Az új Woody Allen film tökéletesen egy kaptafára megy az utóbbi 3-4 filmjével, de Woody Allen rajongóknak nagy kár kihagyni. Magkapjuk azt, amire számítottunk: másfél óra könnyed szórakozást, és nem meglepő, de még mindig vicces poénokat.
2009. december 29., kedd
Whatever works
Az új Woody Allen film tökéletesen egy kaptafára megy az utóbbi 3-4 filmjével, de Woody Allen rajongóknak nagy kár kihagyni. Magkapjuk azt, amire számítottunk: másfél óra könnyed szórakozást, és nem meglepő, de még mindig vicces poénokat.
2009. december 28., hétfő
Lungotevere
A legtöbb folyóparti városban a folyópart a legszebb részek közé tartozik. Nem így Rómában. Időről időre a Tevere partjait megszállják a seregélyek (olaszul storno a nevük, nagyon találóan) egész őszre és télre. Napközben kevesen lézengenek a fák ágain, de pontban délután 5kor (ők a város legpontosabb lakói) megszállják azokat hangos, förtelmes, félelmetes vijjogás és potyogtatás közepette. Így aztán a rakpartok állandóan tele vannak seregélyszarral (délután 5 körül az is, aki szerencsétlen módon odakeveredett gyalogolni, illetve a parkoló kocsik is) és orrfacsaró kesernyés bűzzel. Szerintem nincs gusztustalanabb része a városnak.
Napóleoni múzeum
A Primoli család palotájában van, mivel 1848ban összeházasodott egy Primoli gróf egy Bonaparte lánnyal, és a fiuk 1927-ben Róma városának adományozta a családi gyűjteményét és a palota földszintjét mint kiállítóhelyet. Mivel családi gyűjtemény, ezért koncepció nélkül, gyakorlatilag összedobott kiállítási anyagot kell elképzelni, ami nem túl informatív és talán unalmas is annak, akinek nincs mihez kötnie a tárgy- és információhalmazt. Akit eleve érdekel Napóleon családtörténete, annak kincsesbánya. Főleg a leszármazottakról esik sok szó (azon belül az oldalágiak dominálnak persze), maga az első császárság csak az első termet tölti be. Ezután a "római periódus" jön, I. Napóleon bukásától III. Napóleon felemelkedéséig, ezen belül külön terem a Sasfióknak, aki csecsemőként a Róma királya címet viselte, Ausztriában meg a "Reichstadt hercege" címmel dobta meg császár nagypapája. Paolina Bonaparte Borghese volt Napóleon (az első) kedvenc testvére állítólag. Az ő palotájában van ma Franciaország szentszéki nagykövetsége. A Második Császárság korából derültek ki a legérdekesebb történelmi pletykák, mint pl. Cavour unokatestvére III. Napóleon szeretője volt. Itt most találgatásba kezdhet a néző, hogy ez vajon mennyiben járult hozzá az olasz egységhez. Pedig a képeket elnézve a feleség, Eugénia császárné sokkal szebb volt. Azt sajnálom, hogy Marie Bonapaertéról, a pszichoanalitikusról nincs semmi. De a dédnagyapjáról, Lucien-ről annál inkább. Ő republikánus érzelmei miatt a Pápai Államba emigrált (annak ellenére, hogy Brumaire 18-án segített Napóleonnak), és amikor azt annektálta a báty, továbbmenekült Angliába. Republikánusság ide vagy oda, egy kis hercegséget azért elfogadott a pápától.
2009. december 25., péntek
2009. december 20., vasárnap
Hogy vagyunk, hogy vagyunk
Most megpróbálok egyszerre és összefüggően írni a szürke hétköznapokról és a nagy élményekről, hogy egy kicsit közelebb kerüljön az elbeszélésem a hitelességhez (itt most a pontossággal rokon értelmére gondolok a szónak). Szükségképpen ártok a pontosságnak azzal, hogy sok mindent jóval a megtörténés után írok le, amikor már sok minden rakódott rá az emlékezetemben, és utólag igyekszem jelentőség szerint rendezgetni a dolgokat, nem a pillanatnyi érzelmeknek engedelmeskedve elmesélni. Na de melyik elbeszélés nem ilyen? Csak általában nincs ennyi önreflexió a bevezetésben, ez bölcsész "szakmai ártalom" (vagyis előre láthatólag leendő szakmám ártalma), az meg történészi őrület, hogy kínosan ügyelek a kronológiai és az adatbeli pontosságra is.
Múlt hétvégén péntek estétől hétfő délutánig Calabriában voltam a szüleimmel, egy barátjuknál. Az első estét Lamezia Terme-ben töltöttük, ahol csatlakozott a csapathoz egy ferrarai házaspár is (a férj Hegel kutató). Az első dolog, ami megütött és egyből Dél-Olaszország mellé hangolt érzelmileg, hogy egyből elkezdték hangsúlyozni, hogy jajj istenem itt Délen minden milyen koszos, elhagyatott, minden messze van, tiszta "disastro". Apu szerint minden észak-olasz ezzel kezdi a társalgást, ha a dél-olaszokról van szó... Mióta az eszemet tudom, mindig szimpatizáltam a valamilyen szempontból kitaszítottakkal, a kiközösítettekkel, a "nem menőkkel". Lehet, hogy az észak-itáliai dialektusok közelebb állnak Dante nyelvéhez, ami az olasz irodalmi nyelv lett, de azért elég sok északi vagy római bölcsész van a szüleim környezetében, aki egy darab idegen nyelvet nem volt képes megtanulni és egyetemi tanár, sőt Hegel vagy Kant specialista... Nem szeretnék átmenni Észak-Itália ellenes fröcsögésbe, mert teljesen lenyűgözött Siena és Toscana is, Umbria is, csak Calabriával kapcsolatban a szolidaritás felerősíti bennem a csodálatot. Azóta megnéztem a Krisztus megállt Ebolinál c filmet is, ami (többek között) arról szól, ahogyan a torinói értelmiségi megismeri a déli nyomort, ami még az 1930as években is olyan volt, mint "Krisztus előtt 3000 évvel", és rádöbben a felelősségre, amit azokért az emberekért senki nem vállalt fel.
Szombaton Palmiban voltunk, egy tengerparti kisváros, ahol filmeket szoktak forgatni. A ferrarai hölgy útitársunk bekéredzkedett egy házba, ahol egy nő éppen presepe-t készített, hogy megnézhessük. A presepe Olaszország nagy részén régi hagyomány, Betlehem makettje, minden templomban is készítenek, és sokszor otthon is (a karácsonyfa csak a II. VH utáni időktől szivárgott be). Erre az anyukám el kezdett hódolni kamerázási szenvedélyének, ami számomra meglepő módon nagyon tetszett a nőnek és a szüleinek is, mindenre azt mondták, hogy "vegye fel ezt is, ugye milyen szép falióra? De azt is vegye fel!...", és még puszit is adtak, annyira meghatotta őket, hogy a távoli Ungheriából érzekőket is érdekli az ő presepe-jük!
Egy olyan étteremben ebédeltünk, ahonnan egyszerre lehet látni Strombolit, Szkyllát és Kharybdist! A tulaj feleségéről kiderült, hogy lengyel és a beszédünkből rájött, hogy magyarok vagyunk, úgyhogy nagyon egymásra találtunk. Mégis csak az a legmeghatóbb Olaszországban, amikor az ember kelet-európaiakkal találkozik. Annyira szép Calabriában a természet, egyrészt az azúrkék tenger, másrészt a hegyek (ez utóbbi főleg ilyenkor, mert nyáron minden kitikkad), és hogy december kzepén is érik minden kertben a narancs és a citrom. Ennek a sok természeti szépség közötti autózásnak a hatására rájöttem, hogy ha fogok tudni vezetni, tuti, hogy a szép tájakon való autózás lesz a hobbim.
Reggio Calabria Lungomare-ja, vagyis tengerparti korzója egy olasz író szerint a világ legszebb kilómétere. Ezt nem volt alkalmam meglátni, mert addigra sötétedett és köd is lett, mire odaértünk, de nagyon valószínűnek tartom. Ebben a városban újabb bizonyítékot találtam arra a tételre, hogy "Everything is possible in Italy". A múzeum, ahol látni lehetne a 2 hatalmas görög bronzszobrot (amiket nemrég találtak a közelben a tengerben, és nagy vita van, hogy elvigyék-e egy turisták által is ismert északi városba, vagy maradjon itt Calabria turizmusát fellendítendő) 2011 végéig zárva van felújítás miatt. De én mégis láttam őket, mert az apukám barátja kifejtette valami építésfelügyelőnek, hogy itt van ez az egyetemista lány, aki nagyon messziről jött, ki tudja mikor fog megint eljutni ide és amúgy is oda van az ókori görögökért, erre beengedtek! Ráadásul semmi nem volt a bronzokon kívül a teremben, úgyhogy így valószínűleg sokkal impozánsabbak is, mint ahogy egy átlagos múzeumi környezetben kinéznének.
Este Palmiban még arra is sor került, hogy egy karaoke bárban életemben először egyedül énekeltem a mikrofonba. És láttam a főtéren (Piazza Primo di Maggio) egy Zöld Macskára emlékeztető helyet is.
A calabriai konyha is megér egy kis fejtegetést (még tőlem is, aki nem túlságosan érdeklődik a gasztronómia iránt): egy csomó paprikás-paradicsomos-fokhagymás étel van, ami emlékeztet a magyaros kajákra, viszont rengeteg haéat és tenger gyümölcseit esznek, és SZicília után (állítólag) itt a legfinomabbak Olaszországban az édességek, de csak nagyon édesszájúaknak ajánlom.
A vasárnapot a hegyvidéken töltöttük, tulajdonképpen bizantológiai túrát tettünk. Ez a terület a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott, az arab hódítások sem szakították le (SZicíliával ellentétben), végül a 10. században hódították meg a normannok és ezután katolizálták csak. Persze jó ideig együtt élt a keleti és a nyugati keresztény kultúra. Először Kölni Szent Brúnó kolostorát láttuk, őt is a calabriaiak latinzálására küldte ide a pápa. Utána láttunk egy egyszerű, de nagyon szép kis bizánci templomot. Santuario Montestella volt a legérdekesebb, egy mészkőbarlangba épített kolostor, egy olyan ikon is van benne, ami IStent ábrázolja, a 9. században épült az egész, szóval már túl voltak addigra a képromboláson. Egyébként rengeteg bizánci szerzetes menekült Itáliába a képrombolás miatt. A mészkőbarlang-kolostor mellett megmaradt egy későbbi normann erőd romja is (csak eléggé benőtte az indiai füge). Utána láttam II. Ottó nrcs és és a bizánciak csatájának helyszínét is, az emléktábla szerint mindkét oldalon 4000 katona esett el, a bizánciak nyertek, de később hozzáadták a császár lányát, Teophanut Ottóhoz. EGyébként nem lehet tudni, hogy konkrétan hol volt az a csata Calabrián belül.
Hétfőn Gerace városát néztük meg. A 8. században az arab portyázók miatt a part menti településekből befelé, a hegyvidékre menekültek az emberek, így a Locriból menekülők alapították Gerace-t. A katedrálisa nagyon nagy a városka mindenkori méretéhez és lakosságához képest is, mert a politikai jelentősége ehhez képest számottevő volt. A 980as években megjöttek a normann hódítók, a pápa latinizálási küldetésével felvértezve erkölcsileg, és többek közöttt ezt a katedrálist is átalakították latin kereszt alakúvá. De emellett a szász építészet hatása is látszik azáltal, hogy az apszis és a mellékhajók oltárai között nincs átjárás. Mindezt nem útikönyvekből tudtam meg, hanem egy helyi ismerős-ismerősétől, aki művészettörténész és Bizánc szakértő, nagyon jól tud görögül, Görögországban kutatta a keresztes hadjűratok latin államaiban kifejtett ferences tevékenységet. Az egész utazásról sok-sok fénykép, mániákus módon ellátva ismeretterjesztő megjegyzésekkel a címre klikkelve elérhető. :D
Azóta, a szünet előtti utolsó héten még egyszer jól kiakasztott az egyetem, ugyanis a nagy nehezen elért tutorom felvilágosított, hogy nem vizsgázhatok másik karon lévő tanárnál, mint amire be vagyok iratkozva. EZ azért tetszik, mert két bölcsészkar van (hátsóinfókból tudom, hogy kizárólag személyes hatalmi harcok miatt alakult így, ahogy az ELTÉnis lenni szokott, és valószínűleg általános jelenség, az egyik bölcséz
szkaron van az egyik klub, a másikon a másik, és a főnökök utálják egymást). És mondanom sem kell, hogy a vizsgák nagy része, amiket választottam, a másik bölcsészkaron van (az enyémet "irodalom és filozófiának", a másikat "humán tudományoknak" hívják"). Miből vizsgázhatok? A filmszakosoknak közismereti tárgyként meghirdetett töri kurzusból, mert ott nagyon jó fej a tanár és megbeszéltem vele. NON SENSE! Írtam egy szívfacsaró e-mailt a tutoromnak, hogy tudom, hogy nem ő tehet róla, de elég csalódott vagyok, hogy mindig kiderül egy-egy értelmetlen szabály, amit nem tudtam, és alapjaiban rúgja fel a terveimet... Apu azt mondta, hogy a szíve facsarodott össze a levél olvastán, biztos a tanárnőnek is, mert tök jól fogalmaztam meg és foglaltam össze azt az abszurditást, hogy egy valamiben akadályozzák szerencsétlen hallgatót: a tanulásban. :) A filmszakosoknak tartott óra tanára, Lidia Piccioni viszont nagyon-nagyon kedves, aztmondta, hogy csak az OLaszországgal kapcsolatos részeket tanuljam meg a tankönyvből, meg azokat a plusz olvasmányokat olvassam, mert mint másodéves töri szakos nyilván többet tudok már sok mindenről, mint az elsős filmszakosok, viszont külföldiként hasznos részletesen megtanulnom Olaszország történetét.
Ma sikerült megnéznem két templomot is, ami eddig minden próbálkozásomkor zárva volt. A Santa Agnese in Agonét, presepe is van már, meg megint megnéztem SZent Ágnes koponyáját. Erről jobban el tudom hinni, hogy Ágnesé volt, mint Sienai Szent Katalin fejéről a sienai Szent Domonkos templomban. EZ csak csont, és semmi bizonykodó felirat nincs... Ami még érdekesebb, a Via Giulián lévő Halál temploma, barokk, de egyáltalán nem túldíszített, pici, viszont sokkal nagyobb presepet építettek itt, mint a Santa Agneseben, ami jóval jelentősebb templom. Ezt a templomot azoknak építették a 17. században, akik úgy haltak meg Róma utcáin, hogy nem volt, aki eltemesse őket... Elég sötét gondolattal sikerült zárni, úgy látom... Hát akkor most elmegyek tanulmányozni az olasz liberalizmus történetét az egyesítés után...
Múlt hétvégén péntek estétől hétfő délutánig Calabriában voltam a szüleimmel, egy barátjuknál. Az első estét Lamezia Terme-ben töltöttük, ahol csatlakozott a csapathoz egy ferrarai házaspár is (a férj Hegel kutató). Az első dolog, ami megütött és egyből Dél-Olaszország mellé hangolt érzelmileg, hogy egyből elkezdték hangsúlyozni, hogy jajj istenem itt Délen minden milyen koszos, elhagyatott, minden messze van, tiszta "disastro". Apu szerint minden észak-olasz ezzel kezdi a társalgást, ha a dél-olaszokról van szó... Mióta az eszemet tudom, mindig szimpatizáltam a valamilyen szempontból kitaszítottakkal, a kiközösítettekkel, a "nem menőkkel". Lehet, hogy az észak-itáliai dialektusok közelebb állnak Dante nyelvéhez, ami az olasz irodalmi nyelv lett, de azért elég sok északi vagy római bölcsész van a szüleim környezetében, aki egy darab idegen nyelvet nem volt képes megtanulni és egyetemi tanár, sőt Hegel vagy Kant specialista... Nem szeretnék átmenni Észak-Itália ellenes fröcsögésbe, mert teljesen lenyűgözött Siena és Toscana is, Umbria is, csak Calabriával kapcsolatban a szolidaritás felerősíti bennem a csodálatot. Azóta megnéztem a Krisztus megállt Ebolinál c filmet is, ami (többek között) arról szól, ahogyan a torinói értelmiségi megismeri a déli nyomort, ami még az 1930as években is olyan volt, mint "Krisztus előtt 3000 évvel", és rádöbben a felelősségre, amit azokért az emberekért senki nem vállalt fel.
Szombaton Palmiban voltunk, egy tengerparti kisváros, ahol filmeket szoktak forgatni. A ferrarai hölgy útitársunk bekéredzkedett egy házba, ahol egy nő éppen presepe-t készített, hogy megnézhessük. A presepe Olaszország nagy részén régi hagyomány, Betlehem makettje, minden templomban is készítenek, és sokszor otthon is (a karácsonyfa csak a II. VH utáni időktől szivárgott be). Erre az anyukám el kezdett hódolni kamerázási szenvedélyének, ami számomra meglepő módon nagyon tetszett a nőnek és a szüleinek is, mindenre azt mondták, hogy "vegye fel ezt is, ugye milyen szép falióra? De azt is vegye fel!...", és még puszit is adtak, annyira meghatotta őket, hogy a távoli Ungheriából érzekőket is érdekli az ő presepe-jük!
Egy olyan étteremben ebédeltünk, ahonnan egyszerre lehet látni Strombolit, Szkyllát és Kharybdist! A tulaj feleségéről kiderült, hogy lengyel és a beszédünkből rájött, hogy magyarok vagyunk, úgyhogy nagyon egymásra találtunk. Mégis csak az a legmeghatóbb Olaszországban, amikor az ember kelet-európaiakkal találkozik. Annyira szép Calabriában a természet, egyrészt az azúrkék tenger, másrészt a hegyek (ez utóbbi főleg ilyenkor, mert nyáron minden kitikkad), és hogy december kzepén is érik minden kertben a narancs és a citrom. Ennek a sok természeti szépség közötti autózásnak a hatására rájöttem, hogy ha fogok tudni vezetni, tuti, hogy a szép tájakon való autózás lesz a hobbim.
Reggio Calabria Lungomare-ja, vagyis tengerparti korzója egy olasz író szerint a világ legszebb kilómétere. Ezt nem volt alkalmam meglátni, mert addigra sötétedett és köd is lett, mire odaértünk, de nagyon valószínűnek tartom. Ebben a városban újabb bizonyítékot találtam arra a tételre, hogy "Everything is possible in Italy". A múzeum, ahol látni lehetne a 2 hatalmas görög bronzszobrot (amiket nemrég találtak a közelben a tengerben, és nagy vita van, hogy elvigyék-e egy turisták által is ismert északi városba, vagy maradjon itt Calabria turizmusát fellendítendő) 2011 végéig zárva van felújítás miatt. De én mégis láttam őket, mert az apukám barátja kifejtette valami építésfelügyelőnek, hogy itt van ez az egyetemista lány, aki nagyon messziről jött, ki tudja mikor fog megint eljutni ide és amúgy is oda van az ókori görögökért, erre beengedtek! Ráadásul semmi nem volt a bronzokon kívül a teremben, úgyhogy így valószínűleg sokkal impozánsabbak is, mint ahogy egy átlagos múzeumi környezetben kinéznének.
Este Palmiban még arra is sor került, hogy egy karaoke bárban életemben először egyedül énekeltem a mikrofonba. És láttam a főtéren (Piazza Primo di Maggio) egy Zöld Macskára emlékeztető helyet is.
A calabriai konyha is megér egy kis fejtegetést (még tőlem is, aki nem túlságosan érdeklődik a gasztronómia iránt): egy csomó paprikás-paradicsomos-fokhagymás étel van, ami emlékeztet a magyaros kajákra, viszont rengeteg haéat és tenger gyümölcseit esznek, és SZicília után (állítólag) itt a legfinomabbak Olaszországban az édességek, de csak nagyon édesszájúaknak ajánlom.
A vasárnapot a hegyvidéken töltöttük, tulajdonképpen bizantológiai túrát tettünk. Ez a terület a Kelet-Római Birodalomhoz tartozott, az arab hódítások sem szakították le (SZicíliával ellentétben), végül a 10. században hódították meg a normannok és ezután katolizálták csak. Persze jó ideig együtt élt a keleti és a nyugati keresztény kultúra. Először Kölni Szent Brúnó kolostorát láttuk, őt is a calabriaiak latinzálására küldte ide a pápa. Utána láttunk egy egyszerű, de nagyon szép kis bizánci templomot. Santuario Montestella volt a legérdekesebb, egy mészkőbarlangba épített kolostor, egy olyan ikon is van benne, ami IStent ábrázolja, a 9. században épült az egész, szóval már túl voltak addigra a képromboláson. Egyébként rengeteg bizánci szerzetes menekült Itáliába a képrombolás miatt. A mészkőbarlang-kolostor mellett megmaradt egy későbbi normann erőd romja is (csak eléggé benőtte az indiai füge). Utána láttam II. Ottó nrcs és és a bizánciak csatájának helyszínét is, az emléktábla szerint mindkét oldalon 4000 katona esett el, a bizánciak nyertek, de később hozzáadták a császár lányát, Teophanut Ottóhoz. EGyébként nem lehet tudni, hogy konkrétan hol volt az a csata Calabrián belül.
Hétfőn Gerace városát néztük meg. A 8. században az arab portyázók miatt a part menti településekből befelé, a hegyvidékre menekültek az emberek, így a Locriból menekülők alapították Gerace-t. A katedrálisa nagyon nagy a városka mindenkori méretéhez és lakosságához képest is, mert a politikai jelentősége ehhez képest számottevő volt. A 980as években megjöttek a normann hódítók, a pápa latinizálási küldetésével felvértezve erkölcsileg, és többek közöttt ezt a katedrálist is átalakították latin kereszt alakúvá. De emellett a szász építészet hatása is látszik azáltal, hogy az apszis és a mellékhajók oltárai között nincs átjárás. Mindezt nem útikönyvekből tudtam meg, hanem egy helyi ismerős-ismerősétől, aki művészettörténész és Bizánc szakértő, nagyon jól tud görögül, Görögországban kutatta a keresztes hadjűratok latin államaiban kifejtett ferences tevékenységet. Az egész utazásról sok-sok fénykép, mániákus módon ellátva ismeretterjesztő megjegyzésekkel a címre klikkelve elérhető. :D
Azóta, a szünet előtti utolsó héten még egyszer jól kiakasztott az egyetem, ugyanis a nagy nehezen elért tutorom felvilágosított, hogy nem vizsgázhatok másik karon lévő tanárnál, mint amire be vagyok iratkozva. EZ azért tetszik, mert két bölcsészkar van (hátsóinfókból tudom, hogy kizárólag személyes hatalmi harcok miatt alakult így, ahogy az ELTÉnis lenni szokott, és valószínűleg általános jelenség, az egyik bölcséz
szkaron van az egyik klub, a másikon a másik, és a főnökök utálják egymást). És mondanom sem kell, hogy a vizsgák nagy része, amiket választottam, a másik bölcsészkaron van (az enyémet "irodalom és filozófiának", a másikat "humán tudományoknak" hívják"). Miből vizsgázhatok? A filmszakosoknak közismereti tárgyként meghirdetett töri kurzusból, mert ott nagyon jó fej a tanár és megbeszéltem vele. NON SENSE! Írtam egy szívfacsaró e-mailt a tutoromnak, hogy tudom, hogy nem ő tehet róla, de elég csalódott vagyok, hogy mindig kiderül egy-egy értelmetlen szabály, amit nem tudtam, és alapjaiban rúgja fel a terveimet... Apu azt mondta, hogy a szíve facsarodott össze a levél olvastán, biztos a tanárnőnek is, mert tök jól fogalmaztam meg és foglaltam össze azt az abszurditást, hogy egy valamiben akadályozzák szerencsétlen hallgatót: a tanulásban. :) A filmszakosoknak tartott óra tanára, Lidia Piccioni viszont nagyon-nagyon kedves, aztmondta, hogy csak az OLaszországgal kapcsolatos részeket tanuljam meg a tankönyvből, meg azokat a plusz olvasmányokat olvassam, mert mint másodéves töri szakos nyilván többet tudok már sok mindenről, mint az elsős filmszakosok, viszont külföldiként hasznos részletesen megtanulnom Olaszország történetét.
Ma sikerült megnéznem két templomot is, ami eddig minden próbálkozásomkor zárva volt. A Santa Agnese in Agonét, presepe is van már, meg megint megnéztem SZent Ágnes koponyáját. Erről jobban el tudom hinni, hogy Ágnesé volt, mint Sienai Szent Katalin fejéről a sienai Szent Domonkos templomban. EZ csak csont, és semmi bizonykodó felirat nincs... Ami még érdekesebb, a Via Giulián lévő Halál temploma, barokk, de egyáltalán nem túldíszített, pici, viszont sokkal nagyobb presepet építettek itt, mint a Santa Agneseben, ami jóval jelentősebb templom. Ezt a templomot azoknak építették a 17. században, akik úgy haltak meg Róma utcáin, hogy nem volt, aki eltemesse őket... Elég sötét gondolattal sikerült zárni, úgy látom... Hát akkor most elmegyek tanulmányozni az olasz liberalizmus történetét az egyesítés után...
2009. december 15., kedd
2009. december 8., kedd
A kora-újkori Magyarország (dec. 7.)
R. Várkonyi Ágnes utolsó óra
Zubor Zalán
· belső ellentétek felerősödtek à polgárháborús állapot
· à Rákóczi szabadságharc.
· Európai fejlemények lehetőséget adtak
o spanyol örökösödési háború – hatalmi átrendeződés háborúja
o Északi háború (Svo. – Oroszország)
· különböző megoldási javaslatok: Habsb kormányzat nem tudott válaszolni ezekre a beadványokra, mert csőd volt
· még nincs állambank
· újabb háború – óriási összegekre van szükség – bankházak az Mo-i só/rézbányákra adtak kölcsönt
· magyar urak:
o megoldás kell – tönkremegy az ország
o főúri szervezkedés – összefogják Mo politikai elitjét és az egyháziakat meg mindenkit – de: leleplezték: Rákóczit elfogták Bécsújhelyen bezárták.
§ nemzetközi összefogás
§ először Itáliába akart menni, aztán Lo. – Bercsényi Miklós ott van.
§ Lo-ban erős francia párt.
§ Lo-i 1701-1703 tavaszáig tartózkodás
· több beadvány készül ez alatt. + lengyel királynak emlékiratok
o Mo-n hamarosan felkelés
o háború lesz, ez része a sp örökösödési háborúnak
o már a békét tervezgetik – befoglalják a sp örökösödési háború békéjébe – nemzetközi garancia.
· következménye a szervezkedésnek:
o rácokat kiiktatták a Rákóczi szabadságharcból
· Az lo-i szervezkedés/előkészület holtpontra jutott
o nincs pénz
o nincsenek csapatok
o nem tudnak csapatokat szerezni
o a diplomáciai támogatást sem kapták meg.
· Mo-n újabb felkelés érlelődik:
o tiszaháti felkelés
§ vezetője vmi sókereskedő (?)
o erdélyben mozgalom
o Thököly-t hívják be, vagy Rákóczit keressék meg?
o különböző társadalmi rétegek összefogásával készülődik
o érdekes: megjelennek Lipót császár toborzó pátensei (sp örökösödési háború miatt)
o Esze Tamás, Kis Albert és társai felcsapnak toborzónak
o àtömegbázis
o tiltott kereskedői hálózat Rimaszombat, Debrecen, Felső-Magyarország, Alföld, etc.
§ szervezet…
§ be tudnak szervezni egy csomó embert, akit a császári katonaságba kéne betagolni.
o A föld népe kész, csak a feje kell – de Rákóczi nem száll be.
o brezáni kiáltvány – minden fegyverre foghatót harcba szólít (k is? )
o 1703 pükösd: beregszászon kibontották a zászlót (Rákóczi véleménye ellenére)
o Károlyi Sándort is harcba hívták (vagy mi?)
o Dolha
o feltételek a lecsendesítésre:
§ szabad sókereskedés
§ katonaság kivitele
§ adócsökkentés
o nem törődtek vele.
· Rákóczi emlékirataiban:
o nagy lelkiismereti kérdés volt számára, hogy pénz nélkül, diplomáciai támogatás, katonaság nélkül vállalja-e ezt?
· a bejövetelét előkészítették – utak mellett élelemhalmok.
· a határon mindenki csalódott mindenkiben
o Rákóczi gyászruhában, néhány fegyveressel…
o Rákóczinak csalódás: szedett-vedett társaság várja.
§ ezt a felkészületlen társaságot katonai rendbe szedte. – nagy szervező képesség.
· országban várakozás
· Rákóczi azonnal kiáltványokat ad ki
o nemességet felszólítja a melléállásra.
o a nemesség elrejtőzött, elzárta magát, fél a parasztfelkeléstől.
o a nemesség azt akarja, hogy a jobbágyokat Rákóczi küldje haza
o ugyanakkor R. megígérte, hogy aki fegyvert fog azt felszabadítja a jobbágyfüggés alól.
· 1703 jan. – vármegyei nemesek leteszik az esküt R.-nek.
· tokaji tábor – itt már kiad olyan rendelkezéseket R., hogy a Hb. kormányzat idején elvett birtokokat visszaadja.
o à R.-nak komolya hatalma van.
· megszervezi a saját udvarát.
· összeállít egy tanácsadó testületet.
· Ráday Pál – nógrádi nemes – művelt – R. sekretáriusa…
· 1703 őszén Rádayt ott tartja a táborában
· Rád. épp jegyben jár, mégis fontos diplomáciai feladatokkal látja el.
· Rád. borkereskedőnek álcázza magát.
· nem írhatja meg a menyasszonyának, hogy miért nem mehet haza, mert titkos a küldetése.
· 1704 elején már diplomáciai kapcsoaltok
· Consilium Aulicium – Udvari Tanács – köznemesekből, olvasott, művelt emberekből.
o kiadnak olyan utasításokat, hogy önmagukat konföderációnak nevezik meg.
o 1. konföderáció most.
o ebben a minősítésben adnak ki egy kiáltványt.
§ fejedelmeknek, királyoknak
§ elmondják mért van a felkelés
§ 25 pontja van.
§ adózás
§ vallásszab. semmibevételes
§ a kereskedelem kivétele a magyarok kezéből
§ etc. alkotmány megváltoztatása
§ karlócai békében nélkülünk döntöttek rólunk.
o sokat vizsgálták ezeket a pontokat:
§ rendi sérelmek? nem
§ ezeknek a jelentős része egy idegen ország beavatkozása egy országba – ez a probléma – ez nem csak a nemesség sérelme.
§ alkotmány védelméért
§ Mo. integritásáért vívott háború
§ önállóság etc.
· 1704 eleje
· nem csupán egy fegyveres harc, hanem kísérlet MO új berendezkedésére.
· Hogy tudják ezt a berendezkedést létrehozni?
· háború ellátása…
· tudatában vannak annak, hogy az adott szituban nem tudjak olyan erőket kifejteni amik… ?
· reformok: Magyarország hadseregének megszervezése
o az ország teljes lakossága részt vesz ebben, nem csak magyarok
o korszerű, fizetett hadsereg.
§ nem egyszerű. a vezető körön belül is – magyar léleknek nem felel meg a reguláris hadsereg.
o vármegyék ispánjai mind hűségesküt tesznek
o a hadseregbe beállt katonákat felmenti a jobbágyi szolgáltatás alól a családját is
§ család – nagycsalád à Rákóczi (vetési pátens) à unokaöcs, meg mindenféle rokon is úgy érezte, h ez rá is vonatkozik
§ ezt vissza kellett szorítani normális keretek közé
· 1704 – összeírások – faluról falura járnak. – hol hányan laknak
· újdonság még:
o az öntörvényű igazságtételt R. büntette.
o megtiltott a nemesi kúriát megtámadását
o a vallási sérelmek öntörvényű megtorlását tiltotta
o etc.
o keménykezű rendelkezések – fejvesztés terhe alatt.
· felkelésnek két vezetője:
o Esze Tamás – nem fogadta el a fejedelmi rendelkezéseket, ellene ment.
o Kis Albert – mindenki fogjon fegyvert és akkor ahelység felszabadul – de van aki nem akar menni! –konfliktusok – kivégzik, mert szembement a fejedelem akaratával.
· falu, vagy mezőváros közösen is fegyvert foghat és mentességet szerezhet.
· az ország közössége döntsön, az országgyűlés
· szervezése akadályba ütközik
· szebeni élet (?)
· 1704 jún 8. a gyulafehérvári ogy-n R.-t erdélyi fejedelemmé választják.
· a nemzetközi mezőnyben törés következik be
o elképzelés: könnyű lesz a támadás, hiszen a két felől támadás (m-ok keletről, fr-k nyugatról, Bécs alatt találkoznak)
o DE: az angol hadsereg szétveri a fr csapatokat – eldönti, h nincs villámháború, hosszú egyensúlyi helyzet, hosszú háború
o ez után a franciák egyre inkább vesztésre áll
· Fr. király támogatja a szab.harcot
· gazdasági alap:
o R. rézpénzt veretett – gyorsan elértéktelenedik – legnagyobb tévedése R.-nak
§ nem R. az első aki rézpénzt veret – átmeneti pénzfejlődési időszakban Európa, máshol is van rézpénz – átmeneti megoldás
§ nem példa nélküli adolog.
§ nehézségek:
· sokat vertek belőle
· könnyű volt hamisítani
· à belső küzdelem
o a katonaság ebben kapja a fizetését
o ezért a pénzért birtokot kéne tudni venni à konfliktusok.
o bányakincsek jövedelmét akarta kamatoztatni.
§ De: sokan élnek só kereskedésből
§ hamar szabaddá teszi a só kereskedelmet.
o az ország lakossága hiteleket ad R.-nak
§ mezővárosok is
o pártolja a kereskedelmet
o bányák teljesítményét igyekszik növelni
· Gazdasági Tanács
o mindenféle visszaélést igyekszik megakadályozni, megtorolni.
· 1705 szept. – szécsényi ogy.
o új helyzetben ül össze
o májusban meghalt Lipót császár.
o József főherceg foglalja el a trónt
§ más mentalitás
§ nyitott, szabados szellemű
§ lecserélte az egész kormányzó testületet
§ Szavoyai Jenő – kati tanár elnöke
§ Bratiszláv kancellár (?) – ő vitte végbe, h az angolok a hb.-k mellett legyenek.
§ DE: ígéreteit nem váltotta be.
o azt akarták tőle, h megválasszák Mo-n királlyá.
o ki akarják mondani az interregnumot –végül nem
o ogy úgy dönt, hogy Mo és a dinasztia viszonyát tárgyalás útján kell elrendezni.
o béketárgyalásokat nemzetközi garanciákkal kell véghezvinni
o kimondják a vallásszabadságot
§ lelkiismereti szabadság – jobbágyok szabadon választhatnak vallást
§ templomok hovatartozása?
· a helység többségé legyen
· de a többségnek kis templomot kell építeni a kisebbség számára!
· világ első kisebbség védelmi törvénye!
· hogy lehetett ezt keresztülvinni?
o bizottságokat alapítanak, kiszállnak a falvakba, megállapítják az adott helyzetet.
o a jezsuitáknak el kell hagyni Mo-t
§ miért? a jezsuita rend egy provinciához tartozott Ausztria és Mo.
§ 1647-től küzdöttek önálló m provincia létrehozásáért. –ezt a Hb. kormányzat megakadályozta.
§ R. önálló provincia létrehozása mellett állt. aki az osztrák prov-hoz tartozik, az menjen el.
o van még vmi, ami a kinyomtatott törvények közül hiányzik
· ónódi ogy.
o közteherviselés bevezetése
§ a nemeseknek, a főuraknak, főrendeknek fizetni kell az adót!
§ hiszen állandó hadsereg van!
o regulamentum univerzálé (?)
§ hadsereg kiemelése a társadalmi kötöttségekből
o kimondják József király így nem királyuk
o nem fogadják el az örökös királyságot
o ragaszkodnak az ország alkotmányához, a választott királysághoz
· megindulnak a béketárgyalások 1706-ban – angol közvetítéssel
· a nemzetközi garanciát elfogadják Józsefék.
· az angol közvetítő meggyőződésében R.-ék mellé áll
· kudarc: R.-ék ragaszkodnak Erdély önállóságához.
· megszakadnak a tárgyalások
· R.-ék továbbra is ragaszkodnak a nemzetközi közvetítéshez.
· szorgalmazzák (?)
· 1708. megszövegezik az egyességet (?)
· XIV. Lajos megbízottja nem szerette a magyarokat. Rajta is múlott, hogy nem jöttek össze a dolgok + csatavesztés
· Péter cár – Lo-ba új királyt akar.
o tárgyalások
o R. nagyon nehezen fogadja el ezt a meghívást, elképesztő kikötései vannak.
o à terv: konföderáció Mo körül. Oszlopos tagja lenne Lo.
· 1707 szept – szövetség
· szatmári béke – fontos a magyar történelemben
o a 20. század békekötésig nincs több békekötés a magyar történetben, hogy önállóan kötünk békét.
o Thali Kálmán: A békét két jó magyar ember kötötte meg: Károlyi Sándor + Pálffy János
o R. nem akarta
o R. harcolni akart – nem igaz
o 1710 aug 20-án kezdődik a béketárgyalás – kiáltvány – a külföldi hatalmaktól komoly garanciák
o egész Eu. kimerült, műár készülnek a békekötésekre.
o 1710 tavaszán megtartják a gertrudenbergi békekonferenciát. – eu-i háború békekötése. – mellék elő békék először à békerendszer.
o nemzetközi követelés, h Hb-k és magyarok kössenek békét!
o R. célja: kitartani az univerzális békéig.
o garanciális, megegyezéses békét kíván kötni.
o 19. századtól lesz divat a szankcionális béke (szar)
§ à szar, mert az életlehetőségtől fosztották meg a vesztes felet àegyértelmű volt, hogy újabb háború lesz.
o Angol királynő megbízottat küld 1710 szeptemberben, hogy ezt megegyezéses békét keresztülvigye.
o Károlyi Sándor – kezdje meg a fegyvernyugvás előkészítését 1710 nov.
o a bécsi udvarban Szavoyai Jenő herceg álláspontja: a garanciális béke sérti a dinasztia méltóságát (vagy mi?)
§ amnesztiális megállapodás kell.
o óriási kötélhúzás, versenyfutás az idővel – R.-ék húzzák a megállapodást, Sz. sürgeti, József császár 1710 októberében kiad egy amnesztia rendeletet…
o Anglia gondolkodik, h kilép a koalícióból à Hb-knek sietniük kell a békekötéssel ,mert a hb-k erőit keleten is lefoglalják, ez így nem fasza..
o fordulat: József meghal 1711 ápril. 7-én
o eddigre előrehaladt tárgyalások
§ Pálffyt leváltják
o eltitkolják József halálát
o így zárják le a háborút.
· feltételek:
o nem a hadsereg vezetői, hanem a kormányok kötik.
o R. nem akarja elfogadni a békét.
o esküt tettek a halott királyra
o előbb tudták a király halálát Angliában mint a magyar társadalom, vagy R.-ék.
· R. azt gondolja, h a sp. örökösödési háború békerendszerében keresztül tudja vinni Erdély önállóságát.
Zubor Zalán
· belső ellentétek felerősödtek à polgárháborús állapot
· à Rákóczi szabadságharc.
· Európai fejlemények lehetőséget adtak
o spanyol örökösödési háború – hatalmi átrendeződés háborúja
o Északi háború (Svo. – Oroszország)
· különböző megoldási javaslatok: Habsb kormányzat nem tudott válaszolni ezekre a beadványokra, mert csőd volt
· még nincs állambank
· újabb háború – óriási összegekre van szükség – bankházak az Mo-i só/rézbányákra adtak kölcsönt
· magyar urak:
o megoldás kell – tönkremegy az ország
o főúri szervezkedés – összefogják Mo politikai elitjét és az egyháziakat meg mindenkit – de: leleplezték: Rákóczit elfogták Bécsújhelyen bezárták.
§ nemzetközi összefogás
§ először Itáliába akart menni, aztán Lo. – Bercsényi Miklós ott van.
§ Lo-ban erős francia párt.
§ Lo-i 1701-1703 tavaszáig tartózkodás
· több beadvány készül ez alatt. + lengyel királynak emlékiratok
o Mo-n hamarosan felkelés
o háború lesz, ez része a sp örökösödési háborúnak
o már a békét tervezgetik – befoglalják a sp örökösödési háború békéjébe – nemzetközi garancia.
· következménye a szervezkedésnek:
o rácokat kiiktatták a Rákóczi szabadságharcból
· Az lo-i szervezkedés/előkészület holtpontra jutott
o nincs pénz
o nincsenek csapatok
o nem tudnak csapatokat szerezni
o a diplomáciai támogatást sem kapták meg.
· Mo-n újabb felkelés érlelődik:
o tiszaháti felkelés
§ vezetője vmi sókereskedő (?)
o erdélyben mozgalom
o Thököly-t hívják be, vagy Rákóczit keressék meg?
o különböző társadalmi rétegek összefogásával készülődik
o érdekes: megjelennek Lipót császár toborzó pátensei (sp örökösödési háború miatt)
o Esze Tamás, Kis Albert és társai felcsapnak toborzónak
o àtömegbázis
o tiltott kereskedői hálózat Rimaszombat, Debrecen, Felső-Magyarország, Alföld, etc.
§ szervezet…
§ be tudnak szervezni egy csomó embert, akit a császári katonaságba kéne betagolni.
o A föld népe kész, csak a feje kell – de Rákóczi nem száll be.
o brezáni kiáltvány – minden fegyverre foghatót harcba szólít (k is? )
o 1703 pükösd: beregszászon kibontották a zászlót (Rákóczi véleménye ellenére)
o Károlyi Sándort is harcba hívták (vagy mi?)
o Dolha
o feltételek a lecsendesítésre:
§ szabad sókereskedés
§ katonaság kivitele
§ adócsökkentés
o nem törődtek vele.
· Rákóczi emlékirataiban:
o nagy lelkiismereti kérdés volt számára, hogy pénz nélkül, diplomáciai támogatás, katonaság nélkül vállalja-e ezt?
· a bejövetelét előkészítették – utak mellett élelemhalmok.
· a határon mindenki csalódott mindenkiben
o Rákóczi gyászruhában, néhány fegyveressel…
o Rákóczinak csalódás: szedett-vedett társaság várja.
§ ezt a felkészületlen társaságot katonai rendbe szedte. – nagy szervező képesség.
· országban várakozás
· Rákóczi azonnal kiáltványokat ad ki
o nemességet felszólítja a melléállásra.
o a nemesség elrejtőzött, elzárta magát, fél a parasztfelkeléstől.
o a nemesség azt akarja, hogy a jobbágyokat Rákóczi küldje haza
o ugyanakkor R. megígérte, hogy aki fegyvert fog azt felszabadítja a jobbágyfüggés alól.
· 1703 jan. – vármegyei nemesek leteszik az esküt R.-nek.
· tokaji tábor – itt már kiad olyan rendelkezéseket R., hogy a Hb. kormányzat idején elvett birtokokat visszaadja.
o à R.-nak komolya hatalma van.
· megszervezi a saját udvarát.
· összeállít egy tanácsadó testületet.
· Ráday Pál – nógrádi nemes – művelt – R. sekretáriusa…
· 1703 őszén Rádayt ott tartja a táborában
· Rád. épp jegyben jár, mégis fontos diplomáciai feladatokkal látja el.
· Rád. borkereskedőnek álcázza magát.
· nem írhatja meg a menyasszonyának, hogy miért nem mehet haza, mert titkos a küldetése.
· 1704 elején már diplomáciai kapcsoaltok
· Consilium Aulicium – Udvari Tanács – köznemesekből, olvasott, művelt emberekből.
o kiadnak olyan utasításokat, hogy önmagukat konföderációnak nevezik meg.
o 1. konföderáció most.
o ebben a minősítésben adnak ki egy kiáltványt.
§ fejedelmeknek, királyoknak
§ elmondják mért van a felkelés
§ 25 pontja van.
§ adózás
§ vallásszab. semmibevételes
§ a kereskedelem kivétele a magyarok kezéből
§ etc. alkotmány megváltoztatása
§ karlócai békében nélkülünk döntöttek rólunk.
o sokat vizsgálták ezeket a pontokat:
§ rendi sérelmek? nem
§ ezeknek a jelentős része egy idegen ország beavatkozása egy országba – ez a probléma – ez nem csak a nemesség sérelme.
§ alkotmány védelméért
§ Mo. integritásáért vívott háború
§ önállóság etc.
· 1704 eleje
· nem csupán egy fegyveres harc, hanem kísérlet MO új berendezkedésére.
· Hogy tudják ezt a berendezkedést létrehozni?
· háború ellátása…
· tudatában vannak annak, hogy az adott szituban nem tudjak olyan erőket kifejteni amik… ?
· reformok: Magyarország hadseregének megszervezése
o az ország teljes lakossága részt vesz ebben, nem csak magyarok
o korszerű, fizetett hadsereg.
§ nem egyszerű. a vezető körön belül is – magyar léleknek nem felel meg a reguláris hadsereg.
o vármegyék ispánjai mind hűségesküt tesznek
o a hadseregbe beállt katonákat felmenti a jobbágyi szolgáltatás alól a családját is
§ család – nagycsalád à Rákóczi (vetési pátens) à unokaöcs, meg mindenféle rokon is úgy érezte, h ez rá is vonatkozik
§ ezt vissza kellett szorítani normális keretek közé
· 1704 – összeírások – faluról falura járnak. – hol hányan laknak
· újdonság még:
o az öntörvényű igazságtételt R. büntette.
o megtiltott a nemesi kúriát megtámadását
o a vallási sérelmek öntörvényű megtorlását tiltotta
o etc.
o keménykezű rendelkezések – fejvesztés terhe alatt.
· felkelésnek két vezetője:
o Esze Tamás – nem fogadta el a fejedelmi rendelkezéseket, ellene ment.
o Kis Albert – mindenki fogjon fegyvert és akkor ahelység felszabadul – de van aki nem akar menni! –konfliktusok – kivégzik, mert szembement a fejedelem akaratával.
· falu, vagy mezőváros közösen is fegyvert foghat és mentességet szerezhet.
· az ország közössége döntsön, az országgyűlés
· szervezése akadályba ütközik
· szebeni élet (?)
· 1704 jún 8. a gyulafehérvári ogy-n R.-t erdélyi fejedelemmé választják.
· a nemzetközi mezőnyben törés következik be
o elképzelés: könnyű lesz a támadás, hiszen a két felől támadás (m-ok keletről, fr-k nyugatról, Bécs alatt találkoznak)
o DE: az angol hadsereg szétveri a fr csapatokat – eldönti, h nincs villámháború, hosszú egyensúlyi helyzet, hosszú háború
o ez után a franciák egyre inkább vesztésre áll
· Fr. király támogatja a szab.harcot
· gazdasági alap:
o R. rézpénzt veretett – gyorsan elértéktelenedik – legnagyobb tévedése R.-nak
§ nem R. az első aki rézpénzt veret – átmeneti pénzfejlődési időszakban Európa, máshol is van rézpénz – átmeneti megoldás
§ nem példa nélküli adolog.
§ nehézségek:
· sokat vertek belőle
· könnyű volt hamisítani
· à belső küzdelem
o a katonaság ebben kapja a fizetését
o ezért a pénzért birtokot kéne tudni venni à konfliktusok.
o bányakincsek jövedelmét akarta kamatoztatni.
§ De: sokan élnek só kereskedésből
§ hamar szabaddá teszi a só kereskedelmet.
o az ország lakossága hiteleket ad R.-nak
§ mezővárosok is
o pártolja a kereskedelmet
o bányák teljesítményét igyekszik növelni
· Gazdasági Tanács
o mindenféle visszaélést igyekszik megakadályozni, megtorolni.
· 1705 szept. – szécsényi ogy.
o új helyzetben ül össze
o májusban meghalt Lipót császár.
o József főherceg foglalja el a trónt
§ más mentalitás
§ nyitott, szabados szellemű
§ lecserélte az egész kormányzó testületet
§ Szavoyai Jenő – kati tanár elnöke
§ Bratiszláv kancellár (?) – ő vitte végbe, h az angolok a hb.-k mellett legyenek.
§ DE: ígéreteit nem váltotta be.
o azt akarták tőle, h megválasszák Mo-n királlyá.
o ki akarják mondani az interregnumot –végül nem
o ogy úgy dönt, hogy Mo és a dinasztia viszonyát tárgyalás útján kell elrendezni.
o béketárgyalásokat nemzetközi garanciákkal kell véghezvinni
o kimondják a vallásszabadságot
§ lelkiismereti szabadság – jobbágyok szabadon választhatnak vallást
§ templomok hovatartozása?
· a helység többségé legyen
· de a többségnek kis templomot kell építeni a kisebbség számára!
· világ első kisebbség védelmi törvénye!
· hogy lehetett ezt keresztülvinni?
o bizottságokat alapítanak, kiszállnak a falvakba, megállapítják az adott helyzetet.
o a jezsuitáknak el kell hagyni Mo-t
§ miért? a jezsuita rend egy provinciához tartozott Ausztria és Mo.
§ 1647-től küzdöttek önálló m provincia létrehozásáért. –ezt a Hb. kormányzat megakadályozta.
§ R. önálló provincia létrehozása mellett állt. aki az osztrák prov-hoz tartozik, az menjen el.
o van még vmi, ami a kinyomtatott törvények közül hiányzik
· ónódi ogy.
o közteherviselés bevezetése
§ a nemeseknek, a főuraknak, főrendeknek fizetni kell az adót!
§ hiszen állandó hadsereg van!
o regulamentum univerzálé (?)
§ hadsereg kiemelése a társadalmi kötöttségekből
o kimondják József király így nem királyuk
o nem fogadják el az örökös királyságot
o ragaszkodnak az ország alkotmányához, a választott királysághoz
· megindulnak a béketárgyalások 1706-ban – angol közvetítéssel
· a nemzetközi garanciát elfogadják Józsefék.
· az angol közvetítő meggyőződésében R.-ék mellé áll
· kudarc: R.-ék ragaszkodnak Erdély önállóságához.
· megszakadnak a tárgyalások
· R.-ék továbbra is ragaszkodnak a nemzetközi közvetítéshez.
· szorgalmazzák (?)
· 1708. megszövegezik az egyességet (?)
· XIV. Lajos megbízottja nem szerette a magyarokat. Rajta is múlott, hogy nem jöttek össze a dolgok + csatavesztés
· Péter cár – Lo-ba új királyt akar.
o tárgyalások
o R. nagyon nehezen fogadja el ezt a meghívást, elképesztő kikötései vannak.
o à terv: konföderáció Mo körül. Oszlopos tagja lenne Lo.
· 1707 szept – szövetség
· szatmári béke – fontos a magyar történelemben
o a 20. század békekötésig nincs több békekötés a magyar történetben, hogy önállóan kötünk békét.
o Thali Kálmán: A békét két jó magyar ember kötötte meg: Károlyi Sándor + Pálffy János
o R. nem akarta
o R. harcolni akart – nem igaz
o 1710 aug 20-án kezdődik a béketárgyalás – kiáltvány – a külföldi hatalmaktól komoly garanciák
o egész Eu. kimerült, műár készülnek a békekötésekre.
o 1710 tavaszán megtartják a gertrudenbergi békekonferenciát. – eu-i háború békekötése. – mellék elő békék először à békerendszer.
o nemzetközi követelés, h Hb-k és magyarok kössenek békét!
o R. célja: kitartani az univerzális békéig.
o garanciális, megegyezéses békét kíván kötni.
o 19. századtól lesz divat a szankcionális béke (szar)
§ à szar, mert az életlehetőségtől fosztották meg a vesztes felet àegyértelmű volt, hogy újabb háború lesz.
o Angol királynő megbízottat küld 1710 szeptemberben, hogy ezt megegyezéses békét keresztülvigye.
o Károlyi Sándor – kezdje meg a fegyvernyugvás előkészítését 1710 nov.
o a bécsi udvarban Szavoyai Jenő herceg álláspontja: a garanciális béke sérti a dinasztia méltóságát (vagy mi?)
§ amnesztiális megállapodás kell.
o óriási kötélhúzás, versenyfutás az idővel – R.-ék húzzák a megállapodást, Sz. sürgeti, József császár 1710 októberében kiad egy amnesztia rendeletet…
o Anglia gondolkodik, h kilép a koalícióból à Hb-knek sietniük kell a békekötéssel ,mert a hb-k erőit keleten is lefoglalják, ez így nem fasza..
o fordulat: József meghal 1711 ápril. 7-én
o eddigre előrehaladt tárgyalások
§ Pálffyt leváltják
o eltitkolják József halálát
o így zárják le a háborút.
· feltételek:
o nem a hadsereg vezetői, hanem a kormányok kötik.
o R. nem akarja elfogadni a békét.
o esküt tettek a halott királyra
o előbb tudták a király halálát Angliában mint a magyar társadalom, vagy R.-ék.
· R. azt gondolja, h a sp. örökösödési háború békerendszerében keresztül tudja vinni Erdély önállóságát.
A modern Európa születése (dec. 8.)
Zubor Zalán
Olvasás (folyt.):
Az olvasás elterjedésének következménye: többféle vélemény elterjed, össze lehet vetni régi szerzőket is. A szépirodalom, filozófia és a tudományok fellendülése Európában (hasonló csak a 18-19. században, a gépesített könyvnyomtatás megjelenésekor játszódott le).
DE a szóbeliség továbbra is nagyon fontos, pl. a meggyőzés, véleményformálás mindig szóban történik, pl. prédikáció, olvasó- baráti- vagy tudóskörök megbeszélései, szalonok
A kéziratos szövegek is használatban maradnak, általában a leginkább felforgató irodalom csak így tud terjedni. Jellemző módszer: levelezés: a szerző elküldi írásait barátainak, akik lemásolják (gyakran fizetett másolókkal) és újabb embereknek küldik el. Szerepe főleg a tájékoztatás, pl. vidéki ismerősök tájékoztatása a városi eseményekről.
Anyagi és népi kultúra:
A kultúra fogalma: minden jelenség vagy cselekvés, ami nem kizárólag biológiai meghatározottság.
Burke: a kultúra közösen értelmezett jelentések és értékek összessége, az ezeket hordozó tárgyakkal és jelképekkel együtt. A kultúra így rendszert alkot, a jelentések kultúrkörökként változnak.
Az anyagi kultúra fogalma: a termelés és fogyasztás tárgyai, amik körülveszik az embert, és az a mód, ahogy használja őket.
Forrásai:
- tárgyi leletek (probléma: a tárgyak funkciójára nem mindig lehet rájönni)
- képi ábrázolások, pl. vallási ábrázolások: a bibliai jeleneteket korabeli környezetbe helyezik. Probléma: az ábrázolásokat szigorúan szabályozzák, pl. az utolsó vacsora-képeken nem látunk villát, (mert pontosan követik a bibliai leírást) még akkor sem, amikor már elterjedt mindenhol.
- leltárak (végrendeletek): csak az értékes dolgokról lehet belőlük értesülni. Minél gazdagabb az illető, ez annál inkább igaz: főnemesek már szinte csak kúriákról és nemesfémről rendelkeznek, az egyéb ingóságokat meg sem említik.
- országleírások (amikor egy szerző saját hazáját írja le): gyakran idealizáltak
- útleírások: megértésükhöz érdemes ismerni a szerző hazájának viszonyait is
- naplók, memoárok
- értekezések (mesterségekről, ruhákról)
A anyagi kultúra változásai:
1. étkezés: 1550-re „megtelik” Európa, ezért visszaszorul a húsfogyasztás (minden földet bevetnek gabonával, mert egy adott területen több gabonát lehet termelni mint húst). A szegények főleg kenyeret esznek, emiatt gyengül a szervezetük, gyakoriak lesznek a járványok. Az egyoldalú táplálkozás miatt a szegények kiszolgáltatottak az időjárásnak: szárazság, rossz termés idején gyakoriak az éhínségek. Ez viszont csak Franciaországra, Itáliára és Németországra igaz, keleten és Angliában nagy arányú marad a húsevés és állattartás.
A korszakban új növényeket hoznak be (rizs, burgonya, kukorica), ami némileg csökkenti a parasztok kiszolgáltatottságát. Különösen a krumpli („Európát a burgonya mentette meg”), mert rossz időben is megmarad a föld alatt. Új élvezeti cikkek a dohány, kávé, tea, cukor, kakaó. Ezeket eredetileg gyógyszerként használták, majd luxuscikkekké váltak.
A húsfogyasztás státusszimbólum lett, a húsok között rangsort állítottak: sózott disznóhús (legalantasabb), birka és sertéshús, marhahús (polgárok), vadhús, vadmadarak (legelőkelőbb).
2. Lakások: a gazdagok lakásai változnak, de a vidéki szegények házai lényegében változatlanok. Új bútorokat kezdenek használni: korábban mindent ládákban tartottak, padokon ültek és csak étkezőasztalok voltak. A 16. században elterjedtek a szekrények (és üveges szekrények), székek, íróasztalok, az ágyakon szalma helyett a matrac.
Építőanyagok: a faházakat (főleg a városi tűzvészek miatt) felváltották a tégla- és kőházak, megjelent az üvegablak (korábban erre hártyát használtak)
A szobák és a bútorok is specializálódnak: korábban minden egy térben zajlott, de most a gazdagoknál elváltak a helyiségek. Megjelent az előszoba, szalon (fogadószoba), hálószoba, öltöző, dolgozószoba.
2. Státuszszimbólumok:
Az étkezés, a szobák berendezése és az öltözködés is kifejezhette a státuszt. Angliában pl. ruharendeleteket hoztak: arany, bíbor vagy fekete ruhát csak főnemes viselhet, ugyanez vonatkozott egyes szőrmékre.
Egyéb státuszszimbólumok:
- ló
- hintó
- könyvtárszoba (polgároknál, nemcsak a gazdagságot, de a műveltséget is hirdette)
- festmények: a holland polgárságra volt jellemző, a lakás minden helyiségére tettek festményeket. Így született a csendélet, amit eredetileg konyhába vagy étkezőbe szántak.
- fűszerek: a középkorban a bors volt az előkelő fűszer, mert nagyon drágán (azonos súlyú aranyért) lehetett csak beszerezni, ezért nagyon népszerű volt a nemesek között (ld. korabeli receptek). A 16. században már nagy mennyiségben importálták, ezért kiment a divatból, helyette a még drágább zöldfűszerek jöttek divatba.
A népi kultúra:
Folyamatos az átjárás a népi és elit kultúra között, egyes elit dolgok (pl. bors, lovagregények) „lesüllyednek”, de néha népi dolgok jönnek divatba az elitnél (pl. táncok: csárdás, palotás).
Peter Burke: a középkorban nem vált el egymástól a két kultúra, hanem volt egy közös európai kulturkincs, aminek mindenki részese volt. Elit kultúráról csak a tanult rétegek esetén beszélhetünk, de ők a közös kultúrát is ápolták. Csak a kora-újkorban vált szét igazán a kettő. Nem a kultúra tárgyaiban kell keresni a különbséget, hanem a használat módjában.
A népi kultúra forrásai: kevés van, mert főleg szóban terjedt:
- betiltásukról szóló iratok (pl. farsang, karnevál betiltása)
- prédikációk (pl. Angliában a puritánok prédikáltak a színház, a karnevál stb. ellen)
- tovább élő szokások
- útleírások
-egyházi leírások (hiedelmekről, babonáról)
- népi ponyvairodalom (ez bizonytalan forrás, mert nem tudni, milyen származású írók írták, vagy hogy kik olvasták valójában)
A népi kultúra jellemző intézményei:
- bolondapátság vagy fiatalok apátsága: a falu vagy város fiataljainak köre, ők szervezték a mulatságokat, ünnepeket, színházakat. A bevett szokások ellen védőket (pl. ha egy férfi hagyta, hogy verje a felesége – fordítva nem volt baj) nyilvánosan megbüntették (pl. macskazene, Franciaországban Chari-vari: éjjel a bűnös háza elé vonultak és zajt csaptak, és csak akkor hagyták abba, ha az pl. adott nekik egy hordó bort. Súlyosabb bűnök esetén nyilvánosan megalázták a vétkest, pl. szurokkal és tollakkal öntötték le, hátrafele ülve végiglovagoltatták a városon stb.)
- céhek: külön szubkultúrákat alkottak, ld. előző jegyzetek.
Jellemző műfajok, elemek:
- népdal, népmese
- misztériumjátékok (városi): vallási gyökerű, de valójában szórakoztató előadások voltak (pl. az ördög komikus figura, aki Jézusnál sokkal nagyobb szerepet kapott) 16 század végére betiltották.
- hiedelmek, babonák, mágikus szokások: néha ráépültek a kereszténységre (népi vallásosság). A vallás eltorzításának is tekinthető, pl. babonás szenttisztelet (a szenteknek gyógyító erőt tulajdonítanak, hozzájuk imádkoznak egyes problémákkal), szentképek imádata, mágikus használata, szenteltvíz babonás használata gyógyításra stb. (megj.: akit érdekel ez a téma, az olvassa el Peter Brown: A szentkultusz c. könyvét, ő pont az ellenkezőjét állítja annak, ami az órán elhangzott).
- ünnepek: vallási ünnepek köré épültek népszokások (bár szerintem pont fordítva, a keresztény ünnepnapok épültek az eredetileg pogány ünnepek köré…). Legfontosabb a farsang (v. karnevál): akár két hétig is tarthatott, lényege a társadalmi szerepek felcserélése volt: a férfiak nőnek, vagy állatnak öltöztek, a szolgákból urak lettek stb.
Szimbolizálhatta még a pogány világ (mivel után jön a nagyböjt) vagy a tél elmúlását (ld. szalmabáb elégetése), lehetett termékenységi ünnep. Társadalmi funkciója a rögzült hierarchia felrúgása volt (Victor Turner), de csak ideigleneses, utána minden visszaállt a normális kerékvágásba. Így a farsang csak megerősítette a hierarchiát, biztonsági szelep volt.
- népi bölcsességek, közmondások, megfigyelések (pl. időjárás)
Változások a korszakban: a népi és elit kultúra eltávolodott, az elit erkölcstelennek vagy pogánynak bélyegezte a népszokásokat, megpróbált nekik véget vetni. Főleg protestánsokra volt jellemző: pl. a boszorkányüldözés a népi kultúra elnyomásának is tekinthető. Kevésbé drasztikus lépés volt a falusi missziók felállítása és az ünnepségek betiltása. Városokban új szokásokat vezettek be, pl. a tűzijáték: lekötötte a tömegeket, de nem forgatta fel a várost, passzív szórakozásként helyettesítette a farsangot. Máskor az elit megtartott egyes szokásokat, de elvonult a köznéptől létrehozta saját intézményeit (pl. színház: Franciaországban a vásári előadások mellé megjelent az udvari színjátszás).
Olvasás (folyt.):
Az olvasás elterjedésének következménye: többféle vélemény elterjed, össze lehet vetni régi szerzőket is. A szépirodalom, filozófia és a tudományok fellendülése Európában (hasonló csak a 18-19. században, a gépesített könyvnyomtatás megjelenésekor játszódott le).
DE a szóbeliség továbbra is nagyon fontos, pl. a meggyőzés, véleményformálás mindig szóban történik, pl. prédikáció, olvasó- baráti- vagy tudóskörök megbeszélései, szalonok
A kéziratos szövegek is használatban maradnak, általában a leginkább felforgató irodalom csak így tud terjedni. Jellemző módszer: levelezés: a szerző elküldi írásait barátainak, akik lemásolják (gyakran fizetett másolókkal) és újabb embereknek küldik el. Szerepe főleg a tájékoztatás, pl. vidéki ismerősök tájékoztatása a városi eseményekről.
Anyagi és népi kultúra:
A kultúra fogalma: minden jelenség vagy cselekvés, ami nem kizárólag biológiai meghatározottság.
Burke: a kultúra közösen értelmezett jelentések és értékek összessége, az ezeket hordozó tárgyakkal és jelképekkel együtt. A kultúra így rendszert alkot, a jelentések kultúrkörökként változnak.
Az anyagi kultúra fogalma: a termelés és fogyasztás tárgyai, amik körülveszik az embert, és az a mód, ahogy használja őket.
Forrásai:
- tárgyi leletek (probléma: a tárgyak funkciójára nem mindig lehet rájönni)
- képi ábrázolások, pl. vallási ábrázolások: a bibliai jeleneteket korabeli környezetbe helyezik. Probléma: az ábrázolásokat szigorúan szabályozzák, pl. az utolsó vacsora-képeken nem látunk villát, (mert pontosan követik a bibliai leírást) még akkor sem, amikor már elterjedt mindenhol.
- leltárak (végrendeletek): csak az értékes dolgokról lehet belőlük értesülni. Minél gazdagabb az illető, ez annál inkább igaz: főnemesek már szinte csak kúriákról és nemesfémről rendelkeznek, az egyéb ingóságokat meg sem említik.
- országleírások (amikor egy szerző saját hazáját írja le): gyakran idealizáltak
- útleírások: megértésükhöz érdemes ismerni a szerző hazájának viszonyait is
- naplók, memoárok
- értekezések (mesterségekről, ruhákról)
A anyagi kultúra változásai:
1. étkezés: 1550-re „megtelik” Európa, ezért visszaszorul a húsfogyasztás (minden földet bevetnek gabonával, mert egy adott területen több gabonát lehet termelni mint húst). A szegények főleg kenyeret esznek, emiatt gyengül a szervezetük, gyakoriak lesznek a járványok. Az egyoldalú táplálkozás miatt a szegények kiszolgáltatottak az időjárásnak: szárazság, rossz termés idején gyakoriak az éhínségek. Ez viszont csak Franciaországra, Itáliára és Németországra igaz, keleten és Angliában nagy arányú marad a húsevés és állattartás.
A korszakban új növényeket hoznak be (rizs, burgonya, kukorica), ami némileg csökkenti a parasztok kiszolgáltatottságát. Különösen a krumpli („Európát a burgonya mentette meg”), mert rossz időben is megmarad a föld alatt. Új élvezeti cikkek a dohány, kávé, tea, cukor, kakaó. Ezeket eredetileg gyógyszerként használták, majd luxuscikkekké váltak.
A húsfogyasztás státusszimbólum lett, a húsok között rangsort állítottak: sózott disznóhús (legalantasabb), birka és sertéshús, marhahús (polgárok), vadhús, vadmadarak (legelőkelőbb).
2. Lakások: a gazdagok lakásai változnak, de a vidéki szegények házai lényegében változatlanok. Új bútorokat kezdenek használni: korábban mindent ládákban tartottak, padokon ültek és csak étkezőasztalok voltak. A 16. században elterjedtek a szekrények (és üveges szekrények), székek, íróasztalok, az ágyakon szalma helyett a matrac.
Építőanyagok: a faházakat (főleg a városi tűzvészek miatt) felváltották a tégla- és kőházak, megjelent az üvegablak (korábban erre hártyát használtak)
A szobák és a bútorok is specializálódnak: korábban minden egy térben zajlott, de most a gazdagoknál elváltak a helyiségek. Megjelent az előszoba, szalon (fogadószoba), hálószoba, öltöző, dolgozószoba.
2. Státuszszimbólumok:
Az étkezés, a szobák berendezése és az öltözködés is kifejezhette a státuszt. Angliában pl. ruharendeleteket hoztak: arany, bíbor vagy fekete ruhát csak főnemes viselhet, ugyanez vonatkozott egyes szőrmékre.
Egyéb státuszszimbólumok:
- ló
- hintó
- könyvtárszoba (polgároknál, nemcsak a gazdagságot, de a műveltséget is hirdette)
- festmények: a holland polgárságra volt jellemző, a lakás minden helyiségére tettek festményeket. Így született a csendélet, amit eredetileg konyhába vagy étkezőbe szántak.
- fűszerek: a középkorban a bors volt az előkelő fűszer, mert nagyon drágán (azonos súlyú aranyért) lehetett csak beszerezni, ezért nagyon népszerű volt a nemesek között (ld. korabeli receptek). A 16. században már nagy mennyiségben importálták, ezért kiment a divatból, helyette a még drágább zöldfűszerek jöttek divatba.
A népi kultúra:
Folyamatos az átjárás a népi és elit kultúra között, egyes elit dolgok (pl. bors, lovagregények) „lesüllyednek”, de néha népi dolgok jönnek divatba az elitnél (pl. táncok: csárdás, palotás).
Peter Burke: a középkorban nem vált el egymástól a két kultúra, hanem volt egy közös európai kulturkincs, aminek mindenki részese volt. Elit kultúráról csak a tanult rétegek esetén beszélhetünk, de ők a közös kultúrát is ápolták. Csak a kora-újkorban vált szét igazán a kettő. Nem a kultúra tárgyaiban kell keresni a különbséget, hanem a használat módjában.
A népi kultúra forrásai: kevés van, mert főleg szóban terjedt:
- betiltásukról szóló iratok (pl. farsang, karnevál betiltása)
- prédikációk (pl. Angliában a puritánok prédikáltak a színház, a karnevál stb. ellen)
- tovább élő szokások
- útleírások
-egyházi leírások (hiedelmekről, babonáról)
- népi ponyvairodalom (ez bizonytalan forrás, mert nem tudni, milyen származású írók írták, vagy hogy kik olvasták valójában)
A népi kultúra jellemző intézményei:
- bolondapátság vagy fiatalok apátsága: a falu vagy város fiataljainak köre, ők szervezték a mulatságokat, ünnepeket, színházakat. A bevett szokások ellen védőket (pl. ha egy férfi hagyta, hogy verje a felesége – fordítva nem volt baj) nyilvánosan megbüntették (pl. macskazene, Franciaországban Chari-vari: éjjel a bűnös háza elé vonultak és zajt csaptak, és csak akkor hagyták abba, ha az pl. adott nekik egy hordó bort. Súlyosabb bűnök esetén nyilvánosan megalázták a vétkest, pl. szurokkal és tollakkal öntötték le, hátrafele ülve végiglovagoltatták a városon stb.)
- céhek: külön szubkultúrákat alkottak, ld. előző jegyzetek.
Jellemző műfajok, elemek:
- népdal, népmese
- misztériumjátékok (városi): vallási gyökerű, de valójában szórakoztató előadások voltak (pl. az ördög komikus figura, aki Jézusnál sokkal nagyobb szerepet kapott) 16 század végére betiltották.
- hiedelmek, babonák, mágikus szokások: néha ráépültek a kereszténységre (népi vallásosság). A vallás eltorzításának is tekinthető, pl. babonás szenttisztelet (a szenteknek gyógyító erőt tulajdonítanak, hozzájuk imádkoznak egyes problémákkal), szentképek imádata, mágikus használata, szenteltvíz babonás használata gyógyításra stb. (megj.: akit érdekel ez a téma, az olvassa el Peter Brown: A szentkultusz c. könyvét, ő pont az ellenkezőjét állítja annak, ami az órán elhangzott).
- ünnepek: vallási ünnepek köré épültek népszokások (bár szerintem pont fordítva, a keresztény ünnepnapok épültek az eredetileg pogány ünnepek köré…). Legfontosabb a farsang (v. karnevál): akár két hétig is tarthatott, lényege a társadalmi szerepek felcserélése volt: a férfiak nőnek, vagy állatnak öltöztek, a szolgákból urak lettek stb.
Szimbolizálhatta még a pogány világ (mivel után jön a nagyböjt) vagy a tél elmúlását (ld. szalmabáb elégetése), lehetett termékenységi ünnep. Társadalmi funkciója a rögzült hierarchia felrúgása volt (Victor Turner), de csak ideigleneses, utána minden visszaállt a normális kerékvágásba. Így a farsang csak megerősítette a hierarchiát, biztonsági szelep volt.
- népi bölcsességek, közmondások, megfigyelések (pl. időjárás)
Változások a korszakban: a népi és elit kultúra eltávolodott, az elit erkölcstelennek vagy pogánynak bélyegezte a népszokásokat, megpróbált nekik véget vetni. Főleg protestánsokra volt jellemző: pl. a boszorkányüldözés a népi kultúra elnyomásának is tekinthető. Kevésbé drasztikus lépés volt a falusi missziók felállítása és az ünnepségek betiltása. Városokban új szokásokat vezettek be, pl. a tűzijáték: lekötötte a tömegeket, de nem forgatta fel a várost, passzív szórakozásként helyettesítette a farsangot. Máskor az elit megtartott egyes szokásokat, de elvonult a köznéptől létrehozta saját intézményeit (pl. színház: Franciaországban a vásári előadások mellé megjelent az udvari színjátszás).
A modern Európa születése (dec. 1.)
Zubor Zalán
Csavargók kezelése (folyt.)
- dologházak, szegényházak: a „rossz szegények” elkülönítésére és átnevelésére szolgáltak. Kötelezően dolgoztak és imádkoztak, ezzel akarták elérni, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba (bár nem mindig lehetett innen kikerülni). Az első ilyen ház Amszterdamban nyílt, ahol a lakók festéket készítettek, Franciaországban „közkórháznak” nevezték őket.
Az olvasás története:
A korszakban a nyomtatás hatására átalakulnak az olvasási szokások. Forrásaink:
- végrendeletek: megtudható, mennyi és milyen könyveket tartottak egy átlagos háztartásban. Probléma, hogy gyakran csak az értékes könyveket örökítik, a ponyvairodalom vagy a pamfletek nem kerülnek bele a végrendeletekbe.
- maguk a könyvek: jó forrás, gyakran széljegyzeteket és aláhúzásokat is találunk bennük, ebből következtethetünk az olvasási szokásokra vagy egyes szerzők népszerűségére.
- naplók: néha az emberek leírják, mit olvastak.
- periratok: a tiltott irodalmat lehet megismerni belőlük.
Kérdés: kik olvasnak és mit?
A többség még mindig nem tudott olvasni, az olvasók aránya a falvakban volt a legkisebb (1-10%), de a városokban akár 40-60% is lehetett.
A korszak városaiban gyorsan terjedt az olvasás, pár helyen 50 év alatt 2-3-szorosára is nőhetett az olvasni tudók aránya.
A falvakban egyáltalán nem voltak nyomdák, iskolák vagy könyvtárak, de nem is szükség írásra a mindennapi életben. A városokban a céhes ügyek intézéséhez meg kellett tanulni írni-olvasni.
Az írástudás arányának forrása lehet, ha megvizsgáljuk, mennyi igazi aláírás van a szerződéseken (bár ez sem 100%-os, mert sokan tudnak írni, de lusták aláírni, másoknak vezetik a kezét stb.)
Általában a protestánsok között több volt az olvasni tudók aránya, mint a katolikusok között.
Makroszinten: Északnyugat-Európában általában többen olvasnak.
Általában a férfiak nagyobb arányban tudnak olvasni (20-30 %-kal), de a nemeseknél a nők körében nagyobb az arány.
Olvasás terjedése:
Pár helyen az állam tudatosan tanítja olvasni a népet, ez rendkívül sikeresnek bizonyul: a protestáns Skandináviában pl. kötelező megtanulni, anélkül nem lehet pl. házasságot kötni. Itt az olvasottság arány a 80-90 %-ot is eléri!
De Európa többi részén is már mindenki találkozik könyvekkel legalább egyszer életében. A nyomtatás miatt az analfabéta köznép is hozzá tud jutni könyvekhez.
Akik nem tudnak olvasni, gyakran mágiára használják az írott szövegeket, főleg a Bibliát (esküt tesznek rá, gyógyítanak vele).
Kisebb falvakban elég, ha egy ember tud olvasni, aki felolvas a többieknek. A jelenség a városokban is előfordul, pl. ha hirdetnek valamit, a plakátok mellé egy felolvasót is alkalmaznak. Ezért fontos az illusztráció is, mert így az is élvezheti a könyvet, aki az írást nem érti (a korszak illusztrációi nagyon részletesek, az egész történetet meg lehet belőle érteni). Így a műveltség egészen széles rétegekhez eljut, még azokhoz is, akik nem olvasnak.
A középkorban a kezdetleges sokszorosítási eljárások miatt kevés könyv volt használatban. Az egyetemeken és kolostorokban diktálással, pécia-rendszerrel (mindenki egy kis részt másolt le, abból raktak össze egy könyvet) másoltak. A diákok is maguk másolták a tankönyveiket.
A tömeges nyomtatáshoz szükség volt a papír megjelenésére is, mert a bőr-pergamen túl drága volt. A 15. századi Gutenberg-féle nyomtatás elődje a fametszet volt (képekre és szövegekre is használták), az újítás az volt, hogy a betűket ki lehetett venni. (A metszeteket is gyakran újrahasznosították illusztrációként, pl. egy város képét több könyvben más-más városként tüntették fel.) A 15. század végére már mindenhol elterjedt az eljárás: Itáliában Velence, Franciaországban Párizs és Lyon, Németországban Nürnberg, Lipcse és Wittenberg, Angliában az egyetemi városok voltak a könyvnyomtatás központjai. Híre nyomdászok (vagy nyomdász-családok):
- Aldus Manutius (Velence)
- Badius Estienne (Párizs)
- Gryphe-család (London)
- Plantin-Moretus (Antverpen: övék volt a Biblia-kiadás monopóliuma)
- Elzevier (Amsterdam)
1600-ra már 13 millió könyv volt Európában, kb. 20 000 író műávei.
Az állam persze mindenhol megpróbálta ellenőrizni (vagy betiltani):
- nyomdász céheket alapítottak, monopóliumokat adtak ki
- bevezették az utólagos vagy előzetes cenzúrát (pl. Franciaországban csak királyi engedéllyel lehetett bármit kiadni)
- Anglia: csak egy kiadó, a Stationers’ Company működhetett. Törvényben (Copyright Licensing Act) szabályozták, mit lehet kiadni (ez előzetes cenzúra volt)
- katolikus egyház: Index Librorum: a tiltott könyvek és szerzők listája
Az egyetlen kivétel Hollandia volt, ahol semmilyen cenzúra nem létezett. ezért francia és angol nyelvű könyveket is itt nyomtattak ki, virágzott a tiltott (felforgató vagy pornográf) irodalom.
Új foglalkozások jöttek létre:
- nyomdászok: a nyomdász céhekben dolgoztak. Inasok vagy mesterlegények voltak, tehát a hierarchia alacsony fokán álltak, de tudtak olvasni, műveltek voltak, felvilágosult, lázadó szubkultúrát alkottak.
- korrektor: anyagilag megszorult értelmiségiek (pl. Rotterdami Erasmus) tipikus foglalkozása volt. Pénzért vállalták a könyvek kijavítását. Mivel széles irodalmi műveltségük volt, tanácsot adhattak arra is, mit érdemes kiadni, milyen témák vagy szerzők népszerűek.
- könyvkereskedők: házaltak, vagy piacokon kereskedtek, alacsony színvonalú könyveket vagy imakönyveket, Bibliákat árultak (a ponyvaregény szó innen származik: ezeket a könyveket a vásárokon kitett ponyváról lehetett megvenni).
Új műfajok:
- Régi könyveket adtak ki (pl. antik szerzők műveit) a legnagyobb példányszámban (a kortársak közül csak Erasmus könyvei közelítették meg őket). Mivel a kolostorokban tartott példányokat másolták le, észrevettek és kijavítottak filológiai vagy tartalmi hibákat. A kinyomtatott könyveket könnyen össze lehetett hasonlítani, ezzel megjelent a szövegkritika.
- újság, pamflet, röpirat: ld. az előző jegyzeteket. Új jelenség még a könyvismertető újság (Franciaország)
- Almanac: éves vagy féléves kiadványok egy témában
- hetilapok: ezek kiadása igényelte a legnagyobb szervezettséget, egy egész hírszerző szolgálat kellett hozzá.
- regény: a korszakban nem volt megbecsült, ponyvairodalomnak tartották, ma már a magas kultúrához soroljuk.
- vallásos írások: a kiadványok több mint a fele ilyen: népnyelvű Bibliák, katekizmusok, szentéletrajzok, értekezések pl. a jó halálról stb.
- hóráskönyv: egy évben folyamatosan kell olvasni, minden napra volt valamilyen üzenete pl. leírta a szentek ünnepit, a napi ima és mise szövegét stb.
- kalendárium: a hóráskönyv világibb, szórakoztató változata.
- ponyvairodalom, népi olvasmányok: szórakoztató (pl. lovagregény) vagy jámbor célú művek (szentéletrajz, csodaleírások). Kis terjedelműek voltak, rossz minőségű, olcsó papírra nyomtatták, sok képet tartalmaztak, figyelemfelkeltő címük volt („A háromfejű fiú, aki megette az anyját” stb.). Népszerű műfaj volt még a távoli tájak csodás leírása vagy a közelben történt furcsaságok gyűjteménye (hasonlított a mai bulvársajtóhoz).
- közhelygyűjtemények: több könyvből szedett bölcsességeket gyűjtöttek össze.
Átalakult az olvasás mikéntje is: a nyomtatás előtt az intenzív olvasás volt jellemző: az ember kevés könyvet olvasott nagyon alaposan, azokat akár meg is tanulva. A nyomtatás után az extenzív olvasás jellemző: sokat olvasunk, gyorsan, de felületesen.
Csavargók kezelése (folyt.)
- dologházak, szegényházak: a „rossz szegények” elkülönítésére és átnevelésére szolgáltak. Kötelezően dolgoztak és imádkoztak, ezzel akarták elérni, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba (bár nem mindig lehetett innen kikerülni). Az első ilyen ház Amszterdamban nyílt, ahol a lakók festéket készítettek, Franciaországban „közkórháznak” nevezték őket.
Az olvasás története:
A korszakban a nyomtatás hatására átalakulnak az olvasási szokások. Forrásaink:
- végrendeletek: megtudható, mennyi és milyen könyveket tartottak egy átlagos háztartásban. Probléma, hogy gyakran csak az értékes könyveket örökítik, a ponyvairodalom vagy a pamfletek nem kerülnek bele a végrendeletekbe.
- maguk a könyvek: jó forrás, gyakran széljegyzeteket és aláhúzásokat is találunk bennük, ebből következtethetünk az olvasási szokásokra vagy egyes szerzők népszerűségére.
- naplók: néha az emberek leírják, mit olvastak.
- periratok: a tiltott irodalmat lehet megismerni belőlük.
Kérdés: kik olvasnak és mit?
A többség még mindig nem tudott olvasni, az olvasók aránya a falvakban volt a legkisebb (1-10%), de a városokban akár 40-60% is lehetett.
A korszak városaiban gyorsan terjedt az olvasás, pár helyen 50 év alatt 2-3-szorosára is nőhetett az olvasni tudók aránya.
A falvakban egyáltalán nem voltak nyomdák, iskolák vagy könyvtárak, de nem is szükség írásra a mindennapi életben. A városokban a céhes ügyek intézéséhez meg kellett tanulni írni-olvasni.
Az írástudás arányának forrása lehet, ha megvizsgáljuk, mennyi igazi aláírás van a szerződéseken (bár ez sem 100%-os, mert sokan tudnak írni, de lusták aláírni, másoknak vezetik a kezét stb.)
Általában a protestánsok között több volt az olvasni tudók aránya, mint a katolikusok között.
Makroszinten: Északnyugat-Európában általában többen olvasnak.
Általában a férfiak nagyobb arányban tudnak olvasni (20-30 %-kal), de a nemeseknél a nők körében nagyobb az arány.
Olvasás terjedése:
Pár helyen az állam tudatosan tanítja olvasni a népet, ez rendkívül sikeresnek bizonyul: a protestáns Skandináviában pl. kötelező megtanulni, anélkül nem lehet pl. házasságot kötni. Itt az olvasottság arány a 80-90 %-ot is eléri!
De Európa többi részén is már mindenki találkozik könyvekkel legalább egyszer életében. A nyomtatás miatt az analfabéta köznép is hozzá tud jutni könyvekhez.
Akik nem tudnak olvasni, gyakran mágiára használják az írott szövegeket, főleg a Bibliát (esküt tesznek rá, gyógyítanak vele).
Kisebb falvakban elég, ha egy ember tud olvasni, aki felolvas a többieknek. A jelenség a városokban is előfordul, pl. ha hirdetnek valamit, a plakátok mellé egy felolvasót is alkalmaznak. Ezért fontos az illusztráció is, mert így az is élvezheti a könyvet, aki az írást nem érti (a korszak illusztrációi nagyon részletesek, az egész történetet meg lehet belőle érteni). Így a műveltség egészen széles rétegekhez eljut, még azokhoz is, akik nem olvasnak.
A középkorban a kezdetleges sokszorosítási eljárások miatt kevés könyv volt használatban. Az egyetemeken és kolostorokban diktálással, pécia-rendszerrel (mindenki egy kis részt másolt le, abból raktak össze egy könyvet) másoltak. A diákok is maguk másolták a tankönyveiket.
A tömeges nyomtatáshoz szükség volt a papír megjelenésére is, mert a bőr-pergamen túl drága volt. A 15. századi Gutenberg-féle nyomtatás elődje a fametszet volt (képekre és szövegekre is használták), az újítás az volt, hogy a betűket ki lehetett venni. (A metszeteket is gyakran újrahasznosították illusztrációként, pl. egy város képét több könyvben más-más városként tüntették fel.) A 15. század végére már mindenhol elterjedt az eljárás: Itáliában Velence, Franciaországban Párizs és Lyon, Németországban Nürnberg, Lipcse és Wittenberg, Angliában az egyetemi városok voltak a könyvnyomtatás központjai. Híre nyomdászok (vagy nyomdász-családok):
- Aldus Manutius (Velence)
- Badius Estienne (Párizs)
- Gryphe-család (London)
- Plantin-Moretus (Antverpen: övék volt a Biblia-kiadás monopóliuma)
- Elzevier (Amsterdam)
1600-ra már 13 millió könyv volt Európában, kb. 20 000 író műávei.
Az állam persze mindenhol megpróbálta ellenőrizni (vagy betiltani):
- nyomdász céheket alapítottak, monopóliumokat adtak ki
- bevezették az utólagos vagy előzetes cenzúrát (pl. Franciaországban csak királyi engedéllyel lehetett bármit kiadni)
- Anglia: csak egy kiadó, a Stationers’ Company működhetett. Törvényben (Copyright Licensing Act) szabályozták, mit lehet kiadni (ez előzetes cenzúra volt)
- katolikus egyház: Index Librorum: a tiltott könyvek és szerzők listája
Az egyetlen kivétel Hollandia volt, ahol semmilyen cenzúra nem létezett. ezért francia és angol nyelvű könyveket is itt nyomtattak ki, virágzott a tiltott (felforgató vagy pornográf) irodalom.
Új foglalkozások jöttek létre:
- nyomdászok: a nyomdász céhekben dolgoztak. Inasok vagy mesterlegények voltak, tehát a hierarchia alacsony fokán álltak, de tudtak olvasni, műveltek voltak, felvilágosult, lázadó szubkultúrát alkottak.
- korrektor: anyagilag megszorult értelmiségiek (pl. Rotterdami Erasmus) tipikus foglalkozása volt. Pénzért vállalták a könyvek kijavítását. Mivel széles irodalmi műveltségük volt, tanácsot adhattak arra is, mit érdemes kiadni, milyen témák vagy szerzők népszerűek.
- könyvkereskedők: házaltak, vagy piacokon kereskedtek, alacsony színvonalú könyveket vagy imakönyveket, Bibliákat árultak (a ponyvaregény szó innen származik: ezeket a könyveket a vásárokon kitett ponyváról lehetett megvenni).
Új műfajok:
- Régi könyveket adtak ki (pl. antik szerzők műveit) a legnagyobb példányszámban (a kortársak közül csak Erasmus könyvei közelítették meg őket). Mivel a kolostorokban tartott példányokat másolták le, észrevettek és kijavítottak filológiai vagy tartalmi hibákat. A kinyomtatott könyveket könnyen össze lehetett hasonlítani, ezzel megjelent a szövegkritika.
- újság, pamflet, röpirat: ld. az előző jegyzeteket. Új jelenség még a könyvismertető újság (Franciaország)
- Almanac: éves vagy féléves kiadványok egy témában
- hetilapok: ezek kiadása igényelte a legnagyobb szervezettséget, egy egész hírszerző szolgálat kellett hozzá.
- regény: a korszakban nem volt megbecsült, ponyvairodalomnak tartották, ma már a magas kultúrához soroljuk.
- vallásos írások: a kiadványok több mint a fele ilyen: népnyelvű Bibliák, katekizmusok, szentéletrajzok, értekezések pl. a jó halálról stb.
- hóráskönyv: egy évben folyamatosan kell olvasni, minden napra volt valamilyen üzenete pl. leírta a szentek ünnepit, a napi ima és mise szövegét stb.
- kalendárium: a hóráskönyv világibb, szórakoztató változata.
- ponyvairodalom, népi olvasmányok: szórakoztató (pl. lovagregény) vagy jámbor célú művek (szentéletrajz, csodaleírások). Kis terjedelműek voltak, rossz minőségű, olcsó papírra nyomtatták, sok képet tartalmaztak, figyelemfelkeltő címük volt („A háromfejű fiú, aki megette az anyját” stb.). Népszerű műfaj volt még a távoli tájak csodás leírása vagy a közelben történt furcsaságok gyűjteménye (hasonlított a mai bulvársajtóhoz).
- közhelygyűjtemények: több könyvből szedett bölcsességeket gyűjtöttek össze.
Átalakult az olvasás mikéntje is: a nyomtatás előtt az intenzív olvasás volt jellemző: az ember kevés könyvet olvasott nagyon alaposan, azokat akár meg is tanulva. A nyomtatás után az extenzív olvasás jellemző: sokat olvasunk, gyorsan, de felületesen.
2009. december 3., csütörtök
Félsiker
Most már jobban tetszik a Sapienza oktatási rendszere, hogy nagy nehezen belekerültem. Mind a 65 eltés kreditemet elfogadták és minden vizsgámat betudták valamilyen itteni tanegységnek, pl. a magyar középkorosat Kelet-Európa történetének. A szakfelelős azt mondta, hogy ezen a táblázaton kívül semmilyen dokumentumot nem kell beadnom a külföldiek titkárságán, de ha akarom, visszaadja a papírjaimat. Szerencsére most már elég dörzsölt voltam hozzá, hogy visszakérjem, ugyanis a külföldiek titkárságán azzal próbált meg lerázni (vélhetően azért, mert 11:59-kor toppantam be és 12-kor zárnak) a pasi, hogy minden dokumentumot vissza kell szereznem, mire diadalmasan a kezébe nyomtam mindent. Szóval tisztázódott, hogy másodéves vagyok, de csak kedden mehetek a tutoromhoz, hogy megcsinálja a "tantervemet". Ez a rendszer abból indul ki, hogy már annyira bonyolult eligazodni a kötelező, választható, kötelezően választható, egyiknek ennyi, másiknak amannyi kreditet érő órák labirintusában, hogy nyilván képtelenek rá a hallgatók, tehát tutort rendelnek mellé, gondolom a tanárok nagy örömére, mert így egyenként kell foglalkozniuk egy csomó hallgatóval.
2009. december 1., kedd
Összeesküvés elmélet
Tegnap este sokadszor éltem át Rómában, hogy 20 perc várakozás után (zuhogó esőben) megörültem, hogy hurrá itt a busz, de közelebbről feltűnt a felirat, hogy "deposito", utána még egy deposito, majd egy "fuori servizio", vagyis járnak buszok, csak a garázsba meg üzemen kívül. Viszont legalább 30 taxi lassított le a megállóban utasfogás céljából. Szerintem ez tálcán kínálja az oknyomozó újságírók számára a botrányszagot és az összeesküvés elméletet a taxivállalat és az ATAC (római BKV) megegyezéséről. Persze bizonyítékok és források hiányában nem kezdhet ezzel semmit valaki, aki történésznek készül, de elképzelni szórakoztató, hogy milyen botrányt csaphatna belőle a sajtó. =)
A modern Európa születése (nov. 24)
Nemesség (folytatás):
Egyéb nemesi foglalkozások: Angliában a tengerészet, kalózkodás (ha az a spanyolok ellen irányiul), mindenhol máshol a katonáskodás, és az udvari karrier. Ez a 17. században egyre vonzóbb, mindenki erre törekszik.
Az udvari posztok betöltői kevés tényleges hatalommamal bírnak, de közel kerülnek az uralkodóhoz, ezért nagy lesz a befolyásuk.
Akik nem kerülnek be az udvarba, a tanácsokon, hivatalokon keresztül kerülhetbek az uralkodó közelébe, de ez csak lassú előremenetelt tesz lehetővé.
A király bizalmasai általában ideiglenes megbízásokat teljesítenek pl. intendáns (vagy helyi megfelelője), nagykövet és egyéb diplomáciai feladatok. Cseréb ún. kegydíjban részesülnek, ami nem fizetés, hanem alkalmanként felajánlott ajándék. Ez lehet pl. az illető adósságainak kifizetése is.
A 17. században átalakult a király és a nemesség viszonya: a király egyre inkább alattvalóként tekintett rájuk. A 16. században még egészen közel állnak egymáshoz, együtt ünnepelnek, de néha még a csatában is együtt harcolnak. A 17. században már távolságtartás figyelhető meg, a nemesek a királyt fennségként kezelik (pl. nem ülhetnek le a jelenlétében), közegük is elválik.
A nemesség élettere is koncentrálódik: eltűnnek a helyi fórumok, megszűnnek a vidéki nemesek magánbirodalmai (pl. nincsenek már familiárisaik, elvesztik a kegyúri jogot stb.), és minden világi hatalom az udvarban összpontosul. A nemesek elvesztik az erőszakhoz való jogukat is: a 16. században még minden nemes megvédhette magát, de pár évtized múlva a király monopolizálja az erőszakot. Eltűnnek a nemesi magánhadseregek és a párbajokat is betiltják (általában halállal büntetik). Ezzel együtt eltörlik az ellenálláshoz való jogukat (már ahol volt).
Jogaik elvesztéséért cserébe a nemeseknek lehetőségük volt az udvari életbe bekerülni. Ez nemcsak luxussal járt de lett némi beleszólásuk a központi hatalomba, ami némileg kárpótolta őket a helyi hatalmuk elvesztéséért. Emiatt a legnagyobb büntetés, ami egy nemest érhetett az volt, hogy száműzik vidéki birtokaira (holott korábban ez volt a természetes közegük), mert ez meggátolja a társadalmi emelkedést. Átalakult a nemesi kultúra is: a 16. században a lovagi kultúra volt a jellemző, a vadászat, a lakomák stb. jelentették a szórakozást, de nem volt igény kifinomkult kultúrára (a legtöbb nemes olvasni sem tudott). A művelt hivatalnokok felemelkedése után a nemesek rájöttek, hogy ha meg akarják őrizni hatalmukat, meg kell szerezni valamilyen műveltséget, ezért sokan egyetemre mentek. Ezek után a műveltség lett a nemesség fokmérője és ideálja: az számított nemesnek, aki ismeri az udvari etikettet, van irodalmi műveltsége stb. A nemesek oktatására külön akadémiák nyíltak, ahol főleg jogot oktattak.
Ezzel egyidőben nemzetközibbé vált a nemesség, növekedett az országokon átívelő családok befolyása, akik egy európai nemesi közösséget alkottak. Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült meg a nemesség, bár helyi hatalma gyengült, a központi hatalomba a korábbiaknál nagyobb beleszólásuk lehetett. Azonban ez csak a gazdag arisztokratákra vonatkozott, a szegényebb nemesek valóban lecsúsztak.
Alacsonyabb rétegek:
1. Parasztság:
Még mindig ők voltak a legnagyobb társadalmi csoport. őket érintették legkevésbé a változások, helyzetük csak nagyon lassan vátozozz. A 17. században nagy népességrobbanás következett be, Európa népessége ismét elérte a pestis előtti szintet. Ez a parasztság körében magas munkanélküléséget (vagy a munkaerő elértéktelenedését) és birtokaprózódást okozott. A háborúk (nekik kellett ellátniuk a katonákat vagy ők maguk lettek katonák) és az intendánsok szigorú ellenőrzése csak tovább rontott a helyzeteten. A korszakban a világi és egyházi hatóságok is egyre jobban számontartották a parasztokat (főleg a rreformáció miatt).
A gazdálkodás módja is átalakult: a 16. században még faluközösségek működtek, a parssztok közös földeket műveltek és együtt döntötték el, mit és hol vessenek stb. Angliában ezt open-field rendszernek nevezték: a falu határán fekvő földeket teljesen felosztották (általában minden évben újra).
Változások a 17. században:
Anglia:
- bekerítések: vállalkozók megvásárolták a közföldeket legelőnek, szántónak vagy erdőnek. Nagybirtokos termelést folytattak, és a parasztokból bérmunkások lettek (vagy elmentek, ha már nem kaptak munkát, pl. ha minden földből legelő lett).
- tagosítás: a vállalkozók a legjobb földeket vették meg, amiket kiemeltek és összevontak (?)
A parasztság új rétegei:
- Yeoman/Freeholder: gazdag, középbirtokos parasztok, akik bekerített földeket műveltettek.
- Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (hasonlóan az itteni jobbágyokhoz). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
- Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek, ők voltak a legtöbben.
Franciaországban hasonló rétegződés volt:
- gazdag vállalkozó parasztok: megfelel a yeomannak, földet béreltek és piacra termeltek.
- kis- és középbirtokos parasztok: szinte önellátóak voltak, volt saját földjük. A király általában az erősítésükre törekedett mert nagyon sok adót fizettek.
- kisparasztok és béresek: zsellérek, itt is ők a többség.
A parasztok túlélési stratégiái:
- gyakran szorultak plusz jövedelemre, ezért pl. napszámot vállaltak, otthon kézműves cikkeket (pl. enyv, festék) állítottak elő, amivel még készpénzhez is juthattak. Néhányan eladták a földjeiket, mások intenzívebben kezdték el azokat használni zöldség, gyümölcs termesztésére (amit piacra vittek). Ha voltak állataik, eladhattak pl. tejet vagy tojást, a gazdagabbak hitelt is adtak (uzsora). Elterjedt volt a felesbérlet is: a parasztok a termény feléért béreltek és műveltek földeket, kiegészítő jövedelemként így is megérte.
- Életmódjukban is alkalmaztak ilyen stratégiákat: a nagycsaládok nem éltek együtt (ez egy tévhit!), de segítették egymást. A birtokaprózódást úgy kerülték el, hogy csak az egyik fiú kapott örökséget, illetve kevés hozományt fizettek (és a házasok csak később költöztek el). Nagy szerepet kapott a hagyományok őrzése is, ami a sok veszély ellenére a biztonság érzetét keltette.
Birtokok eloszlása:
Mindenhol a nagybirtok erősödött.
- Angliában: a földek 80%-a nagybirtokosok kezén volt.
- Hollandiában a vállalkozók és kereskedők középbirtokosok voltak, így gyakran és gyorsan kellett specializálódni, cagyis mást termelni. Maguk gabonát nem termeltek, hanem a Balti térségből importálták (saját haóikat használták, így nem lehetett őket megzsarolni a szállítmányok leállításával)
Kelet-Európában eközben az ún. második jobbágyság kezdődött el. A parasztokat röghöz kötötték, függő helyzetben maradtak. A föld a nemesség kezén volt, akik majorsági gazdálkodás keretében piacra termeltek.
A parasztok terhei viszont mindenhol hasonló mértékűek voltak, kb. a termény 20% kellett a tulajdonosnak/földesúrnak kifizetni. Közben új adók is megjelentek pl. fogyasztási (só, hús stb.) és házassági adó, de a rendkívüli hadiadó is rendszeressé vált. Emiatt rendszeressé váltak a parasztlázadások.
Sokan maradtak munka nélkül, ezért elvándorolnak, csavargók lesznek. Hasonló folyamat zajlott le a pestis után is, de ellenkező okokból: a parasztok értékesebbek lettek, megnőtt a mobilitásuk, és gyakran vándoroltak el olyan helyre, ahol úgy gondolták, többet kapnak a munkájukért (a földesurak egymással versengve akarták megszerezni a munkaerőt). Az uralkodók ezt röghözkötéssel és a vándorlás tiltásával próbálták akadályozni: akinek nem volt álalandó lakhelye vagy munkája, az társadalmon kívüli elemmé vált.
Korszakunkban ugyanez történt, de most nagyon sok paraszt nem talált munkát, így marginális elemek lettek, koldulásból vagy bűnözésből éltek. A 17. században átalakult a szegénységről élő kép: a szegénység negatív fogalom lett, bűnözéssel, erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, ellentétben a középkori Krisztusi szegénység képével. Már nem pozitív cselekedet pénzt adni egy koldusnak.
Az uralkodók intézkedései:
- tiltják a vándorlást és a koldulást, pl. Angliában aki 3 napnál több ideig nem dolgozik, az már csavargó.
- senki nem mehet el szabadon a munkáltatótól, csak elbocsátólevéllel.
- a városokból kitoloncolják a munkanélkülieket, koldusokat, hajléktalanokat (bár ilyenkor gyakran egy másik városban próbálnak szerencsét)
- kéynszermunka: ha valaki feljelent egy koldust, az egy időre a szolgája kell hogy legyen.
- gályarabság: kényszermunka, amivel az állam szolgálatába állítják.
- megbélyegzés vagy csonkítás: ezzel kiszűrhetővé teszik a visszaesőket.
- gyarmatokra száműzés
- nagyon ritkán kivégzés (pl. VIII. Henrik "véres törvényében")
Az ún. jó szegényeket (akik próbálnak dolgozni, de nem élnek meg, vagy valamilyen fogyatékosság miatt munkaképtelenek) viszont támogatják:
- korábban az önkéntes alamizsna és a szomszédságon belüli vagy egyházi gondoskodás volt a jellemző. A 17. századra viszont már túl sok lett a szegény, akiket a város vagy az egyház nem tudott ellátni. A korszakban ezért bevezetik az állami gondoskodást. Szűkítik is az ellátandó szegények körét: árvák, vakok, öregek, és mindenki, akinek van állandó lakhelye.
Anglia: Poor Laws:
- kötelező szegényadó (helyi szinten szedik, egy település a saját szegényeit kötelezően ellátja)
- rendszeres segély
- a szegény kézműveseknek az állam felvásárolja a termékeit
- a szegény gyerekeket kötelezően tanoncnak kell adni
- közmunkák pl. hídépítés, útmunka
Zubor Zalán
Egyéb nemesi foglalkozások: Angliában a tengerészet, kalózkodás (ha az a spanyolok ellen irányiul), mindenhol máshol a katonáskodás, és az udvari karrier. Ez a 17. században egyre vonzóbb, mindenki erre törekszik.
Az udvari posztok betöltői kevés tényleges hatalommamal bírnak, de közel kerülnek az uralkodóhoz, ezért nagy lesz a befolyásuk.
Akik nem kerülnek be az udvarba, a tanácsokon, hivatalokon keresztül kerülhetbek az uralkodó közelébe, de ez csak lassú előremenetelt tesz lehetővé.
A király bizalmasai általában ideiglenes megbízásokat teljesítenek pl. intendáns (vagy helyi megfelelője), nagykövet és egyéb diplomáciai feladatok. Cseréb ún. kegydíjban részesülnek, ami nem fizetés, hanem alkalmanként felajánlott ajándék. Ez lehet pl. az illető adósságainak kifizetése is.
A 17. században átalakult a király és a nemesség viszonya: a király egyre inkább alattvalóként tekintett rájuk. A 16. században még egészen közel állnak egymáshoz, együtt ünnepelnek, de néha még a csatában is együtt harcolnak. A 17. században már távolságtartás figyelhető meg, a nemesek a királyt fennségként kezelik (pl. nem ülhetnek le a jelenlétében), közegük is elválik.
A nemesség élettere is koncentrálódik: eltűnnek a helyi fórumok, megszűnnek a vidéki nemesek magánbirodalmai (pl. nincsenek már familiárisaik, elvesztik a kegyúri jogot stb.), és minden világi hatalom az udvarban összpontosul. A nemesek elvesztik az erőszakhoz való jogukat is: a 16. században még minden nemes megvédhette magát, de pár évtized múlva a király monopolizálja az erőszakot. Eltűnnek a nemesi magánhadseregek és a párbajokat is betiltják (általában halállal büntetik). Ezzel együtt eltörlik az ellenálláshoz való jogukat (már ahol volt).
Jogaik elvesztéséért cserébe a nemeseknek lehetőségük volt az udvari életbe bekerülni. Ez nemcsak luxussal járt de lett némi beleszólásuk a központi hatalomba, ami némileg kárpótolta őket a helyi hatalmuk elvesztéséért. Emiatt a legnagyobb büntetés, ami egy nemest érhetett az volt, hogy száműzik vidéki birtokaira (holott korábban ez volt a természetes közegük), mert ez meggátolja a társadalmi emelkedést. Átalakult a nemesi kultúra is: a 16. században a lovagi kultúra volt a jellemző, a vadászat, a lakomák stb. jelentették a szórakozást, de nem volt igény kifinomkult kultúrára (a legtöbb nemes olvasni sem tudott). A művelt hivatalnokok felemelkedése után a nemesek rájöttek, hogy ha meg akarják őrizni hatalmukat, meg kell szerezni valamilyen műveltséget, ezért sokan egyetemre mentek. Ezek után a műveltség lett a nemesség fokmérője és ideálja: az számított nemesnek, aki ismeri az udvari etikettet, van irodalmi műveltsége stb. A nemesek oktatására külön akadémiák nyíltak, ahol főleg jogot oktattak.
Ezzel egyidőben nemzetközibbé vált a nemesség, növekedett az országokon átívelő családok befolyása, akik egy európai nemesi közösséget alkottak. Összességében tehát elmondható, hogy nem gyengült meg a nemesség, bár helyi hatalma gyengült, a központi hatalomba a korábbiaknál nagyobb beleszólásuk lehetett. Azonban ez csak a gazdag arisztokratákra vonatkozott, a szegényebb nemesek valóban lecsúsztak.
Alacsonyabb rétegek:
1. Parasztság:
Még mindig ők voltak a legnagyobb társadalmi csoport. őket érintették legkevésbé a változások, helyzetük csak nagyon lassan vátozozz. A 17. században nagy népességrobbanás következett be, Európa népessége ismét elérte a pestis előtti szintet. Ez a parasztság körében magas munkanélküléséget (vagy a munkaerő elértéktelenedését) és birtokaprózódást okozott. A háborúk (nekik kellett ellátniuk a katonákat vagy ők maguk lettek katonák) és az intendánsok szigorú ellenőrzése csak tovább rontott a helyzeteten. A korszakban a világi és egyházi hatóságok is egyre jobban számontartották a parasztokat (főleg a rreformáció miatt).
A gazdálkodás módja is átalakult: a 16. században még faluközösségek működtek, a parssztok közös földeket műveltek és együtt döntötték el, mit és hol vessenek stb. Angliában ezt open-field rendszernek nevezték: a falu határán fekvő földeket teljesen felosztották (általában minden évben újra).
Változások a 17. században:
Anglia:
- bekerítések: vállalkozók megvásárolták a közföldeket legelőnek, szántónak vagy erdőnek. Nagybirtokos termelést folytattak, és a parasztokból bérmunkások lettek (vagy elmentek, ha már nem kaptak munkát, pl. ha minden földből legelő lett).
- tagosítás: a vállalkozók a legjobb földeket vették meg, amiket kiemeltek és összevontak (?)
A parasztság új rétegei:
- Yeoman/Freeholder: gazdag, középbirtokos parasztok, akik bekerített földeket műveltettek.
- Copyholder: korábban úrbéres földeket birtokoltak (hasonlóan az itteni jobbágyokhoz). Helyzetük az úrbér eltűnésével bizonytalanná vált, már nem a terményjáradék fejében kaptak földet, hanem bérelni kellett azt. Többségük lecsúszott, mert nem tudta fizetni a bérleti díjat vagy a rövidülő bérletek miatt munka nélkül maradtak.
- Cottager: zsellérek, földnélküli parasztok, bérmunkából éltek, ők voltak a legtöbben.
Franciaországban hasonló rétegződés volt:
- gazdag vállalkozó parasztok: megfelel a yeomannak, földet béreltek és piacra termeltek.
- kis- és középbirtokos parasztok: szinte önellátóak voltak, volt saját földjük. A király általában az erősítésükre törekedett mert nagyon sok adót fizettek.
- kisparasztok és béresek: zsellérek, itt is ők a többség.
A parasztok túlélési stratégiái:
- gyakran szorultak plusz jövedelemre, ezért pl. napszámot vállaltak, otthon kézműves cikkeket (pl. enyv, festék) állítottak elő, amivel még készpénzhez is juthattak. Néhányan eladták a földjeiket, mások intenzívebben kezdték el azokat használni zöldség, gyümölcs termesztésére (amit piacra vittek). Ha voltak állataik, eladhattak pl. tejet vagy tojást, a gazdagabbak hitelt is adtak (uzsora). Elterjedt volt a felesbérlet is: a parasztok a termény feléért béreltek és műveltek földeket, kiegészítő jövedelemként így is megérte.
- Életmódjukban is alkalmaztak ilyen stratégiákat: a nagycsaládok nem éltek együtt (ez egy tévhit!), de segítették egymást. A birtokaprózódást úgy kerülték el, hogy csak az egyik fiú kapott örökséget, illetve kevés hozományt fizettek (és a házasok csak később költöztek el). Nagy szerepet kapott a hagyományok őrzése is, ami a sok veszély ellenére a biztonság érzetét keltette.
Birtokok eloszlása:
Mindenhol a nagybirtok erősödött.
- Angliában: a földek 80%-a nagybirtokosok kezén volt.
- Hollandiában a vállalkozók és kereskedők középbirtokosok voltak, így gyakran és gyorsan kellett specializálódni, cagyis mást termelni. Maguk gabonát nem termeltek, hanem a Balti térségből importálták (saját haóikat használták, így nem lehetett őket megzsarolni a szállítmányok leállításával)
Kelet-Európában eközben az ún. második jobbágyság kezdődött el. A parasztokat röghöz kötötték, függő helyzetben maradtak. A föld a nemesség kezén volt, akik majorsági gazdálkodás keretében piacra termeltek.
A parasztok terhei viszont mindenhol hasonló mértékűek voltak, kb. a termény 20% kellett a tulajdonosnak/földesúrnak kifizetni. Közben új adók is megjelentek pl. fogyasztási (só, hús stb.) és házassági adó, de a rendkívüli hadiadó is rendszeressé vált. Emiatt rendszeressé váltak a parasztlázadások.
Sokan maradtak munka nélkül, ezért elvándorolnak, csavargók lesznek. Hasonló folyamat zajlott le a pestis után is, de ellenkező okokból: a parasztok értékesebbek lettek, megnőtt a mobilitásuk, és gyakran vándoroltak el olyan helyre, ahol úgy gondolták, többet kapnak a munkájukért (a földesurak egymással versengve akarták megszerezni a munkaerőt). Az uralkodók ezt röghözkötéssel és a vándorlás tiltásával próbálták akadályozni: akinek nem volt álalandó lakhelye vagy munkája, az társadalmon kívüli elemmé vált.
Korszakunkban ugyanez történt, de most nagyon sok paraszt nem talált munkát, így marginális elemek lettek, koldulásból vagy bűnözésből éltek. A 17. században átalakult a szegénységről élő kép: a szegénység negatív fogalom lett, bűnözéssel, erkölcstelenséggel hozták összefüggésbe, ellentétben a középkori Krisztusi szegénység képével. Már nem pozitív cselekedet pénzt adni egy koldusnak.
Az uralkodók intézkedései:
- tiltják a vándorlást és a koldulást, pl. Angliában aki 3 napnál több ideig nem dolgozik, az már csavargó.
- senki nem mehet el szabadon a munkáltatótól, csak elbocsátólevéllel.
- a városokból kitoloncolják a munkanélkülieket, koldusokat, hajléktalanokat (bár ilyenkor gyakran egy másik városban próbálnak szerencsét)
- kéynszermunka: ha valaki feljelent egy koldust, az egy időre a szolgája kell hogy legyen.
- gályarabság: kényszermunka, amivel az állam szolgálatába állítják.
- megbélyegzés vagy csonkítás: ezzel kiszűrhetővé teszik a visszaesőket.
- gyarmatokra száműzés
- nagyon ritkán kivégzés (pl. VIII. Henrik "véres törvényében")
Az ún. jó szegényeket (akik próbálnak dolgozni, de nem élnek meg, vagy valamilyen fogyatékosság miatt munkaképtelenek) viszont támogatják:
- korábban az önkéntes alamizsna és a szomszédságon belüli vagy egyházi gondoskodás volt a jellemző. A 17. századra viszont már túl sok lett a szegény, akiket a város vagy az egyház nem tudott ellátni. A korszakban ezért bevezetik az állami gondoskodást. Szűkítik is az ellátandó szegények körét: árvák, vakok, öregek, és mindenki, akinek van állandó lakhelye.
Anglia: Poor Laws:
- kötelező szegényadó (helyi szinten szedik, egy település a saját szegényeit kötelezően ellátja)
- rendszeres segély
- a szegény kézműveseknek az állam felvásárolja a termékeit
- a szegény gyerekeket kötelezően tanoncnak kell adni
- közmunkák pl. hídépítés, útmunka
Zubor Zalán
2009. november 30., hétfő
2009. november 24., kedd
A modern Európa születése 11. nov. 17.
Városok a 17. században:
- erős polarizálódás figyelhető meg, növekednek az anyagi különbségek
- a kereskedők elvesztik vezető szerepüket, az új elit a hivatalonokok
- tévhit, hogy a nemesség hanyatlik, valójában ők maradnak a legfontosabb pozíciókban
- a régi arisztokrácia válságba kerül, de sikeresen megoldja azt.
Korszakunkban leginkább kisvárosokról beszélhetünk (5-10 ezer lakos), csak nagyon kevés nagyváros volt (pl. Párizs, London, itáliai városok: 2-400 ezer, Európában a legnagyobb város Konstantinápoly 700 ezer lakossal). A városok közel vannak a vidékhez, ezért sok a paraszti lakos, de ők nem teljes jogú polgárok. Általában növekszik a városi lakosság, mivel sok paraszt költözik be ideiglenesen vagy állandóan. A 17. századra ezért (és haditechnikai okokból is) lebontják a városfalakat. Korábban a városok csak felfelé és befelé (sikátorok, belső udvarok létrehozásával) tudtak terjeszkedni. Máshol külvárosok, elővárosok épülnek.
Városi társadalom:
Nemcsak a pénz a hatalom alapja, fontos a származása is. A vezető patricius családok nem mindig a leggazdagabbak. Fontos még a végzett munka presztizse és a szakképpzettség is. A lakosok jó része polgárjoggal rendelkezett, ez feljogosította a céhbe való belépésre, lehetett céhmester vagy polgármester. Polgárjogot lehetett örökölni vagy eladni. Framciaországban csak a városi elitnek volt, Hollandiában a városi lakosság többségének volt polgárjoga.
Városi rétegződés:
1. Cselédek, inasok: ők vannak a legtöbben, általában friss bevándorlók és nem is mindig maradnak végleg a városban. A céhekben is a hierarchia alján állnak.
2. Mesterlegények: viszonylag tanult céhes munkások, a céhekben ők végzik a tényleges munka nagy részét. Nem volt saját házuk, a céhmesternél laktak. Külön szubkultúrát képeztek (sajét dalaik, verseik voltak), érdekvédelmi szövetségeket hoztak létre, amik sztrájkokat is szerveztek. Néha elutaztak, hogy jobban kitanulhatják a mesterséget (Franciaországban ezt nevezték Tour de France-nak). Általában belőlük lettek a céhmesterek (korszakunkban már egyre ritkábban), kinevezésükkor saját költségükön meg kellett vendégelniük az egész céhet.
3. Céhmesterek: kézművesek és kiskereskedők, volt saját házuk, benne boltjuk és műhelyük, ahol mesterlegényeket vagy inasokat alkalmaztak, de gyakran ők is dolgoztak. Köztük is volt foglalkozás szerinti szerinti rangsor, pl. az aranyműveseket jobban megbecsülték mint a cserzővargát. Céhrendszer: Szigorú, minőségbeli és munkavégzési (pl. nem lehetett a munkést túl sokat dolgoztatni) szabályai voltak, amelyek célja a verseny megszüntetése volt.
4. Kereskedők: nagykereskedők, távolsági kereskedők és bankárok. A városon kívül kereskedtek többféle áruval, de monopólium szerzésére törekedtek (erre a királytól kaphattak/vehettek jogot). A városban a legműveltebb réteget alkották, állandóan tájékozódniuk kellett a külföldi eseményekről. értettek az anyagokhoz, az idő és tér méréséhez (órák, térképek). Néhányan külföldiek voltak (pl. Franciao.: Olasz nagykereskedők), egyesek más városokban, sőt, más országokban is nyitottak alvállalatokat.
A 17. században megváltozott a helyzetük: a háborúk miatt csökkent a táv. kereskedelem, újra a föld lett a legfőbb érték. Földdel együtt nemesi címet és hivatalt is érdemes volt venni. Sokan felhagytak a kereskedéssel és hivatalnokok lettek, aki nem szállt ki, az elszegényedett vagy részvényes, ingatlankereskedő vagy bankár lett.
5. Hivatalnokok: a 17. század új városi elitje, kiszorítják a kereskedőket (de néha pont kereskedők vesznek hivatalt). Általában nemességre törekednek (tipikus pálya: kereskedőből hivatalnok, hivatalnokból nemes). A korban a föld az egyetlen biztos befektetés, mivel nem változik az árfolyama, nem lopják el stb. A hivatal azonosult a földbirtokkal. Hivatalnokként egy új nemesség emelkedett fel. pl. Angliában a hivatalnok már gentleman, a nemesség első foka (középnemes: gentry.
A nemesség fogalma átalakult, már nem vérséghez kötődött, mivel a korban a nemesek nagy része alacsony származású, könnyű címet szerezni:
- katonáskodással (15-16. század óta)
- hivatalon keresztül (néha automatikusan együtt járt vele, de pl. Angliában lépcsőfok volt)
- házassággal
- de viselkedhetett nemesként az is, akinek nem volt igazi címe, mivel már az életmód volt a legfőbb szempont. Ezt a 17. században korlátozták, pl. Franciao-ban felkutatták az álnemeseket.
Nemesi rend jogai:
- fegyverviselés, vadászat
- a seregben lehetnek tisztek
- nem lehet őket adósság miatt bebörtönözni
- ha kivégzik, "csak" lefejezik, nem akasztják fel
- részt vehet a rendi gyűlésen
- adómentesség: ez a 17 sz-ban megszűnik, mert a fogyasztási adókat (só, kenyér) nekik is fozetni kell és ezek egyre magasabbak. Franciaországban 1795-ben XIV. Lajos már jövedelemadót is szed tőlük. Angliában már Hódító Vilmos óta adóznak a nemesek.
kötelességeik (Noblesse Oblio):
- már nem muazáj katonáskodniuk, de elvárják tőlük, hogy "nemesi módon" éljenek: vadásszanak, legyen több kúriájuk, rendezzenek lakomákat stb., különben álnemesnek tartják őket is. Emiatt sokan eladósodnak.
- nem végezhetnek igazi munkát (kereskedelem, földművelés, különben elveszti a nemesi címét
A nemesség rétegei:
Nyugaton a nemesek az össznépesség 1-2%-át tették ki, Kelet-Eu.-ban 5-10% volt az arány (Lengyelországban volt a legtöbb).
Spanyolország:
- arisztokrácia (grandok): márkik, bárók
- köznemesség: hidalgók
Franciao.:
Elvileg azonosak voltak a köz- és főnemesek jogai. Gyakorlatban:
- Fair: a legelőkelőbb nemesek tiszteletbeli címe, a király bizalmi körét alkották, leülhettek a király jelenlétében (a feleségeik is!)
- vidéki nemesek: a hagyományos francia nemesség
- karnemesség: a régi családok tagjai és azok, akik fegyverrel szereztek címet. Lenézték a taláros nemeseket.
- taláros nemesek: hivatalukkal együtt kaptak, vagy vásároltak nemesi címet, hivatalukat örökíthették is. A vásárlás egy típusa a Paulette-rendszer: redszeres illetékért (értékénes évi 1/60 részéért) kaphattak hivatalt.
- udvari nemesség: inkább a régi családokból kerültek ki. Különböző feladatokat (pl. diplomácia) kaptak, cserébe a dolog anyagi előnyökkel is járt.
Anglia:
- Nobility más néven Peer: a főnemesség, a 16 sz.-ban csak 60 család, a 17.-re már 100-120. A lordok házában üléseztek, a nemesi címet és vagyont csak az eslőszülött fiú örökölte.
- gentry: középnemesség, nagy része lovag vagy fegyverhorfozó (squire). Van címerük, de vagyon alapján lehetett közéjük bekerülni: bizonyos nagyságú földbirtok után kötelező volt az illetőt lovaggá ütni.
Tevékenységük:
- helyi hatalom gyakorlása a birtokaikon
- csak az elsőszülött örökli a vagyont, a többiek általában papnak mennek, vagy egyetemre (ált. jogira)
- katonáskodás: lovagként, majd a 17 sz.-ban kiképzés után tisztként a királyi seregben. Mivel csak ők lehettek tisztek, értékesek voltak, ezért pl. betiltották a párbajt.
Zubor Zalán
- erős polarizálódás figyelhető meg, növekednek az anyagi különbségek
- a kereskedők elvesztik vezető szerepüket, az új elit a hivatalonokok
- tévhit, hogy a nemesség hanyatlik, valójában ők maradnak a legfontosabb pozíciókban
- a régi arisztokrácia válságba kerül, de sikeresen megoldja azt.
Korszakunkban leginkább kisvárosokról beszélhetünk (5-10 ezer lakos), csak nagyon kevés nagyváros volt (pl. Párizs, London, itáliai városok: 2-400 ezer, Európában a legnagyobb város Konstantinápoly 700 ezer lakossal). A városok közel vannak a vidékhez, ezért sok a paraszti lakos, de ők nem teljes jogú polgárok. Általában növekszik a városi lakosság, mivel sok paraszt költözik be ideiglenesen vagy állandóan. A 17. századra ezért (és haditechnikai okokból is) lebontják a városfalakat. Korábban a városok csak felfelé és befelé (sikátorok, belső udvarok létrehozásával) tudtak terjeszkedni. Máshol külvárosok, elővárosok épülnek.
Városi társadalom:
Nemcsak a pénz a hatalom alapja, fontos a származása is. A vezető patricius családok nem mindig a leggazdagabbak. Fontos még a végzett munka presztizse és a szakképpzettség is. A lakosok jó része polgárjoggal rendelkezett, ez feljogosította a céhbe való belépésre, lehetett céhmester vagy polgármester. Polgárjogot lehetett örökölni vagy eladni. Framciaországban csak a városi elitnek volt, Hollandiában a városi lakosság többségének volt polgárjoga.
Városi rétegződés:
1. Cselédek, inasok: ők vannak a legtöbben, általában friss bevándorlók és nem is mindig maradnak végleg a városban. A céhekben is a hierarchia alján állnak.
2. Mesterlegények: viszonylag tanult céhes munkások, a céhekben ők végzik a tényleges munka nagy részét. Nem volt saját házuk, a céhmesternél laktak. Külön szubkultúrát képeztek (sajét dalaik, verseik voltak), érdekvédelmi szövetségeket hoztak létre, amik sztrájkokat is szerveztek. Néha elutaztak, hogy jobban kitanulhatják a mesterséget (Franciaországban ezt nevezték Tour de France-nak). Általában belőlük lettek a céhmesterek (korszakunkban már egyre ritkábban), kinevezésükkor saját költségükön meg kellett vendégelniük az egész céhet.
3. Céhmesterek: kézművesek és kiskereskedők, volt saját házuk, benne boltjuk és műhelyük, ahol mesterlegényeket vagy inasokat alkalmaztak, de gyakran ők is dolgoztak. Köztük is volt foglalkozás szerinti szerinti rangsor, pl. az aranyműveseket jobban megbecsülték mint a cserzővargát. Céhrendszer: Szigorú, minőségbeli és munkavégzési (pl. nem lehetett a munkést túl sokat dolgoztatni) szabályai voltak, amelyek célja a verseny megszüntetése volt.
4. Kereskedők: nagykereskedők, távolsági kereskedők és bankárok. A városon kívül kereskedtek többféle áruval, de monopólium szerzésére törekedtek (erre a királytól kaphattak/vehettek jogot). A városban a legműveltebb réteget alkották, állandóan tájékozódniuk kellett a külföldi eseményekről. értettek az anyagokhoz, az idő és tér méréséhez (órák, térképek). Néhányan külföldiek voltak (pl. Franciao.: Olasz nagykereskedők), egyesek más városokban, sőt, más országokban is nyitottak alvállalatokat.
A 17. században megváltozott a helyzetük: a háborúk miatt csökkent a táv. kereskedelem, újra a föld lett a legfőbb érték. Földdel együtt nemesi címet és hivatalt is érdemes volt venni. Sokan felhagytak a kereskedéssel és hivatalnokok lettek, aki nem szállt ki, az elszegényedett vagy részvényes, ingatlankereskedő vagy bankár lett.
5. Hivatalnokok: a 17. század új városi elitje, kiszorítják a kereskedőket (de néha pont kereskedők vesznek hivatalt). Általában nemességre törekednek (tipikus pálya: kereskedőből hivatalnok, hivatalnokból nemes). A korban a föld az egyetlen biztos befektetés, mivel nem változik az árfolyama, nem lopják el stb. A hivatal azonosult a földbirtokkal. Hivatalnokként egy új nemesség emelkedett fel. pl. Angliában a hivatalnok már gentleman, a nemesség első foka (középnemes: gentry.
A nemesség fogalma átalakult, már nem vérséghez kötődött, mivel a korban a nemesek nagy része alacsony származású, könnyű címet szerezni:
- katonáskodással (15-16. század óta)
- hivatalon keresztül (néha automatikusan együtt járt vele, de pl. Angliában lépcsőfok volt)
- házassággal
- de viselkedhetett nemesként az is, akinek nem volt igazi címe, mivel már az életmód volt a legfőbb szempont. Ezt a 17. században korlátozták, pl. Franciao-ban felkutatták az álnemeseket.
Nemesi rend jogai:
- fegyverviselés, vadászat
- a seregben lehetnek tisztek
- nem lehet őket adósság miatt bebörtönözni
- ha kivégzik, "csak" lefejezik, nem akasztják fel
- részt vehet a rendi gyűlésen
- adómentesség: ez a 17 sz-ban megszűnik, mert a fogyasztási adókat (só, kenyér) nekik is fozetni kell és ezek egyre magasabbak. Franciaországban 1795-ben XIV. Lajos már jövedelemadót is szed tőlük. Angliában már Hódító Vilmos óta adóznak a nemesek.
kötelességeik (Noblesse Oblio):
- már nem muazáj katonáskodniuk, de elvárják tőlük, hogy "nemesi módon" éljenek: vadásszanak, legyen több kúriájuk, rendezzenek lakomákat stb., különben álnemesnek tartják őket is. Emiatt sokan eladósodnak.
- nem végezhetnek igazi munkát (kereskedelem, földművelés, különben elveszti a nemesi címét
A nemesség rétegei:
Nyugaton a nemesek az össznépesség 1-2%-át tették ki, Kelet-Eu.-ban 5-10% volt az arány (Lengyelországban volt a legtöbb).
Spanyolország:
- arisztokrácia (grandok): márkik, bárók
- köznemesség: hidalgók
Franciao.:
Elvileg azonosak voltak a köz- és főnemesek jogai. Gyakorlatban:
- Fair: a legelőkelőbb nemesek tiszteletbeli címe, a király bizalmi körét alkották, leülhettek a király jelenlétében (a feleségeik is!)
- vidéki nemesek: a hagyományos francia nemesség
- karnemesség: a régi családok tagjai és azok, akik fegyverrel szereztek címet. Lenézték a taláros nemeseket.
- taláros nemesek: hivatalukkal együtt kaptak, vagy vásároltak nemesi címet, hivatalukat örökíthették is. A vásárlás egy típusa a Paulette-rendszer: redszeres illetékért (értékénes évi 1/60 részéért) kaphattak hivatalt.
- udvari nemesség: inkább a régi családokból kerültek ki. Különböző feladatokat (pl. diplomácia) kaptak, cserébe a dolog anyagi előnyökkel is járt.
Anglia:
- Nobility más néven Peer: a főnemesség, a 16 sz.-ban csak 60 család, a 17.-re már 100-120. A lordok házában üléseztek, a nemesi címet és vagyont csak az eslőszülött fiú örökölte.
- gentry: középnemesség, nagy része lovag vagy fegyverhorfozó (squire). Van címerük, de vagyon alapján lehetett közéjük bekerülni: bizonyos nagyságú földbirtok után kötelező volt az illetőt lovaggá ütni.
Tevékenységük:
- helyi hatalom gyakorlása a birtokaikon
- csak az elsőszülött örökli a vagyont, a többiek általában papnak mennek, vagy egyetemre (ált. jogira)
- katonáskodás: lovagként, majd a 17 sz.-ban kiképzés után tisztként a királyi seregben. Mivel csak ők lehettek tisztek, értékesek voltak, ezért pl. betiltották a párbajt.
Zubor Zalán
A Modern Európa születése nov. 10
Intézmények (folytatás):
1. Anglia: A Stuartok abszolutista módon, "isteni jogon" próbálnak uralkodni, de ez nem sikerül. A protestáns angolok ezt nem nézik jó szemmel, ráadásul háborúban is sikertelenek. Emiatt a parlament nem szavaz meg nekik adókat, ezért a király gyakran feloszlatja azt (1611-21, 1629-40 nincs parlament) és nélkülük akarnak kormányozni. Sokan aggódnak a Stuart királyok (és főleg a feleségeik) katolikus kapcsolatai miatt, félnek hogy a céljuk Anglia katolizálása.
Mivel a parlament nélkül nem tudnak adót fizetni, a király monopóliumok (pl. szappanfőzés) eladásával akar pénzt szerezni, de ez sem vezet eredményre, ráadásul a monopóliumokat katolikusoknak adják el. Emiatt a király továbbra is kénytelen összehívni a parlamentet, ami később polgárháborúhoz vezet.
/Franciaországban megoldották, hogy a kiráyl az országgyűlés nélül tudjon kormányozni, ami viszont súlyos következményekkel járt: nem volt állandó hadsereg, nem volt erős hivatalnokréteg (ez később változott), sok helyen szokásjogok alapján törvénykeztek, amin nem lehetett változtatni./
1628: Anglia hadat üzent Spanyolországnak, pénzre volt szükség, ezért össze kellett hívni a parlamentet. Az adókért cserébe a parlament kiharcolta a Jogok Nyilatkozatának elfogadását (parlament adó-megajánlási jogának megerősítése).
1640: hároméves törvény: 3 évente új parlamentet kell összehívni, amit nem lehet bármikor feloszlatni, és magától is összeülhet, nem csak a király hívására.
1689: a dicsőséges forradalom után újra elfogadták a jogok nyilatkozatát. Új rendelkezések:
- a szólás szabadsága a parlamentben
- a parlament beleszólhat a király utódlásába
- a parlamentet rendszeresen össze kell hívni.
A törvények lehetővé tették a király és a parlament együttműködését. Ekkor alakult ki a kér párt: a Whigek és a Toryk. Ez eredetileg vallási megosztottságot jelentett (Whig: protestáns, Tory: katolikus), később a Toryk a király hatalmának bővítéséért küzdöttek még a Whigek a parlament jogaiért.
2. Peremterületek (Oroszország és Kelet-Európa, Skandinávia, Portugália):
Ezek az országok a 17. században rájönnek, hogy el vannak maradva a fejlődésben a nyugathoz képest, ezért az uralkodók erőszakosan próbálják megreformálni az államot.
Fogalmak:
Centralizáció: uniformizálás (pl. közigazgatásban), racionalizálás (a hagyományos szokásjogok lecserélése a hatékonyság kedvéért)
Kodifikáció: terhek (pl. jobbágyi terhek) egységesítése, írásos rögzítése állami szinten
Szekularizáció: az egyház befolyásának csökkentése pl. az oktatás terén, de ide sorolhatjuk a vallási türelmi rendeleteket. Ez az eszmék terén is megfigyelhető: a felvilágosodásban nem Isten, hanem a közjó a legnagyobb érték, és később az uralkodó sem Isten, hanem a nép első szolgája.
Propaganda:
A szó jelentése: mások manipulálása különböző üzenetek, szimbólumok segítségével. Maga a szó csak az 1820-as években jelenik meg. Vizsgálatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: ki hirdeti? ki közvetíti? kinek szól? milyen eszközöket használ?
a politikai propaganda jellemzői:
- általában az aktuális helyzetre reflektál
- régi gondolatokat, sztereotípiákat alkalmaz (pl. ellenségkép teremtésénél)
- jellemzője a hatalmi reprezentáció: hírdeti az uralkodó nagyságát.
Elterjedését segíti az abszolutizmus, a nyomtatás, a postaszolgálatok, a reformáció elterjedése.
Politikai nyilvánosság megjenénése: az állam egyre inkább odafigyel, mit gondol az egyszerű ember. Később erre fórumokat is léterhoz, vitát kezdeményez (korszakunkban még nem!) A hatalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberek tájékoztatására és a döntései népszerűsítésére.
Királykultusz (religio regis):
A 17. században a kiráylok tisztelete új jelenség, erősebb, mint a középkorban. Új elem, hogy szinte vallásos tisztelet övezi az uralkodókat, ez a középkorban még eretnekségnek számított. Fontosabb elemei:
- a király Isten kegyelméből uralkodik, ezért nem lehet ellene fellázadni.
- külsőségekben (is) papi jelleget vesz fel: két szín alatt áldoz (Franciaországban), hivatalba lépéskor felkenik, papokat nevezhet ki
- csodás elemeket is tartalmazó legendák terjednek a királyokról, pl. a felkenésre használt szent olajról azt tartják, hogy isteni eredetű és kifogyhatatlan. Angliában és Franciaországban úgy tartják, a király képes kézrátételle görvélykort ("királyi betegség") gyógyítani, ezért évente gyógyító napokat tartanak, amire még külföldről is eljönnek betegek (ld. Gyógyító királyok c. könyv). Emiatt jó kapcsolatuk volt a néppel és legitimációra is használták: a gyógyító képesség bizonyítja, ki a jogos örökös (mert kapcsolatban áll Istennel).
- Elterjednek a szent királyok mítoszai, Franciaországban Szt. Klodvig, Nagy Károly (ő csak a franciák szerint volt szent), IX Szt. Lajos, Angliában Hitvalló Edvárd. Kialakul az ország védőszentjének kultusza, aki korábban a királyi család védőszentje volt (Anglia: Szt. György, Franciao: Szt. Mihály arkangyal)
- a király címere az ország címere lesz, pl. francia liliom (fleur-de-lis), angol oroszlán
Szertartások:
- a király csak a koronázás és a felkenés után mondja el a királyi esküt, pedig korábban ez a koronázás feltétele volt.
- Bevonulás: előképe a római triumphos, Kirsztus bevonulása Jeruzsálembe és a körmenet. A középkorban ilyenkor a város ünnepet rendezett az új királynak, a céhek színdarabokat adtak elő és tanácsokat adtak a kormányzáshoz és a király imegesküdött a város törvényeire(vagyis a király leereszkedett a népéhez). Korszakunkban ez is átalakul: megjelennek antik elemek pl. diadalíveket építenek, de a párbeszéf eltűnik, a polgárok csak nézők lesznek, és az egész egy katonai birtokbavételre hasonlít (a király is teljes fegyverzetben vonul).
- Temetés: a középkor óta királyi nekropoliszokban temetkeznek (Westminster, Szt. Dénes apátság) ezzel is kifejezve a folytonosságot. A késő középkorban megjelenik egy új elem: az uralkiodót zárt koporsóban viszik (mivel ekkorra már hetek/hónapok óta halott) aminek a tetejére egy bábut tesznek. Angliában a bábut nyitott szemmel ábrázolják, végtagjai mozgathatók, és a temetés után élőként kezeli (ott van a halotti toron, majd kiállítják az apátságban). A temetésen a trónörökös is részt vesz, és így kösöntik: "Meghalt a király, éljen a kiráyl!". Ezek mind azt fejezik ki, hogy nincs interregrum. Kondorowitz elmélete: az uralkodónak "két teste van", a közönséges teste meghal, de a királyi teste (amit a bábu is kifejez) maga a kiráylság, így az sose halhat meg.
A propaganda egyéb eszközei:
- nyomtatott sajtó: az első nyomtatott műfaj a röpirat. Eredetileg a népet hivatott értesíteni a fontosabb rendelkezésekről, képekkel is illusztrálták ezért az írástudatlanok is megértették. Vallási célokra is használták ld. Luther.
- A 17. sz-i Németországban és Németalföldön jelent meg az első mai értelemben vett újság, népi kezdeményezésre. Franciaországban az uralkodó adta ki, természetesen tele volt propagandával és a király dicsőítésével. Főleg külföldi hírekkel foglalkozott, hogy ezzel terelje el a figyelmet az otthoni problémákról.
- szűkebb körben megjelent az udvari színház és udvari balett műfaja. XIV. Lajos maga is fellépett (kedvenc szerepe egy darabban a Nap volt, innen is eredhet a Napkirály elnevezés).
- Képzőművészet: fontos szerepet kap az udvari művészet. A királyok művészeti akadémiákat pénzelnek, cserébe felhasználják azokat propaganda célokra. Portrékat és hősi festményeket készíttetnek (pl. Vaelasquez)
- Építészet: királyi paloták (pl. Versailles), közterek átalakítása, amik így alkalmasak lesznek szobrok állítására, felvonulásokra.
- katonai győzelmeket egyházi szertartásokkal ünneplik, körmeneteket tartanak, aminek a végén a pap a királyt dicsőítő szentbeszédet mond.
Népszerű toposzok:
- a király mint kiválasztott, aki szoros kapcsolatban áll Istennel.
- a király mint győztes hadvezér (a sok háború miatt van erre lehetőség)
- a dinasztia folytonosságának kifejezése (ld. fent)
- a Fennség (Majesté) megnevezés csak ekkor jelenik meg
- teljhatalom kifejezése: zárt koronával, ami eredetileg csak a császárnak lehetett.
- a király int istenes fejedelem: feladata a hit védelme és a nép megtérítése
Az uralkodókat gyakran bibliai vagy mitológia szereplőkkel azonosítják:
- VIII. Henriket Mózesként (mint egyházalapító), Dávidként (Krisztus előképe) és Bölcs Salamonként ábrázolják
- Erzsébetet bibliai nőkkel azonosítják: Judit, Eszter, Zsuzsanna, Szűz Mária, vagy antik (isten)nőkkel: Diana, Minerva, Dido
- Franciaországban: a nappal (NEM XIV. Lajos volt az első), Apollóval, Jupiterrel, Herkulessel (a francia herkules a kulturáltság jelképe, aki civilizálja a gallokat), Nagy Sándorral, de Krisztus-képekre is a király arcát festik.
Ellenpropaganda: nem valami mellett, hanem valami/valaki ellen szólnak, általában az aktuális ellenzékre jellemző:
- Luther: röpiratokat ír, amiben a népet vagy egyes uralkodókat szólít meg.
- a francia vallásháborúk alatt minden oldal alkalmazza
- Anglia: a spanyolok és a katolikusok ellen irányul, a forradalom előtt és alatt a király ellen (katolicizmussal vádolva őt)
- Franciaországban Mazarin és rendszere ellen (Mazarinádok)
Az ellenpropagandában nagyobb szerepet kapnak az irodalmi műfajok (szatíra, gúnyvers). Gyakran csak kéziratos formában tudnak terjedni, mert az ellenzék ritkán jut nyomdához.
Zubor Zalán
1. Anglia: A Stuartok abszolutista módon, "isteni jogon" próbálnak uralkodni, de ez nem sikerül. A protestáns angolok ezt nem nézik jó szemmel, ráadásul háborúban is sikertelenek. Emiatt a parlament nem szavaz meg nekik adókat, ezért a király gyakran feloszlatja azt (1611-21, 1629-40 nincs parlament) és nélkülük akarnak kormányozni. Sokan aggódnak a Stuart királyok (és főleg a feleségeik) katolikus kapcsolatai miatt, félnek hogy a céljuk Anglia katolizálása.
Mivel a parlament nélkül nem tudnak adót fizetni, a király monopóliumok (pl. szappanfőzés) eladásával akar pénzt szerezni, de ez sem vezet eredményre, ráadásul a monopóliumokat katolikusoknak adják el. Emiatt a király továbbra is kénytelen összehívni a parlamentet, ami később polgárháborúhoz vezet.
/Franciaországban megoldották, hogy a kiráyl az országgyűlés nélül tudjon kormányozni, ami viszont súlyos következményekkel járt: nem volt állandó hadsereg, nem volt erős hivatalnokréteg (ez később változott), sok helyen szokásjogok alapján törvénykeztek, amin nem lehetett változtatni./
1628: Anglia hadat üzent Spanyolországnak, pénzre volt szükség, ezért össze kellett hívni a parlamentet. Az adókért cserébe a parlament kiharcolta a Jogok Nyilatkozatának elfogadását (parlament adó-megajánlási jogának megerősítése).
1640: hároméves törvény: 3 évente új parlamentet kell összehívni, amit nem lehet bármikor feloszlatni, és magától is összeülhet, nem csak a király hívására.
1689: a dicsőséges forradalom után újra elfogadták a jogok nyilatkozatát. Új rendelkezések:
- a szólás szabadsága a parlamentben
- a parlament beleszólhat a király utódlásába
- a parlamentet rendszeresen össze kell hívni.
A törvények lehetővé tették a király és a parlament együttműködését. Ekkor alakult ki a kér párt: a Whigek és a Toryk. Ez eredetileg vallási megosztottságot jelentett (Whig: protestáns, Tory: katolikus), később a Toryk a király hatalmának bővítéséért küzdöttek még a Whigek a parlament jogaiért.
2. Peremterületek (Oroszország és Kelet-Európa, Skandinávia, Portugália):
Ezek az országok a 17. században rájönnek, hogy el vannak maradva a fejlődésben a nyugathoz képest, ezért az uralkodók erőszakosan próbálják megreformálni az államot.
Fogalmak:
Centralizáció: uniformizálás (pl. közigazgatásban), racionalizálás (a hagyományos szokásjogok lecserélése a hatékonyság kedvéért)
Kodifikáció: terhek (pl. jobbágyi terhek) egységesítése, írásos rögzítése állami szinten
Szekularizáció: az egyház befolyásának csökkentése pl. az oktatás terén, de ide sorolhatjuk a vallási türelmi rendeleteket. Ez az eszmék terén is megfigyelhető: a felvilágosodásban nem Isten, hanem a közjó a legnagyobb érték, és később az uralkodó sem Isten, hanem a nép első szolgája.
Propaganda:
A szó jelentése: mások manipulálása különböző üzenetek, szimbólumok segítségével. Maga a szó csak az 1820-as években jelenik meg. Vizsgálatánál a következő szempontokat kell figyelembe venni: ki hirdeti? ki közvetíti? kinek szól? milyen eszközöket használ?
a politikai propaganda jellemzői:
- általában az aktuális helyzetre reflektál
- régi gondolatokat, sztereotípiákat alkalmaz (pl. ellenségkép teremtésénél)
- jellemzője a hatalmi reprezentáció: hírdeti az uralkodó nagyságát.
Elterjedését segíti az abszolutizmus, a nyomtatás, a postaszolgálatok, a reformáció elterjedése.
Politikai nyilvánosság megjenénése: az állam egyre inkább odafigyel, mit gondol az egyszerű ember. Később erre fórumokat is léterhoz, vitát kezdeményez (korszakunkban még nem!) A hatalom egyre nagyobb hangsúlyt fektet az emberek tájékoztatására és a döntései népszerűsítésére.
Királykultusz (religio regis):
A 17. században a kiráylok tisztelete új jelenség, erősebb, mint a középkorban. Új elem, hogy szinte vallásos tisztelet övezi az uralkodókat, ez a középkorban még eretnekségnek számított. Fontosabb elemei:
- a király Isten kegyelméből uralkodik, ezért nem lehet ellene fellázadni.
- külsőségekben (is) papi jelleget vesz fel: két szín alatt áldoz (Franciaországban), hivatalba lépéskor felkenik, papokat nevezhet ki
- csodás elemeket is tartalmazó legendák terjednek a királyokról, pl. a felkenésre használt szent olajról azt tartják, hogy isteni eredetű és kifogyhatatlan. Angliában és Franciaországban úgy tartják, a király képes kézrátételle görvélykort ("királyi betegség") gyógyítani, ezért évente gyógyító napokat tartanak, amire még külföldről is eljönnek betegek (ld. Gyógyító királyok c. könyv). Emiatt jó kapcsolatuk volt a néppel és legitimációra is használták: a gyógyító képesség bizonyítja, ki a jogos örökös (mert kapcsolatban áll Istennel).
- Elterjednek a szent királyok mítoszai, Franciaországban Szt. Klodvig, Nagy Károly (ő csak a franciák szerint volt szent), IX Szt. Lajos, Angliában Hitvalló Edvárd. Kialakul az ország védőszentjének kultusza, aki korábban a királyi család védőszentje volt (Anglia: Szt. György, Franciao: Szt. Mihály arkangyal)
- a király címere az ország címere lesz, pl. francia liliom (fleur-de-lis), angol oroszlán
Szertartások:
- a király csak a koronázás és a felkenés után mondja el a királyi esküt, pedig korábban ez a koronázás feltétele volt.
- Bevonulás: előképe a római triumphos, Kirsztus bevonulása Jeruzsálembe és a körmenet. A középkorban ilyenkor a város ünnepet rendezett az új királynak, a céhek színdarabokat adtak elő és tanácsokat adtak a kormányzáshoz és a király imegesküdött a város törvényeire(vagyis a király leereszkedett a népéhez). Korszakunkban ez is átalakul: megjelennek antik elemek pl. diadalíveket építenek, de a párbeszéf eltűnik, a polgárok csak nézők lesznek, és az egész egy katonai birtokbavételre hasonlít (a király is teljes fegyverzetben vonul).
- Temetés: a középkor óta királyi nekropoliszokban temetkeznek (Westminster, Szt. Dénes apátság) ezzel is kifejezve a folytonosságot. A késő középkorban megjelenik egy új elem: az uralkiodót zárt koporsóban viszik (mivel ekkorra már hetek/hónapok óta halott) aminek a tetejére egy bábut tesznek. Angliában a bábut nyitott szemmel ábrázolják, végtagjai mozgathatók, és a temetés után élőként kezeli (ott van a halotti toron, majd kiállítják az apátságban). A temetésen a trónörökös is részt vesz, és így kösöntik: "Meghalt a király, éljen a kiráyl!". Ezek mind azt fejezik ki, hogy nincs interregrum. Kondorowitz elmélete: az uralkodónak "két teste van", a közönséges teste meghal, de a királyi teste (amit a bábu is kifejez) maga a kiráylság, így az sose halhat meg.
A propaganda egyéb eszközei:
- nyomtatott sajtó: az első nyomtatott műfaj a röpirat. Eredetileg a népet hivatott értesíteni a fontosabb rendelkezésekről, képekkel is illusztrálták ezért az írástudatlanok is megértették. Vallási célokra is használták ld. Luther.
- A 17. sz-i Németországban és Németalföldön jelent meg az első mai értelemben vett újság, népi kezdeményezésre. Franciaországban az uralkodó adta ki, természetesen tele volt propagandával és a király dicsőítésével. Főleg külföldi hírekkel foglalkozott, hogy ezzel terelje el a figyelmet az otthoni problémákról.
- szűkebb körben megjelent az udvari színház és udvari balett műfaja. XIV. Lajos maga is fellépett (kedvenc szerepe egy darabban a Nap volt, innen is eredhet a Napkirály elnevezés).
- Képzőművészet: fontos szerepet kap az udvari művészet. A királyok művészeti akadémiákat pénzelnek, cserébe felhasználják azokat propaganda célokra. Portrékat és hősi festményeket készíttetnek (pl. Vaelasquez)
- Építészet: királyi paloták (pl. Versailles), közterek átalakítása, amik így alkalmasak lesznek szobrok állítására, felvonulásokra.
- katonai győzelmeket egyházi szertartásokkal ünneplik, körmeneteket tartanak, aminek a végén a pap a királyt dicsőítő szentbeszédet mond.
Népszerű toposzok:
- a király mint kiválasztott, aki szoros kapcsolatban áll Istennel.
- a király mint győztes hadvezér (a sok háború miatt van erre lehetőség)
- a dinasztia folytonosságának kifejezése (ld. fent)
- a Fennség (Majesté) megnevezés csak ekkor jelenik meg
- teljhatalom kifejezése: zárt koronával, ami eredetileg csak a császárnak lehetett.
- a király int istenes fejedelem: feladata a hit védelme és a nép megtérítése
Az uralkodókat gyakran bibliai vagy mitológia szereplőkkel azonosítják:
- VIII. Henriket Mózesként (mint egyházalapító), Dávidként (Krisztus előképe) és Bölcs Salamonként ábrázolják
- Erzsébetet bibliai nőkkel azonosítják: Judit, Eszter, Zsuzsanna, Szűz Mária, vagy antik (isten)nőkkel: Diana, Minerva, Dido
- Franciaországban: a nappal (NEM XIV. Lajos volt az első), Apollóval, Jupiterrel, Herkulessel (a francia herkules a kulturáltság jelképe, aki civilizálja a gallokat), Nagy Sándorral, de Krisztus-képekre is a király arcát festik.
Ellenpropaganda: nem valami mellett, hanem valami/valaki ellen szólnak, általában az aktuális ellenzékre jellemző:
- Luther: röpiratokat ír, amiben a népet vagy egyes uralkodókat szólít meg.
- a francia vallásháborúk alatt minden oldal alkalmazza
- Anglia: a spanyolok és a katolikusok ellen irányul, a forradalom előtt és alatt a király ellen (katolicizmussal vádolva őt)
- Franciaországban Mazarin és rendszere ellen (Mazarinádok)
Az ellenpropagandában nagyobb szerepet kapnak az irodalmi műfajok (szatíra, gúnyvers). Gyakran csak kéziratos formában tudnak terjedni, mert az ellenzék ritkán jut nyomdához.
Zubor Zalán
2009. november 22., vasárnap
Egy sima szombat este
A kettes számú lényeges különbség Budapest és Róma között az, hogy november utolsó harmadában éjfélkor is vidáman lehet flangálni az utcán a fagyhalál kockázata nélkül, ezért nem kell mindenáron beülni valahova, hanem lehet a mászkálás is esti program (meg az utcán ivás etc.), ennek megfelelően olyan tömeg van a Trasteverén és a Campo-Navona környéken, hogy a kisebb utcákban gyalogos dugó keletkezik=) Na, éjfélkor azért már elkezdek fázni, de a tömeg, a tolongás és a hangulat változatlan. Pont szegény Giordano Bruno szobra alatt van a római éjszakai élet központja a Campo dei Fiorin, ami olyan gyülekezőhely szerepét tölti be, mint a Moszkva tér a Rendszerváltás körüli években.
Az egyes számú lényeges különbség a két város között az, hogy Rómában nem masíroznak az utcán egyenruhás gárdisták kirekesztő jelképekkel. Azért az olaszok sem mennek a szomszédba egy kis rasszista propagandáért és szegregációért, csak a gárda "hiányzik".
Az egyes számú lényeges különbség a két város között az, hogy Rómában nem masíroznak az utcán egyenruhás gárdisták kirekesztő jelképekkel. Azért az olaszok sem mennek a szomszédba egy kis rasszista propagandáért és szegregációért, csak a gárda "hiányzik".
"Everything is possible in Italy"
A cím idézet egy török lánytól, akivel együtt járok egy angol nyelvű 20. századi töris órára. Négy jó fej, fiatal tanár tartja, akik meglepődve konstatálták, hogy a nagy részünk nem mesterszakos, de se baj, kicsit átalakítják a programot... Erre vérszemet kaptunk, hogy nem 6 helyett nem kaphatnánk-e 9 kreditet. Dehogynem. De még erre is rálicitált valaki, hogy milyen jó lenne 12 kreditet kapni, hát felőlük aztán persze... =)
Egy hasonló esettanulmány: a zsinagógában az idegenvezetőtől megkérdezte egy amerikai turista nő, hogy van-e Rómában szekuláris közösség, mire a válasz: Formálisan csak ortodox közösség van és kész, de informálisan minden létezik Olaszországban.
(Na meg az is, hogy november 22-én valaki még nem tudja a konkrét órarendjét...)
Egy hasonló esettanulmány: a zsinagógában az idegenvezetőtől megkérdezte egy amerikai turista nő, hogy van-e Rómában szekuláris közösség, mire a válasz: Formálisan csak ortodox közösség van és kész, de informálisan minden létezik Olaszországban.
(Na meg az is, hogy november 22-én valaki még nem tudja a konkrét órarendjét...)
2009. november 11., szerda
Museo Barracco
Kevés turista ismeri, barátságos és békés munkahely, nem sokszor zaklatják őket a látogatók, úgyhogy nagyon örültek nekünk, még csodánkra is jártak, mert külföldiek aztán végképp nem szoktak betérni, úgy látszik. A pénztáros a lelkemre kötötte, hogy szerezzek igazolást arról, hogy töri szakos vagyok, mert azzal ingyenesen lehet megnézni az összes önkormányzati múzeumot, de így is ingyenes jegyet adott, az igazolás nélkül. Az egyik mesélős kedvű teremőrnő mindent elmesélt majdnem minden szoborról, és kiderült, hogy művtörit tanult persze, úgyhogy hamár nem lett művészettörténész, legalább múzeumpedagógiai ambíciókat dédelget, mint teremőr. Nagyon sok figyelem jutott ránk, mint egyelen látogatókra, ezért nagyon keveset tudtam sunyiban fényképezni, sajnos pont a kedvenc vigyorgó oroszlánfejem kimaradt, de azért íme néhány kedvenc (egy mosolygó etruszk pap és egy kisfiú a Iulius-Claudius nemzetségből):
Eredetileg az antik szobrászat múzeuma volt, egy Barracco nevű műgyűjtő alapította, aki annyira rajongott a szobrászatért, hogy egyenesen a művészetek anyjának kiáltotta ki. Amikor Róma főváros lett, intenzívebben kezdték ásatni és kiállítani a környék leleteit, Barracco is az ásatásokról szerezte be a gyűjteménye nagy részét, de még hozzájött az etruszk és a római szobrokhoz egy csomó ciprusi, klasszikus és hellenisztikus görög, föníciai és mezopotámiai. Ez azért is ment neki ilyen jól, mert jó kapcsolatban volt II. Viktor Emánuellel.
A végén az össes kiállított szobrot meg lehet nézni a virtuális kiállításon is (ezért is jó, hogy kevesen vannak, így lefoglalhattam 1 órára az egyetlen gépet), és az összes adatot is meg lehet keresni, és ismeretterjesztő filmet is lehet nézni a múzeumról meg az alapítójáról.
Maga az épület is nagyon szép, egy barátságos és emberi méretű 16. századi palota, amibe azért költöztették át a gyűjteményt 1948-ban, mert az eredeti neoklasszicista épület a Corso Vittorio Emanuele kiszélesítési munkáinak áldozatárul esett.
http://en.museobarracco.it/
2009. november 10., kedd
A modern Európa születése (nov. 3.)
15. század: A rendi monarchia fénykora. Volt. A kiváltságos rétegek intézményeket hoztak létre, hogy részt vehessenek a kormányzásban a király mellett.
A 16-17. században abszolutista monarhiák alakulnak ki, a 18. században megjelenik a felvilágosult abszolutizmus.
Európa 1500-ban:
Az országok széttagoltak, nincs erős kötődés az államhoz, mindenhol fontosabb a helyi autonómia.
Franciaország: csak Párizs és környéke áll teljes mértékben a király uralma alatt, a többi tartomány (vagy vidék) többé-kevésbé maga intézi az ügyeit (a tartományoknak nem volt egységes jogállása, mindegyik egyedi viszonyban állt a koronával) pl. önálló tartományi rendi gyűléseket tartanak (pl. Bretagne), nem adóztak rendszeresen. Rendszeres adót csak Párizs környéke fizetett, ezért azt adókerületekre (generalité; választókerületek) osztották, amhiez megpróbáltak egyre több területet csatolni.
Anglia: Megyék (county): helyi önkormányzatuk volt, de nem voltak igazán függetlenek. Ott volt viszont Wales, Skócia, Írország, amelyek szinte önálló államok voltak.
Spanyolország: egyáltalán nem volt egységes állam, több királyságból állt (Aragónia, Kasztilia), amiknek közös királyuk volt. Viszont minden államban más törvények működtek. Az uralkodók persze itt is központosítani próbáltak, ennek az egyik módszere pl. az új közigazgatási egységek bevezetése volt.
Intézmények:
1. Uralkodó: országonként eltérő jogai voltak (még az öröklésben is!).
A király jogai:
- igazságszolgáltatás feje (nem közvetlenül, de ő nevezhet ki bírákat, és kegyelmet is adhat.)
- főkegyúri jog: papok kinevezésének joga (pl. Franciaországban a Bolognai Konkordátum biztosította, az angol király az egyház feje volt)
- pénzverés, vámok, adók kivetése és elköltése
- törvényhozás, rendi gyűlés összehívása
Természetesen a rendi gyűlések (parlament, országgyűlés stb.) folyton próbálta megszerezni ezeket a jogokat, különösen Angliában (itt is volt a legsikeresebb).
2. A király közeli tisztségek: főudvarmester, pecséttartó, főpohárnok stb. Ezek többnyire egy család birtokában voltak. A korábbi középkorban még nagy hatalmuk volt, de fokozatosan visszaszorultak, később már csak jelképes szerepük volt.
3. Királyi tanács: idővel egyre nagyobb lett, ezért egyre kevésbé működött. Sok uralkodó ezért egy szűkebb (titkos, magas) tanácsot is felállított, ahova csak a legbizalmasabb embereit hívta meg (a kir. tanácsba jog szerint lehetett bekerülni, nem a király hívására)
4. Hivatalnokok: Franciaországban juristák/jegyzőtitkárok, Spanyolországban latrados-ként ismertek. Szakmai feladatokat láttak el a tanács körül, ők fogalmazták meg az okleveleket, rendelkezéseket. Idővel egyre nagyobb lett a hatalmuk.
5. Rendi gyűlés: kiváltságos csoportok (fő- és köznemesség, papok, polgárok) tanácsa, 1 vagy több kamarából állt. Franciaországban csak01560-1614 működik (États Généraux).
Angliában: kétkamarás parlament: felsőház: Lordok háza (főpapok és arisztokraták) és Alsóház (Hosue of Commons, lovagok, megyék és városok küldöttei). A király hívta össze és bármikor fel is oszlathatta. De adót csak a parlament ajánlhatott meg, így csak a király és a parlament együttműködésével lehetett kormányozni.
Spanyolországban: Cortes: minden királyságban eltérően működött, Kasztiliában pl. hamar megszűnt, de Aragóniában egészen nagy hatalma volt. Az újvilági gyarmatok megszerzése után a király nagy vagyonra tett szert, ezért nem szorult rá a Cortesekre (itt si nekik kellett adókat megszavazni), így azok lassan elvesztették jelentőségüket.
Németországban: minden tartományban Tartományi Gyűléseket tartottak, amik sokféle módon működtek. Nagy hatalma volt a Birodalmi Gyűlésnek is (pl. császárválasztás) de ezen csak a fejedelmek vehettek részt.
Államszervezetekről részletesebben:
1. Franciaország:
Minden tartományban külön tartományi gyűlést tartottak, így csekély volt az uralkodó befolyása. Ezért hozták létre később a Kormányzóságokat: eredetileg katonai feladatokat láttak el a határ menti területeken (Németalföld, Burgundia) de a 17. századra már mindenhol bevezették őket. A kormányzó a király saját megbízottja volt, általában az egyik helyi arisztokratát nevezték ki .
Parlamentek: NEM azonos az angol parlamenttel (ha vizsgán ezt mondod, megbuksz! ), Franciaországban helyi szinten pl. városokban működtek legfelső bíróságként. Később politikai jogokat is szereztek: mivel ők ismerték legjobban a törvényeket beleszólhattak a törvényhozásba, megvétózhatták a korábbi törvényekkel ellentmondó javaslatokat (persze a valóságban már azért is megvétóztak törvényeket, mert az nem tetszett nekik). Később a Parlamentek felügyelésére is nevezték ki a király ügyészeket: ők is ismerték a törvénykönyveket, így tanácsot adhattak a királynak a rendeleteihez, és képviselték is az uralkodót a helyi gyűléseken.
2. Anglia:
A helyi közigazgatás fejei a megyei főparancsnokok voltak: általában helyi főurak voltak, hatalmuk a francia kormányzókhoz hasonlított.
A rendeletek betartását a Békebizottságok (tagjai: békebírók) felügyelték. Tagjaik helyi köznemesek voltak, de őket nem a király nevezte ki, hanem a helyi nemesség választotta. Emiatt Angliában nem alakult ki valódi hivatalnoki réteg.
Változások a 16. században:
Az átalakulás okai:
- Állandó háborúk, emiatt erős központi hatalomra volt szükség
- A folyamatos háborúk miatt állandó hadseregeket kellett fenntartani, ehhez rendszeres adóbevételekre volt szükség (a zsoldot fizetni kellett). Ez szükségessé tette az átláthatóbb (vagyis nem rendszertelenül megszavazott) adórendszer bevezetését.
Következmények:
- Nagy bürokratikus rendszerek alakulnak ki sok hivatalnokkal
- Nagyobb udvartartások alakultak ki egyrészt a bürokrácia ellátására, másrészt a királyi hatalom kifejezésére. Ez utóbbiban a királyságok egymással is versengtek.
- Az abszolutizmus megszületése
Abszolutizmus:
Az abszolutista államban a király az emberi törvények felett áll, de az isteni törvények és a természeti törvények (pl. a magántulajdonhoz való jogot természeti törvénynek tartották) őt is kötik. A gyakorlatban viszont nincs, aki számon kérje ezt a királytól, mert az alattvalónak semmilyen joga nincs az ellenállásra (a király Isten kegyelméből uralkodik, így az ellene történő lázadás Isten elleni lázadás ld. Jean Bodin). Szigorúan büntették pl. a felségsértést, ami szinte istenkáromlásnak számított.
Angliában I. Jakab próbál abszolutista módon uralkodni, az elméletet Robert Filmer(A Patriarcha c. könyvben) és Hobbes írták le.
Abszolutizmus kiépítése:
- helyi gyűlések és a rendi országgyűlés megszüntetése
- főnemesség hatalmának visszaszorítása
- új hivatalok, tisztségek bevezetése: Pl. Államtitkárok Franciaországban: az 1550-es évek végén vezették be, először területi alapon, majd feladatok szerint (hadügy, külügy) dolgoztak, 4-en voltak.
- hivatalnoki réteg felemelkedése
Új szereplő: a kegyenc: a király barátai (néha szeretői), aki hatalmát csak az uralkodóval való kapcsolatának köszönheti pl. Buckingham hercege, Lerma hercege Agliában, Olivares hercege Spanyolo.-ban . Franciaországban főminiszteri (a király helyettesei) rangig jutottak (Mazarin, Richelieu bíborosok). XIV. Lajos több minisztert is kinevezett, akik egymással is rivalizáltak, így ő könnyebben irányíthatta őket.
Tanácsok átalakulása: nem jog, csak a király szimpátiája alapján alakultak. A nagytanács megmaradt, de csak jelentéktelen ügyekben döntött, valójában a király személyes tanácsának volt hatalma. Spanyolországban nem volt egy igazi királyi tanács, hanem speciális, szakmai feladatokra bizottságok (Junták) alakultak.
Hivatalnoki réteg: az abszolutista állam döntéseinek végrehajtói. Franciaországban amikor már túl sokat voltak, a király lemondott egyenkénti kinevezésükről. Ezután megvehették a pozícióikat, és azt szabadon örökíthették, így hivatalnok-dinasztiák jöttek létre. Így egy képzett réteg alakult ki, és a király is könnyebben jutott pénzhez, Problémát jelentett viszont, hogy a hivatalnokok gyakran saját érdekeiket helyezték előbbre, virágzott a korrupció, ráadásul a hivatalnokokat leváltani sem lehetett (tehát lényegében visszatértünk oda, ahonnan a 1500-ban indultunk).
Emiatt Richelieu az intendánsokra támaszkodott: őket a király (nevében Richelieu) nevezte ki, és minden tartományba kiküldték őket. Feladatuk a helyi hivatalnokok ellenőrzése volt, nem maradtak sokáig egy helyen, hogy ne tudjanak maguknak hatalmi bázist kialakítani. A 18. századig működtek, és sikeresen visszaszorították a helyi autonómiákat, de emiatt nagyon népszerűtlenné váltak.
Angol abszolutizmus:
Titkos tanácsok: eredetileg a király bizalmi köre, de helyi ügyekben (a spanyol Juntákhoz hasonlóan) is alakultak. Egyéb bizottságok a Stuart-korban:
- Csillagkamara: felségsértési ügyek felderítése volt a feladata
- Egyházi különbíróság: elvben az egyház peres ügyeit intézte, de valójában a puritánok és hasonló irányzatok üldözése volt a célja.
A forradalom és a polgárháború alatt mindkét szervezetet megszüntették.
A király jogköre:
- Parlament összehívása
- Képviselők megválasztása (ez a kettő csak a Tudor-korban működött rendesen, később már konfliktusokat okozott)
- adók felterjesztése (amit a Parlament vagy megszavaz, vagy nem)
A Stuart korban már konfliktusba került az uralkodó és a parlament, emiatt gyakran feloszlatták. A protestáns Angliában nem vált népszerűvé az Isten kegyelméből való uralkodás elmélete.
Zubor Zalán
A 16-17. században abszolutista monarhiák alakulnak ki, a 18. században megjelenik a felvilágosult abszolutizmus.
Európa 1500-ban:
Az országok széttagoltak, nincs erős kötődés az államhoz, mindenhol fontosabb a helyi autonómia.
Franciaország: csak Párizs és környéke áll teljes mértékben a király uralma alatt, a többi tartomány (vagy vidék) többé-kevésbé maga intézi az ügyeit (a tartományoknak nem volt egységes jogállása, mindegyik egyedi viszonyban állt a koronával) pl. önálló tartományi rendi gyűléseket tartanak (pl. Bretagne), nem adóztak rendszeresen. Rendszeres adót csak Párizs környéke fizetett, ezért azt adókerületekre (generalité; választókerületek) osztották, amhiez megpróbáltak egyre több területet csatolni.
Anglia: Megyék (county): helyi önkormányzatuk volt, de nem voltak igazán függetlenek. Ott volt viszont Wales, Skócia, Írország, amelyek szinte önálló államok voltak.
Spanyolország: egyáltalán nem volt egységes állam, több királyságból állt (Aragónia, Kasztilia), amiknek közös királyuk volt. Viszont minden államban más törvények működtek. Az uralkodók persze itt is központosítani próbáltak, ennek az egyik módszere pl. az új közigazgatási egységek bevezetése volt.
Intézmények:
1. Uralkodó: országonként eltérő jogai voltak (még az öröklésben is!).
A király jogai:
- igazságszolgáltatás feje (nem közvetlenül, de ő nevezhet ki bírákat, és kegyelmet is adhat.)
- főkegyúri jog: papok kinevezésének joga (pl. Franciaországban a Bolognai Konkordátum biztosította, az angol király az egyház feje volt)
- pénzverés, vámok, adók kivetése és elköltése
- törvényhozás, rendi gyűlés összehívása
Természetesen a rendi gyűlések (parlament, országgyűlés stb.) folyton próbálta megszerezni ezeket a jogokat, különösen Angliában (itt is volt a legsikeresebb).
2. A király közeli tisztségek: főudvarmester, pecséttartó, főpohárnok stb. Ezek többnyire egy család birtokában voltak. A korábbi középkorban még nagy hatalmuk volt, de fokozatosan visszaszorultak, később már csak jelképes szerepük volt.
3. Királyi tanács: idővel egyre nagyobb lett, ezért egyre kevésbé működött. Sok uralkodó ezért egy szűkebb (titkos, magas) tanácsot is felállított, ahova csak a legbizalmasabb embereit hívta meg (a kir. tanácsba jog szerint lehetett bekerülni, nem a király hívására)
4. Hivatalnokok: Franciaországban juristák/jegyzőtitkárok, Spanyolországban latrados-ként ismertek. Szakmai feladatokat láttak el a tanács körül, ők fogalmazták meg az okleveleket, rendelkezéseket. Idővel egyre nagyobb lett a hatalmuk.
5. Rendi gyűlés: kiváltságos csoportok (fő- és köznemesség, papok, polgárok) tanácsa, 1 vagy több kamarából állt. Franciaországban csak01560-1614 működik (États Généraux).
Angliában: kétkamarás parlament: felsőház: Lordok háza (főpapok és arisztokraták) és Alsóház (Hosue of Commons, lovagok, megyék és városok küldöttei). A király hívta össze és bármikor fel is oszlathatta. De adót csak a parlament ajánlhatott meg, így csak a király és a parlament együttműködésével lehetett kormányozni.
Spanyolországban: Cortes: minden királyságban eltérően működött, Kasztiliában pl. hamar megszűnt, de Aragóniában egészen nagy hatalma volt. Az újvilági gyarmatok megszerzése után a király nagy vagyonra tett szert, ezért nem szorult rá a Cortesekre (itt si nekik kellett adókat megszavazni), így azok lassan elvesztették jelentőségüket.
Németországban: minden tartományban Tartományi Gyűléseket tartottak, amik sokféle módon működtek. Nagy hatalma volt a Birodalmi Gyűlésnek is (pl. császárválasztás) de ezen csak a fejedelmek vehettek részt.
Államszervezetekről részletesebben:
1. Franciaország:
Minden tartományban külön tartományi gyűlést tartottak, így csekély volt az uralkodó befolyása. Ezért hozták létre később a Kormányzóságokat: eredetileg katonai feladatokat láttak el a határ menti területeken (Németalföld, Burgundia) de a 17. századra már mindenhol bevezették őket. A kormányzó a király saját megbízottja volt, általában az egyik helyi arisztokratát nevezték ki .
Parlamentek: NEM azonos az angol parlamenttel (ha vizsgán ezt mondod, megbuksz! ), Franciaországban helyi szinten pl. városokban működtek legfelső bíróságként. Később politikai jogokat is szereztek: mivel ők ismerték legjobban a törvényeket beleszólhattak a törvényhozásba, megvétózhatták a korábbi törvényekkel ellentmondó javaslatokat (persze a valóságban már azért is megvétóztak törvényeket, mert az nem tetszett nekik). Később a Parlamentek felügyelésére is nevezték ki a király ügyészeket: ők is ismerték a törvénykönyveket, így tanácsot adhattak a királynak a rendeleteihez, és képviselték is az uralkodót a helyi gyűléseken.
2. Anglia:
A helyi közigazgatás fejei a megyei főparancsnokok voltak: általában helyi főurak voltak, hatalmuk a francia kormányzókhoz hasonlított.
A rendeletek betartását a Békebizottságok (tagjai: békebírók) felügyelték. Tagjaik helyi köznemesek voltak, de őket nem a király nevezte ki, hanem a helyi nemesség választotta. Emiatt Angliában nem alakult ki valódi hivatalnoki réteg.
Változások a 16. században:
Az átalakulás okai:
- Állandó háborúk, emiatt erős központi hatalomra volt szükség
- A folyamatos háborúk miatt állandó hadseregeket kellett fenntartani, ehhez rendszeres adóbevételekre volt szükség (a zsoldot fizetni kellett). Ez szükségessé tette az átláthatóbb (vagyis nem rendszertelenül megszavazott) adórendszer bevezetését.
Következmények:
- Nagy bürokratikus rendszerek alakulnak ki sok hivatalnokkal
- Nagyobb udvartartások alakultak ki egyrészt a bürokrácia ellátására, másrészt a királyi hatalom kifejezésére. Ez utóbbiban a királyságok egymással is versengtek.
- Az abszolutizmus megszületése
Abszolutizmus:
Az abszolutista államban a király az emberi törvények felett áll, de az isteni törvények és a természeti törvények (pl. a magántulajdonhoz való jogot természeti törvénynek tartották) őt is kötik. A gyakorlatban viszont nincs, aki számon kérje ezt a királytól, mert az alattvalónak semmilyen joga nincs az ellenállásra (a király Isten kegyelméből uralkodik, így az ellene történő lázadás Isten elleni lázadás ld. Jean Bodin). Szigorúan büntették pl. a felségsértést, ami szinte istenkáromlásnak számított.
Angliában I. Jakab próbál abszolutista módon uralkodni, az elméletet Robert Filmer(A Patriarcha c. könyvben) és Hobbes írták le.
Abszolutizmus kiépítése:
- helyi gyűlések és a rendi országgyűlés megszüntetése
- főnemesség hatalmának visszaszorítása
- új hivatalok, tisztségek bevezetése: Pl. Államtitkárok Franciaországban: az 1550-es évek végén vezették be, először területi alapon, majd feladatok szerint (hadügy, külügy) dolgoztak, 4-en voltak.
- hivatalnoki réteg felemelkedése
Új szereplő: a kegyenc: a király barátai (néha szeretői), aki hatalmát csak az uralkodóval való kapcsolatának köszönheti pl. Buckingham hercege, Lerma hercege Agliában, Olivares hercege Spanyolo.-ban . Franciaországban főminiszteri (a király helyettesei) rangig jutottak (Mazarin, Richelieu bíborosok). XIV. Lajos több minisztert is kinevezett, akik egymással is rivalizáltak, így ő könnyebben irányíthatta őket.
Tanácsok átalakulása: nem jog, csak a király szimpátiája alapján alakultak. A nagytanács megmaradt, de csak jelentéktelen ügyekben döntött, valójában a király személyes tanácsának volt hatalma. Spanyolországban nem volt egy igazi királyi tanács, hanem speciális, szakmai feladatokra bizottságok (Junták) alakultak.
Hivatalnoki réteg: az abszolutista állam döntéseinek végrehajtói. Franciaországban amikor már túl sokat voltak, a király lemondott egyenkénti kinevezésükről. Ezután megvehették a pozícióikat, és azt szabadon örökíthették, így hivatalnok-dinasztiák jöttek létre. Így egy képzett réteg alakult ki, és a király is könnyebben jutott pénzhez, Problémát jelentett viszont, hogy a hivatalnokok gyakran saját érdekeiket helyezték előbbre, virágzott a korrupció, ráadásul a hivatalnokokat leváltani sem lehetett (tehát lényegében visszatértünk oda, ahonnan a 1500-ban indultunk).
Emiatt Richelieu az intendánsokra támaszkodott: őket a király (nevében Richelieu) nevezte ki, és minden tartományba kiküldték őket. Feladatuk a helyi hivatalnokok ellenőrzése volt, nem maradtak sokáig egy helyen, hogy ne tudjanak maguknak hatalmi bázist kialakítani. A 18. századig működtek, és sikeresen visszaszorították a helyi autonómiákat, de emiatt nagyon népszerűtlenné váltak.
Angol abszolutizmus:
Titkos tanácsok: eredetileg a király bizalmi köre, de helyi ügyekben (a spanyol Juntákhoz hasonlóan) is alakultak. Egyéb bizottságok a Stuart-korban:
- Csillagkamara: felségsértési ügyek felderítése volt a feladata
- Egyházi különbíróság: elvben az egyház peres ügyeit intézte, de valójában a puritánok és hasonló irányzatok üldözése volt a célja.
A forradalom és a polgárháború alatt mindkét szervezetet megszüntették.
A király jogköre:
- Parlament összehívása
- Képviselők megválasztása (ez a kettő csak a Tudor-korban működött rendesen, később már konfliktusokat okozott)
- adók felterjesztése (amit a Parlament vagy megszavaz, vagy nem)
A Stuart korban már konfliktusba került az uralkodó és a parlament, emiatt gyakran feloszlatták. A protestáns Angliában nem vált népszerűvé az Isten kegyelméből való uralkodás elmélete.
Zubor Zalán
2009. november 9., hétfő
Egyetemes abszurditás
Eljött a nap, amikortól beiratkozhatnak a Sapienzára azok a külföldiek, akik október 30-án írták a felvételi tesztet (ami a bölcsész szakokon csak arra szolgál, hogy felmérje az általános műveletlenség szintjét és beossza az embereket a korrepetáló kurzusokra). Természetesen kiderült, hogy még további hetekbe telik, amíg biztos lesz, hogy miből vizsgázom félévkor, mert most a külföldiekkel foglalkozó iroda elküldi a karomnak az eltés leckekönyv-kivonatomat és MAJD eldöntik, hogy hány vizsgámat fogadják el, és beiratkozhatok-e a 2. évfolyamra, vagy első éves leszek. Kétségbeesetten rákérdeztem, hogy mégis mennyi idő alatt, mire a válasz: "ci vuole un po' di tempo", hát köszi... Ehhez kell még egy röpke 14,62 eurós illetékbélyeg (ami korábban nem derült ki sem a tájékoztató könyvből, sem az internetről, és egyik irodában sem mondták). A hivatalnoknő, akihez kerültem, nem volt túl kedves, de miután majdnem sírva fakadtam a bürokrácia további tekervényeinek felfedezésén, sikerült egy kis együttérzést kiváltanom belőle és kijavította az Infostudban az adataimat, amiket én sosem tudtam jól elmenteni. (Azt már a lelkemre kötötték magyar ismerőseim, hogy soha ne adjak eredeti dokumentumot, mert gyakran elvész, úgyhogy fénymásolatok tömegét adtam csak be.) Így már mehettem is egy másik irodába sorba állni, majd kinyomtatni a számlát, amivel befizethettem a tandíj első részletét. Na itt következik az abszurdumok sorozata:
A) a több száz eurós tandíjat csak annál az egyetemi bankfióknál lehet befizetni, amelyiknél nincs kártyaleolvasó, úgyhogy muszáj kivenni több száz euró készpénzt.
B) készpénzt a másik bankfióknál lehet kivenni, ahol az 5 bankautomatából 4 éppen nem működik.
C) Az egyetemmel kapcsolatos pénzügyeket csak az UniCredit banknál lehet intézni. AZ UniCredit automatáinál a készpénzfelvételi limit 250 euró (de ez nem derül ki egyből, mert minden hibára azt mondja a gép, hogy érvénytelen a PIN kód). Vagyis mindenki még egyszer beáll a sorba, mert kénytelen még egyszer pénzt felvenni. Így aztán a sor még annál is kétszer hosszabb, mint amúgy lenne.
D) A befizetésnél sikerült kifognom egy diszkalkuliás banki ügyintézőnőt, aki 6szor megszámolta a bankjegyeket, és így sem sikerült tökéletesen megállapítania a visszajáró összegét. Eddig nem hittem el, hogy létezik diszkalkulia, azt hittem ez csak egy ürügy a matek érettségi alóli felmentésre, de most már hiszek benne, hogy létezik.
Nehéz elképzelni, hogy innen 280 km-re találták fel a bankot! Jó,Toscana egy másik világ.
Summa summarum egész nap nem voltam egyetlen órán sem, csak irodákban és bankfiókokban.
A) a több száz eurós tandíjat csak annál az egyetemi bankfióknál lehet befizetni, amelyiknél nincs kártyaleolvasó, úgyhogy muszáj kivenni több száz euró készpénzt.
B) készpénzt a másik bankfióknál lehet kivenni, ahol az 5 bankautomatából 4 éppen nem működik.
C) Az egyetemmel kapcsolatos pénzügyeket csak az UniCredit banknál lehet intézni. AZ UniCredit automatáinál a készpénzfelvételi limit 250 euró (de ez nem derül ki egyből, mert minden hibára azt mondja a gép, hogy érvénytelen a PIN kód). Vagyis mindenki még egyszer beáll a sorba, mert kénytelen még egyszer pénzt felvenni. Így aztán a sor még annál is kétszer hosszabb, mint amúgy lenne.
D) A befizetésnél sikerült kifognom egy diszkalkuliás banki ügyintézőnőt, aki 6szor megszámolta a bankjegyeket, és így sem sikerült tökéletesen megállapítania a visszajáró összegét. Eddig nem hittem el, hogy létezik diszkalkulia, azt hittem ez csak egy ürügy a matek érettségi alóli felmentésre, de most már hiszek benne, hogy létezik.
Nehéz elképzelni, hogy innen 280 km-re találták fel a bankot! Jó,Toscana egy másik világ.
Summa summarum egész nap nem voltam egyetlen órán sem, csak irodákban és bankfiókokban.
2009. november 8., vasárnap
Az ETR-től sem mindig vagyunk oda, az biztos, de ha látnátok a Sapienza hasonló rendszerét, az Infostudot, örökre beleszeretnétek az ETR-be! 66ezerszer írtam be, hogy Magyarországon érettségiztem, és egyszer sem mentődött el. Ugyanígy az állampolgárságom sem... Na mindegy.
Ma templomtúrát csináltunk: San Giovanni in Laterano, San Salvatore és San Clemente. A San Clemente az egyik legérdekesebb templom, mert először is római lakóház volt, aztán beleépítettek egy Mithrász szentélyt, aztán a 4. sz. végén afölé egy ókeresztény bazilikát, és legfelül van egy kicsit újabb templom, amit aztán a 18. sz-ban felújítottak. Szóval egy 3 szintes komplexumról van szó, de nagyon zeg-zugos és kísérteties, és ettől a részek magukban sokkal kisebbnek tűnnek, mint amekkorák. A legalsó szinten lehet hallani a szennyvíz csobogását is.
Azt nem értem, miért engednek be turistákat a templomokba vasárnapi misék alatt, nagyon zavaróak lehetünk... A zsinagógában viszont vallatóra fogják az embert, akkor is ha szertartásra akarna bemerészkedni (értem én a biztonsági előírásokat, csak egy kicsit groteszk helyzeteket produkálnak).
Főleg a templomokat fényképeztem le A-tól Z-ig (a San Clementében nem lehetett, de nem is volt baj, mert lemerült az aksim, úgyhogy nagyon idegesített volna, ha néznem kell, amint a többi turista fényképez), de van más is, ezen a linken meg lehet nézni őket: http://picasaweb.google.com/agneskelemen218/Roma#
2009. november 4., szerda
Julie & Julia
CSALÓDÁS. Nem kicsi. Először is Meryl Streep olasz hangja egy sipítozó fejhang (sajnos súlyos fejhang-fóbiában szenvedek, de csak akkor, ha hallanom kell), amit nehéz volt elviselnem, de amúgy is túl konfliktusmentes, túl negédes, túljátszott, egyszóval túl "hollywoodi" film. Persze gondolhattam volna, hogy önmagában Meryl Streeptől nem lesz jó, de miatta nagyon lelkes voltam, mert ő a kedvenc színésznőm. Ha mégis úgy tervezitek, hogy megnézitek, egy jelenet nagyon-nagyon vicces: amikor Meryl Streep gyakorolja a hagymaaprítást. És legalább tök jól értettem az olasz szöveget. Az az egyik legjobb a külföldi létben, hogy bármilyen marhaságra és fölöslegesen eltöltött időre ráfogja az ember, hogy nyelvgyakorlás, és tényleg az. =)
2009. november 3., kedd
Magyarország kora-újkori története nov. 2.
1. János Zsigmond halála 1571
Oka: korabeli források szerint alkoholizmus, de valószínűleg már régóta súlyos gyomorbetegsége volt, és egy lovasbalesete is rontott az állapotán.
Korábban Szulejmán fiává fogadta, így lehetett joga Erdély vezetésére. 1566-ban viszont meghalt Szulejmán, ezzel János jogalapja is megszűnt volna az uralkodásra. Szulejmán utódja, Szelim ezért testvérévé fogadta őt, és újra neki adta Erdélyt. Az erdélyi rendek nem örültek igazán a döntésnek, mert így megmaradt a török befolyás, ráadásul János Zsigmond személyéhez volt kötve a Fejedelemség függetlensége.
János Zsigmond betegsége alatt ismét fellángolt a vita a Fejedelemség jövőjéről (az állam függetlenségét csak a törökök ismerték el). Sokan csatlakozni akartak a Magyar Királysághoz, mások pl. Báthory István törökpártiak voltak, de a legtöbben állandóan váltogatták a pártállásukat. A rendek János Zsigmond halálakor sem jutottak egyességre, ezért két hétig el kellett titkolni a halálát, amíg döntés született (a holttestet időnként kiállították a gyulafehérvári palota ablakába, hogy a nép azt higgye, még él a király). Eközben Bekes Gáspár tárgyalt a Habsburgokkal, és titokban megkötötte velük a Speyeri Egyezményt: János Zsigmond halála esetén a Habsburgoké lesz az Erdélyi Fejedelemség.
Két héttel János halála után a rendek úgy döntöttek, új fejedelmet választanak maguk közül. A két legesélyesebb jelölt a török-párti Báthory István és a Habsburg-párti Bekes Gáspár volt.
A nemesség többsége Báthoryt támogatta, mivel féltek a törököktől. Ráadásul Bekes nem volt túl népszerű: alacsony származású volt (Báthory szerint román), családjában elsőként jutott állami pozícióba, és ezt is csak János Zsigmond barátságának köszönhette, nem katonai érdemeknek. Mielőtt megismerte a fejedelmet, szinte semmi vagyona nem volt, de ezután pár év alatt hatalmas birtokai lettek (pl. egész Fogaras). Források szerint elég bántó humora volt, amivel sokakat megsértett.
Végül Báthory és Bekes elfogadják a törökök javaslatát: nem választanak fejedelmet, hanem mindkettőjüket vajdának nevezik ki. Személyes ellentétük miatt azonban nem tudtak közösen kormányozni. Konfliktusuk oka az volt, hogy Bekes korábban kiadta Báthoryt a Habsburgoknak, ezért 2 évig Bécsben volt fogoly. Ráadásul Bekes unitárius volt, míg Báthory katolikus.
A kettős uralom végül hamar megbukott, Báthory török segítséggel elűzte Bekest. Bekes nem nyerte meg eléggé a Habsburgokat hogy katonailag támogassák (a megkérdezésük nélkül hozott intézkedéseket).
2 Lengyelország
1572-ben utód nélkül meghalt II. Zsigmond Ágost lengyel király, János Zsigmond nagybátyja, ezzel fiúágon kihalt a Jagelló dinasztia. A kiszemelt utód Henrik francia herceg (később III. Henrik) volt, de ő nem volt hajlandó feleségül venni a 47 éves özvegy királynét (ő még csak 25 éves volt, ráadásul homoszexuális is), és a francia trónra is pályázott, így nem lépett trónra.
Lengyelországban nemesi demokrácia működött, vagyis az országgyűlés választott királyt. Ez nem volt egyszerű, mert 10-20 ezer nemes is volt (emiatt egy Varsó melletti mezőn tartották az országgyűlést) akik közül bárki indulhatott. A döntés megkönnyítéséhez sokáig elhúzták a gyűlést, így a szegényebb kisbirtokosoknak haza kellett menniük, mások sereggel jöttek, gyakoriak voltak az összecsapások. Az egyik legbefolyásosabb nemesi család a Borowszky család volt, az ő javaslatukra indult Báthory a választáson (korábban Báthory adott nekik menedéket amikor egy gyilkosság miatt el kellett menekülniük).
A Habsburgok féltek, hogy Báthory a lengyelek segítségével akarja megszerezni a magyar trónt (tényleg ezt akarta), ezért megpróbálták Erdélyben megdönteni. Egy kisebb hadsereget adtak Bekesnek, hogy elfoglalja Erdélyt: így Erdély is mellettük fog állni és Lengyelországban is a saját jelöltjük lesz király.
Bekes viszont nem jár sikerrel: nem támad egyből, hanem Székelyföldre akar menni, hogy a székelyeket maga mellé állítsa (korábban ők támogatták Báthoryval szemben). Csak a Marosig jutott el, és a székelyek közül is csak kevesen álltak mellé. Báthory serege felsorakozott vele szemben a folyó másik partján, de nem akartak összecsapni, inkább békésen akarták rendezni az ügyet. Ekkor azonban Bekes táborából egy székely férfi, Székely Mózes (őt korábban már háromszor halálra ítélték, de katonai érdemei miatt mindig felmentették) két társával éjszaka átkelt a folyón hogy megöljenek pár őrt. Báthoryésk erre ellentámadást indítottak, Bekes a kavarodásban pánikba esett és elmenekült, mire a sereg megadta magát.
Bekes Ausztriába menekült, a törökök és Erdély a Habsburgoktól kérte a kiadatását. A Habsburgok tagadták, hogy ők bujtották fel a támadásra, de amikor mégis a kiadatása mellett döntöttek, Bekes bevallotta, hogy ők voltak (ez nem tett jót a Habsburgok megítélésének, a lengyel királyválasztáson is rontotta a Habsburg jelölt esélyeit). Bekes kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahol viszont a Borowszkyakba ütközött: ők elfogták, bebörtönözték és úgy döntöttek, kiadják Báthorynak vagy Habsburg Miksának, attól függően, hogy melyikük lesz a király.
Báthory esélyeit a lengyel trónra csak javította, hogy sokáig az erdélyi eseményekkel volt elfoglalva: a jelöltek megpróbálták lefizetni az országgyűlést, így a végére már elfogyott a pénzük. Báthory viszont akkor tudott fizetni, amikor a többiek már nem, így őt választották meg.
Bekes időközben a börtönben összebarátkozott a lengyel nemesekkel (folyékonyan beszélt lengyelül), így azok Báthory megkoronázása után követelték, hogy kegyelmezzen meg neki. Báthory kegyelmet adott, de azt nem engedte, hogy visszamenjen Erdélybe, és a kegyelmet katonai szolgálathoz köti (tudta, hogy Bekes rossz katona, és remélte hogy így megszabadulhat tőle). Azonban nem jött be ez a terve, Bekes több győzelmeket arat a németek ellen, kiváló hadvezér lett. Bekes Lengyelországban népi hőssé vált, egy hegyet és egy ruhadarabot (bekecs) is elneveztek róla, a romantika korában hősi költeményekben szerepelt. Végül Bekes szoros barátságot kötött Báthoryval, az egyik legbizalmasabb embere lett.
3. Báthory uralkodása
Jó viszonyt alakított ki XIII. Gergely pápával, bár korábban voltak konfliktusaik: régebben Erdélyben protestánsnak adta ki magát, és az unitárius Bekes miatt is tiltakozott a pápa. Lengyel királyként megígérte, hogy elterjeszti az országában a katolicizmust (akkoriban Lengyelországban sok volt a protestáns), és külföldön is harcol a hit védelmében. A pápa korábban a Német-Római Császárságtól várta ugyanezt, de tőlük Habsburg Rudolf miatt (erkölcstelennek tartotta, ráadásul „eretnekekkel” pl. Kepler vette körbe magát) eltávolodott.
Báthory erőfeszítéseket tett a magyar trón megszerzésére, unokahúgát, Erzsébetet (állítólagos szadista, vámpír stb.) hozzáadta Nádasdy Ferenchez, a magyar nádor fiához. De eközben az orosz trónt is meg akarta szerezni.
Gondot okozott még az utódlás kérdése: nem jött ki Jagelló Annával, el akart válni tőle, ezért nem hálták el a házasságot. A pápa engedélyezte a válást, de a Szenátus (lengyel országgyűlés) nem engedte. Báthory a francia király lányát vagy I. Erzsébet angol királynőt vette volna el, de ez nem valósult meg.
Orosz hadjáratához a pápától kapott pénzt, készült az oroszok megtérítésére (orosz nyelvű katolikus szemináriumokat állított fel), de az előkészületek alatt váratlanul meghalt. Sokan mérgezésre gyanakodtak, de az orvosai megállapították, hogy súlyos beteg volt (később kiderült: cukorbeteg) és félrekezelték, halálát vesezsugor okozta.
4. Báthory Zsigmond:
Báthory István halála után a birodalma szétesett, Lengyelország a svéd dinasztia uralma alá került (őket a Báthoryak még segítették is, nehogy a Habsburgoké legyen Lengyelország), csak Erdélyt tartották meg. Viszont a család még sokáig megpróbálta visszaszerezni Lengyelországot, sikertelenül (emiatt nem léptek be sokáig a 15 éves háborúba).
Zsigmondot gyerekkorától nagy uralkodónak és hadvezérnek szánták, küldetésének érezte a törökök kiűzését. Ebben a család többi tagja nem támogatta, de a pápa erre bíztatta (bár nem volt felhőtlen a viszonyuk: trónra kerülésekor elűzte a jezsuitákat, emiatt a pápa egy időre kiátkozta). Az ő bíztatására legyilkolta az ellenzékét, köztük a saját unokatestvérét, Boldizsárt és belépett a 15 éves háborúba a Habsburgok oldalán.
Zubor Zalán
Oka: korabeli források szerint alkoholizmus, de valószínűleg már régóta súlyos gyomorbetegsége volt, és egy lovasbalesete is rontott az állapotán.
Korábban Szulejmán fiává fogadta, így lehetett joga Erdély vezetésére. 1566-ban viszont meghalt Szulejmán, ezzel János jogalapja is megszűnt volna az uralkodásra. Szulejmán utódja, Szelim ezért testvérévé fogadta őt, és újra neki adta Erdélyt. Az erdélyi rendek nem örültek igazán a döntésnek, mert így megmaradt a török befolyás, ráadásul János Zsigmond személyéhez volt kötve a Fejedelemség függetlensége.
János Zsigmond betegsége alatt ismét fellángolt a vita a Fejedelemség jövőjéről (az állam függetlenségét csak a törökök ismerték el). Sokan csatlakozni akartak a Magyar Királysághoz, mások pl. Báthory István törökpártiak voltak, de a legtöbben állandóan váltogatták a pártállásukat. A rendek János Zsigmond halálakor sem jutottak egyességre, ezért két hétig el kellett titkolni a halálát, amíg döntés született (a holttestet időnként kiállították a gyulafehérvári palota ablakába, hogy a nép azt higgye, még él a király). Eközben Bekes Gáspár tárgyalt a Habsburgokkal, és titokban megkötötte velük a Speyeri Egyezményt: János Zsigmond halála esetén a Habsburgoké lesz az Erdélyi Fejedelemség.
Két héttel János halála után a rendek úgy döntöttek, új fejedelmet választanak maguk közül. A két legesélyesebb jelölt a török-párti Báthory István és a Habsburg-párti Bekes Gáspár volt.
A nemesség többsége Báthoryt támogatta, mivel féltek a törököktől. Ráadásul Bekes nem volt túl népszerű: alacsony származású volt (Báthory szerint román), családjában elsőként jutott állami pozícióba, és ezt is csak János Zsigmond barátságának köszönhette, nem katonai érdemeknek. Mielőtt megismerte a fejedelmet, szinte semmi vagyona nem volt, de ezután pár év alatt hatalmas birtokai lettek (pl. egész Fogaras). Források szerint elég bántó humora volt, amivel sokakat megsértett.
Végül Báthory és Bekes elfogadják a törökök javaslatát: nem választanak fejedelmet, hanem mindkettőjüket vajdának nevezik ki. Személyes ellentétük miatt azonban nem tudtak közösen kormányozni. Konfliktusuk oka az volt, hogy Bekes korábban kiadta Báthoryt a Habsburgoknak, ezért 2 évig Bécsben volt fogoly. Ráadásul Bekes unitárius volt, míg Báthory katolikus.
A kettős uralom végül hamar megbukott, Báthory török segítséggel elűzte Bekest. Bekes nem nyerte meg eléggé a Habsburgokat hogy katonailag támogassák (a megkérdezésük nélkül hozott intézkedéseket).
2 Lengyelország
1572-ben utód nélkül meghalt II. Zsigmond Ágost lengyel király, János Zsigmond nagybátyja, ezzel fiúágon kihalt a Jagelló dinasztia. A kiszemelt utód Henrik francia herceg (később III. Henrik) volt, de ő nem volt hajlandó feleségül venni a 47 éves özvegy királynét (ő még csak 25 éves volt, ráadásul homoszexuális is), és a francia trónra is pályázott, így nem lépett trónra.
Lengyelországban nemesi demokrácia működött, vagyis az országgyűlés választott királyt. Ez nem volt egyszerű, mert 10-20 ezer nemes is volt (emiatt egy Varsó melletti mezőn tartották az országgyűlést) akik közül bárki indulhatott. A döntés megkönnyítéséhez sokáig elhúzták a gyűlést, így a szegényebb kisbirtokosoknak haza kellett menniük, mások sereggel jöttek, gyakoriak voltak az összecsapások. Az egyik legbefolyásosabb nemesi család a Borowszky család volt, az ő javaslatukra indult Báthory a választáson (korábban Báthory adott nekik menedéket amikor egy gyilkosság miatt el kellett menekülniük).
A Habsburgok féltek, hogy Báthory a lengyelek segítségével akarja megszerezni a magyar trónt (tényleg ezt akarta), ezért megpróbálták Erdélyben megdönteni. Egy kisebb hadsereget adtak Bekesnek, hogy elfoglalja Erdélyt: így Erdély is mellettük fog állni és Lengyelországban is a saját jelöltjük lesz király.
Bekes viszont nem jár sikerrel: nem támad egyből, hanem Székelyföldre akar menni, hogy a székelyeket maga mellé állítsa (korábban ők támogatták Báthoryval szemben). Csak a Marosig jutott el, és a székelyek közül is csak kevesen álltak mellé. Báthory serege felsorakozott vele szemben a folyó másik partján, de nem akartak összecsapni, inkább békésen akarták rendezni az ügyet. Ekkor azonban Bekes táborából egy székely férfi, Székely Mózes (őt korábban már háromszor halálra ítélték, de katonai érdemei miatt mindig felmentették) két társával éjszaka átkelt a folyón hogy megöljenek pár őrt. Báthoryésk erre ellentámadást indítottak, Bekes a kavarodásban pánikba esett és elmenekült, mire a sereg megadta magát.
Bekes Ausztriába menekült, a törökök és Erdély a Habsburgoktól kérte a kiadatását. A Habsburgok tagadták, hogy ők bujtották fel a támadásra, de amikor mégis a kiadatása mellett döntöttek, Bekes bevallotta, hogy ők voltak (ez nem tett jót a Habsburgok megítélésének, a lengyel királyválasztáson is rontotta a Habsburg jelölt esélyeit). Bekes kénytelen volt Lengyelországba menekülni, ahol viszont a Borowszkyakba ütközött: ők elfogták, bebörtönözték és úgy döntöttek, kiadják Báthorynak vagy Habsburg Miksának, attól függően, hogy melyikük lesz a király.
Báthory esélyeit a lengyel trónra csak javította, hogy sokáig az erdélyi eseményekkel volt elfoglalva: a jelöltek megpróbálták lefizetni az országgyűlést, így a végére már elfogyott a pénzük. Báthory viszont akkor tudott fizetni, amikor a többiek már nem, így őt választották meg.
Bekes időközben a börtönben összebarátkozott a lengyel nemesekkel (folyékonyan beszélt lengyelül), így azok Báthory megkoronázása után követelték, hogy kegyelmezzen meg neki. Báthory kegyelmet adott, de azt nem engedte, hogy visszamenjen Erdélybe, és a kegyelmet katonai szolgálathoz köti (tudta, hogy Bekes rossz katona, és remélte hogy így megszabadulhat tőle). Azonban nem jött be ez a terve, Bekes több győzelmeket arat a németek ellen, kiváló hadvezér lett. Bekes Lengyelországban népi hőssé vált, egy hegyet és egy ruhadarabot (bekecs) is elneveztek róla, a romantika korában hősi költeményekben szerepelt. Végül Bekes szoros barátságot kötött Báthoryval, az egyik legbizalmasabb embere lett.
3. Báthory uralkodása
Jó viszonyt alakított ki XIII. Gergely pápával, bár korábban voltak konfliktusaik: régebben Erdélyben protestánsnak adta ki magát, és az unitárius Bekes miatt is tiltakozott a pápa. Lengyel királyként megígérte, hogy elterjeszti az országában a katolicizmust (akkoriban Lengyelországban sok volt a protestáns), és külföldön is harcol a hit védelmében. A pápa korábban a Német-Római Császárságtól várta ugyanezt, de tőlük Habsburg Rudolf miatt (erkölcstelennek tartotta, ráadásul „eretnekekkel” pl. Kepler vette körbe magát) eltávolodott.
Báthory erőfeszítéseket tett a magyar trón megszerzésére, unokahúgát, Erzsébetet (állítólagos szadista, vámpír stb.) hozzáadta Nádasdy Ferenchez, a magyar nádor fiához. De eközben az orosz trónt is meg akarta szerezni.
Gondot okozott még az utódlás kérdése: nem jött ki Jagelló Annával, el akart válni tőle, ezért nem hálták el a házasságot. A pápa engedélyezte a válást, de a Szenátus (lengyel országgyűlés) nem engedte. Báthory a francia király lányát vagy I. Erzsébet angol királynőt vette volna el, de ez nem valósult meg.
Orosz hadjáratához a pápától kapott pénzt, készült az oroszok megtérítésére (orosz nyelvű katolikus szemináriumokat állított fel), de az előkészületek alatt váratlanul meghalt. Sokan mérgezésre gyanakodtak, de az orvosai megállapították, hogy súlyos beteg volt (később kiderült: cukorbeteg) és félrekezelték, halálát vesezsugor okozta.
4. Báthory Zsigmond:
Báthory István halála után a birodalma szétesett, Lengyelország a svéd dinasztia uralma alá került (őket a Báthoryak még segítették is, nehogy a Habsburgoké legyen Lengyelország), csak Erdélyt tartották meg. Viszont a család még sokáig megpróbálta visszaszerezni Lengyelországot, sikertelenül (emiatt nem léptek be sokáig a 15 éves háborúba).
Zsigmondot gyerekkorától nagy uralkodónak és hadvezérnek szánták, küldetésének érezte a törökök kiűzését. Ebben a család többi tagja nem támogatta, de a pápa erre bíztatta (bár nem volt felhőtlen a viszonyuk: trónra kerülésekor elűzte a jezsuitákat, emiatt a pápa egy időre kiátkozta). Az ő bíztatására legyilkolta az ellenzékét, köztük a saját unokatestvérét, Boldizsárt és belépett a 15 éves háborúba a Habsburgok oldalán.
Zubor Zalán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
