A középkor vége felé a kabala egyre inkább próbál beavatkozni a Tórába, meg akarja sürgetni a Messiás eljövetelét-> mágiába hajlik át. A „vég erőszakolása” egyébként iszonyatos nagy bűn, ezeket a bűnösöket a ’vég zsarnokainak’ hívják-> álmessiási mozgalmak is felbukkantak.
Minek Istennek név, ha ő az egyetlen? Normális funkciója nincs ennek! Teológiai indoklás: a mi kedvünkért van tulajdonneve, mert ezzel nyilatkoztatta ki számunkra a Tórát, ha a Tórát az ő nevének fogjuk fel.
Midrás: exegetikai módszer, rabbinikus bibliamagyarázatok, a Bibliából hiányzó történetrészeket v körülményeket találnak ki, részletesen kidolgoznak lehetőségeket, alternatív történeteket. Történetekben gondolkodik. ~Kierkegaard: Félelem és reszketés.
A bibliai gondolkodás történetekben gondolkodik, ennek folytatása a midrás.
Pl. egy midrásban Ábrahám szemrehányást tesz Istennek, h ha úgyis látta a lelkét és tudta, h hisz benne és hajlandó lesz feláldozni Iszákot, akkor minek csinálta meg vele az egészet. Erre Isten: persze, ő biztos volt benne, de a sok nemzedékkel későbbi emberek majd ebből a történetből fogják megérteni, h mi a hit. Egy másik (18. sz-i!) midrásban Ábrahám és Izsák ballagnak magában a szövegben és közben beszélnek róla. Izsák kiakad a Tóra ellentmondásosságán, erre Ábrahám „ez gyakran előfordul itt velünk, a Tórában”. Itt a szereplők tudatosítják, h egy könyv cselekményének szereplői. Ez kísérlet a szöveg és az azon kívüli valóság közti fal lerombolására.
Isten a Tórába nézve teremtett egy midrás szerint. -> a Tóra egyszerre a teremtés lecsapódása és technikája, „használati utasítása”. Ezzel játszik a kabala is.
Egyes talmudisták szerint a Tóra 2000 évvel régebbi a világnál-> preegzisztens. Ebben az esetben a Tóra nem teremtmény, teremtetlen, de nem abban az értelemben, mint maga Isten. A Tóra áradt ki Istenből az emanáció által, az univerzum viszont ezen kívüli és teremtett.
A világ teremtve van de nincs MEGteremtve, nem önállóan létezik, függvénye Istennek. Istennek kell fenntartania a létezését a teremtés után is. A main stream iszlám teológia szerint minden egyes pillanatban újra és újra kell teremtenie Istennek a világegyetemet, csak látszólag kontinuus létező. Az iszlám gondviselés fogalma csak a létet tartja fenn, tök más mint a zsidó-keresztény gondviselés.
Vitakérdés a micvák funkciója. Maimonidész filozófiailag közelítette meg: minek nyilatkoztattak ki olyan parancsolatokat, amiket az ember ép esze alapján magától is megtenne? „és amikor szükségedet végzed, menj ki a táborból… mert közötted jár az Úr és meg ne undorodjon” ez M. példája. A kabalát nem ez érdekli, hanem a szimbólumok, pl. a szükségvégzéshez vivendő lapát mit szimbolizál. A szimbolikus dimenziókban (minden parancsolatnak van a kabala szerint) tudhatunk meg mindig Istenről még vmit. A kereszténység számára a parancsolatok allegóriák, minden ilyen hétköznapi életre vonatkozó tv-t ált erk tv-nyé fogalmaztak át. Szimbólum versus allegória: zsidó-keresztény konfl. De a zsidó vall tradíción belül is jelentkezik a probl, h vajon nem erk parancsolatok-e a vall parancsolatok pl. a kóser tisztasági szabályok is? És ha egy zsidó elkezdi nem szó szerint venni a húsos és tejes szétválasztását, akkor már kicsúszott a main stream-ből.
A hétköznapi életben is hatnak a szimbólumok, pl. a sírgyalázást bűnnek tartjuk, miközben tudjuk, h nem ott van a halott lelke, meg megkoszorúzzuk a követ…
Kabbalista imatechnikák: nem csak meghallgatás a cél, hanem a befolyásolás is. Megpróbálja rákényszeríteni a Messiást az eljövetelre. Elmosódó határ a bűn és a normális vall élet között, hiszen minden vall cselekedet sietteti a Messiást tulajdonképpen. Na a kabalista ima közben egyre mélyebbre ereszkedik a szövegbe, alászáll, meditációhoz hasonlít. Nem felszállnak Istenhez, hanem alászállnak hozzá, Isten mélységeibe szállnak alá. Létrafokok msh-k. Veszélyes dolog, a gyakorlatlanok egyedül imádkozva ott is ragadhatnak vmelyik lépcsőfokon, és többé nem térnek vissza a józan eszükhöz.
Lessing: Az emberi nem nevelése: egyetemes vallástörténeti mű.
18. sz. haszidizmus. Haszid legenda: Baal Shem Tov egy tanítványáról szól. Egyszer csak megállt az imaház kapuja előtt, mondván, h nem bír bemenni, mert ott már annyi ima halmozódott fel, h nem lehet tőlük bemenni. Célba nem ért imák, hiszen különben már felszálltak volna, és beférnének újabb imák is. De végül az ő imája hátára veszi az összes bennrekedt imát és felrepíti Istenhez.
A kabalistáknak az egész liturgiához alternatív viszonyuk van. Kabalisták által írt imák is bekerültek a zsinagógai liturgiába.
130. zsoltár: „de profundis…” héberül egyszerre fejezi ki a mélységből kiáltást és a szólítást. A kabalisták szerint Isten van a mélységben, azért onnan hívjuk.
1492 előtt marranók kora az Ibériai fsz-en, elég sokan maradtak ott álkatolikusként, akik már jól beépültek a kasztíliai társadalomba és vlt mit veszíteniük, ha elmentek volna (ilyen volt Spinoza családja is). A kiűzés véget vetett a marranók korának is nagyjából. Vége az aranykornak-> a kiűzést apokaliptikusan fogták fel. A spanyolországi zsidóság kultúrája volt a legmagasabb színvonalú. Párhuzam: a nácizmus előtt a németországi zsidóság volt szellemileg a vezető a judaizmuson belül. Gershom Scholem szerint 1492ben derül ki, h a kabala az egyetlen zsidó irányzat, ami képes kezelni az új kérdéseket. Kabalisztikus magyarázat a kiűzésre, míg a filozófia semmit nem bírt mondani. A 16. sz. 2. felétől Safed (héber neve Cfat) a kabala központja, Galileában. A spanyol kabalisták főleg közel-keletre menekültek, ekkor még szefárdok voltak.
A 16. sz-ig a szefárdok a vezetők, akkor megfordul és egyre inkább az askenáziaké vezető szerep.
Új kabala=safedi kabala=lurijánus kabala. Lurija kabalista szinte semmit nem írt, de rengeteg minden forgott a neve alatt. A németnek, az oroszlánnak is nevezik. Alapkérdése: ha Isten a semmiből teremtette a világot, honnan volt semmi, ha egyszer Isten volt 1 és minden, akkor hogyhogy volt semmi? Lurija szerint a teremtés első mozdulata nem kifelé, hanem befelé irányult, az emanáció ellentéte történt, Isten kihúzódott önmagából önmagába. Összehúzódás, ettől kezdve 1 maradt, de lemondott, arról, h minden legyen. Egy ponton megszüntette önmagát, létrehozott egy pontot, ahol Ő nincs, ott jött létre a semmi és abból a teremtés. Szívlüktetés szerűen van elképzelve ez az egész mozgás. Lurija szerint a teremtés félresikerült, ezért van szükség a megváltásra. ~keresztény patrisztikában is kérdés, h ha Ádám nem vétkezett volna, Krisztus akkor is eljönne? De a keresztény hagy ezt absz maga alá temette.
1666 Sabataj Cví, a legnagyobb álmessiás mozgalom a judaizmus történetében. Most először egy kabalista indította el. A lurijánus kabala volt az ideológiai alapja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése