Filozófiatörténet 5. (márc. 9.)

Folytatás: Ágoston
o A boldogság az igazságon való örvendezés. Az egyetemes, mindenki számára érvényes igazságról van itt szó, nem a saját igazunkról. Az a boldog ember, aki az egyetemes, isteni igazságnak örül.
o Isten tulajdonságaival rendelkeznünk kell ahhoz, hogy felismerjük őket Benne. Isten kegyelmétől függ, hogy valaha is megtalálom-e Őt, mert az ő kegyelméből vannak jelen ezek a tulajdonságok a lelkemben.
o A boldogság útjában álló akadályok a kísértések. Mert elvonják a figyelmünket Istenről. 1. Torkosság: az öröm kedvéért akkor is folytatjuk, amikor már nem szükséges. „Kevésbé szeret Téged az, aki veled együtt valami mást is szeret.” Ágoston Istenhez.
o Kísértések súlyossági sorrendje: 1. torkosság 2. a hangok kísértései: zene. [Ez a képrombolás időszaka! A templomokból ki akartak irtani mindent, ami elvonja a figyelmet Istenről. Ágoston ellenezte a zene száműzését az istentiszteletről, mert tapasztalta, hogy a közös éneklés erőt adott a barbár támadáskor, és a gyengébb lelkeknek segíti az éneklő imádság az átérzést.] 3. A szépség kísértése (neo-platonikus hatás). A szépség Isten munkáját dicséri, megmutatja, hogy az ő teremtéséről van szó. Tehát megfelelő mértékben azért szabad csodálni. A bűn a szükséges és nem szükséges mérték határának átlépése. 4. Kíváncsiság kísértése 5. Szexuális kísértés
o A lélek átköltözhet egy másik testbe, pl. álmodás közben.
Skolasztika
12. sz-ban egyházi egyetemek alapítása Európában.
Legtipikusabb műfaj: kommentár: antik auctorok, egyházatyák és egymás műveihez.
Summa: nagy, összefoglaló mű, 13. sz. A két legfontosabb summa Aquinói Szt. Tamás műve. Doctor Angelicusnak hívták őt. Zárt, mereven meghatározott forma.
Célkitűzés: Isten létének bizonyítása az értelem eszközeivel.
Aquinói Szent Tamás
Bizonyítási forma (Canterbury Szent Anzelm is használta): feltételezzük a tétel ellenkezőjét és abban ellentmondást találunk. Indirekt bizonyítás. Istenérveivel felülírta Anzelm bizonyítását, elfogadottabb lett. Anzelmé a priori (kizárólag az emberi értelmet felhasználó) bizonyítás, nem alkalmas tömeghatásra. Az emberek nagy részének tapasztalati úton kell bebizonyítani Isten létét. Ágoston tapasztalati bizonyítása hasznosabb az egyháznak. A róm. Kat. Egyh. Hivatalos álláspontja mai napig a tomizmus.
AZ ésszel szemben bizonytalan az egyház. Az ész alkalmazása mindig kételkedéshez vezet, tehát az ész a hit ellentéte, a hit igazságait aláássa. A hit igazságai magasabb rendűek az ész igazságainál. Reakció: kettős igazság elve: ellentmondhatnak egymásnak, de ettől nem kell elvetni egyiket sem, ezzel már egy kis pozíciót kapott az ész, ennek az elvnek nagy képviselője Tamás. Tamás: a hitet és az észt is Isten adta, tehát nem kerülhetnek egymással szembe, legfeljebb úgy látszik mintha. Felhívja rá a figyelmet, h az ész hajlamos a tévedésre, kevesen alkalmazzák szakszerűen. Ezt használja Hume is a csupán észből származó igazságok érvénytelennek nyilvánításakor. Az észt a hit alátámasztására és nem aláásására kell használni. Tamás hatására terjed el a tudomány „ancilla theologiae” elképzelése, funkciót kap. „Az ész ellenségből jó baráttá válik.” Á. L. EZ Tamás nagy érdeme. Fontos az észnek a tapasztalatokból származnia, akkor tér le a hit útjáról, amikor elrugaszkodik a tapasztalatoktól és csak a maga anyagával foglalkozik. Viszonylag empirista a többi középkori filozófushoz képest!
A 12. sz-ban szivárgott be Arisztotelész Európába, arab közvetítéssel. Tamás tetőzte be a folyamatot, Arisztotelészt tette az egyházi ideológia középpontjába (Platónnal szemben). Először arabból fordították latinra Arisztotelész műveit!
Tomizmus: ész hasznos a hitnek; Arisztotelész adoptálása.
Platónt folyton kritizálták, h nincs meg az ideák világának helye, Arisztotelész az egyedi dolgokban helyezte el őket.
Istenérvek
0. Ontológiai: Canterbury Szt. Anzelmé. Tamás is megemlíti, de nem ezt az utat járja. Isten szükségképpen létezik, mert nála nem lehet nagyobbat gondolni, semmilyen tökéletességet nem lehet hozzágondolni, tehát ha feltesszük, hogy nem létezik, az paradoxon, mert nem rendelkezik a létezés tökéletességével, márpedig minden tökéletességgel rendelkezik. Következésképpen Isten létezik.
1. Mozgásból merített érv: a mozgás megvalósulási formája az okságnak. Ez a legközvetlenebbül tapasztalható. A dolgok mozognak, ez mindenképp mozgatótól ered. AZ első mozgatót, aki mozdulatlan, nevezik Istennek.
2. Okból merített érv: ez első érv általánosítása, tágabb a teológiai tartalma. A mozgatás az okozás egy formája. Semmi sem lehet önmaga oka (a jelenségek világában), mert az ok mindig megelőzi létezésével az okozatot. Isten az első ok, aki viszont önmaga oka (nincs a jelenségek körében), őt semmi más nem okozza.
3. Szükségszerűségből: minden kontingens (nemlétezésre képes) dolognál volt olyan pillanat, amikor nem létezett. Ha a világ csak ilyen dolgokból állna, akkor kellett, h legyen olyan állapot, amikor semmi sem létezerr és akkor most sem létezne semmi. Tehát vannak nem kontingens dolgok is.
4. Tökéletesség fokaiból:
5. Kormányzásból:
Az utolsó kettőt jövő órán beszéljük meg.