Szokol Réka: Kispolgárok. Fogalomtörténeti vázlat. - jegyzet

Szokol Réka: Kispolgárok. Fogalomtörténeti vázlat. In Múltunk LVI. évf. (2011) 2. szám pp. 104-128.

Bevezetés

ü  a „kispolgár” a társadalomtörténet-írás szempontjából nehezen definiálható fogalom

ü  a magyar társadalomtörténet-írás a foglalkozás, a jövedelem, a vagyon, az életmód, az iskoláztatás, a mobilitási stratégiák feltérképezésével igyekszik megkonstruálni a kispolgárt  mint társadalmi csoportot

ü  „egy társadalom és annak fogalmai között feszült a viszony” Koselleck: Elmúlt jövő. és a feszültség a társadalomtörténet és fogalomtörténet módszertani követelményeinek viszonyában is megmutatkozik, ezt a feszültséget Koselleck termékenynek tartotta

ü  ez a tanulmány azt vizsgálja, h a dualizmus és a Horthy-korszak alatt hogyan konstruálták meg a kispolgár fogalmát, a politikai- az irodalmi- illetve a közbeszédben

ü  lehet politikai jelentése is: azok, akik nem teljes jogú polgárai az államnak

ü  a dual. korában a politikai nemzet kifejezéshez asszociálható polgári tartalom a régi, feudális, rendi jogi formák hozzáigazítása a kor kívánalmaihoz és uralkodó eszméihez

ü  a kispolgár, mint politikai fogalom eleinte ezt az ideológiai és társadalmi feszültséget jelenített meg nyelvi eszközzel

ü  a kispolgár elemzésekor nem lehet egy jól körülírható politikai ideológiára épülő hatalom- és társadalomfelfogásból kiindulni

ü  a politikai jelentések mellett léteznek egzisztenciális állapotokat jelölő tartalmak is: kispolgár az, aki kicsinyes életet él, szűklátókörű és korlátolt-> pejoratív. elképzelhető, h korábban létezett nem becsmérlő változata is

ü  virágkorát 1945 után élte a kifejezés

ü  a kispolgár úgy politikai, mint egzisztenciális fogalomként a 20. sz. legelején terjedt el a közbeszédben és a politikai szövegekben is

ü  politikai fogalomként a 20. sz. első felében és a két VH között leginkább pozitív jelentései voltak, a II. VH után ellenségfogalomként épült be a köztudatba

ü  ma már politikai terminusként nem, csak pejoratív értelemben használjuk

Apró polgár, kis polgár

ü  a legkorábbi politikai szövegkörnyezet, ahol előfordul: Apponyi Albert 1878as képviselőházi beszéde: a kispolgár a társadalom bázisa és a moralitás letéteményese (szerénysége folytán)

ü  az állam védelmére szoruló, elesett kispolgár képe a 20. sz. eleji országgyűlési beszédekben is visszatér

ü  retorikai eszköz ellenzéki politikusok kezében, amellyel ezek az államhatalmat kötelességeire figyelmeztetik és kritizálják

Polgárosodó kispolgár: az áldozat . A kicsinyben rejlő nagyság

ü  lexikonok, szótárak, enciklopédiák szócikkeinek valódi célja: kijelölni a világ dolgainak helyét a politikai hatalomhoz való viszonyban -> Biztos?

ü  lexikonban először az 1914es Révaiban jelenik meg külön szócikként

ü  a 20. század eleji parlamenti szövegeiben a kispolgár politikai szereplőként az, aki vmilyen jogot vindikál-> leginkább ellenzékiek használják

ü  egyre jobban elhatárolódik a munkástól, sőt gyakran annak ellenében fogalmazódik meg

ü  20. sz. eleji parl. beszédekben 2 féle képpen szerepel: a szociális gondoskodás alanya, illetve a választói jogok kiterjesztésének követelője

ü  a szociális v politikai jogok kiterjesztésének követelésével a munkások mellett szerepelnek

ü  a középosztályba legtöbbször nem értik bele

ü  az Országház falain kívül inkább a fogalom pejoratív, belül pedig politikai konnotációi voltak jelen

Nyárspolgárok

ü  a kispolgár az irodalom és az irodalomkritikai eszköztár kedvelt eleme

Kapitalista kispolgár: az ellenség. A kicsinységben rejlő gonoszság.

ü  veszélyesek, mert egyrészt ragaszkodnak a tőkés magántulajdonhoz, másrészt nosztalgiát táplálnak a múlt iránt és nem a szocialista jövő lelkesíti őket

ü  a maradiság, egy régi világhoz való ragaszkodás még a dualizmus korában került be a kispolgár jelentései közé

ü  Marx szerint is meghatározza a kispolgári identitást „a gazdagabb osztályokba való bekerülés reménye és a proletárok, sőt, a koldusok közé való lesüllyedés félelme” -> reakciósak, nem forradalmiak (Marx: Forradalom és ellenforradalom)

ü  a baloldali irodalomkritika már az I. VH előtt használta a kispolgár szót a politikai ellenség értelmében

Derék kispolgár: a hős. A kicsinységben rejlő erő.

ü  a Tanácsköztársaság emléke rányomta bélyegét a parl. felszólalásokra a 20-as években: a kispolgárságra úgy tekintettek, mint a polgári társadalom és jogrend védelmezőjére