Gershom Scholem: A kabbala helye az európai szellemtörténetben II.
AZ interjút Muki Tsur és Abraham Sapira készítették, a Sdemotban jelent meg 1975ben.
A dőlt betűs részek Scholemtől származó idézetek.
A cionizmus mellett
A cionista alternatíva érzelmi indíttatású, az őszinteséget kereső morális döntést jelentett. Lázadás volt a hazugság ellen, amely az akkori zsidó élet volt, a középszerű polgárság életvitele ellen is.
Négyen voltak fiútestvérek, az egyik jobboldali német nacionalista (Deutscnationaler), a másiknak nem voltak politikai ideái, a harmadik kommunista (1927ben kizárták mint trockistát), maga G. S. meg cionista lett.
G S számára nem volt különbség zsidóság és cionizmus között.
Németo-ban az 1880as években kezdett kibontakozni az antiszemitizmus, amikor Berlin liberális város volt. A legtöbb szervezet, aminek voltak zsidó tagjai, diszkréten éreztette velük, hogy nem kívánatosak, ehhez pl. G S apja is alkalmazkodott. „Nem mondhatom, h gyermekként szenvedtem az antiszemitizmustól.”
A német cionisták általában műveletlenek voltak. G S nagybátyja nyomtatta a Nemzetközi Cionista Szervezet újságját, a Die Welt-et és a Német Cionista szervezet lapját, a Jüdische Rundschau-t. G S a Jung Juda cionista ifjúsági klubhoz csatlakozott 1912-ben, 1913ban Talmud Tórára kezdett járni Dr. A. J. Bleichrodéhoz, aki nagyon nagy pedagógus volt és idealista (sosem nősült meg, mert a szerelme hozzáment helyette egy gazdag fickóhoz).
G S az Agudat Jiszraelhez is csatlakozott, amit 1911ben alapítottak, és a
G S szerint a cionizmus: Yiddishkeit minden egyéb nélkül.
Aszociális anarchista volt: „meglehet ennek az igazi, titkos oka az volt, h nem szerettem a cigarettát.” =)
Először a cionista szervezetek romanticizmusa (pl. a Blau-Weiss kirándulásokat szervezett, olyanok jártak oda, akik semmit nem tudtak és nem is igyekeztek tanulni a zsidóságról) ellen (1917ben megírta egy újságcikkben, h előbb tanulni kéne a zsidóságról), aztán a mozgalom renddé szerveződésének módja ellen lázadt.
G S: a cionisták között is akadtak fasiszták!!! A Blau-Weiss-féle romanticizmustól sokak útja a Walter Moses-féle fasiszta szervezetig vezetett, 5 év alatt. A Hasomer Hacair átalakulása ellenkező előjelű volt. A galíciai Hasomer Hacair tagjainak nagy része szakított a cionizmussal és a kommunizmus felé fordult.
G S bírálta a cionista álruhába bújtatott, valójában német romanticizmust, amely nem kapcsolódott Erec Jiszraelhez. Írt egy nagy proklamációt a Walter Moses-féle Blau-Weiss ellen.
A háború ellen
Kommunista bátyjával együtt Németo. azon szűk kisebbségéhez tartozott, amely ellenezte a háborút. A háború elején néhány barátjával tiltakozó levelet írt a német cionista újságnak egy hazafias, háborús részvételre ösztökélő cikk ellen, amit Martin Buber egyik híve írt. G S-et a cikknek ez az állítása dühítette fel: „A háborúba pedig nem zsidó mivoltunk dacára mentünk el, hanem azért, mert cionisták voltunk. A szerkesztők a cenzúrától való félelem miatt csak ilyen németpárti cionistáknek mertek hangot adni, miközben G S szerint a németek és a zsidók érdekei nem estek egybe, max kötelességből vonulhat be egy cionista, de cionizmusból nem. „Felháborítónak tartottuk, h a cionista mozgalom helyesli a németek háborúját Nagy-Britannia ellen.” Hát igen…
1914ben, miután G S otthagyta az Agudat Jiszraelt, Buber hatása alá került, 1 év múlva szakított vele is, mert kiábrándította, h Buber is támogatta a VHt. „azt hittem, h a háború után Buber is el fog menni ERec Jiszraelbe – ahogy mindnyájunknak el kellett volna mennie – de nem ment el – ahogy nem mentek el mások sem.”
1915-16ban kiadott egy földalatti, háborúellenes cionista újságot Kék-fehér szemüveg címen. A papája nyomdájában készült el a megjelent 3 szám.
A cionista lapnak írt háborúellenes levél miatt kirúgták az iskolából 1915ben (17 éves korában). Egyből elkezdte az egyetemet (volt egy eredetileg a junkergyerekek érdekeit szolgáló tv, aminek értelmében mindenki a 10. oszt. Elvégzése után járhatott egyetemre, csak nem vizsgázhatott. Erről kevesen tudtak.)
1915-19 matematikát tanult az egyetemen és erec-jiszraeli tanárnak készült, már eldöntötte, h a VH után alijázni fog.
Kiűzetés a családi házból
1917ben letartóztatták a bátyját, amiért részt vett egy háborúellenes tüntetésen. Az apjuk: „Szocializmus vagy cionizmus, egyre megy, mindegyik hazafiatlan.” És kirúgta G-t is 100 márkával. G összeköltözött Zalman Shazarral egy kóser panzióban, ahol G volt az egyetlen jekke (német zsidó), csupa orosz zsidó lakott ott. Azon a nyáron behívták a hadseregbe. „Nem voltam pacifista, de nem voltam hajlandó harcolni Németországért.” 3 hónappal később hazaküldték, mint gyógyíthatatlan skizofrént, olyan jól szimulált a hat hetes elmegyógyintézeti megfigyelés alatt. Erre orvosi utasításra kénytelen volt őt visszafogadni az apja, de nem akart hazaköltözni, hanem Jénába ment matematikát tanulni. Jénában hébert tanított cionista diáklányoknak. Behívták felülvizsgálatra, de ott is megadták a katonai szolgálat alóli felmentést és egy útlevelet Svájcba! Másfél évet töltött ott Walter Benjaminnal.
A kabbala
„Világos volt számomra, h a kabbalisták nem lehettek gazfickók, csalók v idióták, ahogy ő [Graetz] jellemzte őket.” A maszkilim (a felvilágosodás hívei) nem írtak a kabbaláról természetesen. Volt viszont egy buzgó katolikus liberális, aki 4 kötetet írt a kabbaláról németül.
„Azért akartam behatolni a kabbala világába, mert hittem, h a cionizmus olyan élő ügy, amellyel egy némileg elkorcsosult nép újra feltámasztható.”
Münchenbe ment, mert csak ott volt Németo-ban jelentős gyűjtemény kabbalista kéziratokból.
„Azt hiszem, valamelyest fogékony vagyok a miszticizmusra. Soha nem néztem le a misztikusokat, és nem értek egyet azokkal, akik ezt teszik. Van bennük valami, ami belőlünk hiányzik.”
Franz Rosenzweig (A megváltás csillaga c könyv szerzője) a zsidóságot egyfajta jámbor protestáns egyháznak állította be és zsidó-német szintézist akart létrehozni (ez felbőszítette G S-et). Rosenzweig egyházi formában akarta megszilárdítani a hagyományt.
„Ami pedig a diaszpórát illeti, nem látok benne olyan termékeny erőt, amely kinyilváníthatna bármit, ami maradandó érvényű zsidó érték.”
A 20as évek elején Erec Jiszraelben virágzott a korrupció, az ingatlan spekuláció, a földterület volt a legkonkrétabb kérdés, ami akkoriban foglalkoztatta a cionistákat. G S a baloldalhoz húzott, így a föld államosítása mellett foglalt állást (de nem volt szocialista, nem gondolta, h a szoc kérdése egyáltalán befolyásolja a zsidó életet). A halucim (úttörő földművelők) felé hajlott.
Világi messianizmus G S szerint: a dialektikus materializmus az igazságosság, a pszichoanalízis a kegyelem szerepét foglalta el, Isten pedig száműzetett mind a kettőből. Walter Benjamin-> világi messianizmus. W B-nal is szakított Scholem, de a VH után nagyon közel álltak egymáshoz-> Scholem Walter Benjamin – die Geschichte einer Freundschaft c könyve. G S szerint W B munkásságát a rombolás tisztasága jellemzi.
A zsidó nép hatalmas árat fizetett a messianizmusért, amiről G S sem mondott le.
„A pszichológiai koncepciók afféle vészkijáratok a történettudományban.” ! G S tartja magát a történelmi kriticizmus elveihez.
Az ész olyan dialektikus eszköz, amely egyaránt alkalmas építésre és rombolásra, de a rombolásban eredményesebb. A termékeny rombolás a kritikai szellem (Kant!). AZ ész alapvetően a rombolás eszköze, az építéshez kell még vmi többlet: erkölcsi tartalom. A moralitás, mint konstruktív erő, elképzelhetetlen a vallás nélkül! A világi moralitás a rációra épít, ezért pusztán a filozófusok illúziója. W B eszméi vallásosak voltak, de élete végéig a marxizmus álcájába burkolta őket.
Az egyetlen ésszerű társadalmi elmélet az anarchizmus.
A zsidó történelemben elkerülhetetlen és szükséges a szekuláris átmenet. A zsidó soha nem lesz ugyanolyan, mint a többi nép, v ha ez bekövetkezik, az a végét jelenti. A szekularizmus részét képezi a zsidóknak a történelembe beépülési folyamatának.
„Sohasem szakadtam el Istentől.” Egyetért Dosztojevszkijjel abban, h ha nincs Isten, akkor minden megengedett.
G S is ezzel definiálja a cionizmust: „És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép” [Exodus 19:6].
Bét-Él Jesiva: kabbalista jesiva Jeruzsálem régi városrészében, Rabbi Simon Sarabi alapította, egy jemeni zsidó, aki a szefárdok szemében a legnagyobb kabbalista mindjárt Rabbi Jichak Luria után.
Az inga az utánzás (Izrael olyan, mint minden más ország) és a kreativitás (Izrael teljesen zsidó) között leng.
A 20as években tagja volt a Brít Salomnak is, a zsidó-arab megbékélésért indult mozgalomnak.
Nem szabad összekeverni a vallásos és a politikai fogalmakat! A cionizmusnak van vallásos-misztikus oldala is, de ez nem mutatkozik meg politikai síkon.
G S nem tekinti magát világi zsidónak, Istenben való biztos hite miatt.
„A kabbala attól izgalmas, h képes a dolgokat szimbólumokká átalakítani. A szimbólumok pedig nem szubjektív valamik. … emiatt állok a kabbala oldalán, és emiatt utasítom el a technikát. A technika azt hiszi, h a szimbolikus dimenzió száműzhető a valóságból.” A kabbala viszont az egész világot misztikus dimenzióval ruházza fel. Ha az emberiség valaha is megszűnik úgy érezni, h van misztérium a világban, akkor mind elveszünk, de ez G S szerint nem fog bekövetkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése