XI-XVI. könyv
·
A IV. kötet felé haladva egyre jobb a fordítás. J
·
Az első 10 könyvben eléggé kimerítette Ágoston
az apologetikus témákat, a XI. könyvben visszatér a két civitas eredetéhez.
·
Egyre inkább elmozdul a biblikum fleé, nő az
exegétikai elem súlya.
·
Célkitűzés: a civitas terrena és a civitas Dei
történetének áttekintése (XI. könyv I. fejezetének végén)
·
Rossz akarat eredete, test státusza kp-i témák
·
Genezis kommentálása
·
Ciklikus kozmológiák a XII. könyv 2. felében, az
ember teremtése kapcsán
·
A bűnbeesés következtében az emberi ész
elromlott, ezért nem képes felfogni a világosságot (XI. könyv 2. fejezet)
XI. könyv 14. fejezet
·
Miért nem előbb teremtette meg Isten az eget?
Érv ellen szól Ágoston, tehát a világ örökkévalósága ellen. Ez már majdnem 1000
éves érv volt, Parmenidész: ha vmi keletkezett, akkor miért pont akkor, amikor,
miért nem korábban?
·
E kell bizonyítani, h az, h egy adott
pillanatban döntött Isten a világ megteremtése mellett, nem jelenti azt, h ő (a
változhatatlan) megváltozott.
A világkezdet körüli vita az
antik filozófiában
·
Platón: Timaiosz volt a fő textus, ami alapján
vitatták a kérdést. Keletkezett, de vég nélkül fennálló világ.
·
Ehhez képest a platonikus tradíció az lett, h
nem temporális a világ függése Istentől.
·
Arisztotelész: De coelo
·
Szimplikiosz kommentárt írt a De coelo-hoz.
·
Arisztotelész és Platón-tanítványok: nem volt
világkezdet. Xenokratész is tagadja.
·
Ágoston: a világ nem időben, hanem idővel lett.
Az ágostoni érv azért nem üti ki teljesen ezt a teremtés-temporalitás problémát.
XI. könyv 21. fejezet
·
Az angyalok is teremtmények
·
A világosság és a sötétség elválasztása a
Genezisben utal az angyalok 2 csoportjára.
·
Isten tudása örök és változhatatlan
·
Szimultanitás van, nincs időbeli sorrendiség
·
Ágoston a bibliai exegétikai olvasatát a
neoplatonistáktól merítette.
XII. könyv 11. fejezet
·
A Teremtés óta még csak 6000 év telt el (akik
szerint sok ezer év, azok hazugok) J
XII. könyv 12. fejezet
·
Ciklus elmélet: több világ volt és lesz is,
kataklizmák.
·
Ágoston szerint még azoknak is, akik ilyen
ciklus elméletben hisznek, el kell ismerniük, hogy az emberiség első alkalommal
nemzés nélkül jött létre. Hiszen nem gondolhatják, hogy egy-egy világ
elpusztulását vkik túlélték (ahogy az egy világ történetén belüli özönvizeknél
mondani szokták).
XII./14.
·
Cikluselmélet komolyabb formában jön itt elő. A
sztoikusokig ment vissza. Immanens isteni princípiumból indul a világ
kibontakozása, először tűz a kozmosz állapota és strukturálatlan, aztán
strukturálódik. De egy idő után mindig visszafordul önmagába a világ,
visszaszippantja magába az isteni princípium. Teleologikus felfogás. A lehető
legjobban futnak le a történések, ezért minden ciklus teljesen egyforma.
Szókratészt ugyanúgy ki fogják végezni, minden pont úgy fog megtörténni.
·
Némely platonikus filozófus átvette ezt a
sztoikus elméletet, de nem mindegyik. Pl. Plótinosz nem volt oda érte.
·
Origenésznek volt egy keresztény cikluselmélete.
Intellektusok eltávolodnak Istentől-> létrejön a világ, a bűn (tehát
Istentől való eltávolodottság) mértékének megfelelően bűnhődnek a személyek,
aztán bűnbánat és világ megsemmisülése: ez 1 ciklus. Aztán kezdődik elölről.
XII./18.
·
Ágoston: a végtelent lehetetlen megismerni. Ha
lineárisnak tekintjük az időt, akkor lehetetlen tudni az egész történetet. Ott
van az a premissza, h Isten mindent tud-> de a végtelent ő sem ismerheti meg,
úh Ágoston ciklus elmélethez nyúl, mert az lehetővé teszi a világ
megismerhetőségét.
·
Lucretius (epikureus alapon állt) polemizált a
kreacionizmus ellen. Mit csinált Isten előtte? Hogyhogy tétlenül hevert?
Ciceronál is ott van ugyanez.
·
Ágoston szerint nincsen idő a teremtés előtt.
Csak azóta létezik az idő, mióta vannak teremtmények.
XII./20.
·
A „saecula saeculorum”/korszakok korszakai
bibliai kifejezésről értekezik.
·
Ebben tekintély támaszt találtak a ciklus
elmélet számára.
·
Ágoston szerint akármelyik értelmezés is a
helyes a kifejezéssel kapcsolatban, az biztos, h nem függ össze a ciklus
elméletekkel.
XII./21.
·
Azért hülyeség Ágoston szerint a ciklikusság,
mert Isten nyilván nem olyan kegyetlen, h miután megüdvözültünk, újra szenvedjünk
kelljen. Morálisan elfogadhatatlan lenne.
·
Az a boldogság, amit el lehet veszíteni, nem
igazi boldogság.
·
Megváltás 1x volt, az üdvösség örökké tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése