgok osztályozásából és
megjelöléséből indul el. Van egy eszme, amit, mondjuk, egy kenguruval jelölünk
meg.
·
D. a rítus-mítosz elsődlegesség kérdésében rítus
párti. Közvetlen tapasztalata egy végletesen formalizálódott ortodox zsidó
vallási környezet volt gyerekkorában, ami el volt szakítva minden elméleti jelentéstől.
Ez elidegenítően hatott rá, de ami utána vonzotta, a misztikus romantikus
katolicizmus, az is a cselekvésre koncentrál.
·
Negatív
kultusz: tabu, amit el kell kerülni. Ez a szent és a profán elkülönülésére
épül, amik antagonisztikusan szemben állnak egymással.
·
Minden vallási működés célja a szent és a profán
egymással összekapcsolása-> D.
tétele: a kultusz szabályozott szentségtörés. (ha rendezetlen módon
kapcsoljuk össze, az sima szentségtörés: pl. belép vki egy szentélykörzetbe,
ami papoknak van fenntartva)
·
Pozitív
kultusz: megközelítjük a szentséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése