A "nagykövet-vicc"

Tegnap voltam a CEU-n Mary Gluck előadásán, ami Wahrmann Mórról szólt és a "zsidó nagykövetes viccről". Az alapviccet muszáj itt megírnom, amit állítólag a dualizmus-kori Budapesten széltében-hosszában meséltek, annyira, hogy Herzl a naplójában megírta, hogy egy orosz politikustól is visszahallotta Marienbádban! Na szóval:
- Miért támogatja Kohn, hogy legyen egy zsidó állam Palesztinában?

- Hogy budapesti nagykövet lehessen.

Lukács György is erre a viccre utalva jellemezte az apját önéletrajzában, csak továbbvitte a dolgot tiszteletbeli nagykonzulságig, és egy anekdota szerint Wahrmann Mór is úgy nyilatkozott egy társaságban (akkoriban amikor Istóczyék feldobták a zsidók Palesztinába telepítésének ötletét), hogy ha mindenképpen Palesztinába kellene költöznie, minden követ megmozgatna, hogy budapesti nagykövet lehessen.

Mary Gluck koncepciójában azért annyira fontos a humor, hogy egy viccre építsen egy előadást, mert szerinte az emancipáció után a hivatalos közéletben többé nem volt szabad a zsidó identitásról beszélni, tehát a zsidók kialakítottak stratégiákat, hogy úgy beszéljenek róla, hogy közben nem beszélnek. Így aztán a szórakoztatóipar, a humor és a tömegkultúra területén bontakozott ki a dolog. És éppen Wahrmann megtestesítette a közéletben zsidóságról nem beszélés és a parlamenten kívüli szférában annál többet beszélés kettősségét. Majdnem negyedszázados képviselőházi karrierje alatt összesen 3szor beszélt a zsidóságról, és közben a parlamenten kívül mindenféle társaságban és a képviselőház folyosóján is ontotta a zsidó vicceket. A Borsszem Jankó vicclap olvasását mindenkinek ajánlom amúgy.

És búcsúzóul még egy dualizmus kori pesti zsidó vicc:

Juliska azt mondja az apjának:

- Képzeld, papa, a mama azt mondta, hogy te zsidó vagy!

- Igen, az vagyok, és ebben nincs semmi szégyellnivaló, de megtiltom, hogy még egyszer az életben szóba hozd!