Egy elveszett világ szellemi konzerve

Tegnap bemutatták az Írók boltjában A Moszkát család magyar fordítását. Isaac Bashevis Singer  nagyszabású családregényéről van szó, amiről külön megemlékeztek a Singer 1978-as Nobel-díjához tartott laudatio-ban is. Reményi József Tamás beszélgetett a fordítóval, Turczi Istvánnal és felolvasták Vári György cikkét a könyvről, így kapcsolódik a rendezvény a HAVER Alapítványhoz :)
Nagyon jó hangulatú rendezvény volt, engem nagyon fellelkesített, hogy hozzáértők is nagy írónak tartják Singert, nem csak a küldetésért, amit magára vett: az elpusztított kelet-európai zsidó világ megmentését legalább az emlékezetben. A Moszkát család is egy varsói zsidó család sorsát követi az 1939 előtti pár évtizedben, főszereplője, Asa Heschel, egy olyan Singer-szerű figura, aki az író rengeteg más regényében is szerepel: haszidnak túl modern, modern embernek túl haszid, közelebb áll Spinozához, mint Bal Shem Tov-hoz.
Sajnos nem volt lehetőség hozzászólni, pedig vitatkoztam volna a fordítóval arról, hogy 100 év múlva már csak  lexikonokból lehet majd tudni, hogy kik a haszidok, és szívesen meséltem volna arról a háttérről, amiről a beszélgetők nem látszottak tudni és nagyon is ide tartoztak.  Egyrészt, hogy Yentl-nek is volt mintája a családban: Esther Singer Kreitman, Isaac Bashevis és Israel Joshua Singer szintén író nővére, aki nem lett olyan híres, mint az öccsei, de megírta ugyanazt a világot, mint ők, kritikusabban. Az ő önéletrajzi regényét (Deborah) is olvastam olaszul, magyarul is meg kéne jelentetni. Ő is otthagyta az ortodox falut, mert lány létére tanulni akart. Szerintem a Yentl megírása egyfajta bocsánatkérés is Isaac részéről a nővér meg nem értéséért. És a Moszkát család fiatal haszidjában, aki a gyökerekhez visszatérésben látja a kiutat a kilátástalan lengyelországi zsidó életből , felfedezhető a legfiatalabb Singer testvér, aki pontosan ezt tette. Tehát a rabbi apa 4 gyermeke közül, akik megérték a felnőttkort (egy csomó nem) 3 nagyon tehetséges író lett, a legkisebb pedig haszid rabbi (feltehetőleg a Holokauszt áldozata).
Szerencsére a közönségből valaki mégiscsak hozzászólt röviden és elmesélte, hogy két alkalommal is látta Singert élőben (Kanadában). Azt hiszem, hallottam ahogy leesnek az állak a teremben. :) Én meg kicsit irigylem is az illetőt.
Nagyon jellemző, ahogyan Singer megindokolta, hogy miért ír jiddisül: "Amikor eljön a Megváltó, és a régi zsidók mind feltámadnak, mit gondolnak, mi lesz az első kérdésük? Hát az, hogy van valahol valami olvasnivaló? És akkor ott leszek kéznél én."

Otthon tele van egy fél könyvespolc Singer könyveivel, én mégis a Corvin mozi könyvpultján fedeztem fel magamnak 12 éves koromban. Az anyukám szülinapjára vettem meg A vagyont, mert úgy ítéltem meg, tökéletes ajándék lesz neki, mert vastag is, lengyel téma is, zsidó téma is. Aztán én is elolvastam és beleszerettem és elolvastam még sok más könyvét is az utóbbi 10 év alatt. Ezeknek a könyveknek a szómagyarázataiból merítettem az első olyan információimat a zsidósággal kapcsolatban, amiket nem tudtam "von Haus aus", márpedig ilyenekkel tele van Singer (dibuk, ilyen ima, olyan ima, amolyan ima, ételek nevei...). Azt hiszem jól mutatja ennek az írói stílusnak a lebilincselő voltát az, hogy egy 12 éves gyerek hajlandó szómagyarázatokat bújni érte. Az viszont sokkal jobban megfogja a lényegét, amit Turczi István, a fordító, mondott róla tegnap: Singer képes arra, hogy életben tartsa a halottakat, azzal, hogy élővé teszi a világukat, egyfajta szellemi konzerv.
Szóval olvassátok el A Moszkát családot, ha az embert nem kényszerítik rá, nem lehet letenni!