Filozófiatörténet 3. febr. 23.

Arisztotelész
Arisztotelész: A bútoroknak hogy lehet ideája? Az asztalok általános közös tulajdonsága nyilván nem az asztalokon kívül létezik, hanem az egyedi dolgokban keresendő.
Nikomakhoszi etika
?Mi a jó? Az egyedi dolgok egymáshoz képest a világban mind vmilyen szerepet játszanak, belső rend és összefüggés van köztük, enélkül nem lehet a Jóról beszélni. PL. a lószerszám hasznos dolgot szolgál, ily módon részesül a Jó ideájából. Ezeket a részesedéseket végigvezetve kirajzolódik egy piramisszerű, hierarchikus szerkezet a világban. ? Mi a jók közül a legfőbb, a piramis csúcsa? A boldogság
A gör fil boldogság fogalma egész más, mint a miénk!
?Hogyan érhetjük el a legfőbb jót, a boldogságot? A boldogság A. szerint nem lelki állapot. Nem időleges és változó. A habitus (lelki alkat) tesz képessé a boldogságra.
A fogalmak meghatározása mindig 2 elemből áll: 1. megadjuk azt a tágabb nem-fogalmat, amelybe a fog beletartozik (genus proximum) 2. megadjuk a megkülönböztető kritériumot, ami alapján azon belül megismerjük.
Boldogság: genusa a lelki jó, megkülönböztető jegye, hogy a két szélsőséges, a lelket vmire mozdító állapot közti egyensúlya.
Az erényes (vagyis az arany középúton haladó) cselekedetek vezetnek el a boldogsághoz, az a boldog, aki egész életében mindig erényesen cselekedett. Ellenvetés: ezek szerint csak a halott meber mondható boldognak. A. tovább fokozza: ha vki meghalt, de a fiai bűnözők lettek, akkor sem mondhatjuk az illetőt boldog embernek.
A boldogság külső feltételei: szerencse javak.
Magánéletbe visszahúzódó, közéletben forgolódó/közügyekkel foglalkozó, és bölcsek csoportja.
A szerencse hiánya megakadályozhatja a boldogságot, de a szerencse magában nem tud elvezetni a boldogsághoz.
Erény fajtái: észbeli, erk. Észbeli: intellektuális tevékenységre vonatkozó meghatározások, tanulhatók. Az erk erény nem sajátítható el intellektuálisan, csak a gyakorlással
Szókratész: etikai racionalizmus/etikai intellektualizmus: aki tudja, h mi a jó, azt cselekszi. Az erkölcstelenség tehát a tudatlanság egy fajtája. Arisztotelész ezt naivitásnak tartja.