Bódhiszatwa továbbáll a mesterétől, mert annak a darmája nem vezetett ki a szenvedésből szerinte. Elment Ráma tanítványához, Budakához (ez a Ráma valószínűleg nem azonos a Ramayana hősével). Megkérdezte Budakát, h „mi alapján hirdette Ráma, h megtalálta a darmát?” Budaka erre feltárta a „sem öntudat, sem öntudatlanság” területét. -> szanja= kb. öntudat, éber tudatállapot. -> olyan meditációs technikáról van szó, ami kiküszöböli a környezetet, de nem kapcsolja ki az öntudatot. Semmi misztikus nincs benne, hamar elérhető. Az ember szubjektív tapasztalata az, h a tudat nem mutat működést, de utána vissza tud emlékezni az állapotra.
„Amilyen Ráma volt, olyan vagy te is, amilyen te vagy, olyan volt Ráma is.” – mondja Budaka és meghívja a Bódhiszatwát vezetni az iskolát. De a Bódhiszatwa nem elégedett Ráma darmájával.
Összesen 6 évet töltött mestereknél Buddha, 3 különböző iskolában. (Ekkor még Bódhiszatwa).
A Buddhával kapcsolatos hagyományokat i. e. 70 körül, Buddha élete után 3 évszázaddal írták le, addig szóban hagyományozódtak a szövegek.
A hagyomány szerint Asóka császár unokaöccse terjesztette el a buddhizmust Ceylonban, királyi misszióval (ez kb. 1 évszázaddal Buddha után történt). Ceylon 2000 km-re van attól a területtől, ahol Buddha élt és működött!
A bárdok nem a népi eposzok egész szövegére emlékeznek, hanem a sztorira és a módszerekre, hogy hogyan kell eposzt összeállítani. Pl. epikus jelzők (tehénszemű Héra és társai), előadási technika. -> mese stílus, elbeszélő stílus. Szerzetesek hagyományozták a Buddhához kötődő költeményeket. Nagyon kevés európai fordítás adja vissza szó szerint ezeket a szövegeket, mert rengeteg ismétlés van bennük. Nepáliul is gyakran szerepel a „stb.” egy-egy ismétlés helyén.
Tűzfúrás: alul deszkában mélyedés, abba gyúlékony dolgot tesznek, abba rudat állítanak, amit gyorsan forgatnak (madzag segítségével, két ember kell a művelethez). Íjas tűzfúró. Ez volt az elterjedt tűzgyújtási technika Indiában. Sok védikus szertartás kötelező eleme a tűzgyújtás.
Szamana – brahmana: kulturális link az ókori görögök és India között a bölcs ember figurája. Brahmana: a késő védikus/brahmanikus kor papi elitje, NY-Indiához és a NY-i védikus árjákhoz kötődik. A szamana viszont nem pap, hanem a K-i indiai kultúra szent embere, vándorremetéje. A kettő együtt emlegetése azt jelzi, h már összeolvadt a 2 kultúra, de még világosan meg lehet különböztetni a két szent ember/törekvő típust.
Tűzfúrós hasonlat: a nedvességgel átitatott fa (=élvezetekre sóvárgó ember) nem fog meggyulladni a tűzfúró rúdtól sem.
Bódhiszatwa rájött, h az önsanyargatás önmagában nem elég, egyszerűen csak szenvedést okoz. A teljesen lélegzet nélküli elmerülés mellett döntött. Erre a feje tetején távozott a levegő (a koponya tetején, azon a részen, ahol a kisbabáknak még „nem nőtt be a feje lágya”).
Arhat:”érdemes”, olyan ember, aki elérte a Nirvánát, nem születik újjá többé. A tradíció szerint utoljára 500 évvel ezelőtt járt a földön arhat. L
Felnőtt férfi indus ember soha nem mondja ki, hogy „nem tudom”. Valamit mindenre válaszolnak.
Majdnem halálra éheztette magát, ez rettentő naturálisan elbeszélődik… Ez közel áll a dzsaina szent ember megszentelődéséhez: majdnem halálra éhezés, és amikor már nagyon közel került az éhhalálhoz, akkor nem vesz többé levegőt. Ezzel rengeteg rossz karmától meg lehet szabadulni szerintük. Buddha ezt másképp dogja gondolni.
Szakka istent Indrával is szokták azonosítani. Buddha apját Szakkának hívták, lehet, h az istenre utal, de az is lehet, hogy a nemzetségre.
Első jhana/dhyana [dzsána]: spontán meditációs élmény, elmélyedt tudatállapot, van „második” és „harmadik” jhana is. Távollét a vágyaktól és a nem üdvös minőségektől. Az eltávolodóstól való öröm boldoggá teszi ezt az állapotot. A pszichoanalízishez hasonlít, előhoz olyan emlékeket, amiket öntudatos állapotunkban nem tudunk felidézni, de pszichoanalízisben igen (pl. kisgyerekkori traumák). Bódhiszatwa beszámol róla, h egyszer elérte ezt az állapotot gyerekkorában, egy fa árnyékában ücsörögve, miközben az apja dolgozott [a mezőn].
Buddha rájött, h a dzsaina tanításával szemben, önmagában az, h vmit élvezünk, még nem hoz rossz karmát, ha amúgy kifogásolhatatlan dolog. Abbahagyta a koplalást (elkezdett tartalmas ételt, tejberizst, enni)-> 5 szerzetestársa kiábrándulva elhagyta, mondván, h dőzsölő lett.
„Miután lecsendesült az elemzés és megfontolás”-> meditáció közben leáll a folyamatos önmagunkkal beszélés. A jóga tradíció elfojtja ezt a belső beszédet, a buddhista tradíció szerint hagyni kell lecsengeni a mondatokat.
Magasabb szintű jhanában már „egykedvű tudatos figyelés” váltja fel az örömöt, az upeksa/upekkha. (Az ind tradícióban nincs semmi negatív felhangja a közöny fogalmának!) Olyan állapot, amiben semmilyen dolog nem ér el minket, teljes félelemmentesség, érdeklődésmentesség, érzelmi elfogulatlanság.
Jhanák fokozatai:
1. gondolatfolyam működik
2. gondolatfolyam leáll, eufória, olyan jó állapot, h sokan megrekednek itt, függőséget okoz, mint egy drog
3. upekkha: már nem kötődik az ember a boldogsághoz sem
4. egykedvűség és tisztaság
A harmadik és a negyedik jhana különbségeiről nem sokat tudunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése