2011. december 13., kedd

Isten városáról 12. 2011.12.12.

· Eszkatológiai fejtegetések az utolsó könyvekben, átemelve elemek pogány filozófusoktól, teljesen más kontextusba áthelyezve.

· A filozófusok a földi életben vélték meglátni a lényeget, pedig a földi élet nyomorúságos.

· Terentius Varro műve, amiből Ágoston itt idéz, elveszett.

· Használat és élvezet közötti distinkció.

· Görög fil hagyomány: mindent a boldogság elnyerése és a boldogtalanság elkerüléséért választunk, mert az elpbbi a legfőbb jó és utóbbi a legfőbb rossz.

· -> Ágoston: Az erények önmagukért választandók, nem a boldogságért.

· Antiokhosz nyíltan szakított a szkepszissel és újra felfedezte Platón dialógusainak pozitív részeit és azt is hozzávette a platóni tanítás csomaghoz, ami azzal kompatibilis volt a sztoikus mávekből.

· Varro: az ember test és lélek együttese. Az erényeket és a természetes szükségletek kielégítését önmagukért választjuk. Különösen a barátságot. -> ez leginkább a peripatetikus hagyományhoz csatlakozik, ami hangsúlyozza, h azért a külső szükségletek sem lényegtelenek.

· A sztoikusok szemére hányja, h a szenvedést nem ismerik el rossznak, hanem jónak állítják be és öngyilkosságra buzdítanak. Seneca tényleg írt róla, h megvan a módja, annak, hogy az ember kilépjen az egészből. Pl. Cato öngyilkos lett, amikor világos lett számára, h oda a köztársaság és elkerülhetetlen az egyeduralom.

· Ágoston szerint ellentmondanak maguknak a sztoikusok, mert ha a szenvedés nem rossz, akkor miért kell öngyilkosnak lenni?

· Ugyanakkor a sztoikusok lehetségesnek tartották az életben boldognak lenni.

· A római állam a cicero-i kritériumok alapján nem is mondható államnak.

Nincsenek megjegyzések: