Ateista teológia [A keresztény Jézus élete-teológia és a zsidó népiségteológia problémája]
XIX. sz. romantika, individualizmus-> Jézus élete probléma a keresztény teológiában.
A zsidóknál Cohen racionálisan értelmezte át a kinyilatkoztatás fogalmát.
Ahogy a keresztények az ideálid ember gondolatáig üresítették Krisztust, úgy a zsidók a népgondolatot értelmezték át az ideális emberiség-gyülekezetté -> mindkét esetben a történelembe belépő és minden egyéb valóságtól különböző isteni valóság bélyegét tüntették el.
A zsidó tud, amely számára a zsidóság fennállása örök valóság volt, nem tudott mit kezdeni Hegel történelmi népek meghalásáról szóló elméletével.
„Ahol mítosz születik, ott ver a történelem szíve. Ami ily módon mítosszá minősül, az ugyan megszűnik a szó közönséges értelmében igaznak lenni, de az a történelmi valóság, amelyre a mítosz kristályai rakódtak, éppen ezzel tanúsította azt az erejét, hogy a hit számára valóság legyen.”
Az ateista teológia az emberré válás helyett Isten ember voltát tanította, a törvényadás hegyére való alászállása helyett az erkölcsi tv autonómiáját.
Feszültség a mitikus és a racionalista zsidóság között: feszültség a zsidó nép kiválasztottsága és maga a nép között, ebből a kettészakítottságból ered a zsidó népiség örök létértelme: a késztetés a legfeltétlenebb kettősséget a legfeltétlenebb egységgé békíteni.
1914. tavaszán írta, amikor Buber kért tőle írást a Von Judentum évkönyvébe. Az írást alkalmatlanként elutasították, mert név nélkül támadta Buber Reden über das Judentum c. kötetét. Maga az évkönyv sem jött létre, 1937ben jelent meg először az Ateista teológia a Kleinere Schriften c. kötetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése