Összehasonlító vallástörténet I.8. 2011.11.07.

Sémi népek vallástörténete

A bibliai corpus mint forráscsoport

·        A különböző felekezetek változatai eltértek és minden felekezet fenntartotta magának az interpretáció jogát. -> objektív szándékú tárgyalás problematikus volt, feszültséget keltett, volt is benne polgárpukkasztó szándék

·        Robertson Smith

·        Julius Wellhausen: lutheránus lelkész

Robertson Smith

·        Ő adta ki a totem és a tabu Encicl. Britannica szócikkeket Frazernek, h írja meg

·        Skót presbiteriánus lelkész volt eredetileg

·        Érdeklődése: „sémi pogányság”: a kinyilatkoztatott vallásokat megelőző, v azokon kívül rekedt sémi vallásosság. Pogányság a zsidósághoz és az iszlámhoz képest.

·        A zsidók és az arabok ősei is beduin-szerű nomád állattenyésztő életmódot folytattak, klánszerű berendezkedéssel.

·        A sémi népek egységesnek kezelése a 19. sz. axiómáiból következett: az etnikai rokonságokat szerves egységeknek fogták fel. „faj-nyelv-táj” egysége. A 19. sz.ban ez még az értelmiségi diskurzus része volt.

·        Sémi őshaza nem volt, a sémi nyelvek sokkal kevésbé váltak el egymástól, mint az indo-iráni nyelvek.

·        Ernest Renan: eredetileg katolikus papnak készült, aztán az antiklerikalizmus fő harcosa lett. Főleg az újszövetségi szövegek és a kora-keresztény szövegek kritikájával foglalkozott, a Jézus élete tette híressé és hírhedtté. A papság után a sémi filológia professzora lett, héberül és arabul tudott nagyon jól. Szembeállította a fejlett indo-európai kultúrát a primitív sémi kultúrával. „A sivatag monoteista.” Bezzeg az intelligens görögök és rómaiak sok istenben hittek… A nyelvtani szerkezetben is primitívnek tartotta a sémi nyelveket.

·        R. Smith szerint a kanonizált bibliai szövegek egy későbbi szellemi állapot szolgálatába akarnak állítani régebbi szövegeket-> kritikai szövegvizsgálattal ismeret szerezhető belőlük a pogány állapotokról.

·        A zsidóság és az iszlám ketrecbe akarta zárni a vallási képzeteket, de akkora tekintélye volt ezekben a kultúrákban a kanonizációnak, hogy sosem lehetett kivenni belőle a nem odaillő részeket sem. Inkább kimagyarázzák az ellentmondásokat. A régiség szentséget kölcsönöz a szövegeknek.

·        Totemizmus: sok vallástört. isk. ált. magyarázóelvnek fogta fel a 19-20. sz. fordulóján. De mindegyik kicsit másképp definiálta a totemizmust.

·        Totemizmus- áldozat- exogámia- communio – emblémakeresés. Igény arra, h fel kell osztani a világ jelenségeit és emblémával ellátni. A totem maga ez az embléma. Pl. körülmetélés.

·        A körülmetélést a vallástörténészek a pogány sémi csonkítás rítusok maradványának tekintették.

·        R. Smith 30 vhány évesen meghalt tüdőbajban, nem maradt fenn tudományos gondolatainak összefüggő kifejtése. L

·        Sémi társadalmak klánszerűek, nagycsaládokban élnek. A Bibliában is nagyon késői jelenség a birodalmi eszme. A pátriárkák családtörténetei klán-történetek, nem nemzettörténetek.

·        R. Smith elsősorban a genealógiai állati totemekkel foglalkozik: egy állat a totem, amitől származtatja magát a közösség. (de amúgy az eső is lehet totem)

·        Áldozat: a totemállat leölése és feláldozása. Az állat halálából sokszoros élet származik. Alapító v építő áldozat nem ismeretlen a Biblia számára sem. Elsőszülött feláldozása, annak imitálása.

·        Áldozat communio jellege: egyesülni kell vele-> áldozati lakoma (commensatio). Egészen elégő áldozat fogalma (görögül holokauszton). Vagy a vérével meghintik az áldozat bemutatóit és azt, akinek érdekében történt: infekciós rítus.

·        A 19. sz. végén a commensatio részletezésével a szerzők gyakran az eukarisztiáról akarták lerántani a leplet és kompromittálni azt.

·        Exogámia: kívülről nősülés. Ellentétes jelenség az amúgy ezeket a népeket jellemző xenofóbiával. Szabin nők elrablása, Izsák és Jákob távolról nősül. Mondjuk Ezsdrás és Nehemiás már tisztogatják a népet azoktól, akik beszennyezték magukat idegen nőkkel. Az exogámia nem vérségi kötelékre törekszik, hanem szellemi dimenzióba helyezi át a népek összekapcsolását.

·        Claude Lévy-Strauss: minél kisebb egy társadalom, annál szigorúbbak a feleségválasztás szabályai, vérfertőzés elkerülésével nem foglalkoznak, hanem a communio teremtő erő a lényeg.

·        R. Smith: a totemizmusra építi a sémi vallásosságokat és társadalmi berendezkedéseket. A totemizmust szorította háttérbe a zsidóság és az iszlám.

·        Kultuszcentralizáció folyamata szépen kibontakozik az Ószövetségben, mert a pusztai vándorlással együtt járó sok helyi kultusz egy korábbi vallási állapotot képviselt.