Tánc az egész világ?

Csak két filmet sikerült megnéznem az izraeli filmhéten, de azzal a kettővel nagyon elégedett vagyok, nagyon szórakoztató mindkettő, de közben azért a gondolkodásnak is tápot adnak. Az Öt óra Párizstól főszereplője egy elvált taxis, aki beleszeret a fia orosz zenetanárába, Linába. Ő is viszonozza valamennyire, de nem olyan komolyan, hogy elhagyja a férjét és ne vándoroljon ki vele (illetve tovább, mert már Izraelbe is bevndoroltak) Kanadába. Amíg ez a történet kibontakozik, sokat nevethetünk a taxis slemilségén is és a jól eltalált viccein is, a pszichoterápián is, és a mindennapi élet apró-cseprő dolgain. A másik film, a Tánc és szerelem is főleg Izraelből rettentően elvágyódó oroszokról szól, akik nagyon szenvednek a provinciális Asdódban, ahol nem integrálódnak különösebben az izraeli társadalomba, mert szinte mindenki orosz bevándorló. Tetszik, hogy elhoznak külföldre olyan filmeket, amik Izraelből elvágyódó emberekről szólnak. A szereplők közül kb. a főszereplő kisfiú, Chen apja az egyetlen szabra. Érdekes, hogy a tökéletesen kétnyelvű gyerekek mikor beszélnek egymással oroszul és mikor héberül. Chen anyja gyönyörű és orosz, akinek nem sikerül beilleszkednie Izraelben, munkanélküli, ebből kifolyólag depressziós és a többi. Az apa nem nagyon tud ráhangolódni a "nagy orosz lélekre, amit ugye ésszel megérteni nem lehet", az IQja és az EQja sem szökell az egekbe, mindamellett jó fej és humoros, fényképész, így aztán Chent is tanítgatja. Chen folyton videokamerával mászkál, mindent felvesz, olyan gyerek, amilyen az anyukám lett volna, ha régebben terjed el a videokamera. Sajnos a vége nagyon giccses lett, mivel a tánc minden konfliktust megold, holott a lényeget már a film közepén megtanította Julia, a gyönyörű, frusztrált és orosz tánctanárnő Chennek: "csak az állatok nem hazudnak. Ha az ember nem lenne képes hazudni, nem lenne színház és tánc. Láttál már elefántot táncolni?"