1923. Ortodox és liberális körökben is heves ellenállást váltott ki.
„S fiaid mint tanítványul az Úrnak, s nagy békesség fiaidnak!” (Ézs. 54,13) – Ne olvasd: banajich:fiaid, hanem bonajich: építőid.
„… elcsodálkozom, milyen mértékben volt is Ön a mi nemzedékeinknek, mind az enyémnek, mind az utánam következőknek, ügyvivője és szóvivője.”
„…a szó nem marad kimondójának tulajdona; akihez intézték, aki meghallja, aki felolvassa, mindnyájan résztulajdonosaivá válnak…”
Ön a tanulótól megköveteli, h magát adja bele a tanulásba, magát kapcsolja új szemként a hagyományozás láncába. A tanítás ott kezdődik, ahol az anyag megszűnik anyag lenni és erővé változik át. A törvényt viszont meghagyja (Buber) ugyanazon bilincsek közt, melyekbe a 19. sz- zárta be a törvényt és a tanítást. A törvény, melyről Ön beszél, nem inkább csak a tovatűnt évszázad nyugati ortodoxiájának törvénye?
Nem azért tartjuk a törvényt, mert évezredek óta tartják az őseink, hanem mert a mi lelkünk is ott volt a Szinájnál, tehát közvetlenül nekünk is átadatott! Mózes a Deuteronomiumban: nem atyáinkkal kötötte Isten ezt a szövetséget, hanem velünk.
A népek arca mindig még csak létrejövőben van, egyiknek sem énekelték el már a bölcsőjénél, milyenné kell lennie, a zsidó népnél viszont maga a születés lett az élet nagy pillanata. Csak az tartozik a zsidó néphez, aki e maghatározó eredetre emlékezik.
Amiként a tanításban sem létezhet többé lényeges és lényegtelen merev különbsége, melyet a liberalizmus kísérelt meg felállítani, ugyanúgy nem létezik itt többé a tiltott és megengedett különbsége, melyet a 19. sz. nyugat-európai ortodoxiája épített ki.
„aki sabbatkor maga nem nyit fel egy üzleti levelet, az akkor se olvassa el, ha másvalaki nyiltja fel neki.” [~az ember vagy tartja a szombatot, vagy nem, harmadik út nincs]
Még a tiltott is pozitívvá válik, szándékos elmulasztása révén.
A két világ, tiltott zsidó és megengedett nem zsidó, egymásba folynak. A megcselekedhető birodalma egyetleneggyé lett.
A törvény építése tehát a kezünkbe helyeződik.
„nem hiszek a tudatbeli visszatérés veszélytelenségében.” A kimondott hazugságot a maga következményeiben éppúgy nem lehet visszavonni, mint a megtett hazugságot.
A zsidó nép számára az élet nem az az egyirányú folyam, ami a többinek. A mi történelemtelenségünk, v pozitívan szólva, örökkévalóságunk, történelmünk minden pillanatát teszi egyidejűvé számunkra. A visszafelé fordulás számunkra szüntelen életszükséglet, nem úgy, mint a népeknél, ahol csak történeti-időszerű életszükséglet. Egész létünk van hivatva a visszafordulás veszélyétől való védelemre.
„úgy van, ahogyan az Írás írja, „fiak” vagyunk, és ahogy a hagyomány olvassa, „építők”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése