Bertrand Russel: A filozófia alapproblémái 1-6. és 8. fejezet

1. Jelenség és valóság
A filozófia olyan szellemi tevékenység, amely kritikai alapon ad választ a kérdésekre, vagyis először átvizsgál mindent ami a „bonyolult” kérdéseket bonyolulttá teszi és így tudatában van annak, h mennyire határozatlanok és zavarosak a közönséges gondolataink.
Az érzetekről nem feltételezhetjük, h közvetlenül a tárgy (itt az asztal a példa) meghatározott tulajdonságairól értesítenek, hanem JELEI vmilyen tulajdonságnak, amely TALÁN okozza az érzeteket. A valóságos asztal tehát (ha van ilyen) nem ugyanaz az asztal, mint amit tapasztalunk. A valóságos asztalt nem közvetlenül ismerjük meg, hanem csak következtetünk rá abból, amit közvetlenül megismerünk.
Érzéki adat: amit az érzetben közvetlenül megismerünk.
Érzet: a tapasztalat, amelyben közvetlenül tudatosulnak bennünk a dolgok.
A szín érzéki adat, amit közvetlenül ismerünk meg, és ez a tudatállapot az érzet.
A hipotetikus valóságos asztalunk fizikai tárgy. A fizikai tárgyak összessége az anyag.
Berkeley püspök (1685-1753) érvelt először amellett a fil-ban, h érzékeink közvetlen tárgyai nem tőlünk független létezők. Három párbeszéd Hylas és Philonus között c művében taglalja. A világ csak elmékből és azok ideáiból áll.
Közönséges értelemben az anyagon vmi tudattal ellentéteset értünk, ami teret tölt be és képtelen a tudatosságra.
Idealisták: azok a filozófusok, akik szerint semmi sem valóságos az elméken és az ideákon kívül.
Berkeley és Leibniz is elismeri, h létezik az asztal, mint valóságos tárgy, de Berkeley szerint bizonyos Isten elméjében lévő ideákkal egyenlő, Leibniz szerint meg elmék egyfajta társulása.
Amit közvetlenül érzékelünk, az csak jelenség, amit vmilyen mögötte rejlő valóság jelének hiszünk.
A fil, ha másra nem is, arra képes, h kérdéseket tegyen fel amik érdekesebbé teszik a világot, és megmutatják, h a legközönségesebb dolgok mögött csodálatos és különleges dolgok rejlenek.
2. Az anyag létezése
Descartes (1596-1650) a modern fil megalapozója dolgozta ki a rendszeres kételkedés módszerét. Kiindulópontja: nem hisz semmiben, aminek igazságát nem látja be kellő határozottsággal. Az egyedüli létezés, amelyben biztos lehet, a saját létezése. Ha kételkedik, léteznie kell, ha tapasztalatai vannak, szintúgy. – > Cogito, ergo sum.
A független külvilágba vetett hitünk ösztönszerű hit. Minden tudásnak az ösztönszerű meggyőződések alapzatán kell felépülnie. A fil. Feladata megmutatni ösztönszerű meggyőződéseink hierarchiáját.
Egy ösztönszerű meggyőződésünk elvetésére soha nem lehet más okunk, mint ellentmondása más ösztönszerű meggyőződésekkel.
3. Az anyag természete
„A fény a hullámmozgás egyik formája” kijelentés nem teljesen helytálló, mert a fény olyan dolog, amit minden látó ismer, de nem tudná úgy leírni, h átadja egy vak embernek. A hullámmozgás ismeretét viszont simán át tudjuk adni nekik. Szóval a fény bizonyos hullámoknak a látó személy szemeire, idegeire és agyára gyakorolt hatása idéz elő. Tehát nem része a tőlünk és érzékeinktől független világnak.
Egy kör alakú érmét mindig kör alakúnak ÍTÉLÜNK, akkor is, amikor ellipszis alakúnak LÁTJUK.
Az idealisták szerint annak, ami valóságos, vagy amiről tudhatunk vmit, annak szükségképpen mentális természetűnek kell lennie.
4. Az idealizmus
Berkeley püspök: érzéki adatainknak nem lehet tőlünk független létezése, hanem legalább részben elménkben kell lenniük. Érzéki adatainkon kívül nincs semmi, aminek létezéséről észleléseink biztosíthatnának minket. Ismertnek lenni annyi, mint vmelyik elmében lenni, vagyis mentális természetűnek lenni. – Berkeley következtetése: csak az ismerhető meg, ami vmelyik elmében van. Idea szerinte: amit közvetlenül ismerünk meg. Elismeri, hogy a fa, amit látunk akkor is létezik, amikor becsukjuk a szemünket, attól még, h nem látjuk éppen, ez azért van, mert Isten továbbra is észleli. Tehát a valóságos fa, mint fizikai tárgy, Isten elméjében lévő ideákból áll. Minden észlelésünk részleges részesedés Isten észlelésében, emiatt látják az emberek mindannyian több-kevésbé ugyanazt.
Ez az érvelés Russel szerint hibák egész sorozatát tartalmazza. 1. a fára nem, max a fa gondolatára mondhatta volna, h az elménkben van. Tehát az ideákat ezesetben a mentális megragadás aktusaként kell értelmezni. Berkeley hibája, h átvitte „az ideák az elménkben vannak” kijelentést az idea másik értelmére, vagyis a mentális aktusok által megragadott dolgokra. Az elme legjellemzőbb tulajdonsága, h képes ismeretségbe kerülni olyan dolgokkal, amelyek mások, mint ő maga.
Egy hasonlóan hibás gondolatmenet: amit nem ismerünk meg, arról nem tudhatjuk meg, h létezik. Itt a know ige 2 különböző értelemben szerepel. Az első értelemben a tévedés ellentéte. A másik használatban a dolgok ismeretére vonatkozik-> ismeretség/acquaintance.
5. Tudás ismeretség révén és tudás leírás révén
2 féle tudás van: a dolgok ismerete és az igazságok, igaz kijelentések ismerete. Ez a fejezet a dolgokra vonatkozó ismerettel fog foglalkozni.
Ismeretségben vagyunk mindazzal, aminek közvetlenül (értsd: következtetési folyamat v igazságok tudása nélkül) tudatában vagyunk.
Minden megismerésünk ismeretségen alapul. Ismeretség típusai, aszerint, h min alapul: 1. érzéki adatok 2. emlékezés 3. introspekció.
Introspekció: nemcsak a dolgoknak vagyunk tudatában, hanem annak is, h éppen tudatában vagyunk vminek. Pl. a „látom a napot” is olyan tárgy, amellyel ismeretségben vagyunk.
Öntudat: a tudatunk tartalmaival való ismeretség. Valószínűnek tűnik, h előfordul önmagunkkal való ismeretség, de nem bizonyos.
Általános fogalmakkal (univerzálékkal) is ismeretségben vagyunk. Minden teljes mondatnak tartalmaznia kell legalább 1 olyan szót, amley univerzálét képvisel.
Fogalom: olyan univerzálé, amelynek tudatában vagyunk.
A fizikai tárgyakkal és más emberek tudatával nem vagyunk ismeretségben. Az ilyen dolgokkal kapcsolatban „leírás által szerzett tudásunk” van.
Meghatározott leírás: tudjuk, h van 1 és csakis 1 tárgy, amelynek egy bizonyos tulajdonsága van.
Ahhoz, h a leírt dolgoról való tudásunk több legyen, mint ami a leírásból logikailag következik, magában kell foglalnia olyan partikuláris dologra vonatkozó utalást, amellyel ismeretségben vagyunk.
Minden kijelentésnek, amelyet megérthetünk, olyan alkotóelemekből kell összetevődnie, amelyekkel ismeretségben vagyunk.
A leírás révén szerzett tudás legfőbb jelentősége, h képessé tesz minket privát tapasztalataink átlépésére.
6. Az indukcióról
Meg vagyunk róla győződve, h a Nap holnap fel fog kelni. Ez a hit múltbeli tapasztalatok eredője v ésszerűen igazolható meggyőződés?
Vmilyen egyöntetű egymásutániság v együttlétezés gyakori ismétlődése azt okozta, h a következő alkalomra ugyanezt az egymásutánt vagy együttlétezést vártuk. (pl. pavlovi reflex).
Az indukció elve:
Ha egy bizonyos A fajtájú dolog gyakran együtt járt egy bizonyos B fajtájú dologgal, és sohasem fordult elő egy B fajta dologtól külön, akkor minél nagyobb az együttjárós esetek száma, annál valószínűbb, h együtt fognak járni egy új esetben is, amelyben egyikük jelen van.
ugyanazon körülmények között elegendő számú együtt-előfordulás az újabb együtt-előfordulás valószínűségét majdnem bizonyossággá teszi, és korlátlanul közelíti a bizonyossághoz.
Minden olyan érvelés, amely a tapasztalat alapján a jövőre v a múlt és a jelen nem ismert részeire következtet, feltételezi az indukció elvét.
8. Hogyan lehetséges a priori ismeret
Kant előtt ált úgy gondolták, h minden a priori ismeret analitikus. Hume is elfogadta ezt, de felfedezte, h az ok és okozat esetében a kapcsolat szintetikus. Előtte a racionalisták úgy tartották, h az okozat logikailag levezethető az okból, Hume szerint nem, és ma ez az elfogadott.
A racionalista hagyományon felnőtt Kantot nagyon zavarta Hume szkepticizmusa. Rájött, h az aritmetikai és geometriai kijelentések szintetikusak. És a priorik.
Kant filozófiájának kiindulópontja: Hogyan lehetséges tiszta matematika? Az empiristák szerint matematikai tudásunk az egyes esetekből indukcióval származik. De az indukció érvényessége nem bizonyítható indukció által. A probléma az, h minden ilyen ismeret általános, míg minden tapasztalat egyedi.
Kant: minden tapasztalatban 2 elemet kell megkülönböztetnünk: az egyik a tárgynak, a másik saját természetünknek tulajdonítható. Az érzékiségben adott nyersanyag a tárgytól ered, a mi hozzájárulásunk a térben és időben elhelyezés, és az érzéki adatok közti mindenféle reláció megállapítása (pl. okság). Mert a térre, időre, okságra és összehasonlításra nézve a priori tudással bírunk, de az érzékiségben adott nyersanyagra nézve nem.
A kanti „magában való” dolog az, ami Russelnél a fizikai tárgy, vagyis az érzetek oka. Ez Kant szerint lényegében megismerhetetlen, a tapasztalatban adott tárgy, a jelenség, viszont megismerhető. Ez elvileg az empirizmus és a racionalizmus összeegyeztetése. Russel szerint Kant túlságosan leszűkítette az a priori kijelentések hatókörét és még a bizonyosságukat sem támasztja alá eléggé.
Russel: a priori tudásunk olyan entitásokra vonatkozik, amelyek a szó szoros értelmében sem a mentális, sem a fizikai világban nem léteznek. Relációkat és minőségeket fekeznek ki. Pl. én a szobámban vagyok. Én létezem, a szobám létezik, de a „-ban” nem létezik ugyanabban az értelemben.