René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról I-II.

René Descartes: Elmélkedések az első filozófiáról, amelyekben bizonyítást nyer Isten létezése s a lélek testtől való különbsége

Első elmélkedés: Azokról a dolgokról, amelyek kétségbevonhatók
Azoktól a nézetektől, amelyek nem teljesen bizonyosak, éppúgy meg kell vonni a helyeslést, mint azoktól, amik biztosan hamisak. A józan ész is azt követeli, h ne bízzunk meg senkiben, aki egyszer már hazudott.
Mindenki érzéki ember, mielőtt elkezdene filozofálni. Axióma: senki nem vonhatja őket kétségbe, aki kellőképpen megfigyelte őket.
Az álmos példa: nem tudjuk biztosan megkülönböztetni az ébrenléttől. Olyanok, mint a festett képek, amik valóságos dolgok hasonlóságára jönnek létre. Bármilyen mesés dolgokat festhetnek, de mindenképp valóságos elemekből állítják össze azokat (lásd: színek).
Az olyan tudomány, ami az összetett dolgok szemléletétől függenek, kétségesek. De ami a legegyszerűbb és legáltalánosabb dolgokkal foglalkozik (pl. aritmetika, geometria), és nem törődik azzal, h ezek a dolgok léteznek-e, az tud bizonyosat mondani.
Isten biztos nem akar megtéveszteni minket, mert ő a legfőbb jó. De lehet, h az ő helyén egy gonosz szellem tevékenykedik. Burman lábjegyzete ehhez: „A szerző itt ellentmondó dolgokat állít, mivel a gonoszság és a legnagyobb hatóképesség nem fér össze egymással”.

Második elmélkedés: Az emberi elme természetéről, arról, hogy jobban ismerjük, mint a testet
Föltesszük, h minden, amit látunk, hamis. De Én vagyok, ha egyszer engem téveszt meg a szellem! Az „én vagyok” kijelentés mindig szükségszerűen igaz. Egyedül a gondolkodás az, amit nem lehet elszakítani tőlem-> „Gondolkodom, tehát vagyok.” „Mi vagyok tehát én? Gondolkodó dolog.”-> gondolkodó, kételkedő, megértő, állító, tagadó, elképzelő, akaró, nem-akaró. Nme akarom, h megtévesszenek.
A viasz példája (ha már a hőmérséklete, a formája és a színe sem olyan, mint volt, mitől ugyanaz a viasz): nem képzeletemmel fogom fel, hanem elmémmel.
„csaknem tévútra vezet a megszokott beszédmód” az ablak alatt sétáló emberek példája: ha csak a kalapjuk és a köpenyük látszik felülről, akkor honnan gondoljuk, h emberek, amikor automaták is lehetnek? Az elmémben lévő ítélőképesség alapján ragadom meg őket.
Mindent az elmémmel észlelek igazán, nem a testi érzékeimmel.