Dumuzi-Tammuz vegetációs- és pásztoristen.
A kassúk főistenét, Harbét, Enlillel azonosították. A királyi család külön istenei: Suqamuna (ffi) és Sumalija (nő).
Burias: viharisten, etimológiailag ugyanaz, mint Boreas, aki a görög mitológiában az északi szél istene.
A kassúk, mielőtt Mezopotámiába érkeztek volna, kapcsolatba kerültek indoeurópai népekkel, így behoztak indoeurópai nevű isteneket.
Anunnaki, Igigi és Szebitti istencsoportok.
Annunaki: alvilági istenek, termékenységistenek is, ítélkezők, egyes szövegek szerint 7en voltak.
Szebitti: beszélő név, „Hetek”, harci istenek. A Fiastyúk a csillagképük.
Személyes istenek
Gyakran megjelennek a nevekben is, ált. egy város v régió istenei lettek az egyének védőistenei.
Ningis-zida Gudea védőistene, a „jó fa istene”. Entemena szintén lagasi király volt, az ő személyes istene Sul-utul.
A városok főistenei ált. Enlil fiai voltak, így kapcsolódtak a helyi panteonok az általános mezopotámiai panteonhoz.
Isten és birodalom
Az első birodalmi istenek sokkal később jelentek meg, mint maguk a birodalmak.
Nippur és az ottani Enlil-szentély ellenőrzése presztízs kérdés volt mindegyik birodalom számára, mert Enlilt általánosan elfogadták főistennek.
Iszin és Larsza sokat küzdött Nippur ellenőrzéséért, mindkettő megakadályozta a másikat abban, h ez tartós legyen.
Marduk és Assur klasszikus nagy birodalmi istenek, a II. ée. közepén lettek azok. Mindkettejüket hamar azonosította a propaganda Enlillel.
Az istenszobor
Bálványimádás a Biblia szerint: élettelen tárgyak istenként imádása. De Mezopotámiában nem számítottak élettelen tárgynak a szobrok! Nem tudhatta a halandó, h a szoborban van-e élet, v nem, de az biztos volt, h a szobor az isten és a mi világunk közti érintkezés helye.
A bika a Közel-Keleten mindig a viharisten szimbóluma volt-> aranyborjú készítése a Bibliában! Valszeg JHWH is viharistenként kezdte pályafutását, ezért bármikor megjelenhetett a neki felajánlott bikaszobor hátán.
Az istenszobor vmi nem evilágit hordozott, de csak evilági anyagok álltak rendelkezésre-> külön templomműhelyek a készítésükre. Nem lehetett hétköznapi anyagból megformálni őket. Különböző szertartásokkal alkalmassá kellett tenni a szobrot az istenség befogadására. Ezek a szertartások vonatkoztak minden tárgyra, ami kapcsolatba került vmi istenivel. Szájmosás és szájmegnyitás: mísz pí és pít pí (akkádul). Megkenték vmilyen különleges olajjal a szobor száját. Szobormosás szertartása is volt.
Mindig talapzaton áll az istenszobor. És aki/ami talapzaton áll egy ábrázoláson, az tutira istenség. Minden istenségnek megvolt a maga udvartartása, ami helyett kapott a templomában.
A királyokat és az istenszobrokat is ugyanúgy szolgálták ki, ahogy az isteneket. Rendszeres mosakodás és étkezés, részletes leírásaink vannak erről. Függöny mögött csinál minden ilyesmit az isten. A kaja ott maradt, de a lényegét, mai láthatatlan, elfogyasztotta az istenség szobra. Meg is áldja ezeket az étkeket, azért nem akárki részesülhet belőlük: a király, esetleg a szentély főpapjai. Az isteni mosdóvízzel a királyokat, a papságot, és a templomi személyzetet hintették meg. Egyiptomban pont ellenkezőleg, minél nagyobb tömeget igyekeztek bevonni, szétosztották az áldozati kaját.
Az istenszobrot kocsikáztatták és vadászni is vitték (különleges alkalmakkor).
Akítu: az újévi szertartás akkád neve (a III. évezredben még félévekben gondolkodtak, úh félévet jelentett eredetileg). Van róla részletes leírás Babilonból, 11 napos ünnepség. A 4. napon a király meglátogatta Nabu babiloni templomát, aztán Barszipba ment (Nabu városa), még aznap előadja a főpap a teremtéseposzt. Az 5. napon Nabu felkereste Mardukot, az apját. A király leveti uralkodói jelvényeit, a főpap jól pofon vágja, ez szimbolizálta, h Marduk akaratából uralkodik csak. Szerencsét hozott a következő évre, ha kicsordult a király könnye. A 6. napon tűzre vetik az ünnep során készített két szobrot. 9. nap szent nász: Istar papnője játszotta el az istennőt. A 10. napon az istenek ajándékot kaptak a királytól, a 11. napon visszatérnek a városba, és újra birtokba veszik.
Ha elrabolják egy város istenének szobrát, akkor az isten elhagyta a várost. Sok asszír dombormű ábrázol ilyen jelenetet.
Az istenkirályság problematikája
Egyiptomban ez nem volt probléma, az uralkodó, amíg él, Hórusz megtestesülése.
Mezopotámiában csak rövid ideig létezett az istenkirályság intézménye.
Gilgames valószínű, hogy tényleg élt. Halála után nem sokkal istenné nyilvánították.
Sumérül lugal=király, akkádul sarru. Az Akkád dinasztia alapítója, Sarrukín, neve azt jelenti, hogy törvényes király. Ő nem tekintette magát istennek, de a sarru név a nevében gyanús. Unokája viszont már istennek deklarálta magát: Narám-Szín („Szín kegyeltje”), kitette neve elé az istenfogalom-meghatározó deteiminatívumot és szarvasföveggel ábrázoltatta magát. Lehet, h ez csak arra utalt, h megváltozott az uralkodó és az alattvalók közötti viszony, nem arra, h Narám-Szín isten volt.
A III. Uri dinasztia idején tér vissza az istennév az uralkodói névbe, ezek az uralkodók aztán már tényleg elvárták az isteneknek kijáró tiszteletet maguknak. Pl. Sulgi.
Az amurru sejkek is elkezdték istennek hívni magukat, ezért komolytalan lett az egész-> mire felemelkedett az óbabiloni birodalom, végleg eltűnt az istenkirályság intézménye.
Démonok
Normális esetben a démonok a civilizált világ peremén éltek. De ritka volt a normális eset. Bárhol megjelenhettek a démonok, főleg a kiemelt helyeken: házak nyílásai (ablak, ajtó, tető), útkereszteződés, utak.
A legtöbb démon rosszindulatú volt. Nagy részüknek nem volt neve. Jelenlétük rendetlenséget okozott a rendezett világban: betegség, járvány.
Huwawa/Humbaba:
· A cédruserdő őre
· Szerepel a Gilgames eposzban
· Samas napisten fia
· 7 különleges me őrzi az erejét
Lamastu:
· Torz fejű öregasszony
· Megtámadja a csecsemőket és a szülő nőket, ő okozza a gyermekágyi lázat
· Ráolvasással semlegesítik: először is megnevezik, leírják
· Sokáig nem adtak nevet a gyereknek, h ne találja meg Lamastu
Pazuzu
· Ő azért ronda, h elijessze Lamastut
· Férfi
Azag
· Akkád neve Aszakku
· A hegyek megtestesítője, kőből van, varázsereje van, nagyon gonosz. Az ég és a föld gyermeke, sok kőszörnyet nemzett a hegyekkel.
· Az embereket fejfájással öli meg.
· A Lugal-e eposzban Ninurta legyőzi Azagot.
Galla/Gallu démonok
· Az alvilágba kísérik az embereket
Forrás a démonokról: ráolvasások, démonlista: Udug Hul-utukku lehunutú a címe. A ráolvasások és az amulettek megelőző funkciót töltenek be.
A kutya a gyógyítás istennőjének állata volt, ezért távol tudta tartani a gonosz démonokat.
Keveréklények
A 7 Apkallu (bölcs):
· Védőszellemek
· Gyógyítanak
· Egy apkallu tanította meg az írást az emberiségnek
A Skorpióember
· A napfelkelte hegyét őrizték, Gilgames eposzból is ismerjük
Kapuőrző szárnyas bikák
· Párosával fordulnak elő
· Sédu és Lamasszu a nevük
· Aladlammu az akkád szövegekben
· A szárnyak az égi szférához tartozást szimbolizálják
· Lamasszu a nőiséget is megtestesítette, védőistenség
Az oroszlánfejű sas, az Anzu madár
· Ningirszu állata, de a későbbi mítoszokban már gonosz, elrabolta a sorstáblákat, Ninurtának kell visszaszerezni
Mushussu
· Marduk állata
· Kb. sárkánykígyó. Sumér kölcsönszó, ott még csak simán szörnyű kígyót jelentett.
Kecskehal
· Elöl kecske, hátul hal
· Ea-hoz kapcsolódik
Jövő órán: betegségek és ellenszereik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése