Leopold Zunz hozta létre Németországban, 1825-ben.
Első képviselőire hatottak a romantikusok eszméi. De a német romantikusok elevenen akarták megragadni saját történelmük szervességét, nemzeti távlatból és a jövő szemszögéből. A zsidó tudomány létrehozóit ezekkel ellentétes törekvések mozgatták: a zsidóságot tisztán szellemi jelenséggé redukálták. Cenzúrázták a zsidó múltat.
A zsidóság tudományának szinte minden szereplője teológus volt, a 2 kivétel Leopold Zunz és Moritz Steinschneider is rabbinikus műveltséggel kezdték pályájukat, de a tudományban szigorúan nem-teológiai szemléletet alakítottak ki. Steinscnneider beállítottsága direkt teológia ellenes volt. Tanítványaik viszont rabbik voltak.
Korábban nem volt a zsidóságnak egyetlen tisztán tudományos intézménye sem, ami fölötte állt volna a vallási irányzatok érdekeinek (ortodox, liberális, konzervatív zsidóság), ezért lehetetlen volt az átfogó munka. Ami eleven organizmusként foglalkozott volna a zsidósággal.
Zunz 1825-ös programja a néprajzi kutatást tűzte ki célul, de ez alig talált követőre.
2 irányzat versengett a zsidósággal foglalkozó tudomány fejlődése alatt:
A) cél: a zsidóság, mint eleven organizmus megszüntetése, zsidótlanítás. Róluk szól Salman Rubaschow (Zalman Shazar) A zsidótlanítás úttörői c írása.
B) cél: a zsidóság dicsfénybe burkolása.
Moritz Steinschneider: „Csupán egyetlen feladat vár még ránk: méltó temetést rendezni a zsidóság maradványainak.”
A zsidó történelem „elvarázsolása”: a 19. szban ez a tudomány elvonatkoztatott az érzéki valóságtól. Így jött létre egy sajátos zsidó giccs, aminek semmi köze nem volt a valóságos zsidósághoz. Nem volt élő kapcsolat a tudomány és a hagyomány között.
Nagy szerepe volt ebben a tudományban az apologetika, mert a zsidók éppen az egyenjogúsításért küzdöttek. Először Zunz A zsidók istentiszteleti eladásairól c műve emelte tudomány rangjára a zsidósággal foglalkozó tudományt (1832) és apologetikus szándékkal született. Aztán egyoldalúan leragadt ennek a tudománynak az érdeklődése az apologetikában hasznosítható dolgok mellett, a hagyomány bele nem illő részeihez ellenségesen viszonyultak. A 18-19. századi zsidó alvilág, rablószervezetek kérdése tabutéma lett.
Tisztán racionális zsidóságot akartak látni-> semmibe vették a zsidó misztikát.
A cionizmus fordulatot hozott itt is, mert a zsidóságot organizmusnak, nem puszta eszmének tekintette. A Héber Egyetemen középpontba kerültek a zsidó tanulmányok, de ideológiai hangsúly nélkül. A 2 másik mozzanat is fontos-> „A katasztrófára gondolok, amelyet mindannyian átéltünk, valamint Izrael Állam megalapítására.” A zsidóságot ezután már nem lehet másképp tekinteni, csak egy társadalmi egység folyamatában. A katasztrófa miatt a „legnagyobb erőtartalék, a következő nemzedék, a lelkes ifjúság ígérete … ottmaradt Auschwitzban”.
Veszély: a zsidó történelem szemléletén eluralkodhatnak a cionista szempontok.
A zsidó lét szekularizált szemlélete pozitív esélyeket nyithat meg.
„A zsidóság eleven szellemének újjáélesztése mellett köteleztük el magunkat, és az antikváriusi-irodalomtörténészi szemlélet helyett a fenomenológiai, a dolgokat átvilágító, tárgyilagos szemléletet szeretnénk megvalósítani.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése