Jan Assmann

Tegnap tartott előadást az ELTE BTK Gólyavárában, a várakozásnak megfelelő tömeges érdeklődés mellett. Egyrészt szerencsém volt, mert sikerült találnom egy szem szabad helyet egy sor belsejében, ahonnan hallani és látni is jól lehetett. Másrészt nagyon büszke vagyok, hogy félénkségemet meghazudtoló szemtelenséggel odafurakodtam Assmannhoz még az előadás előtt és dedikáltattam vele A kulturális emlékezetet és az Uralom és üdvösséget, pedig nemcsak hogy a torkomban dobogott a szívem, de majdnem ki is ugrott onnan. Kedves is volt (általában azért ódzkodom a dedikálástól, mert egy-két nagy ember már okozott nekem csalódást közelről és el akarom kerülni ezeket a rossz élményeket), és az előadás is nagyon élvezetes volt, 10 percnek tűnt az egy óra.

Rosenzweig: Az új gondolkodás – Néhány utólagos megjegyzés A megváltás csillagához (Nem hang és füst)

1925. febr. Frankfurt.

Válasz a könyv visszhangjára, nem utószó. Csalódást keltett azokban, akik „zsidó” könyvre számítottak. „Ez a könyv csupán egy filozófiai rendszer.”

Egy szokványos filozüfiai rendszer etikából, esztétikából és logikából áll. A megváltás csillaga háromkötetűsége (csak a kiadási nehézségek miatt lett 1 kötetbe zsúfolva, amúgy 3 kötetesnek volt szánva) ellenére szakít ezzel a szokással.

A filozófiai könyvekben a mondat nem elődjéből, hanem utódjából következik. Fil könyvek nem győzhetők le az ancien régime-stratégiával, ami azt hisze, h nem hagyhat erődöt bevetetlenül a háta mögött, e könyvek csak napóleoni módon vehetők be: előretörve az ellenséges főerők felé, melyeknek leigázása után a kisebb erődök maguktól is elesnek.

Minden fil a „lényegre” kérdezett. Ebben különbözött az egészséges emberi értelem filozófiátlan gondolkodásától. Mindennek „tulajdonképpen” vmi másnak kell lennie, mint ami, különben fölösleges lenne a fil! Még mindig fáradhatatlanul permutálgatják az egyiknek a másikra való visszavezethetőségét-> az eu fil 3 korszaka: 1. kozmologikus antikvitás 2. teologikus középkor 3. antropologikus újkor. Az újkor gondolat kedvence: a visszavezetés „az” Énre.

A lényegre irányuló kérdés csak tautologikus válaszokat kaphat.

A pogányság nem kevesebb és nem több, mint maga az igazság, kinyilatkozatlan formában.

A gondolkodás módszere helyébe, ahogyan azt minden korábbi fil kialakította, a beszéd módszere lép. A gondolkodás időtlen, a beszédet az idő táplálja.

Az Istennév problémája pusztán egy része a név mint olyan logikai problémájának.

Az olyan esztétika, amelyet nem ejt gondolkodóba, h művészek üdvözülhetnek-e, az ugyan udvarias, de hiányos tudomány.

„Az istenek templomai joggal dőltek romba… de a fohász, amely a gyötrődő kebelből szállt fel hozzájuk, s a könnyek, melyeket a karthágói atya ontott, amikor fiát áldozatul vezette a Moloch elé, nem maradhattak meghallatlanul és meglátatlanul.”

Minden történeti vallás a kezdetektől specializált, „alapított”, egyedül a zsidóság és a kereszténység azok, melyek specializálttá csak váltak, alapítani pedig sohasem alapították őket. Eredetileg vmi teljességgel nem-vallásiként indultak, egyikük tény, másikuk esemény volt. Csak paródiájuk, az iszlám az, amely eleve vallásnak születik. A megváltás csillagának csak az iszlámról szóló részei vallásfilozófiai részek szigorú értelemben.

Minden megismerés, ha vmit valóban megismer, egyedülálló aktus. Pl. nincs történelem általában-> a történelemről általában szóló módszertani megfontolások nme pótolják az egyes történetírói műre alapozottakat.

Vannak, igazságok, amiket az ember már nem bizonyíthat másképp igazzá, mint élete feláldozásával, és vannak olyanok is, amelyek igazságát bizonyítani csak valamennyi nemzedék zálogba adott élete képes.

A könyv ellensége minden izmusnak, leginkább még az „abszolút empirizmus” megjelölés tetszene Rosenzweignek.

Rosenzweig: Az építők – A törvényről. Martin Bubernek (Nem hang és füst)

1923. Ortodox és liberális körökben is heves ellenállást váltott ki.

„S fiaid mint tanítványul az Úrnak, s nagy békesség fiaidnak!” (Ézs. 54,13) – Ne olvasd: banajich:fiaid, hanem bonajich: építőid.

„… elcsodálkozom, milyen mértékben volt is Ön a mi nemzedékeinknek, mind az enyémnek, mind az utánam következőknek, ügyvivője és szóvivője.”

„…a szó nem marad kimondójának tulajdona; akihez intézték, aki meghallja, aki felolvassa, mindnyájan résztulajdonosaivá válnak…”

Ön a tanulótól megköveteli, h magát adja bele a tanulásba, magát kapcsolja új szemként a hagyományozás láncába. A tanítás ott kezdődik, ahol az anyag megszűnik anyag lenni és erővé változik át. A törvényt viszont meghagyja (Buber) ugyanazon bilincsek közt, melyekbe a 19. sz- zárta be a törvényt és a tanítást. A törvény, melyről Ön beszél, nem inkább csak a tovatűnt évszázad nyugati ortodoxiájának törvénye?

Nem azért tartjuk a törvényt, mert évezredek óta tartják az őseink, hanem mert a mi lelkünk is ott volt a Szinájnál, tehát közvetlenül nekünk is átadatott! Mózes a Deuteronomiumban: nem atyáinkkal kötötte Isten ezt a szövetséget, hanem velünk.

A népek arca mindig még csak létrejövőben van, egyiknek sem énekelték el már a bölcsőjénél, milyenné kell lennie, a zsidó népnél viszont maga a születés lett az élet nagy pillanata. Csak az tartozik a zsidó néphez, aki e maghatározó eredetre emlékezik.

Amiként a tanításban sem létezhet többé lényeges és lényegtelen merev különbsége, melyet a liberalizmus kísérelt meg felállítani, ugyanúgy nem létezik itt többé a tiltott és megengedett különbsége, melyet a 19. sz. nyugat-európai ortodoxiája épített ki.

„aki sabbatkor maga nem nyit fel egy üzleti levelet, az akkor se olvassa el, ha másvalaki nyiltja fel neki.” [~az ember vagy tartja a szombatot, vagy nem, harmadik út nincs]

Még a tiltott is pozitívvá válik, szándékos elmulasztása révén.

A két világ, tiltott zsidó és megengedett nem zsidó, egymásba folynak. A megcselekedhető birodalma egyetleneggyé lett.

A törvény építése tehát a kezünkbe helyeződik.

„nem hiszek a tudatbeli visszatérés veszélytelenségében.” A kimondott hazugságot a maga következményeiben éppúgy nem lehet visszavonni, mint a megtett hazugságot.

A zsidó nép számára az élet nem az az egyirányú folyam, ami a többinek. A mi történelemtelenségünk, v pozitívan szólva, örökkévalóságunk, történelmünk minden pillanatát teszi egyidejűvé számunkra. A visszafelé fordulás számunkra szüntelen életszükséglet, nem úgy, mint  a népeknél, ahol csak történeti-időszerű életszükséglet. Egész létünk van hivatva a visszafordulás veszélyétől való védelemre.

„úgy van, ahogyan az Írás írja, „fiak” vagyunk, és ahogy a hagyomány olvassa, „építők”. 

Rosenzweig: Apologetikus gondolkodás - Megjegyzések Brodhoz és Baeckhez (Nem hang és füst)

1923-ban írta Frankfurt am Main-ban. Max Brod: Heidentum, Christentum, Judentum c és Leo Baeck: Das Wesen des Judentums c művéről szól. Baeck reform rabbi, Brod cseh származású német, majd izraeli író lett, Kafka barátja.

I.

A zsidóságnak, noha vannak dogmái, nincs dogmatikája.

Izrael kiválasztottságának gondolata, bár áthatja a zsidóságot, nem dogma, pl. Maimonidész Tizenhárom Hittételében sem szerepel. Nem mondatik ki, mert egyértelmű.

Szt. Ágostonnak és Szt, Tamásnak nincs zsidó megfelelője, Maimonidész Tévelygők Kalauza c műve nem rendszer, hanem apologetikus szálra felfűzött értekezések sora. A védekezés a fil támadásainak szól, max mellékesen a többi vallásnak.

A zsidó gondolkodás apologetikus gondolkodás marad, itt nem jelenik meg az iskolák harca a közös gondolkozáson belül (márpedig egy kultúrán belül ezzel szokta manifesztálni magát a gondolkodás önállósága).

Az 1820-as években Németo.-ban keletkezett egy nem eléggé méltatott zsidó fil. A gondolkodás legitim módszere itt is az apologetikus volt. Akinek a zsidóságról kellett gondolkodnia, az valamiképp, szellemileg legalábbis, a zsidóság határára sodródott

Az apologetikus természet e gondolkodásnak legitim ereje, de veszélye is.

II.

Az a mondás, h „adjatok bárkitől két leírt szót, és én akasztófára juttatom”, szellemi mozgalmak esetében is érvényes.

Brod könyve méltánytalanul idealizálja a kereszténységet, azzal a módszerrel, h inkább hisz az iskolamestereknek és a teológiaprofesszoroknak, mint a szenteknek és a lovagoknak. Dantét és Kierkegaard-t, az a 2 eleven, nem katekizmusból szalajtott keresztény, akik a könyvbe bebocsátást nyertek, úgy szerepelnek, mint a kereszténységbe szóródott zsidók. Brod könyve jó értelemben hitvallomás: egy felismerés életútját beszéli el. Egy jó teológiai könyv lett belőle, mivel nem teológiai, hanem eredete és beállítottsága szerint háborús könyv. És rossz teológiai könyv lett, amikor mégiscsak teológiai könyvvé akart válni.

III.

Brodról: „Szinte érezni, mennyire nem talált az önállóan-gondolkodás sodrában egy percnyi nyugalmat, hogy elolvassa, amit előtte gondoltak.” J

Mindkét könyv apologetikus indíttatású.

Baeck Harnack: A kereszténység lényege c könyvével szemben védi a zsidóságot, mert az pusztán a keresztény világosság sötét háttereként ábrázolta. Brodnka is ez a célja. Gyengeségeikben is nagyon hasonlítanak a könyvek: csődöt mondanak a törvény problémájával szemben.

IV.

Miért tapad olyan rossz íz az apologetika szóhoz? Valszeg ugyanazért, amiért az apologetikus foglalkozáshoz, az ügyvédséghez. Vagyis elterjedt az előítélet, h legitim feladata a hazugság. Lehet, h a foglalkozási rutin igazolja ezt az előítéletet, de ennek ellenére a védelem egyike lehet a legnemesebb emberi foglalatosságoknak. Ha leás a dolgok alapjáig, magával az igazsággal ment fel a bűn alól.

A megismerés végső ereje megtagadtatik az apologetikus gondolkodástól, ahogy a megismerés végső szenvedésétől is megkíméltetik. Mert a végső megismerés mát nem védelmez, hanem ítél. 

Rosenzweig: A zsidó történelem szelleme és korszakai

A zsidó történelem szelleme és korszakai

Előadás, 1919. őszén hangzott el Kasselban a Humanität nevű társaság előtt.

                  

Minden nép autochtonnak szereti gondolni magát, ezzel szemben a zsidók egyek eredetmítosza a lech-lechá. A történelem leg kezdetén egy száműzetés áll. A megszerzett Ígéret földjén is folyton emlékezni kell rá, h nem a saját földjük, az első termény betakarításakor mindig el kell mondani, h „kóborló nomád volt atyám”.

A zsidó nép vágya, h „nép legyünk, mint a többi nép köröttünk.” -> lázadásnak minősül Isten ellen. -> Próféták: „im lo taaminu ki lo téaménu” (ha nem tartotok ki, nem tarttotok meg”. Luthernél: „gläubet ihr nicht, so bleibt ihr nicht”:

A babilóniai fogság lett a zsidóság bennlakásos iskolája. Végre tényleg uralkodott a tiszta monoteizmus a nép körében és vége lett az állami önállóság álmának. +Nabukodonozor óta létezik diaszpóra!

Az alexandriai zsidóknak már le kellett fordítani a Bibliát görögre. A hazában is megszűnt a héber népnyelv lenni, felváltotta az arámi a Fogság óta.

A héber szent nyelv lett, de nem holt, „mert hiényzik belőle az elevenség legmagasabb ismertetőjegye: a meghalni tudás”.

A hazájában sem volt már olyan a zsidóság, minta többi nép.A 3. száműzetés sem lett a történet vége, mert a zsidó történelem száműzetésből száműzetésbe tart a kezdet kezdete óta. A 70-es év így elveszíti húsbavágó jelentőségét, hiszen megmaradt a diaszpóra, ami sokkal lényegesebb volt a centrumnál. Pedig a rómaiak szándéka az egész kipusztítása volt, Tacitus szerint a keresztények miatt, mert ha kitépik a gyökereket, a fa már könnyen elhal.

A zsidóság nem tűr korszakokat, nem tűr történelmet.

Bármennyit fáradozik is a cionizmus, h normális népet csináljon, mint a többi nép, Herzl az Államán látszik a meggyőződés, h a Zsidó Államnak egész másnak kell lennie, mint a többinek, mintaállamnak, a szociális igazságosság államának.A cionizmus legjobb képviselőinél, főleg az [I.] VH alatt egyre messianisztikusabb lett. Az asszimiláció is igazából ideális embert akar faragni a zsidóból.

A zsidó szellem érintetlenül vonul a történelmen át. Nem csoda, h a tört és ami benne él, neheztel rá. 

Rosenzweig: Ateista teológia

Ateista teológia [A keresztény Jézus élete-teológia és a zsidó népiségteológia problémája]

XIX. sz. romantika, individualizmus-> Jézus élete probléma a keresztény teológiában.

A zsidóknál Cohen racionálisan értelmezte át a kinyilatkoztatás fogalmát.

Ahogy a keresztények az ideálid ember gondolatáig üresítették Krisztust, úgy a zsidók a népgondolatot értelmezték át az ideális emberiség-gyülekezetté -> mindkét esetben a történelembe belépő és minden egyéb valóságtól különböző isteni valóság bélyegét tüntették el.

A zsidó tud, amely számára a zsidóság fennállása örök valóság volt, nem tudott mit kezdeni Hegel történelmi népek meghalásáról szóló elméletével.

„Ahol mítosz születik, ott ver a történelem szíve. Ami ily módon mítosszá minősül, az ugyan megszűnik a szó közönséges értelmében igaznak lenni, de az a történelmi valóság, amelyre a mítosz kristályai rakódtak, éppen ezzel tanúsította azt az erejét, hogy a hit számára valóság legyen.”

Az ateista teológia az emberré válás helyett Isten ember voltát tanította, a törvényadás hegyére való alászállása helyett az erkölcsi tv autonómiáját.

Feszültség a mitikus és a racionalista zsidóság között: feszültség a zsidó nép kiválasztottsága és maga a nép között, ebből a kettészakítottságból ered a zsidó népiség örök létértelme: a késztetés a legfeltétlenebb kettősséget a legfeltétlenebb egységgé békíteni.

1914. tavaszán írta, amikor Buber kért tőle írást a Von Judentum évkönyvébe. Az írást alkalmatlanként elutasították, mert név nélkül támadta Buber Reden über das Judentum c. kötetét. Maga az évkönyv sem jött létre, 1937ben jelent meg először az Ateista teológia a Kleinere Schriften c. kötetben. 

Franz Rosenzweig: Nem hang és füst. Tatár György utószava

Nem hang és füst a név (Utószó)

Rosenzweig egész életművét nem tekintette másnak, mint kommentárnak A megváltás csillagához (ami 1921-ben jelent meg), amit viszont a Buberrel közösen készített Ószövetség fordítás előre megírt kommentárjának minősített.

Eredeti nyelvén, németül ma már szinte kizárólag a zsidóságon kívül hat.

„Rosenzweig életműve ugyan a történelem legszennyesebb szökőárjától eltemetett Atlantisz mélységéből szól hozzánk, ám egy olyan álláspontról, amellyel szemben a történelem tehetetlen… mert a megtapasztalt és formálisan is megfogalmazott álláspontjának integráns részét alkotja az a történeti idővel szembeni szabadság, ami végső soron közösségének pusztulásában is szerepet játszott.”

F. R. 1886-ban született a Bismrack utáni német társadalomhoz és kultúrához mélyen asszimilált családban.

Tehetséges történésznek és filtörténésznek indult, Meinecke legígéretesebb tanítványa volt.

R: „Valamit felfogni annyi, mint azt felfogni, hogy mi végre van… Egyedül az, hogy a teremtett (ami nem jelent egyebet, mint: nem csupán álmodott) dolgok a vég kedvéért lettek teremtve… - egyedül ez ad tudást.”

Az ITT szó jelentése az, ami R. kinyilatkoztatás-fogalmának nyelvelméleti alapját alkotja. A tér Bárhol-jának és az idő Bármikor-jának álma a saját és a közös metszéspontján válik rendezetté, vagyis valóságos világgá. Ennek a metszéspontnak a helye a nyelv.

A Faust 1. részében Faust Margitnak: minden csak érzés, hang és füst a név. -> R.: amit egy egész közösség, egy egész világ nevez ugyanazon a néven, azt úgy nevezik, annak az a neve. Nem hang és füst a név. A teremtett világ előtti világban mindent lehetett akár másképp is nevezni, mert minden lehetett akár másképp is, de a kinyilatkoztatás nyelvének megjelenésétől, mióta „a név betört a megnevezhetetlen káoszába”, megszületett a világtörténelem színhelye és tartalma. Nevekbe tájolt, rendezett világ a kinyilatkoztatás utáni világ.

R. az I. VH után hátat fordít az egyetemi pályának és Frankfurtban megalapítja a Szabad Zsidó Tanházat.

A megváltás csillaga enciklopédikus tudást átfogó, a legparányibb részekig megkonstruált rendszer. R. szerint az abszilút igaz kettéhasadt módon, mint zsidóság és kereszténység van jelen a világban és annak történetében. Az igazság igazzá bizonyulásához (Bewährung) mindkettőnek szükségszerű a jelenléte.

Filozófiailag A megváltás csillaga támadás az egész, a görögöktől a német idealizmusig terjedő filozófiatörténeti korszak ellen, radikálisan korlátozza e korszak érvényességi körét.

R. a Hegel utáni korszak  kezdeményezőinek Kierkegaard-t, Schopenhauert és Nietzschét tekinti, mint az egész hagyományos fil kritikusait. A fil olyan vállalkozás, amelyben a Mindenség-rendszerre irányuló totalitás-gondolat mindent nem-létezőnek tekint, ami személyes egyediségénél fogva e totalitás nyelvére lefordíthatatlan.

Isten kilép magából az ember némán magába zárkózó önmaga felé, ez a szólító megnyílás a kinyilatkoztatás, a jelenidejűség szüntelen megnyílása. Az ember válaszával lép ki magából a világ és embertársai felé. A kinyilatkoztatás nyelve ember és Isten közös nyelve. Az összes nemzedék kinyilatkoztatás táplálta jelenideje borítja a történeti idő világa fölé a jövőidejűség örök égboltozatát. Ez az örök jövő a megváltás ideje.

„Az ember nem Istenben, mint faktumban hisz… Az ember a világban mint faciendumban hisz.” R.

Az időbeliség az egymás felé megnyílt és kapcsolatba lépő elemek élete, a megnyílások közege a nyelv. A nyelv mint kinyilatkoztatás áll A megváltás csillagának középpontjában. A 3. részben a zsidó és a keresztény kultuszt vizsgálja R., a szociológia, az esztétika és a teológia területén elemezve.

è    A zsidóság mint a történelmen kívüli örök nép, már a célnál van, már részesül az örökkévalóságból. Azzal, h ezzel egyedülálló, jelzi, h a megváltás még nem jött el.

è    A kereszténység a cél felé vezető örök úton van, amelynek mindkét vége bizonyos számára: Krisztus emberré válása és a parusia.

è    Zsidóság és kereszténység viszálya a történeti időben, egymásrautaltságuk. Az igazságot együtt hordozzák (egy drámában az igazságot nem vmelyik hős hordozza, hanem maga a dráma).

A beszéd, a nyelv mivoltát egyedül a dialógisfil képes érvényre juttatni.

Teológia és filozófia egymásra utaltsága.

Befogadóképes-e a rosenzweig-i fil, azaz megőrzi-e értelmező erejét az európai zsidóság elpusztulásával és Izrael állam megalapításával szemben?

R. szerint az emancipáció óta a zsidóság kettészakadt asszimiláltakra és cionistákra. Noha az asszimilált zsidóság fennmaradása a nehezebb, éppen a nehézség következményeként nehezebben fog megfeledkezni, arról, amiről a történet szól.

A cionizmusban két erő harcát látta: az utópikus-apokaliptikus elemet, a tökéletes nép tökéletes államának messianisztikus törekvését, másfelől a „nép akarunk lenni, mint a többi nép” ősrégi vágyát.

R. abban reménykedett, h az esetleg létrejövő állam megmarad az összdiaszpóra egy állammá szervezett részének. A körnek valóban szüksége van egy középpontra, de a kört kerülete és nem középpontja definiálja.

A megváltás csillagában a kereszténység teológiai antijudaizmusa szükségszerűségként jelenik meg, mivel térítő igénnyel lép fel vele szemben. A megátalkodott nép meg nem térése, azaz megátalkodottsága értelmezhetetlen jel. Csak dialógus által válna értelmezhetővé, de ahhoz az kéne, h a kereszténység ne múltbeli gyökerének tekintse a zsidóságot, hanem örök gyökerének, hiszen a múlttal nem lehet párbeszédet folytatni. A jel értelmezhetetlensége démonizáló magyarázatot keres, amit az újkorban a szekularizált kultúra közvetít.

Az Újszüv Ószövetséget beteljesítő karaktere kedvez minden újmarkionita felfogásnak, amely a kereszténységet ószöv-i gyökere nélkül is életképesnek tartja. A markionita megváltásgondolat szerint a Megváltó nem a történelem fölé növő történelemből ered, hanem a mítosz történelem előttiségéből tör be a tört-be, a szekularizált korszak vezérkultuszainak pszeudomessiási robbanásaiban ölt testet.

A megváltás csillagának fogalmi és gondolati konstrukciói a felfoghatatlan pusztítás után is beszédképesek maradtak.

A megváltás csillagának 3., a megváltást tárgyaló része az In tyrannos címet viseli, mert a messiási kort erőszakkal sürgetőket, és ezáltal azt késleltetőket arícimnek nevezik, ami melléknévként hatalmasat/kegyetlent/erőszakost jelent, főnévként pedig zsarnokot. 

Vallásszabadság Erdélyben - vázlat

Vallásszabadság Erdélyben (?)

A törvények elemzése

• Az erdélyi valláspolitika hagyományos képe a történetírásban-> Balázs Mihály kritikája.
• Nem említik meg a felekezeteket, amelyeknek szabadságot biztosítanak, mert még nem kristályosodtak ki az egyházi struktúrák.
• A libertas religionis nem más, mint a protestáns felekezetek szabad működése!
• Fides ex auditu lutheri elv a tordai határozatban-> prédikálás szabadságának jelentősége. A Rómaiakhoz írt levél 10. fejezetének 17. verse: „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. „ = „Ergo fides ex auditu, auditus autem per verbum Christi.” (Károli ford.)
• Szász és magyar szuperintendencia szétválása: 1556/57. Nem felekezeti, hanem politikai törésvonal mentén. -> Dávid Ferenc a magyar protestánsok szuperintendense.
• Báthory István katolikus fejedelem-> cenzúra bevezetése, vallásújítás tilalma, unitáriusok korlátozása -> szétválik az unitárius és a református egyház. A folyamat végpontja 1576-ban: Dávid Ferenc a püspöke azoknak, akik az ő „vallásán vagynak”.
• 1595. ápr. gyulafehérvári országgyűlés: receptae religiones/bevett felekezetek felsorolása-> csak ekkortól beszélhetünk bevett felekezetekről. Ez a felsorolás egyben legitimmé tette a katolikus egyházat is.

A helvét irányzatokon túl

Rudnay Gyula: A tordai országgyűlés

• Anabaptizmus.
• Jacobus Palaeologus: Jézus csak emberi természete. Gyerekkeresztelés ellenzése.
• Unitárius vallás terjedése

o       Az antitrinitárius irányzat Európában.

o       Erdély küldetése az unitárius vízióban.

o       Kérdések János Zsigmonddal kapcsolatban.

o       Dávid Ferenc szerepe.

o       Giorgio Biandrata.

o       Lengyelország után Erdély lett a mentsváruk.

• Akiket még az unitáriusok sem fogadnak el: szombatosok.

o       Székely szombatosok: Eössi András, Péchi Simon, Bogáthy Fazekas Miklós.

o       Bözdújfalu, a „Székely Jeruzsálem”. 

Felhasznált szakirodalom

• Balázs Mihály: „A hit hallásból lészön” – Vallásszabadság és bevett vallások (receptae religiones) Erdélyben a 16. században. In: Balázs Mihály: Felekezetiség és fikció. Régi Magyar Könyvtár Tanulmányok 8. Balassi Kiadó, Budapest, 2006. 11-36.o.
• Balázs Mihály: Dávid Ferenc életútja. In: A reneszánsz Kolozsvár. Szerk.: Kovács András és Kovács Kiss György. Kolozsvár Társaság, Kolozsvár, 2008. 176-212. o.
• História 2009 (XXXI. évf.)/9-10. „Egyházreform - reformáció – protestáns egyházak” különszám.
• Horn Ildikó: Hit és hatalom. Balassi Kiadó, Budapest, 2009.

A pópa - handout

Az egyház Moszkóvia életében

• A mongol uralom idején a kontinuitás fenntartója, az egységet képviseli.
• Kolostorok kulturális, gazdasági és társadalmi jelentősége. Az orosz területek felszabadulása szinte egyszerre a balkáni oszmán hódítással-> orosz egyház vezető szerepe a keleti kereszténységen belül.
• A III. Róma eszméje.
• Cezaropapizmus és teokrácia.

Maga a pópa

• Öltözék: felónion, mellkereszt, mitra a 16. sz.-tól

• Lelkiatya.
• Családban él. Példamutatás fontossága. Problémák-> zsinatok.

Kis orosz egyháztörténet

• 1389 a Moszkvában székhelyét tartó kijevi metropolita egész Oroszo. Főpapja
• 1439 firenzei/ferrarai unió-> 1448 a moszkvai metropólia de facto autokefáliája
• 16. sz. zsinatok sorozata a liturgia egységesítésére
• Nincstelenek versus joszifljanusok
• „Százcikkelyes” zsinat:
• A világi papság és a szerzetesség fegyelmezése: pópai elöljáró és tizedes pap, özvegy pópák szolgálatának szabályozása…
• A hívek fegyelmezése: gyanús népi ünnepek tiltása, liturgia új szabályozása (keresztvetés és keresztelés módja)
• Ikonfestészet kanonizálása
• Egyházi immunitas megerősítése: világi bíróság nem ítélkezhet felettük.
• 1589 de iure autokefália, moszkvai patriarchátus
• 1653 Nikon reformjai
• 1654 Raszkol (valójában több évtizedes folyamat)

 

Felhasznált szakirodalom

v     Berki Feriz (szerk.): Az orthodox kereszténység. Magyar Orthodox Admi-nisztratura, Budapest, 1975.

v     Paul Bushkovitch: Religion & Society in Russia – The Sixteenth and Seventeenth Centuries. Oxford University Press, New York and Oxford, 1992.

v     Valerie A. Kivelson and Robert H. Greene (edited by): Orthodox Russia – Belief and practice under the tsars. The Pennsylvania State University Press, 2003.

v     Szili Sándor (szerk.): A középkori orosz történelem forrásai. Pannonica, Budapest, 2005.

v     Sz. M. Sztyepnyak-Kravcsinszkij: Oroszország a cárok uralma alatt. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988.

v     Szvák Gyula: A moszkvai Oroszország története. Magyar Rusziszitkai Intézet, 1997.

v     Timkó Imre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Szent István Társulat, Budapest, 1971.

v     Robert Wallace: Zaren, popen und bojaren: Russland von den Warägern bis zu Peter dem Großen. Rowohlt, Hamburg, 1973.

A kettős adóztatás - handout

A kettős adóztatás- a kondomínium gazdasági vetülete

Kondomínium – miért?

• Egyik fél sem tudta megakadályozni a másik portyáit.
• A magyar nemesség továbbra is érvényesíteni tudta birtokjogait, mert a hódoltság területén nem számolódott fel a hagyományos intézményrendszer. És segítette a magyar végvári katonaság.
• A Portának még mindig olcsóbb volt elfogadni a magyar részre való adózást, mint még többet költeni katonai akciókra. A megszállás költségeit így is fedezték az adójövedelmek.
• „visszaportyázással” kompenzáció

A megszilárdult magyar adóztatás (XVI. sz. utolsó negyede)

• „Minden falunak van magyar ura is.”

Gyula és Sziget „örökösei”

• 1566 sikeres török hadjárat, elesett Sziget és Gyula-> török részről elszánás a kondomínium megszüntetésére
• De a legtöbb helyen ideiglenesen maradt csak abba a magyar adószedés.
• Eger kiemelt szerepe a hódoltsági magyar adóztatásban.
• 1566 után Erdély is belépett a képbe.

A földesúri adóztatás fő formája: a summás adóztatás

• Summa: a szolgáltatások (vagy azok egy részének) pénzen megváltása.
• Váci püspöki birtokok, Eger által ellenőrzött Duna-Tisza közi és dél-alföldi mezővárosok.
• Robotkötelezettség hatékony érvényesítése.  Pl. Tihany vára.
• Kereskedelmi vám kivetése.
• Különleges adóforrások (malom, salétromfőzés).
• Még a nemesek is.

Tizedszedés

• Nem csak egyházi urak, hanem várkapitányok is.
• Dunántúl: a dézsmaszedés visszaszorult, de a földesúri kilenced annál inkább elterjedt.
• A Dunán innen a tizedszedés meghatározó volt.
• Az egri egyházmegye kompromisszuma a szolnoki és a hatvani béggel.
• Mosóczy Zakariás váci püspök sikeres adóbérlet reformja.
• Gyengepont: Délvidék. Magyar települések fogyása.

Az állami adószedés és a gratuitus labor

• A királyi adóztatás volt a legproblematikusabb.
• A Dunántúlon gyakorlatilag csak Somogyban működött.
• A Dunán innen mélyen behatolt a magyar adóztató hatalom a hódoltság területébe. De komoly hasznot csak Hont, Nógrád és Heves megye hozott.
• A Dunántúlon szigorúbban behajtották a várépítési ingyenmunkát, mint a Duna túloldalán, ott gyakoribb volt a pénzzel kiváltás.

Török várak alatti helységek magyar részre adózása

• 1589 A budai polgárok esete a csetnekiekkel.
• 1591 ráckevei affér

Az erdélyiek hódoltsági adóztatásának kezdetei

• Valószínűleg 1566 előtt nem volt kísérlet.
• Gyula elestével Erdély tényezővé vált a hódoltsági adóztatásban. A Habsburgok az 1568-as béketárgyalásokba is bevonták.
• Az erdélyi határ végvárrendszerének egyetlen komoly erődítménye Várad volt.
• Paraszti panasz a jenői bégre a Portán.
• Báthori Zsigmond üzenetváltása a temesvári basával.

 

Felhasznált szakirodalom

v     Ágoston Gábor: A hódolt Magyarország. ADAMS kiadó, 1992.

v     Fekete Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jász Múzeum, Jászberény, 1968.

v     Hegyi Klára: Török berendezkedés Magyarországon. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1995.

v     Sinkovics István (szerk.): Magyar Történeti Szöveggyűjtemény II/1. 1526-1790. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.

v     Szakály Ferenc: Magyar adóztatás a török hódoltságban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

A polgári átalakulás alapkérdései Magyarországon 1790-1849, 4. óra (Zubor Zalán)

A francia csapatok közeledésére I. Ferenc hajlandó volt engedni a magyar nemesség követeléseinek, felújítják a nemesi felkelés intézményét.

Győri csata (1809. június 14.): súlyos vereség Napóleon ellen, a Dunántúl északi része francia megszállás alá került. A csata előtt Napóleon felhívást intézett a magyarokhoz, ígéretet tett:

-          ősi szokás szerint Rákos mezején tarthatnak nemzetgyűlést

-          itt választhatnak saját királyt

-          hozhatnak saját alkotmányt

A kiáltványt Napóleon magyarországi tanácsadója, Batsányi János fordította magyarra és módosította (pl. utalások ősi szokásokra).

Magyarország így a délnémet modellt követhette volna.

Délnémet modell: A Német-Római császárság széthullása (1806-ban II. Ferenc császár lemond a trónról) után francia védnökség alatt létrejött a német államokat (Ausztria és Poroszország kivételével) tömörítő Rajnai szövetség. Ezek az államok saját alkotmányt hozhattak, így itt is megindult a polgári átalakulás. Ez a nemesség bevonásával, rendi alapokon történt így egyes kérdésekben (pl. jobbágykérdés) konzervatívabbak voltak a reformok.

Ezzel szemben állt a porosz modell, ahol megmaradt a korábbi állam, de a francia fenyegetés miatt (austerlizi vereség 1805) rá volt kényszerítve a reformokra. A Porosz Királyságban így klasszikus felvilágosult abszolutista rendszer alakult ki, ami azonban gyakran radikálisabb reformokat hozott (de minden változás kizárólag az uralkodó akaratától függött).

A magyar nemesség féltette még meglévő előjogait, ezért elutasította Napóleon ajánlatát, ezzel Magyarország is a porosz modell felé haladt.

A napóleoni korszak jelentős gondolkodói:

1. Bereviczy Gergely:  a korszak egyik legjelentősebb reformer gondolkodója:

-          protestáns nagybirtokos családból származott

-          jakobinus érzelmű

-          1795-ben lemondott helytartótanácsi posztjáról és visszavonul birtokaira, ahol kidolgozza programját:

A magyar iparról és pénzügyekről (1797 latinul, 1802 németül adja ki):

A gondolatmenet alapja, hogy Magyarország hatalmas kihasználatlan erőforrásokkal rendelkezik, ennek oka pedig a diszkriminatív feudális gazdaságpolitika („rablógazdálkodás”).

Problémák:

-          gyenge ipar: a kevés gazdag földesúr külföldről szerzi be az ipar- és luxuscikkeket, ezzel esélyt se adva hazai ipar kifejlődésének. Ráadásul kiviszik a pénzt az országból, Bereviczy szerint évente kb. 4 millió forintot.

-          Gyér népesség és népsűrűség

-          Gyenge kereskedelem (pedig pl. a dohánykereskedelem fejleszthető lenne Magyarországon)

Bereviczy szerint Magyarország fejlődése Ausztriának is érdeke.

Másik fontos műve: Magyarország politikai bajai:

-          társadalomkritika (ebben Széchenyi Hiteléhez mérhető)

-          a nemesség szerepe ellentmondásos: egyrészt gátolják a polgári fejlődést, másrészt viszont ők az egyetlen csoport, akik előre tudnák azt mozdítani.

-          Magyarország az európai elmaradottság klasszikus példája, a lemaradás már az Oszmán Birodaloméhoz fogható.

-          Önálló magyar alkotmányosság problémája: meg kell tartani a saját alkotmányt, mivel ez a nemzeti függetlenség záloga, DE ez az alkotmány már elavult és gátolja a fejlődést. Konfliktusba került a fejlődés és a nemzeti érdek.

-          Gyenge a középosztály, ezért mindenki a nemességhez akar hasonulni.

-          Utoljára II. József idején volt esély a felzárkózásra, de ez a nemesség ellenállása miatt meghiúsult. A nemesek féltek feláldozni privilégiumaikat a többség érdekében.

-          A nemesség már eredeti feladatára is képtelen, a nemesi felkelés nem elegendő az ország megvédéséhez.

-          A nemesség legnagyobb problémája viszont az általános korrupció.

A megoldás: átmenetileg ki kell zárni a nemeseket a politikai hatalomból. „Felvilágosult etatizmust” kell bevezetni, Napóleon segítségével.

Bereviczy alkotmányterve:

-          francia nyelvű, elküldte Napóleonnak

-          a társadalom alapja, hogy az emberek feláldozzák az önérdeküket a nemzet érdekében (ez a nemességnek szól!)

-          a nemzet érdeke a polgári átalakulás (francia segítséggel)

-          a feudalizmust fel kell számolni, a jobbágyoknak szabad polgári földtulajdonosokká kell válnia, jár nekik a választójog és a parlamenti képviselet.

-          Ha a nemesség felszabadítja a jobbágyokat, megőrizheti vezető szerepét a politikában

-          Egyházat és államot szét kell választani, az egyházi birtokokat szekularizálni és szétosztani. A papoknak birtokaik helyett állami fizetésből kellene élniük.

-          Hatalmi ágak szétválasztása, különös tekintettel a bírói hatalomra — még élt a jakobinus koncepciós perek emléke. A bíróságokat megyei szinten is külön kell választani a közigazgatástól.

2. József nádor reformjavaslata  (Emlékirat c. mű, a királynak címezve):

-          Mivel a birodalom nagy része francia kézen van, a súlypontot Budára kell áthelyezni.

-          A cseh tartományoknak is önálló alkotmányt kell adni ugyanúgy, mint Magyarországnak.

A javaslatot elutasítják, mivel ekkor már nagy Metternich befolyása, aki a háborúk előtti állapot teljes restaurációját akarja.

3. Hasonló gondolatokat fogalmaz meg):

-          Dessewffy József: felvilágosult konzervatív irányzat képviselője, a rendi sérelmi politizálásra helyezte a hangsúlyt, támogatta  a magyar kulturális életet.

-          Széchenyi Ferenc

-          Kazinczy

1793-94-ig 357 millió forintos költségvetési hiány halmozódott fel, ezért I. Ferenc új rendeletet ad ki (Subsidium néven): a nemesekre „egyszer befizetendő” vagyon- és jövedelemadót vet ki, de ígéretet tesz ennek visszafizetésére. Ezen kívül bevezeti a bankót (a Subsidiumot is ezekkel kell fizeni), az első papírpénzt (1807-re már 1800 millió bankó volt forgalomban). Ennek célja a pénzrontás és az értékes nemesfém fizetőeszközök kivonása az instabil magyar piacról.

Az elhúzódó háborúk alatt gabonakonjunktúra alakul ki: még a rossz minőségű gabona is jó áron eladható. A nemesek lassan visszafizetik adósságaikat, a köznemesek is képesek megfizetni a korábban csak arisztokratákat megillető életszínvonalat. Számos új nemesi kúria épül és sok paraszt is összegyűjt némi vagyont. Ez azonban csak egy gazdasági lufi, 1815-re kifulladt és ismét pénz nélkül volt az ország.

Emiatt 1815-ben Ferenc kiadja a Devalvációs Pátenst, ami 80%-kal leértékeli a forintot (közben továbbra is beszedi a Subsidiumot). Azonban ez sem hoz érezhető változást, ráadásul sok földesurat megkárosít. 

1817-ben az uralkodó országgyűlést hív össze, ekkor a nemesség nyíltan szembehelyezkedik az udvarral.

1817-re Napóleon végleg vereséget szenvedett, összeült a Bécsi Kongresszus, aminek fő célja a Metternich által is javasolt teljes restauráció, a legitimitás fenntartása. A „reakciós szolidaritás” jegyében új európai struktúrát hoznak létre Franciaország ellensúlyozására:

-          Franciaország határainál ütközőállamokat hoznak létre: Belgium, Hollandia, Luxemburg

-          Észak-Itália elkerül Franciaországtól, Piemont és a Habsburg Birodalom osztja fel.

-          Német Szövetség létrehozása a Német-Római Császárság helyén: 34 német tartomány és 5 városállam porosz és osztrák vezetéssel. Azonban nagy a poroszok túlsúlya, ugyanis övék lettek a Rajna-menti tartományok is, míg Ausztriának be kellett érnie Itáliai területekkel, amik nem is voltak a Szövetség részei.

Magyarországon sor került az abszolutizmus teljes helyreállítására, sőt, még a korábbiaknál is erősebb lett az elnyomás:

-          nem tartanak több országgyűlést

-          rendeleti kormányzás

-          nincs szerves kapcsolat a tartományok között, csak a központi kormányzás tartja össze a birodalmat

-          a bécsi kormányzati intézményeket Magyarországra is kiterjesztik.

A nemességnek viszonylag széles jogköre maradt így is (pl. visszautasíthatták egyes nekik nem tetsző rendeletek végrehajtását). A háborúk alatt ők is bekapcsolódtak az árutermelésbe, amit ezután is folytattak, így sok mindent másképp kezdtek látni, érdekeik is az eddigiektől különbözőek lettek. A napóleoni háborúk után egyre erősebb lett a megyékben a rendi ellenállás.

1821május 4-én I. Ferenc toborzást rendelt el, hogy hozzájárulhasson a Szent Szövetség közös akciójához a spanyol és itáliai polgári mozgalom leverésére, de ez országos tiltakozást vált ki.

1822-ben elrendelte, hogy a korábban bankóban fizetendő adót ezüstpénzben kell fizetni. Ugyanebben az évben a magyar katolikus egyház nemzeti zsinatot tartott Radnay hercegprímás vezetésével. Radnay híres volt konzervativizmusáról, a zsinaton semmi felforgató nem hangzik el (célja a magyar papság fegyelmének javítása volt), mégis, Ferenc megtiltotta a zsinati határozat elküldését a pápának.  Ezután a megyei ellenállás már országos méreteket öltött. A bécsi kamara intézkedéseket hozott ez ellen: megtiltotta a megyék egymás közti levelezését, új megbízottakat küldött ki, karhatalommal megtámogatva, de ez se használt, 1825-ben Ferenc kénytelen volt összehívni az országgyűlést.

Az 1825-ös országgyűlés:

-          egyesek szerint ez volt az első reformkori országgyűlés. Szerencsésebb viszont, ha 1830-ban húzzuk meg a korszakhatárt.

-          Nagyvonalú intézkedések: újraindítják a korábban megszüntetett bizottságokat

-          Devalvációs Pátens károsultjainak kárpótlása

-          Magyar Tudós Társaság felállítása.

A nemesség követelései:

-          Az adókat visszaállítani az 1812-es szintre

-          Évi háromszori országgyűlés

De közben Ferenc újabb adókat is kivetett, pl. megadóztatta jobbágytelkeken élő nemeseket.

Erdélyben eközben egyáltalán nem volt országgyűlés, a Diploma Leopoldiumot több ízben is megsértették. A reformátusokat kiszorították a hatalomból, ez szintén ellene volt a Diplomában megfogalmazott vallási türelemnek. Erdélyben 1819-ben történt egy kísérlet az urbéri viszonyok rendezésére (a rendelet törvénytelen volt, mivel az országgyűlés nem szavazta meg), így ez nem valósult meg.

A polgári átalakulás alapkérdései Magyarországon 1790-1849 (Zubor Zalán)

1. óra:

(Megjegyzés: a vizsga egy 8 kérdéses írásbeli tesztből és egy tételhúzásos szóbeli részből fog állni.)

1. Magyarország fogalma 1790-ben:

Hagyományos definíció: A magyar korona országai (Erdély, Horvátország, Szlavónia stb.)

A Magyar Királyság a Habsburg birodalmon belül: ugyan ez Erdély és a Határőrvidékek kivételével (Horvátország a királyság része, de nagyfokú önállósággal rendelkezik, saját közgyűlése és bánja van. Hasonló jogokkal bírt a Tengermellék is.)

A Magyar Királysághoz tartozott 52 vármegye és 51 szabad királyi város. Erdély a török kiűzése után a Diploma Leopoldium értelmében független nagyfejedelemség; 11 vármegyéből és 27 szabad királyi (vagy taksás) városból állt, emellett megmaradtak a székely és szász székek. Ezeken kívül megkülönböztettek 2 vidéket, a Magyarok Földjét és Szászok Földjét.

Erdély jogai és kötelezettségei a Diploma Leopoldium szerint:

-          Bécsnek fizet adót

-          Sarkalatos pozíciókra az erdélyi rendek választhatnak tisztviselőket

-          Bécs tiszteletben tartja a 3 nemzet szövetségét és engedélyezi a 4 bevett vallás (katolikus, evangélikus, református, unitárius) szabad gyakorlását.

A határőrvidékek formailag a Magyar Királyság részei, de valójában katonai közigazgatás alatt álltak, így Bécsből igazgatták őket. A két határőrvidék:

-          Horvát-Szlavón vidék: 1881-igy állt bécsi katonai igazgatás alatt!

-          Erdélyi határőrvidék: még működtek a székely határőr-alakulatok, de már nem egyedül végezték ezt a feladatot. A legjobb osztrák csapatokat itt állomásoztatták, mert tartottak az újabb felkeléstől.

A császári ezredeken kívül mindkét vidéken szolgáltak nemzetiségi (horvát, szerb és román) határőr-csapatok, akiknek a 48-49-es szabadságharc alatt lesz még szerepük.

Magyarország így is a Birodalom legjelentősebb tartománya.

A területi változások miatt magyar rendek politikájának alapja kezdetben a sérelmi politizálás volt: visszakövetelték a korábban a királysághoz tartozó területeket:

- Galícia: a Habsburgok elvileg a magyar korona jogán kapták meg, mégsem csatolják ide.

- Dalmácia

- Partium: a török kiűzése után a Diploma Leopoldium értelmében Erdély része lett.

2. Problémák a Habsburg Birodalomban:

-          A francia forradalom hatására itt is megindulnak az ellenzéki szervezkedések.

-          Részben francia hatásra felkelés tör ki a dél-németalföldi (Belgium) Habsburg tartományokban.

-          A II. József-féle felvilágosult abszolutizmus kudarca miatt újra megszilárdulnak a régi feudális struktúrák (ez szinte általános jelenség a korban, ugyanez történt Spanyolországban, Portugáliában, Svédországban)

-          Porosz terjeszkedés: a poroszok megszerzik Krakkó környékét és támogatják a galíciai és magyar ellenzéket.

-          Oroszország egyre erősödik.

II. József kudarca után ellenoffenzívába kezdett a magyar nemesség, céljuk a feudális jogaik, a helyi önkormányzatok és a nemzeti nyelv védelme volt. A mozgalom nagy szimbolikus győzelme volt, mikor elérték a korona visszahelyezését Magyarországra. A nemesi mozgalomra jellemző volt a múltba révedés, a nemzeti (nemzet a hagyományos, nemesi értelemben) romantika hangsúlyozása. Célja egyszerre volt a hagyományos rendi jogok és a nemzeti függetlenség (ld. nyelvkérdés) megvédése. II. József halála után szinte azonnal visszaálltak a régi állapotok.

3. Különböző nemesi mozgalmak:

I.                   A patrióta nemesi mozgalom:

Reformerek voltak, a felvilágosodás eszméit követték de nem akartak forradalmat, ennek ellenére a francia forradalom első szakaszát, a gironde-i köztársaságot stb. példaképüknek tekintették.

Hivatkoztak még:

-          Angliára

-          Belgiumra

-          Lengyelországra: itt ugyani szerintük „nemesi res publica” működött a felosztás előtt. A lengyel nemesi alkotmány védte a köznemesség érdekeit.

Az egész országot érintő probléma, hogy Nyugat-Európával ellentétben a nemzeti önállóságot a nemesség testesítette meg, így a társadalmi reform gondolata konfliktusba kerül a függetlenségi törekvésekkel, a kettő együtt nem valósulhatott meg (sok kortárs dilemmája: „Emberbarát legyek, vagy hazafi?”).

II.                Felvilágosult (jozefinista) nemesség:

Nem voltak egységesek, de pár közös célban egyetértettek:

-          alkotmányos monarchia

-          Angol alkotmányos modell átvétele

-          Elutasították a forradalmat

-          Nagyobb függetlenséget Magyarországnak

A céljaik tehát hasonlóak voltak II. József céljaihoz, csak ők ezeket nem a birodalom centralizálásával (sőt, egyesek a birodalom keretein kívül) akarták megvalósítani.

4. Alkotmánytervek:

I.                   Teleki Sándor alkotmányterve:

-          Egykamarás országgyűlés

-          Megyénként 2-2 országgyűlési képviselő (közülük az egyik mindig arisztokrata kell hogy legyen)

-          Minden szabad királyi városból 1-1 követ legyen az országgyűlésen (akkoriban az összes várost egy követ képviselte).

-          Szekularizáció: szét kell osztani az egyházi birtokokat, az egyházak működjenek közpénzből, a papok kapjanak állami fizetést; az egyház maradjon ki a politikából.

II.                ’Baráti füleknek’: Batthyány Alajos reformprogramja, a felvilágosult nemesség céljainak összefoglalása.

-          A maiorátust el kell törölni, mindenki számára (még a nőknek is) lehetővé kell tenni az öröklést.

-          Az országgyűlési követek és egyéb tisztviselők kapjanak állami fizetést

-          A Jobbágyságnak szabad költözési jogot, birtok és hivatalszerzési jogot kell adni, el kell törölni az úriszékeket. De az igazi jobbágyfelszabadításra még nem jött el az idő, arra a jobbágyok még nem állnak készen.

-          A jobbágyoknak is legyen saját országgyűlési képviselőjük.

-          A földesurak kössenek szerződést a jobbágyokkal.

-          Alkotmányos monarchia: a király ne kormányozzon, csak uralkodjon

-          Sajtószabadság

-          Népfelség sajátos értelmezése: az állam a nép akaratának végrehajtója, de nép alatt a nemességet kell érteni.

-          Az egyházzal kapcsolatban rendkívül radikális programot fogalmazott meg: az egyházakat államilag kell finanszírozni, fel kell oszlatni a szerzetesrendeket, meg kell szűntetni az egyház politikai befolyását. Az egyház térjen vissza a krisztusi szegénységre, demokratizálódjon, törölje el a cölibátus.

Batthyány javaslatai kiprovokálták a katolikus válaszreakciókat. A szerzetes Zeit válaszolt neki, az ő nevéhez fűzőik a katolikus sajtó megteremtése, célja a katolikus restauráció volt. Zeitnek írt viszontválaszában (Ad utnam aurem) Batthyány Szent Bernátra hivatkozva a lelkiismeret szabadsága mellett érvelt, a felvilágosodást és modernizációt új evangelizációhoz hasonlította, aminek célja az embert boldoggá tenni. Emiatt az egyháznak meg kell nyílnia a reformok előtt.

Batthyány 1791. februári beszéde:

-          meg kell szűntetni a nemesi kiváltságokat

-          a nemzet érdeke együtt jár az emberi normákkal

Beszéde miatt 1798-ban perbe fogták és elhallgattatták.

III. Egyéb reformjavaslatok:

-          Széchényi Ferenc javasolta először a nemesek megadóztatását és a nemesi jogok kiterjesztését másokra is.

-          Fekete János: javaslatok a jobbágyság helyzetének javítására (bővítsék a parasztok jogait, legyen országgyűlési képviselőjük)

-          Kazinczy és Bőthy birtokain maguk hajtottak végre jobbágyfelszabadítást, hogy példát mutassanak a többi nemesnek.

Általános panaszok a Habsburgokkal szemben:

-          nem teljesítették uralkodói kötelességüket

-          megszegték a néppel (vagyis a nemességgel) kötött szerződést (Rousseau tásadalmi szerződés-elmélete alapján)

5. II. Lipót:

II. József halála után, 43 évesen került trónra, 1766 óta volt Toszkán nagyherceg. Toszkánában a felvilágosult abszolutizmus „mintaállamát” teremtette meg, magát „népe első szolgájának” tekintette. II József halála után gyorsan újjászervezte az államot, visszaállította a régi intézményeket.

Külpolitikája: lezárta a törökellenes háborút, megegyezett Oroszországgal és Poroszországgal (megígérte, hogy támogatja a porosz terjeszkedést).

Magyarországon rendi gyűlést hívott össze, ígéretet tett a magyar rendi alkotmány tiszteletben tartására.

Felállított viszont egy új szervet, a titkosrendőrséget. Ez a hagyományos államvédelmi feladatok mellett propagandával is foglalkozott, főleg röpiratokat terjesztett. Leopold AlouisHoffmann: a legtermékenyebb röpiratszerző volt, irataiban a polgárságot és a nemességet szólította meg, közülük próbált támogatást szerezni a reformer nemességgel szemben. Lipót ezzel sikeresen elszigetelte a reformer nemességet itthon és nemzetközi szinten is (a poroszok már nem támogatták őket).

Megerősödött viszont a polgári reformmozgalom: megfogalmazták a modern polgári nemzet eszméjét: az új mozgalom „emberbarát ÉS hazafi”.

Vezetőik:

-          Laczkovics: a legradikálisabb vezető

-          Versey Ferenc: rőpiratíró, fő műve: ’A magyar hazának anyai szózatai’. A röpirat Angliát állította példaként az ország elé, kritizálta a vallási ellentéteket, a kapitalizmus (manufaktúrák alapítása) és a tudományok támogatása mellett foglalt állást.

-          Koppy Károly: piarista szerzetes, történetíró. Kidolgozott, profi, radikális reformtervezetet készített, főbb elvei: népfelség elve, szabad királyválasztás, az uralkodótól független kincstár és hadsereg, jobbágyreformok; a polgári átalakulás a nemzet függetlenségének is a záloga. Tervet készített az oktatás megreformálására is, aminek célja szerinte az kell, hogy legyen, hogy felkészítse az embert a polgári szabadságra.

-          Hajnóczy József: kevésbé radikális, az előbbieknél sokkal reálisabb tervei voltak. Fő műve: ’Egy magyar hazafi gondolatai’: a rendi államformát megtartva kell megteremteni a modern polgári államot, örökváltságra, az örökös főispánság és a főűri előjogok (pl. országgyűlési képviselőség) eltörlésére van szükség. A jobbágyokat földhöz kell juttatni, az egyházak ügyében az amerikai minta a követendő: „bármely vallás szabad gyakorlását meg kell engedni”, a papságot államilag kell fizetni, a főpapok kiváltságai elkell törölni. Radikális szekularizációt kell végrehajtani, egyik felekezet sem lehet kiváltságos.

Magyar polgári átalakulás 2. óra:

1790: hosszú szünet után újra összeül az országgyűlés,  minden országos méltóság részt vesz rajta, kivéve a nádor, mivel ezt a címet ideiglenesen megszűntették. Az országgyűlés nagy lelkesedést vált ki a reformmozgalomban, főleg a vele egy időben zajló francia események miatt.  Sorra születnek a reformtervek, köztük a legnépszerűbb: Ócsay Balogh Péter tervezete.

Témák az országgyűlésen:

1. A koronázási hitlevél: meg kell fogalmazni a koronázási hitlevelet, amire az uralkodó felesküszik. A hitlevélben benne vannak az uralkodó feladatai és a nép elvárásai vele szemben, tehát ez befolyásolja, melyik politikai irányzat kerül előtérbe Lipót uralkodása során.

Ócsay szerint Lipótnak új szerződést kell kötnie a néppel, megkoronázásának feltétele kell hogy legyen, hogy felesküdjön a hitlevélre. Ócsay és követői a Russeau-i társadalmi szerződés elvének sajátos rendi értelmezését vallották: Mária Terézia és II. József megsértették a nemzettel (értsd: a nemességgel) kötött szerződést, így a Habsburgok eljátszották a magyar trónra való jogukat, megszakadt a jogfolytonosság (jogeljátszás elve). Ennek ellenére nem szállnak szembe Lipót királlyá koronázásával.

A hitlevél tartalma:

- Magyarország szabad és független, nincs semmilyen más országnak alárendelve (ez a törvénykönyvbe is bekerült, ld.  1790/X. törvény).

- A birodalom egységes és oszthatatlan (ez már a Pragmatica Sanctióban is benne volt)

- Az uralkodó esküt tesz, hogy betartja az ország örvényeit, beleértve az Aranybulla ellenállási záradékát; a nemesség nemcsak helyi szinten tagadhatja meg a nekik nem tetsző törvények bevezetését, hanem kollektív ellenállási joga is van.

- protestáns vallások egyenjogúsága

- évenkénti országgyűlés

- Bécstől független nemzeti intézmények Magyarországon: kincstár, kancellária, hadsereg és hadvezetés

- az uralkodó jogkörének korlátozása: csakis az országgyűléssel közösen hozhat törvényt

- magyar ügyekben csak magyar politikusokat lehessen alkalmazni

- adószedésben és hadügyekben a király csak az országgyűléssel együtt hozhat döntést

- a király csak egyszer vétózhat meg egy törvényt, amit másodszorra is megszavaz az országgyűlés, azt már nem dobhatja vissza

- határőrvidékek visszacsatolása Magyarországhoz

- nádori méltóság visszaállítása

- a magyar országgyűlés is beleszólhasson a külpolitikába, alkalmazzanak magyar diplomatákat is.

- nyelvkérdés: az ország és az oktatás hivatalos nyelve a magyar, kivéve Horvátországban, ott a latin.

Konfliktusok Lipóttal: engedélyezi a szerb nemzeti kongresszus megtartását, ez sérti a magyarok érdekeit. A rendek ezért Poroszországgal próbálnak együttműködni Bécs ellenében, azonban Lipót megköti a poroszokkal a Reichenbach-i Egyezményt, ezzel véget vet a porosz-magyar együttműködésnek.

Emiatt meginog az országgyűlés önbizalma, így visszalépnek néhány követeléstől:

-          már nem beszélnek jogeljátszásról

-          lemondanának az ellenállás jogáról

-          elég 3 évenként országgyűlés

-          3-szoros királyi vétójog

-          az országgyűlés nélkül is lehessen hadjáratott indítani vagy békét kötni

-          magyar diplomatákat sem muszáj kiküldeni…

Ekkorra már késő egyezkedni, Lipót elzárkózik a hitlevéltől, csak a Mária Terézia-féle hitlevelet hajlandó aláírni, azt is csak a koronázás után. Reformokat ígér, de hogy milyeneket, azzal csak a koronázás után akar foglalkozni. Az országgyűlésnek külföldi támogatás hiányában nem volt más választása, mint belenyugodni. Ezt a meccset tehát az uralkodó nyerte.

2. Törvényhozás: a leghangsúlyosabb a vallási kérdés volt, az országgyűlés azt szeretné, hogy II. József türelmi rendelete étvényben maradjon. Azt javasolják, hogy a protestáns és a görögkeleti irányzatok legyenek bevett vallások. A részletkérdésekről azonban vitatkoznak:

-          A tiszántúliak teljes egyenjogúságot követelnek: vegyesházasságok esetén a fiúk az apa, a lányok az anya vallását kövessék, a katolikus egyház adja vissza az ellenreformáció alatt elvett templomokat. Taníthassanak szabadon a protestáns egyházak is, ne csak a katolikusok viselhessenek közhivatalt.

-          A katolikus főpapok javaslatai: a katolicizmus legyen államvallás, az egyház szólhasson bele a többi egyház ügyeibe. Katolikusok ne térhessenek át, vegyesházasságok esetén minden gyereknek katolikusnak kell lennie, . Az országgyűlésben ne legyen vallásilag arányos képviselet.