2012. április 4., szerda

Közéleti kesergés - már megint

A mai parlamenti vérvádaskodás is ráerősít a Kesergőben kifejtett érzéseimre. Most az mindenképp kitolja az esetleges emigrációmat 2 évvel, hogy felvettek a CEU-ra. Dehát vajon tényleg teljesen lehetetlen, hogy a gyűlölet megszűnjön? Mindig elő kell venni valakit, hogy a tárgya legyen?
Nyilván nem lehet rákényszeríteni embereket, hogy olvassák végig Eötvös Károly könyvét a tiszaeszlári per történetéről és Kövér György monográfiáját, és arra végképp nem, hogy megnyissák elméjüket a valóságnak becézett dimenzió iránt. De hogy lehetne azt elérni, hogy legalább a legabszurdabb és a legnyilvánvalóbban hazug vádak ne kerüljenek elő?

Nincsenek megjegyzések: