Heraldika 2. (Zubor Zalán)

Heraldika:

2. óra:

Elterjedt tévhit, hogy a heraldika feudális, nemesi, burzsoá tudomány. Elsőként a francia forradalom alatt tiltották be a címerhasználatot, de ma már Franciaországban is népszerű a családi címerek nem hivatalos használata. Magyarországon 1947-ben betiltották a nemesi címerek és rangok használatát (a tiltás elvileg ma is érvényben van, de nincs benne a törvényben, milyen büntetést von maga után egy ilyen „törvénysértés”, így ezeket bárki bármikor használhatja).

Valójában a címer nem mindig a nemesek vagy gazdagok kiváltsága volt. Ez a tévhit Franciaországból ered, ahol XIV. Lajos összeállítatott egy országos címerkönyvet, amibe csak az kerülhetett be, aki egy nagy összeget befizetett (ezzel akarta a kincstárát feltölteni). Ezután csak a címerkönyvben szereplő családok használhattak címert.

A heraldika eredete:

Az elnevezés a herold szóból származik, ennek jelentései:

- követ

- középkori „címerszakértő”: feladatuk volt, hogy a csatában felismerjék az ellenséges lovagok címereit és elbírálják a királyhoz küldött címerigényléseket.

- királyi hadi követ: a királyi címer hordozója, aki a csata előtt és után tárgyalt az ellenséggel (pl. a grünwaldi csata előtt). A királyi herold a koronázási ünnepséget is lebonyolította.

- lovagi tornák rendezői

- később a címerkönyvek íróit is heroldoknak nevezték.

A heraldika szó utalhat:

- a címertervezés mesterségére, a heraldikai szabályokra

- a címerekkel foglalkozó segédtudományra: érintkező tudományágak a jogtörténet, művelődéstörténet, építészet- öltözködés- és művészettörténet.

Mi a címer?

A magyar címer szó először egy 1331-es krónikában  jelenik meg, jelentése: sisakdísz (latinul crista, később a címer egyik eleme). A szó valószínűleg az ógörög cyma (csúcs, tető) szóból ered. Honnan jöhetett be? A krónika egy Praiser Henrik nevű német zsoldos lovagról szól, akit fekete-sárga tollbokrétájáról lehetett felismerni. Lehet, hogy német közvetítéssel jutott el ide?

Mások szerint francia közvetítéssel ismertük meg, az Nápolyi Anjou-Árpádházi kettős házasság után (IV. Kun László-Izabella; Anjou Sánta Károly-Mária), mivel ekkor jelennek meg (1272-73) az első képi ábrázolások a díszes sisakokról. Vitatható azonban, hogy ezeknek a díszeknek jelvény-funkciója lett volna. Egyesek szerint a címer szó valójában a francia cimiere (sisakdísz) szóból ered, azonban a magyar nyelvű szó jelentése közelebb áll a görög cyma-hoz (kb. fent levőt jelentett, ld. cégér, kukorica-címer).

A címer tehát eredetileg a sisakra helyezett díszítő motívumot (lehetett tollbokréta, jellegzetes csúcs vagy akár kisebbfajta fémszobor a sisakra erősítve) jelentett, viszont ugyanezt a motívumot pajzsra is ráhelyezték, így született meg a ma is használatos címer.

A funkciótlan sisakdísz elődje egyesek szerint a sisaktakaró lehetett, ami a meleg ellen védett. Viszont ezeket a keresztes háborúk alatt már nem használták (és ekkor még nem volt igazi címer), ezért valószínűleg nincs köze a kettőnek egymáshoz. Viszont ekkoriban a sátrak tetejére tett egyedi jelvény, a sátortakaró lehet a sisakdísz elődje.

A címer definiálásának nehézsége:

A XIX. sz-i heraldika szerint: heraldikus módon díszített családi jelvény, középkori pajzsból és sisakból áll. Ez azonban hiányos definíció, mivel a kommunális (városi, falusi) kimarad belőle.

Kumorovicz Bernát szerint: pajsz alapú jelvény, a középkori fegyverhasználaton alapul, magánszemély vagy testület használja, állandó és örökíthető jelkép. Ez a definíció is hiányos (pl. nem fedi az antiheraldikus címereket).

További kritériumok:

-          színes jelvény: nem igaz, mert nem mindig színesen ábrázolják őket, mégis címerek maradnak (pl. pecséteken).

-          Ábrázolásai mértani formák vagy stilizált alakok, nem lehet rajta térben ábrázolt kép vagy dombormű.

-          Pajzsot tartalmaz: lehet igazi pajzs, vagy egy pajzs képe, ha a címer pl. zászlóra vagy ruhára kerül.

Valójában bármi címernek tekinthető, ha annak használják. Pl. a latin-amerikai és a szocialista országok szándékosan választottak antiheraldikus államcímereket. Ezeket is címernek kell tekinteni, mivel ez rögzítve van az országok alkotmányában.

A középkori címer előzményei:

Megoszlanak a vélemények arról, mi lehetett  a címer közvetlen előzménye. Néhány elmélet:

-          Görög pajzsdíszítések és római légiós jelvények (sasok). Probléma: ezek túl régiek, hogy legyen kontinuitás a középkorral

-          germán törzsek rúna-jelképei: német heraldikusok szerint ez volt a címer őse. Ebben még lehet némi igazság, mivel sok mitológiai díszítő motívum (pl. állatok) került át a címerhasználatba is.

-          arab hadi jelvények, amiket a keresztes háborúk alatt vett át Európa (Nem valószínű, mivel az iszlám tiltja az emberábrázolást. Jellemzően inkább az arabok vették át az európaiaktól, mint pl. Granada esetében)

-          a céhes cégérekből alakult ki először a céhcímer, majd a nemesi címer

-          különféle pogány totemek

Egyikről sem állapítható meg, hogy a címer előzménye lett volna, így a heraldika ma már csak a középkori és későbbi címerekkel foglalkozik.

Azt sem tudjuk biztosan, hogy a valódi címer hol alakult ki. Először pecséteken jelenik meg, de mindenhol szinte egyszerre, így a franciák szerint Franciaországban, a németek szerint Németországban alakult ki stb.

Az biztos, hogy eredetileg katonai funkciója volt, kialakulása összefüggött a középkori haditechnika fejlődésével:

-          erősebb nyilakat és íjakat fejlesztenek ki, ezért egyre nagyobb és nehezebb páncélra és pajzsra van szükség.

-          A harcosok tetőtől talpig páncélba öltöztek, így már nem lehetett őket felismerni, szükség volt valami egyedi azonosítóra jól látható helyeken (pajzs, sisak).

-          A jelképeknek a pszichológia hadviselésben is szerepe volt, ezért választottak gyakran oroszlánt, sast stb. jelképül.

-          Mivel a többség nem tudott olvasni, csak a képi jelek jöhettek szóba

-          Mivel a pajzs csak szemből látható, a zászlókra is ráfestették ugyanazokat a jeleket, hogy oldalról vagy hátulról is felismerjék egymást.

A címer így lassan mindenre rákerült, ami a lovagé volt, a hadi felszerelésekre, majd a személyes tárgyakra is.

A heraldika korszakai:

Alapvetően két korszakra oszthatjuk:

1. Élő heraldika kora: amikor a harctéren valóban használtak címeres pajzsokat. Ekkoriban a címer csak 3 elemből állt: pajzs+sisak+sisakdísz
2. Papírheraldika kora: a középkor végétől napjainkig, mikor már csak jelképes szerepe van a címernek. A különböző díszítő elemek (pajzstartók, jelmondatok, címersátor vagy -köpeny stb.) főleg a barokk korban alakultak ki.