· van egy távolság a bibliai szöveg valósága és eszméje között, az eszméje és az abból következő tekintélye nagyon is él, (de a valóságával nehezen tudunk mit kezdeni)
· -> a humanistáknak és a reformátoroknak is megvolt ez az idegenségélménye a bibliai szöveggel kapcsolatban, de nem volt meg a mi felvilágosodás utáni eleve szkeptikus-kritikus attitűdünk bennük
· a reformáció – kikapcsolva a szövegekre tapadt hagyományok által kialakított szemüveget – szembesült magával a szöveggel, a kellemetlen részekkel is
· az angol jogrendszerben a tekintély forrása a jogszolgáltató intézmény által felhatalmazott személy. a kontinentális jogban a jogászok csak végrehajtók, a tekintély forrása a törvény betűje
· a jogi kiskapuk hermeneutikai trükkök
· a gör-K-i egyházban a püspök engedélyével lehet válni, mert ő szuverén tekintély (a tanítás automatikus képviselőiként tekintenek rájuk), jogforrás, a NY-i-keresztény kánonjog szerint viszont a klerikusok csak végrehajtók, a jogi kódexeknek van jogi tekintélye
· a gör-K-i gondolkodás szerint a tekintély egy dinamikus dolog, nem zárható könyvbe, a NYi gondolkodás szerint viszont tekintélyesebb a betű, hiszen nincs kitéve az emberi gyengeségeknek (tévedés, hangulatváltozás stb.)
· a reformáció eltolódás s betű tisztelete felé a törvényt hordozó személyek felől, de ezt logikailag megalapozta az egész kkori NYi egyházfejl. és teológiai fejl.!
· a tridenti felfogású katolikusok (pl. jezsuiták) társadalmi kérdésekben szabadelvűbbek voltak, mint a szektás típusú reformáltak-> ez a különbség jól látszik É- és D-Amerika gyarmatosításának összehasonlításában, az angolszász szektás protestánsak mintatársadalmakat hoztak létre
· a „szektás” típusú vallásosságon itt nem azt a szitokszót kell érteni, amit a mai egyházi köznyelv, hanem a társadalomból kivonuló, csak az alkalmas emberekkel foglalkozó közösségszervezést, pl. hutteriták, szemben a münsteri anabaptista kísérlettel, ami mindenkire rá akarta kényszeríteni a helyes magatartást, a hutteriták meg hagyták azt, aki nem akart megjavulni és kivonultak a keresztény civilizációból
· a királyi tekintély sokkal nagyobb volt a papinál, királyok ellen ritkán lázadtak fel, még ha rosszak is voltak, mert kívülről adott, mindenképpen elfogadandó, változhatatlan dolognak tekintették, h ki a király. A klérusról ellenben mindenki tudta, h elvileg jobbágy is válhat püspökké, nem olyan nagy dolog, nem természetes, h vki püspök-> a klérus kiváltságai sokkal jobban zavarták az embereket, mint a nemesi kiváltságok
· a királyi és a nemesi tekintély szinte kikezdhetetlen volt a hordozó személy kvalitásaitól függetlenül, a klerikális tekintély sebezhetőbb volt
· mivel a reformáció lenullázta az egyház tekintélyét, muszáj volt megerősíteni a másik tekintélyt, a Bibliáét, különben nem lett volna komolyan vehető az üzenetük az emberek számára
· az oszlopos szentek oszlopainak tetején volt egy kis remetelak és az oszlop közepében csatorna a WC-zéshez, és az oszlopos szentek köré közösségi hálózat szerveződött, egy állandó klientúra hallgatta a prédikációikat és táplálta őket. Szíriában meg lehet nézni az ilyen oszlopokat. Az ókor végén spontán alakult ki az oszlopos szentek kultusza, de hamar elkezdték szabályozni, h ne minden rajongó őrült lehessen az, hanem csak olyanok, akik már sok évig éltek szerzetesi közösségben és az anyakolostortól engedélyt kapnak a remeteségre. Ma is így működik.
· az 5-6. sz. a regulák fénykora K-en és NY-on is
· a hutteriták a megkeresztelés előtt álló fiatal felnőtteket kiküldik a világba egy próbaidőre, azalatt nekik minden szabad, és eldönthetik, h visszatérnek-e a közösségükbe, v maradnak a romlott világban, aki visszatér, azt megkeresztelik és a közösség teljes jogú tagja lesz, aki meg alkalmatlan a közösségben élni, az lemorzsolódik azzal, h nem tér vissza (ez a módszer nagyon tetszik nekem)
· a kkor során főleg É-Európában kialakult az az életérzés, h a vallás klerikus ügy, a klerikusok a laikusoknál jobb eséllyel üdvözülnek
· ezzel szemben Itáliában és az Ibériai-fsz-en nagyon fejlett volt a laikus hitélet: confraternitas-ok, a laikusok nem voltak frusztráltak, nem érezték úgy, h kevésbé esélyesek az üdvösségre, mint a klerikálisok
· a pápaság mindig elsősorban a D-i állapotokat érzékelte, arra reagált
· a reformáció születésekor farkastörvények uralkodtak, aki habozott, azt azonnal lenyelték, nem véletlen, h a legtoleránsabb Strassbourg (?) nem lett a reformáció fővárosa, és hogy Kálvin tekintélye azután szilárdult meg, h megégettette Szervét Mihályt
· a szerzetesség úgy viselkedett az egyházban, mint az egyház a világban: katalizátorként
· volt versenyhelyzet a szerzetesrendek között, mivel nem volt teljes mértékben centralizálva az egyház, amelyik rend nem elég kapós szolgáltatást nyújtott, azt elhagyták a hívek egy másikért (gondolom, a jobbágyokra nem vonatkozik, hanem örülhettek, akármilyen szerzetesek mentek a közelükbe)
· nagy volt a mozgástér az új kezdeményezések számára az óegyházon belül, ameddig nem kérdőjelezték meg a nagy rendszert, még a furának tűnő ferenceseket is integrálta az egyház III. Ince, a legabszolutisztikusabb pápa idején (megálmodta, h összedől az egyház épülete, ha nem enged, úh találkozott Ferenccel és lábat csókolt neki)
· a bibliai pap-király-próféta hármasságot leképezte a kkorban a klérus-király-szerzetesek hármassága
· a keresztség eredetileg a titkos társaságba beavatás típusába tartozó rítus, előtte felkészülési idővel, ezzel is lehet támadni a gyermekkeresztséget, de a magiszteriális protestánsok a körülmetéléssel állították párhuzamba és legitimálták
· MacCulloch 6. fej. olv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése