Kant: amit a tervezési érv bizonyít, az csak vmi ősanyaggal dolgozó építőmester léte. A teleológiát száműzni akarta a természetből-> vita Herderrel a természeti teleológia kapcsán.
Richard Swinburne tervezési érve
Elvonatkoztat az élővilágról, mert az élet nagyon ritka az univerzumban, akár véletlen is lehet.
Tegyünk különbséget a térbeli és az időrendi rendezettség között. A térbeli rendezettség sokfele megtalálható az univerzumban, de sokfelé nem. Viszont az univerzumban mindig és mindenhol jelen van az időbeli rendezettség. (Persze lehet, hogy csak mi látunk egy csomó mindent időbeli rendezettségnek, ami nem az.)
Régen csak a Földet ismertük, aztán a Naprendszerünket is, ma már egész távoli csillagokat is, és egyre inkább azt látjuk, hogy az univerzum egymástól nagyon távoli részeiben ugyanazok a törvényszerűségek érvényesek.
Egyszerűség: kulcsszó Swinburne filozófiájában. A sok isten, mint teremtő, valszeg koordináltan kellett, h működjön, az egész univerzumban elterjedt tvszerűségek miatt, vagyis összehangolta őket vmi főisten szerűség-> fölöslegesen bonyolult hipotézis, úh Swinburne félreteszi.
Bayes tételképlet: Ph/e= P (h.k) x P(e/h.k)/P(e/x)
P=probability, h = hipotézis, e=kérdéses adatok v tények, amik alapján a kérdéses hipotézis valószínű, v nem
K=háttértudásunk, amit a világról tudunk
Ph/e= a kérdéses hipotézis előzetes valószínűsége
Ha egyszerű a hipotézis (pl. a teizmus az)
Csak egy rendezett világban lehetségesek olyan lények, akik képesek Istent megismerni és felelős döntéseket hozni. Csak akkor van a döntéseknek erkölcsi súlya, ha vannak természeti tv-ek, tehát ugyanaz a dolog valszeg mindig ugyanahhoz vezet (a cián mindig mérgező). -> Istennek rendezett világ teremtése az érdeke, az hirdetheti csak a dicsőségét.
A teizmus hipotézise nélkül kicsi a valószínűsége egy rendezett univerzum létének.
Az univerzum véletlenszerűsége egyre valószínűtlenebbnek látszik a kutatások fényében.
Probléma: csak erről az 1 univerzumról vannak tapasztalataink, ezeket nincs mivel összevetni.
J. L. Mackie, M. Martin.
A morális kiindulópontú érvek
Az apologetikában elterjedtek, a mai filozófusok ált. elvetik őket.
Minden emberi társadalomban létezik vmilyen erkölcs, objektívnak kell gondolni a normákat ahhoz, h betartsuk. Ennek az objektív erkölcsnek csak Isten lehet az alapja.
1. ha az emberek tudni fogják, h van Isten, akkor majd a jóra fognak törekedni.
· Probl.: nem erkölcsösebbek a vallásos emberek a vallástalanoknál. A premissza téves. Ha jó lenne, akkor is csak azt bizonyítaná, h Isten egy hasznos fikció, nem azt, h létezik.
2. J. H. Newman lelkiismeretből vett érve
· Anglikánból katolikus lett, nagy apologéta, teológus
· A lelkiismeretet úgy éljük meg, mint a személyiségünkhöz képest külső tényező, bíró, aki felelősségre von-> tehát létezik a külső bíró.
· Freud óta kevésbé érezzük plauzibilisnek ezt az érvelést. A felettes én a személyiségünk része. A szexualitást tartotta a legfőbb ösztönnek. „A lélek készen áll, a test erőtlen.” Pál apostol.
· Nem ad választ arra, h miért olyan különböző a lelkiismeret tartalma a különböző társadalmakban, h ugyanaz az Isten oltotta belénk?
· Eutüfrón-dilemma: Platón fogalmazta meg. Vajon Isten azért tiltja-e meg a rossz dolgokat és írja elő a jókat, mert azok objektíve jók v rosszak, v csak azért rossz egy dolog, mert Ő megtiltja, a jó meg csak azért jó, mert Ő előírta? Az első eset feleslegessé tenné az érvet, mert ha ennyire objektívek az értékek, nem kell Isten, ha meg csak az Ő kinyilatkoztatása számít, akkor bármikor bármit kinyilatkoztat.
3. Kant
Kant: az erkölcsöt senki sem alapozhatja meg, Isten sem. A morál autonóm, az akarat saját magának szab törvényt. De az erkölcs szükséges posztulátuma Isten. Az erkölcs lényege a mindenféle emberi hajlamtól független kötelesség. Az erkölcsi parancs univerzális, független az emberek személyiségétől.
Az, amit realizálni próbálunk az erkölccsel, a legfőbb jó, mégiscsak össze kell, h függjön a boldogsággal. A legfőbb jó megvalósulásához kell a túlvilág, a végtelen idő, h a morális imperativus-nak alárendeljük magunkat. Márpedig a túlvilághoz kell Isten. Megpróbáljuk a hajlamainkat idomítani a kötelességhez, így törekszünk a boldogságra.
A lélek halhatatlansága kell a világképünkhöz, h legyen erkölcsi tökéletesedés.
Az egész kanti metaetika kérdéses: a kötelesség teljesítése magába foglalja-e a jót? Az erkölcs tényleg csak kötelesség?
Ahhoz, h morális parancsot kövessek, nem kell feltétlenül a legfőbb jó realizálhatóságában hinnem közben.
Lehetséges, h az ateisták a vallásos világképű korok tartalékaiból élnek, vagyis szükség van az erkölcsösséghez a vallásosságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése