Emanuel Le Roy Ladurie: Montaillou

Emanuel Le Roy Ladurie: Montaillou
Fournier püspök, a későbbi XII. Benedek pápa, inkvizíciós jegyzőkönyve alapján (ami az albigens eretnekek felderítését solgálta) egy Pireneusok-beli falucska 14. sz. eleji mentalitásáról szól a könyv. A Clergue klán nagy befolyása miatt gyakorolhatta és terjeszthette az eretnekséget, pláne, h a plébános is közülük volt, aki kettősügynökösködött az inkvizíciónak. De aztán mégis lebuktak.
9. fejezet A Clergue-ek szerelmi élete
A városokban virágzó nemi erőszak és prostitúció nem nagyon van M-ban (de nemi erőszakra és kurtizánságra látunk majd példát).
A Clergue-domushoz több fattyú is tartozik. Bernard Clergue-nek is van egy, de később romantikusan szereti feleségét, az érzelem átháramlik a nő domus-ára és családjára is.
Pierre Clergue, a plébános szoknyavadász. „A papi cölibátus szabályai 1300 méteres magasságban már nincsenek érvényben.”
A plébános a földesúri szerepben odáig is elmehet, h magának vindikálja a ius primae noctis-t. Fournier feljegyzései alapján 12 hivatalos szeretőjéről tudunk. Siker okai: 1. hatalom és gazdagság (ez vice versa is működik, a viszonyok növelik a klán hatalmát, hiszen besúgónak használja a nőket, h jelentgessék fel a Clergue-ek ellenségeit a carcassone-i inkvizíciónál). 2. Ifjúsága alkonyán Pierre Clergue szokása: az inkvizícióval fenyegeti meg a lányokat… 3. A korszakban a paraszt és a nemes világi férfiak iszonyatosan durván bántak a nőkkel, a papokban viszont ha megvolt a gyengédség és az odafigyelés. Pierre-nek is ez volt az egyetlen jó tulajdonsága: nem alkalmazott nemi erőszakot (mondjuk a megfenyegetés sem jobb szerintem) és odafigyelt, h a nőknek is jó legyen a szex. Egyébként undorítóan viselkedett katar létére az inkvizíciónál katarként adta fel személyes ellenségeit. Megvolt benne „az agrárvilág vérfertőzés iránti nosztalgiája” is, szerinte sokkal egyszerűbb lenne megtartani a család vagyonát, ha nem kéne egy halom pénzt kiadni a lánnyal hozományként, hanem vmelyik fivér venné feleségül. Nem forgácsolódna szét az ostal vagyona. Nála kiegészíti egymást a domus érdekeinek képviselése a Don Juan-i életmóddal.
Pierre szeretői és szerelme
1313-14ben egyszerre két nővér. Gaillarde Benet azért megy bele, mert védtelen, családját már kikészítette az inkvizíció, nincs nagyon választása, ha a pap zaklatja. Pierre okoskodása: „a bűn ugyanaz, akár van férje, akár nincs. Ez azt jelenti, h nincs is bűn.”
A faluban a tv-t a pap-szerető és domusának tagjai diktálják, ezért a férjek tűrik a nyilvános megaláztatást.
Béatrice de Planissoles volt az igazi szerelme. Kisnemesi hölgy, még első házassága alatt Pathau Clergue (egy fattyú Pierre klánjából) megerőszakolta, 1 évvel később, amikor Béatrice megözvegyült, a szeretője lett Pathau-nak. Első férje a montaillou-i várnagy volt.
A hitvesi szerelem (legalábbis a feleség férj iránti érzelmeit nézve) az okszitán költők szerint ízléstelen. Aquitániai Vilmos elve: a nők kancák, amit „megülünk és éreztetjük vele a lóvakarót”.
Pierre és Béatrice viszonya végeláthatatlan sekrestyeszerelem: a gyóntatószékben kezdődik és a templomban végződik (ott is szoktak szeretkezni”. Intellektuális kapcs is van köztük: B. visszariadt P katarságától, hozzáment egy derék síkvidéki katolikus nemeshez. Második özvegységében, már a változó kor után, beleszeretett és viszonyt kezdeményezett egy fiatal vikárius pappal. Fournier ténykedése nyomán rábizonyítódik az eretnekség és az Inkvizíció sárga kettős kereszt viselésére ítéli.
10. fejezet Futó viszonyok
A foix-i lakosság körében a 14. sz. elején relatív szabadosság a 17-18. sz fordulójához képest, amikor az ellenreformáció szigorú erkölcsei már behatoltak a falvak mélyére is. 1310 és 1320 között M-ban 5-6 tvtelen párról tudunk, ez 10%ot jelent. És a pap járt elől ugyebár.
A házasság nehéz ügy: érzelmet fontosnak tartják hozzá, de a hozományt és a lelkiismereti egyetértést is. Ezért könnyebben jönnek az ágyassági viszonyok. A házasok viszont szinte teljesen hűségesek egészen a következő özvegységig, azután nem zavartatják magukat, ahogy a hajadonok sem, ugyanis jó fogamzásgátlási módszereik is vannak. A fiatalkorban kilengő hölgyek is simán találtak jó férjet. Az albigensek támadták a házasság intézményét, de amúgy csak a ’jóembereket’ kötelezták szexuális önmegtartóztatásra, a földi halandókkal szemben engedékenyek voltak. Az ágyasi viszonyok már virágoztak az eretnekség előtt is, nem annak a következményei. A papok ágyastartása mindig is megengedett volt a Pireneusokban. Az ágyasság jól illeszkedett a földművelő életbe is, a szolgáló barátnő is volt, és ha házassággal kecsegtették, még keményebben dolgozott, de ált. átverték. A férfiak szívesen dolgoztak szerelmük földjén, archaikus elképzelés: a pároknak a földje is közösnek számít.
Pierre Clergue szerint a férjjel való szerelmeskedés a legrosszabb eset, mert akkor a nők nincsenek a bűn tudatában (katar elmélet). A paraszti ágyastartás a 19. szban másodvirágzását éli M-ban. Pierre vajákosis, ahogy a reformáció előtt minden pap, ért a fogamzásgátláshoz is, Béatrice vmi fura nyakba aksztandó füveket tartalmazó tasakról számol be, ami amulettnek tűnik, de mivel működött is, lehet, h pesszáriumszerűség, mert fotos volt az elhelyezése.
Egy csomó fattyú volt M-ban, mert a későbbiekkel ellentétben ekkoriban nem exportálták a vársokba és nem alkalmazták a Le Roy Ladurie szerint a gyermekgyilkosság késleltetett formájának minősülő dajkaságba adást sem. A fattyúk simán be tudtak házasodni a falu családjaiba. A Lizier család pl. a Clergue fattyak gyűjtőhelye lett=)
Aki szűz ellen követett el bűnt, annak utána együtt kellett élnie vele egyideig, v férjet találni neki, vagy is-is.