1923-ban írta Frankfurt am Main-ban. Max Brod: Heidentum, Christentum, Judentum c és Leo Baeck: Das Wesen des Judentums c művéről szól. Baeck reform rabbi, Brod cseh származású német, majd izraeli író lett, Kafka barátja.
I.
A zsidóságnak, noha vannak dogmái, nincs dogmatikája.
Izrael kiválasztottságának gondolata, bár áthatja a zsidóságot, nem dogma, pl. Maimonidész Tizenhárom Hittételében sem szerepel. Nem mondatik ki, mert egyértelmű.
Szt. Ágostonnak és Szt, Tamásnak nincs zsidó megfelelője, Maimonidész Tévelygők Kalauza c műve nem rendszer, hanem apologetikus szálra felfűzött értekezések sora. A védekezés a fil támadásainak szól, max mellékesen a többi vallásnak.
A zsidó gondolkodás apologetikus gondolkodás marad, itt nem jelenik meg az iskolák harca a közös gondolkozáson belül (márpedig egy kultúrán belül ezzel szokta manifesztálni magát a gondolkodás önállósága).
Az 1820-as években Németo.-ban keletkezett egy nem eléggé méltatott zsidó fil. A gondolkodás legitim módszere itt is az apologetikus volt. Akinek a zsidóságról kellett gondolkodnia, az valamiképp, szellemileg legalábbis, a zsidóság határára sodródott
Az apologetikus természet e gondolkodásnak legitim ereje, de veszélye is.
II.
Az a mondás, h „adjatok bárkitől két leírt szót, és én akasztófára juttatom”, szellemi mozgalmak esetében is érvényes.
Brod könyve méltánytalanul idealizálja a kereszténységet, azzal a módszerrel, h inkább hisz az iskolamestereknek és a teológiaprofesszoroknak, mint a szenteknek és a lovagoknak. Dantét és Kierkegaard-t, az a 2 eleven, nem katekizmusból szalajtott keresztény, akik a könyvbe bebocsátást nyertek, úgy szerepelnek, mint a kereszténységbe szóródott zsidók. Brod könyve jó értelemben hitvallomás: egy felismerés életútját beszéli el. Egy jó teológiai könyv lett belőle, mivel nem teológiai, hanem eredete és beállítottsága szerint háborús könyv. És rossz teológiai könyv lett, amikor mégiscsak teológiai könyvvé akart válni.
III.
Brodról: „Szinte érezni, mennyire nem talált az önállóan-gondolkodás sodrában egy percnyi nyugalmat, hogy elolvassa, amit előtte gondoltak.” J
Mindkét könyv apologetikus indíttatású.
Baeck Harnack: A kereszténység lényege c könyvével szemben védi a zsidóságot, mert az pusztán a keresztény világosság sötét háttereként ábrázolta. Brodnka is ez a célja. Gyengeségeikben is nagyon hasonlítanak a könyvek: csődöt mondanak a törvény problémájával szemben.
IV.
Miért tapad olyan rossz íz az apologetika szóhoz? Valszeg ugyanazért, amiért az apologetikus foglalkozáshoz, az ügyvédséghez. Vagyis elterjedt az előítélet, h legitim feladata a hazugság. Lehet, h a foglalkozási rutin igazolja ezt az előítéletet, de ennek ellenére a védelem egyike lehet a legnemesebb emberi foglalatosságoknak. Ha leás a dolgok alapjáig, magával az igazsággal ment fel a bűn alól.
A megismerés végső ereje megtagadtatik az apologetikus gondolkodástól, ahogy a megismerés végső szenvedésétől is megkíméltetik. Mert a végső megismerés mát nem védelmez, hanem ítél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése