Gazdaságtörténet 11. (máj. 5.)

Juhász Tomi

Érvelés, ami egy igazságról győz meg. A történet, amely az életszerűségről győz meg. Ez Blumme két fő tézise.
Az egyik oldalon van a matek, és a fizika, és a másik oldalon a történelem.
A fizikában le tudjuk ellenőrizni azt amit mond, a törinél nem.
Eiser azt mondja, hogy az irodalom indeterminációra épül, ami azt jelenti, hogy az olvasót komunikációra hívja.
Kiegészítjük az Annalesek adatait, krónikává alakítjuk, és azt alakítjuk törivé. Ez a narratív töri írás.
Burke: a felvilágosodáskor esemény törinél tovább mutató dolgokról beszélnek. Aztán a Ranke aki esemény törit ír, és aztán ismémét változás, az Annales iskola.
Az annales azt mondja, hogy a történész struktúrákban gondolkozik.
Burke azt mondja, hogy az elbeszélés túl nagyra nyitja a törit.
És akkor bármi lehetne elbeszélés.
Külön kell választani a leírást, és az elbeszélést.
A hetvenes években a narratíva újjászületése:
Ez egy kultúr történeti gondolkodás mód, az Annales iskola 3 generációja csinálja ezt.
Dübííííí [Duby - a szerk. =)]ír egy 13 századi csatáról, ami igazából nem a csatáról, hanem arról ír, hogy akkoriban mit jelentett a háború , és mit jelent a csata.
Más meg a Provanszi karneválról hasonló módon.
A quantifikáció Braudel formája sikertelen, ráadásul a történészek a nagyközönségnek írtak, ezért változtattak.
Ezt Lorence Stones ír egy cikket.
1979-ben.
Burke szerint az a kérdés, hogy struktúrában vagy történet mesélésben kell gondolkozni?
Írt valaki egy könyvet a D. napról. És ott a katonák nem a tábornokok szemszögéből ír. Burke azt mondja, hogy ezzel az a baj, hogy szét töredezik, és ezért kéne inkább a tábornokok szompontjából írni.
A francia forradalomról szóló köynvben egy olyan gondolat jelenik meg, hogy nem egy struktúra alapján rörténtek az események, hanem az emberek egyéni cselekedetei miatt történik az ami történik.
És ez fontos fáltozás.
Véta bontakozik ki, hogy különálló események vannak, vagy minden folyamatban kell elképzelni.
Másik vita, hogy az új regény írás ezközeit használhatjuk-e.
A tudatfolyam leírása lehetséges-e a törinél.
Valaki azt írja, hogy igen, mert ő levelek segítségével rekonstruálja ezt.
A történész ne legyen pártatlan, hanem látsszon, hogy a történész mit gondol.
Az alternatív befejezések is fontosak, PL az I VGH-t lezárhatjuk 1918-nál de 33-nál és 39-nél.
Seieben such azt mondja, hogy ki kell dolgozni a saját fikciós módszereit.
Mikrotörténeti írás az egyik lehetőség Burke szerint. Ez Scott történelmi regénye.
Jonathan Spenc módon lehetne még írni.
Ez Cipolla szerű módszerrel elmesélni.
Négy történetet ír, és a négy személy közt ugrál állandóan.
3.Norman Davis módszere, a jelen állapotokat veszi kiindulónak, és az okok miatt egyre visszább megy.
A 4. Marshall Kukk kapitány halálának Esszéje. Az események nem csak egymást, hanem a struktúrát is alakítják.
Ehhez egy Példa valakitől: a tegnap története hatással van a mára, és az formálja a holnapot.
Platterek évszázada, és a csikó évei Című irodalmi mű összehasonlítása.
Mind a kettő egy-egy orvosról szól.
Mind a kettő francia töriről szól.
Az elsőnél egy fajta történelmi regény szerű mikro történet.
A két regény ugyan arról az emberről szól valójában, csak más néven.
A történetek mindenhol stimmelnek, azt leszámítva, hogy a nevek teljesen mások. De a történések maguk megtörténnek.
Néhány kivétel van, PL a valódinál 35 egyetemi gólyáról beszélnek, a vallás háborúk után 15-ről, a másiknál 13-ról.
A regényben a hőős némileg bátrabb volt, mint a valódi.
A regényben azt láthatjuk, hogy az egész olyan mintha elképzelt és csak némileg valódi világban játszodik.
A valódi történelmi monográfiában azonban kiderül, hogy valóban úgy történt a dolog ahogy a regényben leírták.
Kérdés: hogy a határ a regény, és a valóság között.
Ha azt mondjuk, hogy a töri a jelen magyarázata a múlttal, akkor ez nem mindig igaz.
Írt egy történész egy könyvet, ahol egy indiánokhoz asszimilálódott angolról, aki nem ment vissza a társaival, és van egy elkülönült oldal ahol arról ír, hogy vajon a lány mit gondolhatott.
Van más is aki írt ilyeneket.
Egy tábornokról, aki a Quebec-i csata elött szorong.
És hasonló ilyenek, amikor valakinek a gondolatait is leírják, amiről tudjuk hogy fikciók. De nem kizárt, hogy hiteles.
Van más aki állandóan azzal szórakozik, hogy úgy ír mintha fiktív dolgokról írna, és a végén kiderül, hogy forrásokból szedte, igaz tesz bele fikciót. Ez azért jó, mert bizonyítja, hogy a történész nem tudja a múltat rekonsturálni, mert az bizonytalan.
Ez Sáma nevá író csinálta.
De van, hogy van olyan forrás amelyn nem lehet hiteles.
De van olyan fikció ami meg lehet, hogy valódi lehetne.
Sámánál láthatjuk, hogy a történészek is áthágják az irogalom és a töri határát, nem csak az írók.
Kérdés akkor mért van nyugaton szükség történész intézményekre?
Vonjuk meg a határokat?
De ez nem megy, mert a történészeknek szüksége van logikai szakadásokat analógiákkal, párhuzamokkal megvilágítani, ezt Sáma tulajdonképp kigúnyolja, és kierősíti a fikcióival, mert ő nyiltan válalja azt amit ír, míg a történészek sokszor nem.
Victor Hugo egy francia polgárháborúról ír amelyben apja is részt vesz. Ő ezért is pozitívna állítja be a vérengző tömeget.
Sáma másik történeti művében azokat negatívnak.
Balzac más politikai beállítottságú mint Hugo, és ezért ő másképp beszél a Jakubinusok hatalom átvételéről.
Érdekes, hogy Hugo regénye forradalom párti, és romantikusabb, mégis realisztikusabb mint Balzacé.