A kabala vallásfilozófiája 3. febr. 24.

A Kabala speciális Írásértelmezésként is felfogható. A legrégebbi misztikus írott szöv, ami fennmaradt SZéfer Jeciva (kb. az alkotás könyve) címet viseli.
Grammatiko-teológiai nyelvtani szabályok a héberben, pl. a mondat alanya nem lehet ember, csak Isten. Emiatt is nagyon nehéz a Bibliát fordítani.
Tud konszenzus: a Kabala középkori jelenség és a 12. sz. előtt nem létezett. De Mose Idel szerint már a talmudi korban (2-6. sz.) is felbukkannak kabalisztikus szövegek. PL. történet: bizonyos rabbik előállítottak egy borjút, aztán nem tudják eldönteni, hogy mit csináljanak vele, ezért levágják és megeszik. Másik történet: egy rabbi csinált egy embert és átküldte a másik rabbihoz, de nem válaszolt a kérdésére, ebből a rabbi rájött, h nem igazi ember és megsemmisítette. Mindenesetre mágikus tárgyú legendák már a 2. sz-ban is voltak.
A Bibl. Első mondatában szereplő teremt igét nem szabad máshol használni az alkotásra, de a Talmud mindenhol azt használja a csinálásra.
Isten szóval teremtett, a kabalisták betűkombinációkkal, tehát lényegében ugyanúgy.
Minden gólemelőállítással foglalkozó misztikus kör használta a Széfer Jecivát „teach yourself” könyvként. J
GErson Scholem szerint soha senki nem próbált gólemet gyártani, hanem mágikus-misztikus beavató szertartásokat végeztek. Mose Idel szerint igenis foglalkoztak gólem gyártással és lesüllyedt Kulturgutként került be a mesékbe.
!A gólem nem tud beszélni, csak megérti a beszédet!
Gólem üzembe helyezése: a homlokába karcoljuk, h: alef, mem, táv (emet=igazság). Kikapcsolása: letöröljük a homlokáról az alefet->met=halott. Ha este nem állítják le a gólemet, elkezd nőni és már nem lehet elérni a homlokát..
A klasszikus történetben (a prágai Löw rabbi) elhúzódik a szombat esti szertartás, ezért túl késő lesz, a gólem rettenetesen nagy lett és elkezdi taposni a zsidónegyedet. Löw rabbi leül, megparancsolja a gólemnek, h vegye le a csizmáját, mivel ehhez nagyon hozzászokott, lehajol és a rabbi le tudja törölni a homlokáról az alefet. A legenda szerint annak a zsinagógának a padlásán van a gólem teste. Emiatt Kafka gyerekkorában 3 barátjával betört megkeresni…
Isten és a Tóra bizonyos értelemben felcserélhető az írásközpontú közösségben. A babilóni fogság a csírűja ennek, mivel ott találkoztak a zsidók először azzal a problémával, hogy nem tudják megvalósítani az áldozati rítusokat, amik a vallás középpontját képezik. Már megvolt Mózes V. könyve, amely szerint csak Jeruzsálemben lehet Istennek áldozni. Addig bárhol lehetett. EZ valószínűleg összefügg Dávid államával, ő foglalta el a jebuzeusoktól, és kiirtotta őket az utolsó szálig. Ehhez képest a köv fejezetben Dávid egész testőrsége jebuzeusokból áll. J Dávid magának foglalta el a várost, magánbirtoka. Nem a törzsszövetség nevében hódít, mint Józsué. Dávid városának is nevezik a Dávidról szóló szövegek, ma egy régészeti terület megnevezése Jeruzsálemen belül. Dávid Júda királyaként foglalta el és ennek hatására kiáltották ki Izrael királyának is. De Jeruzsálem nem lett a királyság része. És még a frigyládát is elhozatta Silóból a saját városából. A babiloni fogságig ott is maradt.
A Messiás a dávidida dinasztia leszármazottja lesz. A keresztények és a zsidók szerint is. Isten plusz szövetséget köt Dávid házával, ezért nem lehet sehol máshol kultikus módon Istennel találkozni és áldozni. A babiloni fogság hatására a bibl vall teljesen kikapcsolta a kultuszt.
A „homéroszi eposzok” olyan dialektusban rögzült szövegek, amelyet soha senki nem használt Hellászban! Az „eposzi nyelv” az aiol dialektus egy régi formája, ezért keresték Tróját Kis-Ázsiában. A görögöket kiverték Kis-Ázsiából, egy részük az európai részre menekült, a halotti kultusz elszakadt a sírtól, de a hősénekeket továbbra is lehet énekelni, egyre tovább gazdagodna. Hasonló történik a zsidósággal Babilonban, elszakadt a kultusz a helyszínétől és a szöveg vette át a hely szerepét is. Minden „normális” ókori Ki vallás eltűnt, ha a népét deportálták, mert az istenei a területéhez kötődtek, nem a néphez. A zsidó Isten viszont pont a néphez kötődik. Az áldozati szertartás nem tud helyreállni, mert ma is tart a Szentély nélküli állapot.
Konklúzió: egyre centrálisabb szerephez jut az írás.
Talmudi elv arról, h hogyan kell a Bibliát olvasni: „a Tórában nincs előbb és nincs később”. Ahogy lezárult a kánon, a rabbinikus judaizmus nem történetnek kezeli a Bibliát.
Eljárási egyetértés: konszenzus abban, hogy mi bármilyen teológiai elmélet esetében a bizonyítás érvényes módja. Pl. kat-prot szakadás oka: a kat egyh szerint igaz lehet az is, aminek a bizonyításához nem elég a Biblia szövege, a prot-ok szerint viszont csak az igaz, amit a Biblia szövegéből le lehet vezetni.
16. sz. a kat egyh kétfrontos háborúja a reformációval és a természettudományos forradalommal.
8-11. sz. zsidó „eretnekség”: karaiták elleni harc. A teljes rabbinikus hagy-t elutasították, ahogy Luther meg az egyházatyákat, szerintük is csak maga az Írás számít, minden egyéb emberi hozzátétel, amitől el kell zárkózni. Majdnem a zsidóság kettészakadásához vezetett, végül nem, de karaiták ma is vannak. Nevük az olvasni szóból jön.
A szamaritánusok csak a Tórát és a Történeti Könyveket ismerik el az Írás részeinek, ezek régebben keletkeztek. Ahol a többi zsidó ’s’t olvas, ott ők ’sz’t.
A kanonizáció az elfogadott szöveget egy meghatározott kontextusba helyezi. !Strukturalizmus: a jelentést a kontextus határozza meg.
Az Énekek Énekének kanonizálásáról Rabbi Akiva (2. sz.) győzi meg a rabbikat azzal, hogy a Mindenható és Izrael szerelméről szól. Ezt be is bizonyította betűről betűre. Luther az Asztali Beszélgetésekben azt mondja, h rossz döntés volt az Énekek Éekét bevenni az Ószöv-be, Jakab levelét meg az Újszöv-be.