Buddha elkezdett visszaemlékezni korábbi megszületéseire.
A klasszikus vallási kérdések taglalását elutasította, pl. Vannak-e istenek, lélekvándorlás? Erről a szövegről is jó okunk van feltételezni, h nem tőle származik.
Az ind hagyomány nem szokott hamisítani.
A NY-indiai brahmanista-védikus tradíció nem ismerte a lélekvándorlást! Buddha környezetében viszont teljesen magától értetődő volt. Buddha épp a frontvonal közelében működött, de nagyon keveset tudott a védikus tradícióról és keveset is foglalkozott vele.
A két kultúra összeolvadása, a hinduizmus 2000 éve domináns vallás Indiában és szintén magától értetődőnek tartja a lélekvándorlást.
Brahmanizmus hinduizálódása idején érdekes kérdés a lélekvándorlás, mert vitatkoznak rajta, utána már evidens és nem ragozzák. Érvek a lélekvándorlás mellett:
· A túlvilág nem telik be-> nyilván nem maradnak ott örökre a lelkek
· Racionális és tekintélyérvek is felbukkantak
· A most olvasott szöveg is ebből a periódusból származik, utólagos betoldás a lélekvándorlós élmény a megvilágosodásban, mert fennmaradt olyan szövegváltozat, amiben ez nincs benne.
· -> Buddha kerülte ezt a kérdést is, mint a többi vallási-metafizikai kérdést.
Buddha újítása minden más irányzattal szemben a karma szándéketikai értelmezése, vagyis, hogy a pozitív karmák nem a rituális cselekedetektől halmozódnak fel, hanem az etikai cselekedetek számítanak, méghozzá a szándék szerint esnek latba. (Jó karmát hoz az a jócselekedet is, ami eredménytelen lett, de jó szándék állt mögöttük. Viszont nem hoz rossz karmát, ha eltaposunk egy bogarat véletlenül és megöljük.)
Nincs szinguláris okozatiság, semmi sem egyetlen ok miatt történik. Nem tudhatjuk biztosan, hogy mi lesz a cselekedeteink következménye, ezért az számít, h jó következményre törekszünk, nem az, hogy az eredmény jó-e.
Befolyások kiküszöböléséhez vezető úttal kapcsolatban is megvilágosodott Buddha. „Megszabadultam és tudatára is ébredtem, hogy megszabadultam.”
A ember ragaszkodik a földi életéhez, nem bírja elengedni, ezért születik folyton újra. Amikor már el tudja engedni, akkor jut el a nirvánához.
A szenvedés az emberi lét univerzális meghatározója. A befolyások szinte kizárólag a törekvő buddhistákkal kapcsolatban merülnek fel, a fejlődésüket akadályozó tényezők neve.
Létszomj: a valamilyenné levés befolyása.
Buddha bizonytalan volt benne, h tanítson, v ne. A hagyomány szerint Brahman isten vette rá. Erre Buddha elment Beniráz városába (ami már akkor is szent hely volt) tanítani.
Archat, dzsaina= szent, győztes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése