1925. febr. Frankfurt.
Válasz a könyv visszhangjára, nem utószó. Csalódást keltett azokban, akik „zsidó” könyvre számítottak. „Ez a könyv csupán egy filozófiai rendszer.”
Egy szokványos filozüfiai rendszer etikából, esztétikából és logikából áll. A megváltás csillaga háromkötetűsége (csak a kiadási nehézségek miatt lett 1 kötetbe zsúfolva, amúgy 3 kötetesnek volt szánva) ellenére szakít ezzel a szokással.
A filozófiai könyvekben a mondat nem elődjéből, hanem utódjából következik. Fil könyvek nem győzhetők le az ancien régime-stratégiával, ami azt hisze, h nem hagyhat erődöt bevetetlenül a háta mögött, e könyvek csak napóleoni módon vehetők be: előretörve az ellenséges főerők felé, melyeknek leigázása után a kisebb erődök maguktól is elesnek.
Minden fil a „lényegre” kérdezett. Ebben különbözött az egészséges emberi értelem filozófiátlan gondolkodásától. Mindennek „tulajdonképpen” vmi másnak kell lennie, mint ami, különben fölösleges lenne a fil! Még mindig fáradhatatlanul permutálgatják az egyiknek a másikra való visszavezethetőségét-> az eu fil 3 korszaka: 1. kozmologikus antikvitás 2. teologikus középkor 3. antropologikus újkor. Az újkor gondolat kedvence: a visszavezetés „az” Énre.
A lényegre irányuló kérdés csak tautologikus válaszokat kaphat.
A pogányság nem kevesebb és nem több, mint maga az igazság, kinyilatkozatlan formában.
A gondolkodás módszere helyébe, ahogyan azt minden korábbi fil kialakította, a beszéd módszere lép. A gondolkodás időtlen, a beszédet az idő táplálja.
Az Istennév problémája pusztán egy része a név mint olyan logikai problémájának.
Az olyan esztétika, amelyet nem ejt gondolkodóba, h művészek üdvözülhetnek-e, az ugyan udvarias, de hiányos tudomány.
„Az istenek templomai joggal dőltek romba… de a fohász, amely a gyötrődő kebelből szállt fel hozzájuk, s a könnyek, melyeket a karthágói atya ontott, amikor fiát áldozatul vezette a Moloch elé, nem maradhattak meghallatlanul és meglátatlanul.”
Minden történeti vallás a kezdetektől specializált, „alapított”, egyedül a zsidóság és a kereszténység azok, melyek specializálttá csak váltak, alapítani pedig sohasem alapították őket. Eredetileg vmi teljességgel nem-vallásiként indultak, egyikük tény, másikuk esemény volt. Csak paródiájuk, az iszlám az, amely eleve vallásnak születik. A megváltás csillagának csak az iszlámról szóló részei vallásfilozófiai részek szigorú értelemben.
Minden megismerés, ha vmit valóban megismer, egyedülálló aktus. Pl. nincs történelem általában-> a történelemről általában szóló módszertani megfontolások nme pótolják az egyes történetírói műre alapozottakat.
Vannak, igazságok, amiket az ember már nem bizonyíthat másképp igazzá, mint élete feláldozásával, és vannak olyanok is, amelyek igazságát bizonyítani csak valamennyi nemzedék zálogba adott élete képes.
A könyv ellensége minden izmusnak, leginkább még az „abszolút empirizmus” megjelölés tetszene Rosenzweignek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése