Politikai teológia 7. 2011.11.08.

·        Peterson könyve, amelyet Schmitt ellen írt, főleg hellenisztikus anyagra épít.

·        „A hellenizmus idétlen terminus.” Angolszász környezetben a „hellenic” görögöt jelent, a 19. sz.i értelemben, vmi szubsztantív görögséget. „Megalé idea” a görög szabadság antik mintája-> I. VH után kísérlet a török tengerpart megszerzésére, mert az ókorban az ión volt… váratlan és katasztrofális vereség, népességcsere…-> a hellenic kifejezés diszkreditálódott

·        Theodor Droysen definíciója: a hellenisztikus kor Nagy Sándortól az actiumi csatáig tartott, onnan kezdőik Róma. Nagyon mesterséges határvonal. A kultúra szempontjából semmi jelentősége nem volt az actiumi csatának, a görög nyelv Egyiptomban épp hogy megerősödött, nem meggyengült a római hatalomátvétel után.

·        Igazából oikumenikus kornak kéne nevezni a hellenisztikus kort, amikor a nyelvi oikymené lehetővé tette a gondolatok szabad áramlását. Egy fogalmi térben gondolkodtak a Földközi-tenger medencéjében. -> a Biblia biz könyvei már görögül íródnak és tele vannak hellenisztikus utalásokkal

·        A nyelvi falak levoltak bontva, így átjárhatóak voltak a kulturális határok.

·        Apamea (Orotész völgyében északon) város, filozófiai isk. vezetője Numéniosz: „Mi más volna Platón, mint attikaiul beszélő Mózes.” Numéniosz valszeg görög kultúrájú szír volt.

·        Idiotész=magánember

·        Peterson 2 nagy érve Schmitt-tel szemben: kappadokiai argumentum és eszkatológiai argumentum

·        Naszianszoszi Szt. Gergely=a „teológus Gergely”

·        A 3 hagyományosan elismert teológus: János evangelista, Nazianszoszi Szt. Gergely, Szt. Simeon (11. sz. Bizánc, misztikus)-> Mi az, h teológus? A teológia az oikumenia (ökonómia) kiegészítő fogalma volt. Az ökonómia Istennek a világgal fenntartott kapcsolatát jelentette, a teológia Istent (a Sztháromságot) önmagában vizsgálta.

·        Kappadokiai teológia (Naszianszoszi Szt. Gergely): nem lehet analógia a Háromság belső világa és a külső, teremtett világ között.

·        Eszkatológiai argumentum (Ágoston):

Naszianszoszi Szt. Gergely teológiai álláspontja

·        Naszianszoszi Szt. Gergely: 3 féle lehetséges elképzelés a világ vezetéséről: Anarchia (gondviselés hiánya) - epikureusok; poliarchia (sok gondviselő isten van, homéroszi világ) – poliszok világa; monarchia (1 isten kezében van a gondviselés) – zsidók álláspontja.

·        Mindhárommal van probléma. Ha nincs vezető, v sok van, akkor rendezetlen a világ.

·        Epikurosz: feltételezi, h vannak istenek, de azok nem törődnek a világgal-> nincs gondviselés, ezt hívják anarchista álláspontnak a filozófiában.

·        Monoteizmus terminus: az 1650-es években született meg a cambridge-i neoplatonisták körében. Álgörög szó, neologizmus.

·        Monarchia nem egyenlő monoteizmus. Egy arisztoteliánus világot is lehet monoteistának tekinteni (1 mozdulatlan mozgató), de nem monarchikus, mert ez az 1 isten nem vezeti a világot.

·        D. O’Meara: Platonopolis c könyv: arról a tervről szól, amit Plótinosz vetett fel császári tanácsadóként, h építsenek egy Platonopoliszt.

·        Plótinosz: az 1 isten közvetlenül nem irányítja a világot, csak közvetetten, az ifjabb istenek révén, mint a perzsa nagykirály a satrapák igénybevételével. Az 1-től származik a lélek, lekerül a világba, ahonnan vissza kell térnie az 1-hez. Ez a neoplatonikus misztika.

·        Gergely nem fogadja el a monarchiát abban a szűk értelemben, amely szerint az 1 személy uralma lenne. A keresztények elképzelése a világ és Isten kapcsolatáról nem az a monarchia, amikor az 1ből sok lesz, mert akkor thaszisz (lázadás) keletkezne. A létrehozott sokféleség lényegét tekintve más mint létrehozója, az 1. Gergely szerint nincs emanáció. A világ nem Istenből jön létre, hanem Isten szavából (ami a semmiből hozza létre a világot). 

·        Proszopon (személy)= 3 persona-> A Sztháromság 1 személy, de 3 persona.

·        Émile Brémer: Plótinosz és Sankara kapcsolatát vizsgálja

·        Rubljov: Ószövetségi háromság. (Az Ábrahámot meglátogató 3 angyal, hagyományosan a Szentháromság előképének értelmezik.) Eza  kép pontosan a kapadokiai trinitológiát (3ságteológia) fogalmazza meg: szünoikészisz (együttlakás, egymásban élés), közös akarat, együtt lélegzés/gondolkodás (homonia)

·        Ez a fajta egység a teremtett világban elképzelhetetlen. A 3ság nem lehet mintája a földi uralomnak.

Eszkatológiai argumentum - Ágoston

·        Eszkata= végső dolgok

·        A világ harc és változás, a világ vége eszkatologikus béke.

·        A világ történetének normatív lírása: Teremtés, kiűzetés, özönvíz, Bábel tornya – népek megszületése, Exodus, Ígéret földjének elfoglalása, I. Templom, II. Templom, Kr. születése a kp-i esemény, utolsó ítélet

·        -> a világ kontingens (esetleges), nem szükségszerű! Nem is tart örökké.

·        Arisztoteliánus és plótinoszi környezetben a világ létezése szükségszerű, a középkorban is nagy viták forognak majd a világ örökkévalósága körül

·        Vita arról, h a Timaiosz dialógus implikálja-e a világ örökkévalóságát?

·        Az állandóság isteni privilégium. A világ változik, tehát véget is ér.

·        Van-e akarata az 1nek? Nélküle nehéz megmagyarázni a gondviselést, de ha van akarata, akkor meg hogy lehet, hogy változhatatlan?

·        A végidő felől nézve minden politikai berendezkedés kontingens-> nem indokolható keresztény szempontból, h miért kell a róm. birodalomban élni.