Filozófiatörténet 12. (máj. 4.)

Russel - folytatás
Frege: Az aritmetika alapja c mű. 19. sz. végén. Előállítja a természeti számot logikai eszközökkel, ezt a levezetést mélyíti el Russel, akit ezért ünnepelnek a leginkább, de Frege megelőzte ebben!

Önreferencia: saját magára hivatkozva használunk egy szót. A paradoxont önreferencia okozza (pl. halmazok halmaza), azt kell kiküszöbölni. A definíciók legnagyobb hibája, az hogyha circulus vitiosust tartalmaz, vagyis önmagával definiálunk vmit. Az is önreferencia, ha azt mondjuk, h az asztal olyan bútor, amely tartalmazza az asztal tulajdonságait! AZ állítás nem vonatkozhat önmagára. DE később kiderült, h nem ez vezet a paradoxonhoz, max egyik esete az átfogó hibának, ami paradoxont okoz.
Pl. beírjuk egy téglalapba, h az aláhúzott mondat hamis, és mellé írjuk aláhúzva, h a bekeretezett mondat igaz. –> ez is paradoxon, pedig nincs önreferencia!
Nyelvi problémában próbálták megragadni a hiba gyökerét. Russel szerint az volt a baj, h nem vettek tudomást a nyelvi szintek létezéséről. Az állítmányok különböző nyelvi szinteken lehetnek.
n-edik szintű nyelvi kifejezést olyan dologról állíthatunk, ami legfeljebb az n-1-ik nyelvi szinten lehet. Nem lehet egy szinten a szubjektum a predikatívumnál, és feljebb sem.
Különböző szintű nyelvek is vannak, a tárgyi nyelvek és a metanyelvek. Ez egy viszony, tehát ugyanaz hol meta, hol tárgyi nyelv. A krétai állítása (minden krétai hazudik) metanyelvi állítás, a nyelvi világra vonatkozik.
A nyelvben szimbolizálva vannak jelen a tárgyi világ objektumai.
Nem szabad összekeverni a metanyelvi (a nyelvre vonatkozó) és a tárgyi nyelvi (tárgyi világra vonatkozó) állításokat, mert különböző szinten álló típusok, csak a megfelelő hierarchia betartásával lehet megközelíteni őket-> ez is a típuselm egy megfogalmazása.
A halmazok halmazáról nem szabad megkérdezni, h tartalmazza-e önmagát, mert rögzített a tartalma (referencia), h benne vannak a halmazok, amikről megfogalmazom majd a kijelentést, lezárt, tehát nem vonatkozhat magár a a halmazra a kérdés v a kijelentés. Nincs benne az összes halmazok halmaza a referenciában.
A minden és a bármely jelentésén való elmélkedés vezet át a leíráselmélethez.
Frege klasszikus példája: a hajnalcsillag és az alkonyi csillag jelentése. A jelentés, amit jelez a (nyelvi) jel. Ebben az esetben égi test. De hát nem ugyanazt jelenti a hajnalcsillag és az alkonycsillag! (sokáig nem tudták, hogy a kettő ugyanaz a test)-> Frege felfedezése: a kifejezések jelentése nem azonos azzal az objektummal, amit a kifejezések megjelölnek. Sinn nem egyenlő Bedeutung. A Sinn a jelentés (angolul reference), az objektum=Bedeutung a jelölet, az angol szakirodalomban a denotatum.

EZt egy táblázatnak kell elképzelni:
német Sinn Bedeutung
angol meaning reference
magyar jelentés jelölet

A jelölet szakszót Máté András vezette be a magyar szakirodalomban.
Sem a hajnalcsillagnak, sem a Vénusznak nem tulajdonsága, h azonos, hanem az őket megnevező szavak tulajdonsága. A Vénusz és a hajnalcsillag SZAVAK szinonimák.
Vannak tárgyi mondatok (a Hold gömbölyű), és szintaktikai mondatok, amik a nyelvről szólnak (a hajnalcsillag és a Vénusz szinonimák). A két mondatfajta között: valójában szintaktikai mondatok, amelyek úgy néznek ki, mintha tárgyi mondatok volnának (a hajnalcsillag és a Vénusz azonos). Ezek a csalárd mondatok a pseudo-tárgyi mondatok. EZ a könyv Afrikáról szól: úgy tűnik, mintha a könyv tulajdonsága lenne, h Afrikáról szól, holott nincs fizikai kapcsolata Afrikával, a szövege szól Afrikáról.
A filozófiai kijelentések mind pseudo-tárgyi mondatok egyesek szerint (1930’), mert igazából nem a világról, hanem a nyelvről szólnak. Tehát a filozófia feladata a nyelvi kijelentések értelmének feltárása.
A nyelv nem teljesen korrekt logikával épül fel. Ha a pseudo-tárgyi mondatokat árfogalmazzuk formális módba, többé nem lesznek pseudo-trágyi mondatok és ki lesz küszöbölve a metafizika.
Analitikus fil: elemző nyelvkritikai attitűd. Analitikus metafizika is létezik manapság! David Lewis (-> lehetséges világok elmélete).

Russel leíráselmélete
Ezen nyugszik a modern logika.
1950 On denoting c könyv.
James Millre épül (John Stuart Mill apja): a rózsa piros kijelentés nem a rózsára vonatkozik, hanem mire, az is illik, h rózsa meg az is, h piros. Nem tudjuk, h mi ez a Valami.
Rx: x-re azt mondom, h rózsa. R, a rózsa a predikátum, x egy névmás, ami különböző helyzetekben különböző dolgokat jelent.
Rx -> Px: ha x rózsa, akkor x piros. Kiemeljük x-et-> x(R-> P) : ami rózsa az piros marad a zárójelben, mint állítás.
Univerzális v egyetemességi operátor: fejjel lefelé fordított A, az angol all rövidítéséből. Ha ezt tesszük az x(Rx-> Px) elé, akkor : minden x-re vonatkozik ez utóbbi.
Balra néző E: az existiert rövidítése, azt jelenti, h létezik olyan x, amire igaz az utána következő álítás.
John Stuart Mill: 2 féle név van: tulajdonnév és olyan név, amivel több egyedet egy kalap alá veszünk (pl. piros).

A következőt is egy táblázatnak kell elképzelni:
Balra néző fél ellipszis -> Ha, akkor
Λ & És
~ Γ vagy
Fejjel lefelé fordított A Π minden
Balra néző E Σ Van olyan