Peter Burke: A populáris kultúra a történettudomány és az etnológia határmezsgyéjén

1. A fogalomalkotás problémái
A populáris kultúra részben fedi a nép kult fogalmát, de sem tartalmi, sem társadalmi körülhatárolásuk nem azonos.
Kultúra: közös jelentések, attitűdök és értékek, valamint az őket kifejező és megtestesítő szimbolikus formák rendszere.
A populáris kult-ra vonatkozó információink forrásai főleg énekek, történetek, színjátékok, rituálék. Ezek a források nem nyújtanak többet a jéghegy csúcsánál.
A népi kult kifejezése a 18. századi Németországban született és a nem tanult kultúrát jelölte. A „kis hagyomány” ugyanez. Gyakran úgy fogták fel a népet, h az ŐK, akik nem MI vagyunk (a papoknak a világi, a nemeseknek a paraszt, az értelmiségnek a diplomátlanság etc.).Nem tehetjük fel, h a parasztok kulturálisan egységes csoportot alkott/nak.
A német néprajz (Volkskunde) 19. sz. végi klasszikus elgondolása a kultúrjavak leszállásának elmélete. Hasznosabb a kölcsönzés metaforája v a mostanában felkapott „elsajátítás”. Eric Hobsbawm szerint a hagyomány feltalálása zajlott le.
Az európai populáris kultúra történetében a közönséges emberek képesek voltak ellenállni a megreformálásukra tett felülről jött kísérleteknek. Az ellenállás csökkentése érdekében a misszionáriusok hozzáigazították mondandójukat a hallgatóságukhoz, úh kétséges lett, h ki térített meg kit.
Gramsci kulturális hegemónia fogalma. Muchembled szerint a 17. sz-i Franciaországban az uralkodó osztály akkulturálta az alávetetteket. Ez a modell Burke szerint hülyeség, mert egy monolitikus uralkodó osztály képét sugallja, holott erről szó sincs, pl. egyházi vezetők versus állami vezetők.
2. A korszakolás kérdései
Ez a tanulmány az 1350 és 1950 közötti korszakot vizsgálja. Modellt, azaz direkt leegyszerűsített képet nyújt.
Ény-Európa alapján találta ki a korszakhatárokat.
1. 1350-1500
Az európaiak nagy része (legalább névleg) katolikus volt és a plébánosok és híveik között még kicsi volt a kulturális távolság, nem voltak papi szemináriumok. A népi kultúra mindenkié volt, a papi értelmiségé is, csak nekik pluszba volt még egy másodlagos műveltségi kultúrájuk is. Gurevics ezt a kultúrát dialektikus rendszernek tekinti, mert nagyon nagy szerepe volt a tanultak és a nép közötti számtalan érintkezésnek.
A korszak fekete halál utáni traumájával kezdődik.
A városokban bensőségesebb vallásosság, könnyebben tűnnek fel eretnekmozgalmak is.
2. 1500-1650
Reformáció-> a katolikusok tanultak az ellenfél módszereiből-> papképzés szemináriumokban. A 17. századra egyformán elterjedtek a katekizmusok és a vasárnapi iskolák. A műveltek körében terjedtek gyorsabban az új vallási eszmék.
3. 1650-1800
A változásokat piaci erők váltották ki.
Nyomtatás elterjed-> sajtó, ponyva. A ponyva a pop kult üzletiesedésébe illeszkedett. Az elit visszahúzódása a pop kult-ból, ami eddig mindenkié volt. Mert a pop kult a ponyvának köszönhetően egyre többet kölcsönzött a tanult kult-tól, és az elit meg akarta tartani a kulturális távolságot.
4. 1800-1900
Ipari kapitalizmus. K-Európában a mezgazd-i keresk virágzása-> parasztság aranykora.
A kommunikáció tökéletesedése aláásta a népi kult helyi alapjait. Az állam is hozzájárult a pop kult átformálásához az általános iskolakötelezettséggel.
5. 1900-1950
Második ipari forradalom. Az új eszközöket (media) politikai célokra használják.
Megsokasodtak a szubkultúrák: mindannyian tagjai vagyunk vmilyen kulturális kisebbségnek, talán többnek is.
Megfordult az elit kivonulása a pop kult-ból, talán a TV miatt is.