Sok zsidó legendában visszatérő mondás: a Templom lerombolásának napján született a Messiás. A történelmi katasztrófa és a megváltás elválaszthatatlan egymástól. Amikor a Templom romba dőlt, egy másik síkon megnyílt a Megváltás lehetősége. A Megváltás célja mindig a lerombolt központ helyreállítása volt.
Dosztojevszkij (aki nem volt oda a zsidóktól): nme tud elképzelni olyan zsidót, akinek nincs Istene.
A cionizmus tisztességes és nyílt viszonyokkal akarta felváltani diaszpóra-beli zsidó életben kialakult fikciókat (mint pl. csak a vallás választja el őket polgártársaiktól).
A cionizmus győzelme 3 tényezőnek köszönhető:
1. az ifjúság mozgalma volt
3. készen állt arra, h a zsidók sorsával minden szempontból azonosuljon
Senki sem tudja megmondani, h a holokauszt katasztrófája nélkül is eljutottak volna-e Izrael megalapításáig.
? A cionizmus lázadás volt a zsidó nép galut (diaszpóra) –beli élete ellen, vagy egyensesen következett mindabból, ami formálta a zsidóságot a diaszpóra alatt?
Ahad ha-Amra: a zsidó nép újjászületését valló, inkább konzervatív cionista irányzat szószólója.
Micha Joszef Berdiczewski és Josef Chaim Brenner: a zsidóknak szakítaniuk kell múltjukkal. Nagy befolyást gyakoroltak a szocialista haluc-mozgalomra.
A közös élmény (a shoah) alkotja Izrael és a diaszpóra között a legerősebb érzelmi köteléket. A trauma Izraelben a következő jelszóvá vált:: soha többé! „Azt akartuk, hogy saját létfontosságú döntéseinkért, amelyek elől nem térhetünk ki, mi magunk viseljük a felelősséget.”
Az erőszak kérdése megkerülhetetlen lett Izrael számára, nem csak azért, mert meg kellett védenie magát az araboktól. Új aspektusban a diaszpórában is jelent meg az erőszak helyeslése olyan esetekben, amikor a zsidók egzisztenciájáról van szó! Szemben a galut-beli hagyományos jámbor vallásos ember eszményével. Így pont egy olyan téren jött létre egyetértés Izrael és a diaszpóra között, ami messze esik a zsidóság hagyományos életszférájától!
A talmid hakam (írástudó) 2000 éven át volt a zsidó nevelés célja. És ezzel vetekedve jelent meg az I. VH végén az úttörő, a haluc eszményképe.
A talmid hakam eszménye megvalósítható volt a diaszpórában nagyon is, de érdekes módon Izraelben - ahol pont a haluc találta meg a helyét – is sikerült újjáéleszteni az írástudót is. A jesivák fontos összekötő elemek Izrael és a diaszpóra között, de sokban megjelenik a bezárkózás, az elfordulás az izraeli élettől, ami ellentétben áll korábbi funkciójukkal. A jesiva mindig is nyitott volt a zsidó élet és a zsidó közösség felé.
Az alijázó tömegek integrálásával olyan feladatok merültek fel, amiket nem lehetett a halucok arisztokratikus és puritán normáival kezelni.
1950 után elidegenedés Izrael és a diaszpóra között. A galut-beliek számára az izraeliek nem voltak eléggé zsidók, mert nem feleltek meg a régóta kialakult zsidó eszményének. Izrael meg csalódott, h nem érkeznek mindenhonnan tömegestül a zsidók. A hatanpos háború (1967) tapasztalatai segítették tisztázódni ezt a viszonyt. Mindkét helyen vannak centripetális és centrifugális erők. Izraelben a centrifugális erők a diaszpórával való kapcs leépítésére irányulnak. Szószólóik azt ajánlották, h illeszkedjen be az orsz egy „sémi térségbe”, magasztalták Baál és Astarte kultuszát, h legyőzzék a monoteizmus „életellenes” jelszavait.
G S: „mi elsősorban zsidók vagyunkm és a zsidóságunk manifesztációjaként izraeliek”. Izrael Állam felépítésének a zsidó népet kell szolgálnia.
Az izraeliek és a többi zsidó nem mondhat le egymásról, különben elhalnak. A nevelés a legfontosabb feladat, aminek szintézist kell teremtenie a hagyomány és az új értékek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése