v Weimari közt. alkotmányának 48. cikkelye a közt. elnököt felruházta azzal a joggal, h ha pol vészhelyzet lenne, felfüggesztheti az alapvető szabadságjogokat és a parlament működését.
v -> ebben a történelmi pillanatban írta Carl Schmitt a Politikai teológiát.
v A szükségállapot felfüggeszti a jogrendet.
v Az NSDAP is felfüggesztette a weimaari alkotmányt, az egész II. VH folyamán felfüggesztett állapotban volt az alkotmány, a háború után lépett megint érvénybe.
v Szükségállapot teológiai párhuzama: csoda. Lényeges különbség, h a csoda esetében az a szuverén, aki felfüggeszti a természeti rend törvényeit, aki megalkotta magát a természet rendjét. A szükségállapot esetében viszont idegen külső hatalom avatkozik be.
v Schmitt a pozitív jogrend ellen érvel, amit Kelsen képviselt.
v Kelsen: tiszta jogrendet kell megvalósítani: racionalista ideál: a világ a norma szerint működik. A jogrend és a társadalom is leírható olyan mindig érvényes törvényekkel, mint a természet.
v Azért „tiszta” jogrend, mert nem ismer el külső szempontot, csak a jogrend belső konzisztenciáját. Sajó András is ezt az irányzatot képviseli, tehát ma is létező alternatíva.
v Schmitt: a racionalista tiszta jogrend arra épít, h a világon nincsen kivétel, pedig van. Előállhatnak olyan helyzetek, amik egy adott jogrenden belül megoldhatatlanok. Ilyenkor az állam irányításához szükséges erőt nem lehet a parlamentáris rendszerből meríteni, hanem egy szuverén döntéshozóra van szükség, aki a szükséges döntéseket legitim módon meg tudja hozni. És ahhoz, h legitim legyen, pont ahhoz kell a csoda/szükségállapot létjogosultságának elismerése!
v A világ a rend és a káosz harcából áll, az állam a káosz visszaszorításának lehetőségéből meríti legitimitását, azért „tartják”, hogy visszaszoruljon a káosz.
v Schmitt jogfilozófiája decizionista (döntésalapú). A rend és a káosz viszonyán kívül a döntés az alapeleme.
v A jog egy politika hosszú távú kifejeződése (pl. a költségvetés ez rövid távú kifejezése).
v Nagy Inkvizítor: (Karamazov testvérek!) Fikció: egy inkvizítor elítéli Jézust. Hosszú párbeszéd közöttük. Az inkvizítor indoklása: a parttalan szeretet anarchista elmélete nem engedi mega politikai vezetés fogalmát. Mivel „az ország közöttetek van”. A káosz erőit csak egy intézmény tudja megfékezni.
v II. Thessaloniki levél: a „Visszatartó”/Kathekon fogalma. A Római birodalom a Visszatartó, mert megakadályozza az Antikrisztus, vagyis a végső káosz eljövetelét.
v Schmitt 33-34-ben csatlakozott az NSDAP-hoz, de nem támogatta a náci mozgalmat, mert egy mozgalom nem intézmény, nem alkalmas a káosszal szembeni ellenállásra. A párt az, ami intézménynek tekinthető.
v Schmittnek az a baja a mozgalmakkal, hogy azokból sosem lesz politikai döntés. A forma biztosítja a döntéshozatal folyamatának lehetségességét.
v Schmitt a Nagy Inkvizítor mellett áll a mozgalmár Jézussal szemben!
v Kell, h legyen pol forma, de azt nem határozza meg Schmitt, h milyen legyen a felépítése.
v Carl Schmitt: Római katolicizmus és politikai forma. Politikai forma definíciója. Képes egy pol rendet időtállón felépíteni. Legyen:
o jogalkotó képessége,
o kialakított nyelve,
o kialakított tere.
v Pl. a felekezeteknek is megvan a saját vallási jogrendjük (Halacha, Sharia, kánonjog…), nyelvhasználatuk (a szóhasználat definiálja az ember felekezeti hovatartozását: kereszténynek v keresztyénnek mondja magát) és terük (ha egy templomot mecsetté alakítanak, ált. kiegészítik minaretekkel, különben nem lehetne a muszlim vallásgyakorlat helye).
v Schmitt szempontjából Kelsen tiszta jogrendje egy varázstalanított világra lehetne jellemző (Max Weber kifejezése).
v 19. sz. „Gott ist tot” Theologie. Nietzsche erre hivatkozik, csak negatíve. Ez is egy varázstalanított világ kifejeződése-> nincs küldő hatalom, belülről kell tisztázni mindent, ezért lehetséges a tiszta jogrend ebben a rendszerben.
v Schmitt: Az állam sem nem forrása, sem nem megalkotója a jogrendnek, hanem mindig van egy külső legitimációs forrása.
v Böckenförder (?) német jogász: a libi jogállam nem képes saját alapelveit belső eszközökkel igazolni. -> erről a tételről szólt Ratzinger és Habermas vitája is.
v -> kérdés, h melyik jogrend milyen mértékben heteronóm és milyen mértékben autonóm.
v Schmitt tartózkodott attól, h bmilyen pol berendezkedést is minősítsen. Csak abból a szempontból vizsgálta őket, h szolgálják-e a pol forma kiépülését, v nem.
v A „vox populi – vox Dei” elv nagyon veszélyes pol dogma, mert e szerint a népnek mindig igaza van, deskriptív modell, a kollektív bűnösség elve is igazolható ezzel: mindenért hibásak a választók, amit egy kormány elkövet… De a 19. sz.i államelméleteket nagyon meghatározta ez a népfelség elv. Ezzel szemben állnak a normatív álláspontok, amik kétségbe vonják, h a népnek mindig igaza van.
v A népfelség elvének alternatívája a természetjog volt.
v A természetjog úgy működik, mint a természeti törvény, normára épül, minden helyzetre invariáns módon reagál. Schmitt: a kivétel határozza meg a politika fogalmát, a norma is a kivételből él. A döntés alternatívákról szól.
v Az mmanentizmus (a világon kívül nincsen semmi, minden létező immanens) a pozitivista jog olyan elképzeléséhez vezet, h az esetek jelentősége azonos (Gleichgültigkeit), nincsenek kivételek.
v A jogot nem az igazság, hanem a tekintély alkotja meg.
v A parlament szó abból jön, h parlare!-> a beszélgetés, nem a döntés háza Donoso Cortes és Schmitt szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése