2010. október 7., csütörtök

Bevezetés a XX. századi vallásfilozófiába (Buber, Ebner, Rosenzweig) 3. okt. 7.

Rosenzweig: A megváltás csillaga

Már a fronton írja 1916tól, de a főrészt 1918 és 20 között.
A család a 30as években elmenekült Palesztinába, de R. könyvtára egy másik (német) hajón Tunéziába került, mert 39ben a II. VH-ban a brit flotta első dolga volt minden német hajó internálása, kirakodták az akkor épp fölösleges cuccokat…
Az eu. kult. válságából keres kiutat. A válság lényege, h az eu kult kizárólag kultúrának kezdte el tartani magát és nem tudni arról, h közben bármi is lenne. R. szerint a vallást ki kell menteni a fil uralma alól (itt fil alatt kultúrát ért). A kult mindazon dolgok fejére nőtt, amikből megszületett. R. szerint a kult összeomlásának tünete, első lépés a barbárság felé, h a vallásról úgy beszélnek, mint egy dolog a sok közül a kult részhalmazainak sorában.
R. mint eszmetörténész: ?Meg lehet-e fogalmazni az ember számára maradandó igazságokat?
„Minden ember saját korának gyermeke.” Hegel -> ?amit igaznak gondolok, az csak most igaz? Ezt a 19. sz-i történetszemlélet hozta magával, korábban nem gondolták így. Akinek ez nem tetszik: filozófusok, teológusok, egyházak.
?Hogy lehet, h léteznek örökérvényű igazságok (pl. a matematikai tv-ek)?
?Hogy lehet, h az ember képes a valóság egy részét megérteni? Tehát megérteni azokat a természeti tv-eket, amik akkor is érvényesek lennének, ha mi nem léteznénk.
?Lehetséges-e olyan igazság, ami a történelmen belül nem változik? R. levelezésében visszatérő probl. + „Mit jelent ez számomra azon kívül, h tudom?”
Ha az Újszöv előrelépés az Ószöv-hez képest, akkor emögött lappang Isten haladása is, az üdvtörténettel is ez a probl.
Joachim Da Fiore/Joachim Floris/Gioacchino Da Fiore -> törtfil. Dante a Paradicsomba tette. J Da Fiore nem sokkal később pápai indexre került. Lehet, h az Isteni színjáték első sora a világtört felére vonatkozik! Da Fiore hívei szerint akkor volt az emberi tört (ami egybeesik az üdvtörténettel) közepe, és közeledett a harmadik kor, a Szentlélek kora.
Schellingnél a páli korban (a reformáció után) krisztianizálódnak az emberek, akik addig belül pogányok a teljesen keresztény világban (mert az egész világ keresztény lett a péteri korban). (A harmadik a jánosi kor.) ->Luther nem teremtett új hitet, csak új hívőt.
A romantika felrúgja a felvilágosodás optimista fejlődéshitét. Újra felvetődik a kérdés, h mi a viszony a hagyományozott igazságaink és a tört között? A felv és a romantika szerencsés egymásra találásából bontakozott ki a német idealizmus (1800). A kül korok saját igazságrészletei mind szükségszerű állomásai az egy abszolút igazságnak, ami tehát időben bontakozik ki. Így nem kell hülyeségnek tartanunk minden tört kort, létjogosultságot kapnak. J Ranke: „minden kor egyformán közel van Istenhez” tehát a legjobb, amit tehetünk, h korunk tökéletes gyermekei vagyunk. Viszont akkor a legembertelenebb korszak létjogosultsága sem kérdőjelezhető meg…
Lukácsnak is megvolt a könyvtárában Rosenzweig doktorija.
A világszellem úton van az abszolút szellem megvalósulása felé. A végpont Hegelnél az önmagáról tudó abszolút szellem. A szellem mindent megismerésének folyamata a történelem. Mindenről tudatosítja, h az is ő. Hegelnél senki nem láthatja át saját korát, mégis előre viszi a történelmet, emiatt Hegellel könnyű igazolni bármit…
? der Vernunft=az Ész csele (Hegel): a Világszellem céljainak megvalósulása érdekében felhasználja a tört cselekvőit anélkül, h ők erről tudnának.
R. mélyen idealista indíttatású, de vitatkozik az idealizmussal. Az idealisták szerint a filozófus segíti az észt elérni az abszolút szellemet. A filozófia maga az ész önmegismerése. -> R: „az összfil fejl Parmenidésztől Hegelig azáltal éri el Hegelben a végpontját, h Hegel a fil történetét is bevonta a rendszerbe” Ennél tovább fil nem juthat R szerint, mert célhoz ért (Hegel is így látta).
Hegel nem nézte le az elődeit, mert a filtört-re is vonatkoztatta, h mindenki szükségszerűen hozzátett vmit a haladáshoz.
Közben R viszonya Hegelhez ambivalens.
Thalész: „Minden víz.” -> R: Ezzel milyen kérdésre válaszolt Thalész? R szerint arra, h „minden micsoda?”-> tehát azt kell kutatni, h milyen típusú gondolkodás az, ami arra kérdez rá, h minden micsoda, eleve a mindenségre kérdez rá.
A fil előítélet mentes, előfeltevés mentes, elfogulatlan gondolkodás elvileg.-> erre is rákérdez R, vajon biztos, h nincsenek előfeltevések a fil-ban? Ahhoz, h megkérdezzük micsoda minden, előfeltételeznünk kell, h az egész valóság egy anyagból van. (A legkorábbi görög filozófiai szövegekben a minden-t egyes számban használják.) Hegel is ezen a nyomvonalon állapítja meg, h minden a Világszellem. 

Nincsenek megjegyzések: