Összehasonlító vallástörténet I. 13. 2011.12.12.

·        A kortárs vallástudományban nem jellemző az összegző kísérlet, „szakbarbárosodás”, részterületek, nem több ezer monográfiákra törekednek.

·        A 20. sz.ban a politikai ideológiák olyan pusztítást végeztek a tudományos életben is, h anti-ideologikus érzés itatta át a tudományokat. Az ideologikumtól való elidegenedés miatt az elméletalkotástól is óvakodnak.

·        A Durkheim-iskola indította a legnagyobb támadást a Frazer-féle komparatizmus ellen.

Georges Dumézil

·        Magyarul eddig a Mítosz és eposz c kötetben jelentek meg Dumézil tanulmányok.

·        Munkássága középpontjában az indo-európai népek vallástörténete áll.

·        Kiindulópontja: nyelvi- és etnikai leszármazás alapján (a 19. sz.ban) meghatározott rokonság összefüggése a vallások alakulásával. A nyelvrokonságot evolucionista séma alapján magyarázták.

·        Indo-európai mitológia kutatás.

·        Dumézil alapvetően nyelvészként közelítette meg a kutatást, kiválóan tudott rengeteg indo-európai nyelven.

·        A mese és a mítosz viszonya ma is vita tárgya.

·        Mitológiai anyag recepciója:

o       Teljesen szó szerint: bibliai történetek szerepe egy csomó felekezetnél.

o       Görög mitológia: variálható, minden közösség eldöntheti, hogy egy mítosz melyik változatát preferálja.

o       Mesévé válik: a mesei anyag néha-néha felkelti a numinózust a befogadóban, de alapvetően szórakoztatás már a funkciója.

o       A mítoszt még életében racionalizálják és történelemmé merevítik: rómaiak.

·        A görög mitológiával foglalkozott a legkevesebbet Dumézil, kedvenc területei:

o       római archaikus mítoszok,

o       kelta (főleg ír) mitológia,

o       skandináv mitológia

o       India

o       Irán

·        Tudományos nyelvészeti rekonstrukció módszerét használja: etimológiák feltárása.

·        Megmutatja, h a közös motívumok fennmaradnak a közös eredetű kultúrákban, de nagyon különbözőre tudnak transzformálódni.

·        Egység-azonosság-különbözőség fogalmának szintézise.

·        Az indo-európai társadalomra is kíváncsi, mert mert annak kellett deifikálódnia az indo-európai vallási rendszerekben: a francia szociológiai iskola hatására Dumézil is hitt benne, h a vallás szorosan összefügg a társadalmi intézményekkel.

·        3 osztatú ideológia: a társadalomnak 3 hazsnos csoportja van, amelyek hierarchikus rendbe tagozódnak.

o       Politikai és jogi hatalom: pap v varázsló

o       Katonai funkció: alá van rendelve az előző kategóriának, annak biztosítéka.

o       Termelői szint: agrártársadalmakban állattenyésztők és földművesek, városiasabb társadalmakban becsatlakozik a kézművesség is.

·        Nagyon fontos a politikai és a katonai hatalom szétválása, nem evidens a jog katonai hatalom fölé rendelése, hiszen egy katonai puccs esetén egyből egyesülnének.

·        Negyedik osztályként csatlakozhatnak (és majdnem minden ókori kultőrában megtörtént) a társadalmon kívüliek, vagyis aluliak: a rabszolgák, a meghódított idegen népek tagjai.

·        Dumézil szerint a társadalom 3 osztatúságának megfelelően az indo-európai vallásosságot is meghatározzák a hármasságok. Mivel ezeket a társadalmakat meghatározta a nemzedékeken átívelő jogrend, ezért az asztrális istenek alkotják a panteon vezető rétegét. (mert állandóságot jelképeznek)

·        -> triászok

·        Capitoliumi triász: Iuppiter, Iuno, Minerva. De ez görög és etruszk hatásra alakult ki. Az eredeti triász a Iupiter-Mars-Quirinus volt: jog- katonaság- gazdaság.

·        A római őstörténetben a királyok is beilleszkednek a hármas sémába: Romulus maga Quirinus, Numa törvényalkotó, Ancus harcias.

Mircea Eliade

·        A szent és a profán.

·        Romániában kompromittálta magát a Vasgárdával fenntartott kapcsolatával, börtönben is volt.

·        Indológus is volt, gurunál tanult, de összeszűrte a levet a guru lányával-> távoznia kellett.

·        A II. VH után Portugáliában és Angliában is volt kulturális attasé.

·        Párizsban Dumézil felkarolta.

·        Chicago-ban  iskolaalapítóként ünnepelték.

·        A mindent összefoglaló, átfogó vallástörténet írás utolsó mohikánja.

·        Dumézil-lel ellentétben nem genealogikus, hanem komparatista alapon áll.

·        A fenomenológia hagyományához áll a legközelebb: a legtöbb könyve egy-egy motívum, vallási jelenség köré szerveződik.

·        A 60-as években volt a legnépszerűbb Eliade, ami az archaikum újrafelfedezésének kora (is) volt. Visszatérés a természethez jelszó, visszatérés a civilizációk előtti romlatlan emberhez, ~Rousseau, fúj-fúj társadalom…

·        Eliade egy korai, primitív vallást tart szem előtt, minden vallási állapotban az a legértékesebb számára, ami a vallás primitív állapotáig nyúlnak vissza. Neolitikumban kialakult jelenségek nagyon fontosak neki: áldozatbemutatás.

·        Simon Róbert szerint Eliade megmaradt a neolit kori vallási kultúrák kutatójának.

·        A nem kifejezetten vallásos jellegű viselkedésformákra is kiterjeszti a vallás hatását: igazából minden ember vallásos, ha azt hiszi, h nem, akkor pszeudo-tevékenységeket folytat. Az antropológia is épít erre a gondolatra.

·        -> Na de akkor hol vannak a vallási jelenség határai?

Angelo Brelich

·        Magyar anyanyelvű volt (magyar anya, olasz apa).

·        Kerényi Károly köréhez, a Stemmához tartozott fiatal korában.-> kötődés a Frankfurti iskolához.

·        A II. VH után Rómában működött, Pettazzoni vallástörténeti tanszékén, aki nagyhatású iskolaalapító volt-> Római iskola. Történeti összehasonlító módszer.

·        Egyesíteni akarták a frazer-i és a durkheim-i hagyományokat, vagyis a szélsőségesen összehasonlító és a szélsőségesen specifikumra fókuszáló módszert.

·        A motívumokat nem egesével hasonlítják össze más motívumokkal, hanem egész vallástörténeti keretükkel együtt.

·        A kultúrák sajátos jellegét elismerik, nem általánosítják túl a közös hagyaték érvényét. Tehát egyes indo-európai kultúrák másképpen élhetnek együtt a régi közös motívumokkal, mint a többi indo-európai kultúra.

·        Az eredet témája c kötetben 3 tanulmánya.

·        Elfogadja Dumézilnek azt a módszerét, h a római őstörténet mítoszaiból történeti következtetések vonhatók le.

Februarius c. tanulmány

·        Hülye kérdés, h mikor is kezdődik a római év, januárban v márciusban, egyszerre több féle évszámítás volt érvényben.

·        Mihez kapcsolja egy kultúra az év kezdetét?

o       Csillagászati jelenséghez: a Nisszáni évkezdet is erre mehet vissza, amit a Tóra megparancsol. Pont azért parancsolja meg a Tóra, mert a zsidók igazából Tisritől számították az új évet.

o       Vegetációs ciklushoz: Tisri.

·        Sokak elegendőnek tartották a márciusi évkezdet magyarázatához, h az Mars hónapja, a rómaiak meg katonás nép. Na de mi van a januári évkezdettel?

·        -> ezért kell megvizsgálni a februári rítusokat

·        Quirinalia: -> ki az a Quirinus pontosan?

o       Romulus apoteózisa.

o       Romulust is pontosítani kell. Párhuzam Caecus-sal (Caculus), aki egy Róma által leigázott város (Praemestrae?) alapítója volt, a tűz fia -> Romulus anyja Vesta szűz volt, tehát a tűz őrzője! Romulus egyetlen kultikus tiszteletben álló szobra a Vulcanaliában volt-> további összefüggés a tűzzel.

·        Brelich figyelt a Rómán kívüli latin mitológiákra is, amik a többi városállamhoz kötődtek és italicus nyelvekhez: Oszk, umbér. Amit tudunk róluk, azt a rómaiaktól tudjuk, akik rossz színben tüntették fel őket.

·        Romulusnál a pozitív tulajdonságok kerültek előtérbe-> a homályos ifjúkort (fosztogatásból élt, összetűzött a királyi pásztorokkal) és a tűztől származást el kellett tusolni. ~”Erős Jankó” mesetípus: kitett gyerek, magas származás, de alacsony környezetbe kerül, ott saját erejéből felemelkedik, még kicsit bárdolatlan személyiséggel. De aztán belőle lesz a csrebogár…

·        Mivel Róma legyőzte Caecus városát, ezért a mitológiában Romulus minden negatívuma Caecusre ragadt rá, a történelmi interpretáció következményeként.

·        -> a történeti összehasonlító módszer tipikus példája: a rokonság behatárolt, a latin kultúrán belül hasonlít össze, a párhuzam egy szomszéd városból jön.

·        Romulus végeredményben vegetációs istenség. A vegetációs istenség modelljét Frazer írta le elfogadott formában: nem a panteon legfelső szintjéről származnak, hanem heroikus istenek, akik halálukban lesznek termékenyek. Ők az áldozati kultusz alapjai.

·        Remust is lehet a városért hozott emberáldozatnak tekinteni.

·        Februárban tönkölybúza pörkölése, ami az archaikus időszakban a rómaiak alapélelme volt. (pörkölés nélkül nem ehető) Ehhez kötődött a Quirinalis ünnepe-> kapcsolat a tűzzel és a városalapítással.

·        A római iskola nem törekszik végső, az egész emberiségre kiterjedő nagy igazságok kimondására, hanem egy-egy konkrét kultúra alapító mechanizmusára koncentrál.