A kabala vallásfilozófiája 7. (márc. 31.)

Folytatás: Scholem „Mikor nem lehetséges misztika” elmélete
Nincs önálló diszciplína, ami a misztikával foglalkozna.
Thalésztől összesen 2 mondat maradt fenn: „Minden víz.” (nem hiteles), „Minden telve van istenekkel” – ez hiteles. Ez jellemzi a mitológiai világot, a transzcendencia fogalma még csak nem is gondolható egy ilyen korban, tehát misztika sem lehetséges.
Egyiptomban ált. csak a Nílus Ki partját lakták, a NYi parton nekropoliszokat építettek, vagyis az élet a Nap útját követi. A Nyugat az oziriszi világ szinonimája is volt. Egységes világ (1 dimenziós)-> nincs transzcendencia, amibe át akarna lépni az ember-> nincs misztika.
Empedoklész: a 4 elemnek a kiindulási állapotban nem volt egymáshoz semmi köze. De van 2 erő: a szeretet/philia és a viszály/neikosz. A szeretet (Platónnál helyette Erósz) elkezdi tevékenységét-> a 4 elem egymás felé közeledik, vegyülni kezdenek és kialakulnak az anyagok és formák, amik a világunkat alkotják. De a szeretet olyan mértékben gyömöszöli őket össze, hogy a formák lerombolódnak, a világ egy göbbé alakul át (Fekete Lyuk szerűség), a szeretet elérte célját, már nincs mit csinálnia. Na ekkor lép fel a viszály, akinek köszönhetően az elemek meggyűlölik egymást és eltávolodnak. Visszafelé játszódik le az egész folyamat, létrejönnek megint a formák. De neikosz is ugyanúgy túlzásba viszi a dolgot, mint philia, úgyhogy teljesen széthull a világ és megint működésbe lép a szeretet. ?Honnan lehet tudni, hogy most éppen összerakódik, vagy széthullóban van a világ? Erről nem mond semmit Empedoklész, vsz nem is vetődött fel ez a kérdés a görög világban, nekünk a teremtés fogalmunk miatt fontos kérdés.
Az antik istenek emberfölötti emberek, minden tulajdonságuk emberi, csak végletesen felfokozott mértékben rendelkeznek velük. Ezzel szemben a monoteista vallások Istene egészen más, mint mi, áthidalhatatlan szakadék van közöttünk. A kabbala azt kutatja, hogy milyen az a más…
A kinyilatkoztatott vallás megjelenése a másik olyan pillanat, amikor lehetetlen a misztika felbukkanása, a frissen megnyíló szakadék miatt, amikor a végtelen személy lép szembe a véges személlyel, „a világ egységességének álmából való felébredés pillanata” (Scholem).
Csak a hang képes áthatolni a Teremtő és a teremtmények közötti szakadékon!
A teória alapjelentése görögül: látni, nézni. A görög kult. vizuális kult. A teorei, mint érteni ige a nézni múlt ideje! Ezért geometriai beállítottságú a görög matematika, soha nem merült fel benne a negatív számok v a nulla fogalma, nem volt helye benne érzékszervekkel felfoghatatlan dolgoknak. Ezzel szemben a héber smá látnit és néznit is jelent. A Tóra folyton hangsúlyozza, h „hangot hallottatok, alakot nem láttatok”. A kinyilatkoztatás a mindenen kívülről éri a mindent. A kinyilatkoztatás a világban jelenik meg, de eredete világon kívüli. Isten nem része a világnak. Ember és Isten találkozásának a természet nem lehet színtere a bibliai világban, a találkozás egyetlen lehetséges színhelye a történelem. A Biblia „szerzői” elsősorban hallanak, nem látnak. Pl. Ezékiel trónlátomása is olyan, mintha hallaná a képet. Az „És mondta Isten” típusú jelenetek környezetéről soha nem mond semmit, a semmiből szólal meg a hang.
Filozófiai gondolkodás csak a görög világban alakult ki magától! A filozófia ágai közül 1 van, ami nem jelent meg a görög filozófiában: a történetfilozófia. Pedig náluk kezdődött a történelem, mint tudomány!
A bibliai világ nem ismeri a filozófiát, de a történelmet igen, ezért kellett a történetfilozófiához a Biblia. A történelem egy olyan dimenzió, amelyben ember és Isten találkozhat.
És színre lép a misztika
A kinyilatkoztatott vallás elvette az egységes mitologikus világ nyújtotta biztonságot az emberektől, ezt akarja helyre állítani a misztika. Emiatt minden misztika (a kabbala) is tele van mítoszokkal, és még politeizmus is feltör benne, de a misztikusok mindent elkövetnek annak érdekében, h ezt ne vegyék észre. A kabbalista imakönyvek tele vannak a 10 különböző isteni szefirához (Isten 10 kül emanációja) szóló imákkal! Vékony mezsgye a politeista vallások felé…
A bibliai vallás (judaizmus és kereszténység is) feltűnő különbözése minden más létező kultúrától abból ered, h a kinyilatkoztatás történeti!
„Hogy kerül Pilatus a Credo-ba?” az őskeresztény Credo-ban szerepelt, mert a bibliai vallásban fontos a történetiség! A kinyilatkoztatás és a megváltás is meghatározott történelmi pillanat, történelmi szereplőkkel. (Az viszont értelmetlen kérdés, h Orpheusz mikor szállt le az Alvilágba, és hogy ez előbb vagy később történt-e, mint egy másik mitológiai esemény.)
A bibliai hit lényege, h történeti realitás mindaz, ami a Bibliában szerepel. A bibliai teológia történetekben gondolkodik.
Stefan Heym: Dávid király krónikája
Joseph Heller: Isten tudja
A történelem dimenziója miatt a kinyilatkoztatás távolodik tőlünk. Ez a probléma nem létezett a görög vallásosságban, a bibliai vallásosságban viszont nagyon nagy probléma. Kierkegaard a hitet egyidejűségnek definiálja, mert ha vki hisz, akkor irrelevánssá válik akárhány ezer év, ami elválaszt a kinyilatkoztatástól. Saját kinyilatkoztatási tapasztalat kinyerése a kinyilatkoztatott szövegből minden nemzedékben.
Angelus Silesius 17. sz-i misztikus költő, Jakob Böhnne az eredeti neve, „sziléziai suszter”: 100szor is megszülethet Betlehemben, de ha benned nem születik meg, el vagy veszve.
Minden misztika, a kabbala is, tapasztalati úton akar találkozni a kinyilatkoztatással, át akarja hidalni a történeti távolságot, ami elválasztja tőle. Pl. azt is megvizsgálták, h hiányzik-e a férfiaknak egy oldalbordája, amiatt, h Ádám oldalbordájából lett Éva. Az ilyen „tényleg úgy volt-e?” típusú kérdések miatt a kabbalisták folyton a vallás határára tévedtek és vagy sikerült megmaradni benne vagy nem. Ált. kétségbeestek, ha vmiről kiderült, h nem lehetett úgy, ahogy a Biblia írja.
Scholem döntötte meg azt a tévhitet, h a Kabbala a judaizmus periférikus jelensége. A talmudi judaizmusban jelent meg, de a középkor folyamán egyre uralkodóbb lett a vallásban. A bibliai vallás a hellenizáció miatt találkozott a filozófiával. A középkorban egyre racionálisabb a filozófia, ami kiváltotta a Kabbala ellentámadását. Az első nagy kabbalisták és az első nagy filozófusok személye egybeesett. De gyorsan kiderült, hogy ellentétesek, és a zsidóságon belül a kabbala legyőzte a filozófiát.
A 13-14. sz-ban a zsidóság az egész világon kabbalistává válik. A 16. sz. második felében változás, forrongás.
1666 A nagy álmessiási mozgalom világszerte a zsidóságban (K_Európában Sabbataj Cvi), alapvetően kabbalista gyökerű. Erre a jelenségre is Scholem hívta fel a figyelmet, előtte nem vettek tdomást a zsidó történelemnek erről az állomásáról.